Bácsmegyei Napló, 1925. március (26. évfolyam, 58-86. szám)
1925-03-22 / 79. szám
1925. március 22. BÄCSMEGYEI NAPLÓ 5. oldal. Én és lókai Majdnem bizonyos, hogy- minden magyar gyerekkel úgy esett, de arra határozottan emlékszem, hogy az én életemben az első, a, legelső könyv — szép-könyv, olvasnivalókönyv, ahogy az iskolakönyvekkel szemben megkülönböztettük — Jókai-könyv veit. És ebből a könyvből, őszintén mondom, a legélénkebben egy szóviccre emlékszem, az első — rossz — szójátékra, amit életemben hallottam s úgy hangzott, hogy: Kapor nem kapar. Kapor nem zöldségei jelentett, hartem tulajdonnév volt a regényben, azt hiszem Kapor Ádám, fog lalkozására nézve uikaparó, vagy vasúti bakter. Igen, valami nagy hóról volt szó, ami befútta a síneket és Kapor bácsi — láttam — láttam — znzmarás subában, fagyosan, kezében vaautaslámpával tért haza feleségéhez, Lina, vagy Lidi nénihez, akinek átadta a porontyot, tudniillik talált útközben egy fattyú lánygyereket. Nyilván gyermektelen házaspár voltak Kaporék és ugyhiszem ezzel a gyerekfelszedéssel kezdődött az egész boldogság, ami abban a regényben meg volt írva. Hát eme boldogság során történt, hogy Kapor, a gazdag szegény, nem. akart többé kaparni. Mellesleg megjegyzem, hogy ebben a regényben az a mondat is elhangzott, hogy Amáró báró!, ezt talán egy cigányasszony kiáltozta, mikor egy bizonyos rossz embert, egy urat, lezártak a sötét pincébe. De megkapó mondat volt, szépen rímelt és nem lehet elfelejteni. És árvíz is volt. Természetesen nem állok jót az itt előadottak hitelességéről, mert a könyvet azóta nem olvastam. Sőt, az igazat megvallva — akkor sem olvastam. Legalább húsz éve van már annak. '-Ndftt tartom kizártnak, hogy ismertem már akkor a betűket — az első elemibe az irás-plvasás tudományának teljes birtokában iratkoztam be — de első szép olvasmányomat nem személyesen olvastam, hanem úgy olvasta fel az apám, meleg téli estéken, a petroleumlámpás. mellett, egy-egy fejezetet minden este, fennhangon, konferálva, akceptálva, érzéssel s a féltucat apróságnak ott körülötte csak az volt a dolga, hogy szájtátvia füleljen, csodálkozzon, sírjon, örüljön és azután álmodjon. Hanem az az egy biztos, hogy részletek ide, részletek oda, abban a regényben volt melegség, volt varázs, voltak könnyek, volt diadalmas nagy jóság, szóval szép volt. Nincs is annak párja, akár az első szerelemnek. Nos, ezt Jókai irta. Kinek jutott eszébe akkor utánag ndölni, hogy miért éppen Jókaitól olvastunk első csodákat? És, hogy ki is az a Jókai? Pláne, hogy hol a helye az irodalomtörténetben. Olyan természetes volt az, mint a inedvecukor, meg a szappanbuborék-gyártás. S később is, amerre fordult az embemövendék, mindenütt Jókaiba botlott. S akkor már annál inkább magátólértetődő volt: hiszen ez a Jókai, a régi ismerős, a családtag, több: az én Jókaim, belygyem, emlék egy kötelező példány, amit már régen becsatoltak a lelkemhez. Az egri várrom tetejéről nyári vakáció egyik forró napján majd leszédültem, amikor a dohos város szűk, hepehupás uccái fölött méltó magasságban olvastam Kárpáthy Zoltánt és ha nyakam törtem volna: szuverén jogom. Az iskolatársak, húgok, öccsök, pajtások összeneztek volna s cs«!- ennyit szóltak volna: a Jókai regény. Ök már tudták volna. Mert mi csak így szólogattunk egymáshoz: A kőszívű ember, ha jajai! Meg: a Kárpárthy Zoltán, az öreg nábobnak a fia! Vagy: Te. az a vasember, az árvízi hajós, szszsz! Ennélfogva azt sem hallgathatom el, hogy személyes sértésnek vettem, amikor a közpiskolai irodalomtörténet, vagy poétika egyszerűen feltrancsirozta az Uj földesurat, képzeljék, taglalta, fejtegette, boncolta, bírálta. Az Ankerschmiedt nevét le merészelték Chamberlain angol külügyminiszter elfogadta Benes garancia-tervét Gazdasági áitáni a dunai államok közolt Londonból je’en'ik: A Dai'y Mai! a szombati kormányüléssel kapcsolatban, amely kizárólag; Chamberlain külpolitikai jelentésire szorítkozott, azt írja, hogy Chamberlain két kiilönd ló paktumjavaslat lehetőségéről fog beszámolni. A>. egyik a nyugaton érdekelt hata'mak biztonságára vonatkoznék, a másik paktum pedig a ke'eten érdekelt ál’amokra volna tekintette!, úgy, hogy Chamberlain valóban elfogadta Benes kezdeményezését a szerződések lehetséges alapjául Chamberlain azonkívül fel fogja hívni a kormányt, hogy a francia kormánnyá' való konferenciát mielőbb tartsák meg és ebbe Amerikát is vonják be legalább tanácsadóképpen. A washingtoni leszerelési konferenciára vonatkozóan Chamberlain hangsúlyozni fogja, hogy ezt megelőzően szükség vau Anglia és Franciaország megegyezésére, mert különben kevés kilátás volna a sikerre. Eddig semmiféle megegyezés nincs a két á Iám kö ött, még a tengeralattjárók kérdésében sem. Chamberlain a megállapodást nem helyezheti kilátásba, de mindenesetre a kisanfant és a keleti államok jelentékeny nyomást fejthetnek ki Franciaországra, hogy kevésbbé elutasítóan viselkedjék. Mnt .Párisból jelentik, a Petit Journal értesülése szerint Benes a Herriot miniszterelnökkel való tárgyalásai során ’ utalt arra, hogy feltétlenül szükséges, hogy Ausztriában a normális gazd sági élet helyreálljon, még pedig a dunai államok gazdasági antantja utján. Ez az antant egyébként -r- Benes szavai szerint — jó eszköz volna a területbizlonsá~i szerződések erősítésére is. Francia és angol politikai körökben nem nagy fontosságot tulajdonítanak azoknak a prágai cáfolatoknak, amelyeket Benesnek az Egyesült Európai Államok tervére vonatkozólag világgá röpítenek. Jellemző, hogy ezeket a különböző cáfolatokat egyetlen számbavehefő angol va-ry francia újság sem vette át. Maga Benes egyébként Párisbö! való elutazása előtt, amikor az újságírókat fogadta, magát a tervet nem cáfolta, hanem azt hangsúlyozta, hogy hive a területibiztositó-megállapodásolcnak. főrendek amúgy is azon az állásponton vannak, hogy a kormányt, nem tartják illetékesnek a főrendiház megreformálására. Széchenyi Antal gróf. Ha rendelettel tudtak választásokat és nemzetgyűlést csinálni, akkor a főrendiházat is összehívhatta volna a kormány ugyanilyen rendelettel . Zsigmondy Jenő az evangélikus egyház sérelmeit adja elő. Zichy Jenő gróf kijelenti, hogy az 5 elvi álláspontja szerint a régi főrendiház nem szűnt meg. A kormány javaslatát ideiglenesnek tartja, mert szerinte a i elsőház ugyanolyan, szurrogátuma a főrendiháznak, mint amilyen pótléka a nemzetgyűlés a régi képviselőháznak. Rákosi Jenő nem tartja szükségesnek a felsőház kreálását, amikor a főrendiház még létezik. Á nemzetgyűlés morálisan nem illetékes ilyen törvények alkotására, mert a$ nemrendes törvényhozás, hanem forradalmi testület, amely forradalmat csinál az országban és felforgatja az alkotmányt. A kormánynak azt a lépését, hogy ehhez a főrendek hoz zájárulásdt kéri, olyan merészségnek tartja, amelynek minősítésére nem talál szót. Még több mágnás felszólalása után, — akik mind támadták a kormány javaslatát, — az értekezlet véget ért. A volt magyar főrendek gyűlése Tiltakoztak a felsőházi javaslat ellen — Rákosi Jenő forradalom szitásával vádolja a magyar nemzetgyűlést Csernocb hercegprímás támadása a magyar kormány ellen Budapeströl jelentik: A volt főrendiház tagjai az 1918, évi forradalom óta szombaton délelőtt jöttek elsöizben össze a főrendiház üléstermében. A főrendeket báró Wlassits Gyula, a voit főrendiház elnöke hívta össze azért, hogy a magyar kormánynak a felsőház megalkotásáról szóló törvényjavaslata ellen tiltakozzanak. Az értekezleten a volt főrendek közül körülbelül nyolcvanan jelentek meg, köztük a római katolikus klérus püspökei, a református és evangélikus püspökök, gróf Ambrózy István koronaőr, a hivatali állásuknál fogva főrend kúriai birák, valamint azok- a mágnások, akik születési joguknál fogva voltak tagjai a megszűnt főrendiháznak. Az értekezletet Wlassits Gyula báró nyitotta meg és hosszú beszédben ismertette az összejövetel célját. Szerinte a főrendiház és általában az alkotrnán’-'^vi reformok, a jogfolytonosságnak mégHelően nem az átmeneti természetű nemzetgyűlés, hanem a rendes országgyűlés által oldhatók meg. Kijelenti, hogy a főrendek nem zárkóznak el a régi főrendiházi javaslatnak a Jm-ai kor szellemében történő megváltoztatása elől, azonban ezt alkotmányos formák közt a képviselőhöz és nem a mai nemzetgyűlés utján kell keresztülvinni. Wlassits Gyula báró kijelentette, hogy az értekezletnek ankétszerü jellege van, amennyiben mindenki megmondja véleményét, de szavazásnak nijLcs helye. Zichy Aladár gróf nyilatkozatot terjeszt elő, amely szerint a kormány törvényjavaslatának az a szövege, amely szerint az országgyűlés főrendiházának helyé-re a felsőház lép, — helytelen és az alkotmány alapelveiöe ütközik. Ehelyett a következő szövegezést ajánlja: A nemzetgyűlés két kamarára oszlik; az első az alsóház, az eddigi nemzetgyűlés, a másik pedig az uj törvényben megszervezett íelsöház. Széchenyi Aladár gróf a javaslat megtárgyalására a régi főrendiház összehívását kívánja. Berzeviczy Albert báró nem járul hozzá Zichy Aladár nyilatkozatához. Érthetetlennek tartja, hogy a király által kinevezett főrendeket ettől a méltóságuktól megfosszák. Csernoch János hercegprimás nem helyesli a kormány javaslatát, de a kényszerhelyzetben hozzájárul a javaslat bírálatához. Kár volna nagyobb vitát provokálni, amikor a Szerelem és üzlet Tíz évi fegyházra ítélték a gyilkos beogradi kereskedősegédet Beográdbói jelentik : A beogradi bíróság most hirdette ki az ítéletet Kovacsevics Ljubomir kereskedősegéd bűnügyében, aki — mint annakidején jelentettük a nyílt uccém lelőtte főnökét, Nalovics Tihomir nagykereskedőt. A gyilkosság Beográdban nagy szenzációt keltett, mert a bűntett ind i tóokairól a legkülönbözőbb verziók terjedtek el. A gyilkos kereskedősegéd öngyilkosságot is akart elkövetni, amiben azonban a rendőrség megakadályozta. Zsebében leveleket találtak, amelyekben a gyilkos közölte, hogy tettét azért követte el, mert a Nalovics-hazaspár meg akarta akadályozni a nősülését. Leírta, hogy egy gazdag vidéki leánnyal jegyben járt, de Nalovicsék, különösen az aszszony, rága makat terjesztett róla és a menyasszony szüleivel elhitette, hogy Kovacsevics az üzletben sikkasztott. Miután ezzel lehetetlenné tették a házasságát, elhatározta, hogy bosszút áll Nalovicson, azután végez önmagával. A meggyilkolt kereskedő özvegye ezzel szemben azt vallotta, hogy Kovacsevics valóban éveken keresztül dézsmálta az üzlet vagyonát és ebből akart házassága után uj üzletet alapi ani. Egyben tiltakozott az özvegy a gyilkosnak ama beállítása el’en, mintha kettőjük ózott intim viszony lett volna és ő ezért ellenezte volna KöVacsevies házasságát. A két napig tartó főtárgyaláson a vádlott újabb va’ómást tett és kijelenette, hogy főnöke azt követelte, hogy eendő hozományával társuljon be az üzletbe, amire ő nem volt hajlandó és így keletkezett a tragédia. Szombatén délután a közönség óriási érdeklődése mellett hirdette ki a bíróság az ítéletet. A több mint ötszázfonyi közönség soraiban többen rosszul lettek, úgyhogy orvosi segélyt kellett génybevenni. A bíróság Kovacsevics Ljuhomirt a gyilkosságért tiz évi. fegyházra ítélte, a sikkasztás vádja alól a ónban felmentette. A közönség a bíróságot és Topálovics védőt az enyhe Ítélet miatt lelkesen megé'jenezte.’ Kovacsevicset ezenkívül a bíróság a követkéz"' kártérítés összegek kifizetésére kötelezte :, Nalovics özvegyének százezer, az áldozat gyermekeinek százezer és apjának ötvenezer dinár, továbbá tizenötezer dinár temetési költség, végül a tanuknak fejenként és naponként száz dinár tanudii megfizetésére nyomtatni a tankönyvbe, hát ez íölháboritó volt! ■ Nem magam voltam ezen a véleményen, úgyszólván mindannyian, egyhangúlag megbotránkoziunk. Most azután megkérdezem: mit akarnak az urak tulajdonképpen Jókaival? Centennárium? Ünneplés? Cécó? Bankett? Kinek?' Minek? Először Is Jókai, a Jókai nem százéves. A Jókai nem halt meg. mert nem is született, aminthogy a. Fogalom, a Lélek, vagy az Isten nem születik és nem hal meg. A Jókai itt él bennünk mint a végtelenség egy mosolya, mélyen beraktározva és azt ne bántsa, ne profanizálja senki Maguk öregek talán elfelejtették? Mert nem hiszem, hogy közülünk, a fiatalok •közül bárki is megtagadta volna Hiszen: aki harcolni akar a boldogságért, jjaz neki köszönheti, hogy megismerte — la boldogtalanságot. És ez minden. A jlegújabb generáció pedig még úgy sem 'vehet részt a centennáriumi ünnepélyen is nem is a centennáriumból kel! meg; tanulnia a Jókait. Igán, mi tulnyomórészben tőle tanul-Ituk, hogy mi a szenvedés, mi a bűn, ml a könny, mi az erény, má az öröm, mi -az igazság, mi a gazság és hogy akártmilyen kőszivüek; az apák: mégis mo'zog a föld! I Ezért nem irhatok ódát, centennáriumi ódát- Jókairól, szerkesztő ur, tessék I belátni. Talán egy idegenről, arról igen. j De a Jókairól, arról nem. Egy óda-babérért igazán nem adhatom oda az én (Jókaimat Magamnak is többe van. _ flór —
