Bácsmegyei Napló, 1925. március (26. évfolyam, 58-86. szám)
1925-03-24 / 81. szám
BÁCSMEGYEI NAPLÓ 1925 március 4. oldal Székely János temetése Az erdélyi újságírók részvéte Kolozsvárról, jelentik: A tragikus körülmények közt elhunyt Székely János temetése osztatlan részvét mellett folyt le, A gyászházban nagy számban gyülekeztek az elhunyt ismerősei és barátai. Az erdélyi és bánsági itjságirúszervezet, valamint a kolozsvári ujságiróklub tagjai Pudl Árpád és Szász Endre vezetésével szinte kivétel nélkül megjelentek. Képviseltették magukat az összes kolozsvári szerkesztőségek és á román- újságíró szindikátus is Pelraőa János és Codarcea vezetőségi tagokkal. Az erdélyj szocialista párt küldöttségét Fluerás János elnök és Hotter párttitkár vezették. A gyászolók sorában voltak az erdélyi közélet kiválóságai, valamint az aradi és .. nagyváradi újság-., itúszervezetek képviselői is. A gyászháznál Glasner Akiba dr. főrabbi búcsúztatta hosszabb beszédben az elhunytat, kiemelve, hogy egész élete az embertársaiért való munkában telt el. Itt búcsúzott az elhunyttól megtört fiatal özvegye, aki maga is hetek óta .beteg. A koporsót barátái ezután a gyászkocsiltoz vitték. A nyitott sir mellett Padi Árpád szólott az Ujsásiró Szervezet nevében. Filozofikus lendületű beszédét sok helyütt szakította félbe a szónokoknak és a kör ül állóknak hangos zokogása. Meghatódott szavakkal emlékezett meg Székely János fáradhatatlan munkásságáról s arról a meleg, érző, de gyönge szivröl, mely mindenki baját, nyomorúságát a magáévá tette és amely végül nem tudott megbirkózni az alattomosam rátörő betegséggel. Az ember nem a testében, hanem a tetteiben él tovább — mondotta —- és Székely János nevét meg fogják őrizni azok a kulturális intézmények, melyeknek életréhivását annyi önzetlenséggel elősegítette. Megrázó hatású volt Ormos Ede búcsúbeszéde, amelyet az Erdélyben élő Kontusovka Irta : Szirti Gyula A harmadik pohár pálinka után, mikor az író előtt kissé összefolytak a szent józanság körvonalai, Natasa melléje ült abban a fluoreszkáló, zöld és lilaiényü ruhában, amely a kontusovka nevű szláv pálinka izét juttatta eszébe. Natasa viharvert szépsége volt a mulatóhelynek, szintén kedvelte a szeszt és ha szép, a Volga vizére emlékeztető szinü szeme mámorosán kezdett csillogni, elmondta annak, aki elhitte, hogy hazájából elmenekült orosz hercegnő. Natasa- igy szólt az Íróhoz: — Édes öregem, te ismersz engem es ne tetesd magad. Most különben is éjjel van és ilyenkor nem nagyon nézi az ember, hogy ki ül mellette. Nem vagyok többé az a nebántsvirág, aki addig voltam, inig golubovai kastélyunk parkjában a cseremisz lakáj meg nem tanitojt a szerelem örök igazságára. Üzleti hangon beszélek, ahogy te szoktál az irodalomról beszélni. De azért én is odaadom az agyamat, idegeimet, velőmet — nevetni fogsz: a szivemet! — a mesterségemnek, mint te. Kartársak vagyunk, szervusz! A. nő kocintott az íróval — Neked most — folytatta gúnyosan Natasa voltakép otthon kellene -ülnöd és harminckilenc fokoz lázzal aszpirint szedned. Ehelyett te eljöttél ide, ahol zene szói és élet van. A lázt, a mámort már megszoktad, mert ez a te kenyérkereseted forrása, ügy, mint az cnyémé is. Az iró szeretett volna tiitakozui a nő gálád fejtegetései ellen, de már ennék a vajúdó kornak a gyermeke volt, amely múló eszmei értékek helyében az örökegy és minden korban tisztelt Pénzt helyezte trónusára, emigránsok nevében mondott, majd Lenkei szakszervezeti titkár a szervezett munkásság, Petracs János a román újságíró szindikátus és Petruca György a Consum munkatársainak nevében búcsúztatta Székely Jánost. Végül Dumutriu táblabiró az Ardealul Juridic nevében — mely szintén a Consum kiadásában jelenik meg — búcsúzott megható beszéd keretében. Ezután az egyszerű, gyalulaflan koporsót leeresztették a frissen ásott sírba, mely egy nagy-nagy emberi tragédiát temetett magába. A megszanált Budapest A vasárnapi eredmény: tizenhárom öngyilkosság' és öt eltűnés Mindenki életunt — Nem kerülnek elő a régebbi eltűnések Eltűnt a néprajzi nmzeum igazgatója Budapestről jelentik: A szanálás megkezdése óta napró'-napra nehezebbé válnak a megélhetési viszonyok, a magyar fővárosban óráról-órára fokozódik a nyomor és az általános kétségbeesés és elkeseredés egyre több embert kerr get a halálba. Az életuntak száma hihetetlenül megszaporodott Budapesten és az öngyilkosságokhoz járul újabban a rejtélyes eltűnések egész seregeyamelyek mögött legtöbb esetben szintén öngyilkossági dráma húzódik meg. A vasárnapi életuntak •Vasárnap hajnaltól kezdve éjfélig tizenhármán követtek el öngyilkosságot a mentők statisztikája szerint a főváros területén. Kraasz Imre nagykereskedő, mert nem tudta üzlete pangását tovább nézni, leugrott a harmadik emeleti lakása ablakából. Valkai Mihály napszámos felakasztotta magát, mert kevés keresetéből nem tudta eltartani nyolc tagú családját. A lipótmezei elmegyógyintézetben az istállószobában Sztraka Jánosné elmebeteg az ingéből csavart hurokkal felakasztotta magát az ablakrácsra. Mire tettét észrevették, meghalt. A vasárnap délutáni kirándulók a Jánoshegy alatti erdőben egy fán lógva találták Marina Mária masamódnő holttestét. Dániel Etel mindenes a Rózsa-ucca 59. számú házban levő lakásán lugkövet ivott. Weisz Károlyné háztartásbeli nő vasárnap délelőtt a Széchenyi-fürdőben szublimátoldattal megmérgezte magát. Moldován Ilonka tisztviselőnő a Dőbrentéi-térnél a Dunába ugrdtt. Szabó Mária huszonkét éves szobaleány marólúgot ivott. A Szalay-ucca 6. számú ház előtt Kertész Pál lakatossegéd mellbelőttc magát. Piroska Gizella háztartásbeli leány az Auguszta-telepén levő lakásán ismeretlen méreggel megmérgézte magát. Szabó Mária cseléd a Vi!!ányi-ut 12. számú ház negyedik emeletéről leugrott. Halva terült el az udvar kövezetén. A Magyar-ucca 34. számú házban Horváth Károlyné rendőri felügyelet alatt álló nő felvágta a karján az ereket. A Pauler-ucca 2. számú házban Kántor Erzsébet háztartásbeli nő öngyilkossági szándékból nyitva hagyta a gázcsapot és meghalt. Eltűnt Seemayer Vilibeid A rendőrségnek vasárnap öt eltűnést jelentettek be. A Krisztina-körut 10b számú ház felügyelője bejelentette, hogy dr. Seemayer Vilibald, a néprajzi muzeum igazgatója eltűnt lakásáról. A világhírű tudós rendkívül rossz anyagi viszonyok közt élt. Az ötvenkét esztendős öregurnák alig telt betevő falatra, albérletben lakott és — mint a rendőrség felhívása mondja — feltűnően kopott ruhát viselt eltűnésekor is. Brüper Pékemé, aki a Rökk Szilárd— Hát iró vagy — dévajkodott a démon — és ihletedet röfszáinra adod el, mint én a szerelmemet. Es hogy utálnak téged is, engem is... használat után. Bármily csúnyán és szépségkáromlón beszélt is Natasa, részeg szavaiból az iró lelki műveltséget érzett ki, amely most visszájára fordult. — Próféta vagy, költő vagy, előre mutatod az időt, — folytatta a nő. — De én fütyülök rád. Ezüst zsebórának se vagy jó, holott abból a lókupecböí, aki a szomszéd asztalnál pezsgőzik, legalább is egy arany zsebóra néz ki. Csak le kell ülnöm melléje. A nő elkeserítette az Írót. Folyton összekeverte az üzletel, a szerelmet és az irodalmat. Jó is, szomorú is, hogy ezeket a fogalmakat pénzértékben is ki lehet fejezni. Az első költő, aki üveggyöngyöt fogadott el verseiért, már kitette magát annak, hogy megvessék.. Az első nő, aki pénzt fogadott el, letörte a költészet koronáját. — No, hajtsd ide fejedet a sáliamra — szólt Natasa hizelkedön — és ne busulj. Nem akarlak végkép elkeseríteni. Hiszen úgyis eleget gyötrődől magadban. Azt sem tudod hirtelen, szeress vagy utálj-e engem. Natasa átölelte az irót és szemébe nézett. Szeme maga volt a hűség, a jóság, A férfi minden kétsége, háborgása egyszerre megszűnt. Boldog lett, mint percekre boldog lehet az ember és minden- bajról megfeledkezett. De Natasa hirtelen fölkacagott: — Ugy-e, kedves, most azt hitted egy pillanatra, hogy . . . Nála vagy? Az iró hirtelen felháborodásában szájon akarta ütni a nőt. — A szádra ne vedd a nevét! — mondta Iángragyulva a haragtól. — Mért nem ütöttél meg? — kacagott a. szentébe; Natasa. —- Csajt üss, Csak üss. Sose tudhatod, jutalmazol-e vagy büntetsz. Bosszú és hála egy anyaméhből fakadnak. Natasa ajkából kiviritottak a hegyes, éles, fehér virágra emlékeztető fogak. — Engem akarsz veréssel elkergetni magadtól? — gúnyolódott Natasa. — Nevetséges. Hivebb vagyok hozzád, mint te S3;j át magad] toz. Hányszor tagadtad már meg magadat, hitedet? Én' sose tagadlak meg. Utálsz, gyűlölsz, félsz tőlem. Hiába. Én veled vagyok, árnyékod, múzsád vagyok. Én vagyok a Láz, a Mámor, a Pénz, a Siker . . . Nevezz akár kurtizánnak, te a szeretőm vágj-. És én vagyok az irodalmi eszményképed, amelyet szégyelsz a világ előtt ... Valami pokoli kacagásba fűlt Natasa mondata. És ez a kirakatasias cifra nő, akinek a szeme hideg és fekete volt, mint nagyvárosi villanyfényes pocsolya, ez a városi tubarózsa levegő és ég nélkül, ez a fémszál, amely izzik és emészti magát, hogy másoknak világítson, az írónak saját magát juttatta eszébe. Valami különös ellentétként emlékeztette öt őseire. Azokra a régi emberekre, papokra, tanítókra, akik tiszteletesi kúriákon és tanítói portákon laktak. Akiknek minden bölcsesége a Károli Gáspár bibliafordításából, telt ki, amely fordításhoz »egy betűt sem hozzá nem tettek, sem el nem vettek«. És akik mindazt a meleg érzést, amely hevítette őket, legfeljebb csak egy rózsaszín fülkagylónak vagy a kankalin-virágoknak mondhatták el. És akik kis veteményeskerteket gyomláltak és rózsatőkét oltottak és utódaikra nem hagytak egyebet, mint ódon, kapcsos bibliát, amely »nyomatott Amszterdamban Tóthfalussi Kiss Miklós betűivel«. Ezekről az őseiről beszélt az iró Naucca 17. számú házban lakik, bejelentette, bogy a nála abérletben lakó Szabó János huszonegy éves és Kiss Ilona huszonhat éves zenészek két napja nem jelentkeztek a lakáson. Szlányi Antal bejelentette, hogy nővére, Szlányi Margit színésznő eltűnt Király Pál-ucca 18. számú lakásukról Garai Ferencné tegnapelőtt eltávozott Práter-ucca 82. számú lakásáról Magával vitte egy éves Katica és két és féléves Ilona gyermekeit. Azóta nem jöttek haza és nem adtak életjclt magukról Tornyai Miklós tizenhárom éves tanuló szüleinek Zoltán-uccai lakásáról ismeretlen helyre távozott. A rendőrség mindegyik ügyben megindította a nyomozást. Nem találják a régebbi eltűnteket A rendőrség statisztikája a megelőző években azt bizonyította, hogy az eltűnéseket nem kell túlságosan komolyan venni, mert az eltűntek kilencvenöt százaléka hamarosan megkerül A helyzet ebben a tekintetben is megváltozott. Az újabban bejelentett eltűnések — mint a tapasztalat bizonyítja — nagyon is komolyak és a szanálási eltűnteknek rendszerint teljesen nyoma vész. Kardos Béla miskolci vaskereskedő aki több mint egy hete tűnt el, ma sincs meg. Se hire se hamva az utóbbi idők eltűnési krónikájában szerepelt többi áldozatnak. Stettner Vilma, a Hitelbank igazgatójának leánya nem került elő. Littrnann Rózsiról és Landau Terézről, akik együtt tűntek el, semmi hír sincs. Nem adott életjelt magáról a pár hete eltűnt Kelemen Lajos dr., a Turul-mozi igazgatója , sem. Nem találják az eltűnt Fenyő Árpád építészt, Krausz Katalin tanitónőt, Schwartz Ferenc mészárost. Eredménytelen maradt a rendőrség nyomozása Urbancsek Rezsőné két hónapos csecsemőjének ügyében is, akit ismeretlen tettesek elraboltak. Ezek természetesen csak az ismertebb esetek, hiszen az év eleje óta a főkapitányság eltűnési osztályán több mint ezerkétszáz esetet jelentettek be. — Tudom, egyszer el fognak jönni hozzám tajtékpipájukkal El fogják hozni az ősi íöldszagot, magtárak buzailla.tái, falusi almáriomok mézillatát . . , erkölcsük viaszvirágait. —- És akkor meg fogsz nősülni és gyermekeket fogsz a, világnak »ajándékozni« — nevetett Natasa. — Vágyakozni fogok — mondta az iró — csöndes, álmos falusi délutánokra .. . méhzümmögésre . . . pipaszóra . . . kvaterkára . . . bus, buta tehenekre . . , m annyelsőre . . . keresztelőre . . . kálvinista papok kenyérszag u, fehér szivü leányára. . . . Az orosz tulahercegnő" felkacagott: — Te bolond! Mire nem vágyói! Gyeié és ölölj! Én vagyok neked a galamb és a tiszta búza. Az én cédaságom a te szüzességed. Az ón nyugtalan lelkem a te viharos boldogságod.. A te bölcsőd felett nem a tücsök cirpelt, hanem gázláng lehelte bűzéi Az élet első lármája nem nyáj kolontpja, de villamoskocsi csöngetése volt számodra. Anyatejed kávéház boszorkánykonyháján főtt. Asz« falton tanultál meg járni. Repülőgép volt az első madár, amit. láttál. Ólom« betűnek jöttéi a világra, hogy léhaságokat nyomj betűért ltevüiö viaszlelkekbe. Kurtizán vagy, mint én! Perzselő csókot nyomott az iró homlokára, mint egy hetéra, mint egy múzsa. A következő pillanatban azonban meglátta egyik barátját, egy kontremb nőrt és faképnél hagyta az írót. ' * Az iró törkölyt rendelt, közönséges falusi törkölyt és mialatt magába szívta a paraszti italt, búzatáblák ringtak előtte és fölötte pacsirta lebegett, zengett. A pacsirta néha azonban leszállt a földre, Natasává változott és akkor a szomszéd asztaltól hallatszott csicsergése: = Bessz ■( s , Zürich’ , frank ; 5 S
