Bácsmegyei Napló, 1925. március (26. évfolyam, 58-86. szám)

1925-03-24 / 81. szám

BÁCSMEGYEI NAPLÓ 1925 március 4. oldal Székely János temetése Az erdélyi újságírók részvéte Kolozsvárról, jelentik: A tragikus kö­rülmények közt elhunyt Székely János temetése osztatlan részvét mellett folyt le, A gyászházban nagy számban gyü­lekeztek az elhunyt ismerősei és bará­tai. Az erdélyi és bánsági itjságirúszer­­vezet, valamint a kolozsvári ujságiró­­klub tagjai Pudl Árpád és Szász Endre vezetésével szinte kivétel nélkül meg­jelentek. Képviseltették magukat az összes kolozsvári szerkesztőségek és á román- újságíró szindikátus is Pelraőa János és Codarcea vezetőségi tagokkal. Az erdélyj szocialista párt küldöttségét Fluerás János elnök és Hotter párttit­kár vezették. A gyászolók sorában vol­tak az erdélyi közélet kiválóságai, va­lamint az aradi és .. nagyváradi újság-., itúszervezetek képviselői is. A gyászháznál Glasner Akiba dr. fő­rabbi búcsúztatta hosszabb beszédben az elhunytat, kiemelve, hogy egész éle­te az embertársaiért való munkában telt el. Itt búcsúzott az elhunyttól meg­tört fiatal özvegye, aki maga is hetek óta .beteg. A koporsót barátái ezután a gyászkocsiltoz vitték. A nyitott sir mellett Padi Árpád szó­lott az Ujsásiró Szervezet nevében. Fi­lozofikus lendületű beszédét sok he­lyütt szakította félbe a szónokoknak és a kör ül állóknak hangos zokogása. Meg­hatódott szavakkal emlékezett meg Székely János fáradhatatlan munkássá­gáról s arról a meleg, érző, de gyönge szivröl, mely mindenki baját, nyomo­rúságát a magáévá tette és amely vé­gül nem tudott megbirkózni az alatto­mosam rátörő betegséggel. Az ember nem a testében, hanem a tetteiben él tovább — mondotta —- és Székely Já­nos nevét meg fogják őrizni azok a kulturális intézmények, melyeknek élet­­réhivását annyi önzetlenséggel előse­gítette. Megrázó hatású volt Ormos Ede bú­csúbeszéde, amelyet az Erdélyben élő Kontusovka Irta : Szirti Gyula A harmadik pohár pálinka után, mi­kor az író előtt kissé összefolytak a szent józanság körvonalai, Natasa mel­léje ült abban a fluoreszkáló, zöld és lilaiényü ruhában, amely a kontusovka nevű szláv pálinka izét juttatta eszébe. Natasa viharvert szépsége volt a mu­latóhelynek, szintén kedvelte a szeszt és ha szép, a Volga vizére emlékeztető szinü szeme mámorosán kezdett csillog­ni, elmondta annak, aki elhitte, hogy hazájából elmenekült orosz hercegnő. Natasa- igy szólt az Íróhoz: — Édes öregem, te ismersz engem es ne tetesd magad. Most különben is éjjel van és ilyenkor nem nagyon nézi az ember, hogy ki ül mellette. Nem va­gyok többé az a nebántsvirág, aki ad­dig voltam, inig golubovai kastélyunk parkjában a cseremisz lakáj meg nem tanitojt a szerelem örök igazságára. Üzleti hangon beszélek, ahogy te szok­tál az irodalomról beszélni. De azért én is odaadom az agyamat, idegeimet, velőmet — nevetni fogsz: a szivemet! — a mesterségemnek, mint te. Kartár­sak vagyunk, szervusz! A. nő kocintott az íróval — Neked most — folytatta gúnyosan Natasa voltakép otthon kellene -ül­nöd és harminckilenc fokoz lázzal asz­pirint szedned. Ehelyett te eljöttél ide, ahol zene szói és élet van. A lázt, a mámort már megszoktad, mert ez a te kenyérkereseted forrása, ügy, mint az cnyémé is. Az iró szeretett volna tiitakozui a nő gálád fejtegetései ellen, de már ennék a vajúdó kornak a gyermeke volt, amely múló eszmei értékek helyében az örök­­egy és minden korban tisztelt Pénzt helyezte trónusára, emigránsok nevében mondott, majd Lenkei szakszervezeti titkár a szerve­zett munkásság, Petracs János a román újságíró szindikátus és Petruca György a Consum munkatársainak nevében bú­csúztatta Székely Jánost. Végül Dumut­­riu táblabiró az Ardealul Juridic nevé­ben — mely szintén a Consum kiadá­sában jelenik meg — búcsúzott meg­ható beszéd keretében. Ezután az egyszerű, gyalulaflan ko­porsót leeresztették a frissen ásott sír­ba, mely egy nagy-nagy emberi tragé­diát temetett magába. A megszanált Budapest A vasárnapi eredmény: tizenhárom öngyilkosság' és öt eltűnés Mindenki életunt — Nem kerülnek elő a régebbi eltűnések Eltűnt a néprajzi nmzeum igazgatója Budapestről jelentik: A szanálás meg­kezdése óta napró'-napra nehezebbé válnak a megélhetési viszonyok, a ma­gyar fővárosban óráról-órára fokozódik a nyomor és az általános kétségbeesés és elkeseredés egyre több embert kerr get a halálba. Az életuntak száma hihe­tetlenül megszaporodott Budapesten és az öngyilkosságokhoz járul újabban a rejtélyes eltűnések egész seregeyamelyek mögött legtöbb esetben szintén öngyil­kossági dráma húzódik meg. A vasárnapi életuntak •Vasárnap hajnaltól kezdve éjfélig tizenhármán követtek el öngyilkosságot a mentők statisztikája szerint a főváros területén. Kraasz Imre nagykereskedő, mert nem tudta üzlete pangását tovább nézni, leugrott a harmadik emeleti lakása ab­lakából. Valkai Mihály napszámos fel­akasztotta magát, mert kevés kereseté­ből nem tudta eltartani nyolc tagú csa­ládját. A lipótmezei elmegyógyintézet­ben az istállószobában Sztraka Jánosné elmebeteg az ingéből csavart hurokkal felakasztotta magát az ablakrácsra. Mire tettét észrevették, meghalt. A vasárnap délutáni kirándulók a Jánoshegy alatti erdőben egy fán lógva találták Marina Mária masamódnő holttestét. Dániel Etel mindenes a Rózsa-ucca 59. számú házban levő lakásán lugkövet ivott. Weisz Károlyné háztartásbeli nő vasár­nap délelőtt a Széchenyi-fürdőben szublimátoldattal megmérgezte magát. Moldován Ilonka tisztviselőnő a Dőb­­rentéi-térnél a Dunába ugrdtt. Szabó Mária huszonkét éves szobaleány maró­lúgot ivott. A Szalay-ucca 6. számú ház előtt Kertész Pál lakatossegéd mellbelőttc magát. Piroska Gizella ház­tartásbeli leány az Auguszta-telepén levő lakásán ismeretlen méreggel meg­­mérgézte magát. Szabó Mária cseléd a Vi!!ányi-ut 12. számú ház negyedik emeletéről leugrott. Halva terült el az udvar kövezetén. A Magyar-ucca 34. számú házban Horváth Károlyné rend­őri felügyelet alatt álló nő felvágta a karján az ereket. A Pauler-ucca 2. számú házban Kántor Erzsébet háztar­tásbeli nő öngyilkossági szándékból nyitva hagyta a gázcsapot és meghalt. Eltűnt Seemayer Vilibeid A rendőrségnek vasárnap öt eltűnést jelentettek be. A Krisztina-körut 10b számú ház felügyelője bejelentette, hogy dr. See­mayer Vilibald, a néprajzi muzeum igazgatója eltűnt lakásáról. A világhírű tudós rendkívül rossz anyagi viszonyok közt élt. Az ötvenkét esztendős öreg­­urnák alig telt betevő falatra, albérlet­ben lakott és — mint a rendőrség fel­hívása mondja — feltűnően kopott ru­hát viselt eltűnésekor is. Brüper Pékemé, aki a Rökk Szilárd­— Hát iró vagy — dévajkodott a dé­mon — és ihletedet röfszáinra adod el, mint én a szerelmemet. Es hogy utál­nak téged is, engem is... használat után. Bármily csúnyán és szépségkáromlón beszélt is Natasa, részeg szavaiból az iró lelki műveltséget érzett ki, amely most visszájára fordult. — Próféta vagy, költő vagy, előre mutatod az időt, — folytatta a nő. — De én fütyülök rád. Ezüst zsebórának se vagy jó, holott abból a lókupecböí, aki a szomszéd asztalnál pezsgőzik, leg­alább is egy arany zsebóra néz ki. Csak le kell ülnöm melléje. A nő elkeserítette az Írót. Folyton összekeverte az üzletel, a szerelmet és az irodalmat. Jó is, szomorú is, hogy ezeket a fogalmakat pénzértékben is ki lehet fejezni. Az első költő, aki üveg­gyöngyöt fogadott el verseiért, már ki­tette magát annak, hogy megvessék.. Az első nő, aki pénzt fogadott el, le­törte a költészet koronáját. — No, hajtsd ide fejedet a sáliamra — szólt Natasa hizelkedön — és ne busulj. Nem akarlak végkép elkeserí­teni. Hiszen úgyis eleget gyötrődől ma­gadban. Azt sem tudod hirtelen, szeress vagy utálj-e engem. Natasa átölelte az irót és szemébe nézett. Szeme maga volt a hűség, a jó­ság, A férfi minden kétsége, háborgása egyszerre megszűnt. Boldog lett, mint percekre boldog lehet az ember és min­den- bajról megfeledkezett. De Natasa hirtelen fölkacagott: — Ugy-e, kedves, most azt hitted egy pillanatra, hogy . . . Nála vagy? Az iró hirtelen felháborodásában szá­jon akarta ütni a nőt. — A szádra ne vedd a nevét! — mondta Iángragyulva a haragtól. — Mért nem ütöttél meg? — kaca­gott a. szentébe; Natasa. —- Csajt üss, Csak üss. Sose tudhatod, jutalmazol-e vagy büntetsz. Bosszú és hála egy anyaméhből fakadnak. Natasa ajkából kiviritottak a hegyes, éles, fehér virágra emlékeztető fogak. — Engem akarsz veréssel elkergetni magadtól? — gúnyolódott Natasa. — Nevetséges. Hivebb vagyok hozzád, mint te S3;j át magad] toz. Hányszor ta­gadtad már meg magadat, hitedet? Én' sose tagadlak meg. Utálsz, gyűlölsz, félsz tőlem. Hiába. Én veled vagyok, árnyékod, múzsád vagyok. Én vagyok a Láz, a Mámor, a Pénz, a Siker . . . Ne­vezz akár kurtizánnak, te a szeretőm vágj-. És én vagyok az irodalmi esz­ményképed, amelyet szégyelsz a világ előtt ... Valami pokoli kacagásba fűlt Natasa mondata. És ez a kirakatasias cifra nő, akinek a szeme hideg és fekete volt, mint nagyvárosi villanyfényes pocsolya, ez a városi tubarózsa levegő és ég nélkül, ez a fémszál, amely izzik és emészti magát, hogy másoknak világítson, az írónak saját magát juttatta eszébe. Va­lami különös ellentétként emlékeztette öt őseire. Azokra a régi emberekre, papokra, tanítókra, akik tiszteletesi kú­riákon és tanítói portákon laktak. Akik­nek minden bölcsesége a Károli Gás­pár bibliafordításából, telt ki, amely for­dításhoz »egy betűt sem hozzá nem tettek, sem el nem vettek«. És akik mindazt a meleg érzést, amely hevítet­te őket, legfeljebb csak egy rózsaszín fülkagylónak vagy a kankalin-virágok­nak mondhatták el. És akik kis vetemé­nyeskerteket gyomláltak és rózsatőkét oltottak és utódaikra nem hagytak egyebet, mint ódon, kapcsos bibliát, amely »nyomatott Amszterdamban Tóth­­falussi Kiss Miklós betűivel«. Ezekről az őseiről beszélt az iró Na­ucca 17. számú házban lakik, bejelen­tette, bogy a nála abérletben lakó Szabó János huszonegy éves és Kiss Ilona huszonhat éves zenészek két napja nem jelentkeztek a lakáson. Szlányi Antal bejelentette, hogy nő­vére, Szlányi Margit színésznő eltűnt Király Pál-ucca 18. számú lakásukról Garai Ferencné tegnapelőtt eltávo­zott Práter-ucca 82. számú lakásáról Magával vitte egy éves Katica és két és féléves Ilona gyermekeit. Azóta nem jöttek haza és nem adtak életjclt magukról Tornyai Miklós tizenhárom éves tanuló szüleinek Zoltán-uccai lakásáról isme­retlen helyre távozott. A rendőrség mindegyik ügyben meg­indította a nyomozást. Nem találják a régebbi eltűnteket A rendőrség statisztikája a megelőző években azt bizonyította, hogy az eltű­néseket nem kell túlságosan komolyan venni, mert az eltűntek kilencvenöt szá­zaléka hamarosan megkerül A helyzet ebben a tekintetben is megváltozott. Az újabban bejelentett eltűnések — mint a tapasztalat bizonyítja — nagyon is ko­molyak és a szanálási eltűnteknek rend­szerint teljesen nyoma vész. Kardos Béla miskolci vaskereskedő aki több mint egy hete tűnt el, ma sincs meg. Se hire se hamva az utóbbi idők eltűnési krónikájában szerepelt többi áldozatnak. Stettner Vilma, a Hitelbank igazgatójának leánya nem került elő. Littrnann Rózsiról és Landau Terézről, akik együtt tűntek el, semmi hír sincs. Nem adott életjelt magáról a pár hete eltűnt Kelemen Lajos dr., a Turul-mozi igazgatója , sem. Nem ta­lálják az eltűnt Fenyő Árpád építészt, Krausz Katalin tanitónőt, Schwartz Fe­renc mészárost. Eredménytelen maradt a rendőrség nyomozása Urbancsek Re­­zsőné két hónapos csecsemőjének ügyé­ben is, akit ismeretlen tettesek el­raboltak. Ezek természetesen csak az ismertebb esetek, hiszen az év eleje óta a főkapi­tányság eltűnési osztályán több mint ezerkétszáz esetet jelentettek be. — Tudom, egyszer el fognak jönni hozzám tajtékpipájukkal El fogják hoz­ni az ősi íöldszagot, magtárak buzailla­­.tái, falusi almáriomok mézillatát . . , erkölcsük viaszvirágait. —- És akkor meg fogsz nősülni és gyermekeket fogsz a, világnak »aján­dékozni« — nevetett Natasa. — Vágyakozni fogok — mondta az iró — csöndes, álmos falusi délutánok­ra .. . méhzümmögésre . . . pipaszóra . . . kvaterkára . . . bus, buta tehe­nekre . . , m annyelsőre . . . kereszte­lőre . . . kálvinista papok kenyérszag u, fehér szivü leányára. . . . Az orosz tulahercegnő" felkacagott: — Te bolond! Mire nem vágyói! Gye­ié és ölölj! Én vagyok neked a galamb és a tiszta búza. Az én cédaságom a te szüzességed. Az ón nyugtalan lelkem a te viharos boldogságod.. A te bölcsőd felett nem a tücsök cirpelt, hanem gáz­láng lehelte bűzéi Az élet első lármája nem nyáj kolontpja, de villamoskocsi csöngetése volt számodra. Anyatejed kávéház boszorkánykonyháján főtt. Asz« falton tanultál meg járni. Repülőgép volt az első madár, amit. láttál. Ólom« betűnek jöttéi a világra, hogy léhasá­gokat nyomj betűért ltevüiö viaszlel­­kekbe. Kurtizán vagy, mint én! Perzselő csókot nyomott az iró hom­lokára, mint egy hetéra, mint egy mú­zsa. A következő pillanatban azonban meglátta egyik barátját, egy kontremb nőrt és faképnél hagyta az írót. ' * Az iró törkölyt rendelt, közönséges fa­lusi törkölyt és mialatt magába szívta a paraszti italt, búzatáblák ringtak előt­te és fölötte pacsirta lebegett, zen­gett. A pacsirta néha azonban leszállt a földre, Natasává változott és akkor a szomszéd asztaltól hallatszott csicser­gése: = Bessz ■( s , Zürich’ , frank ; 5 S

Next

/
Thumbnails
Contents