Bácsmegyei Napló, 1925. március (26. évfolyam, 58-86. szám)
1925-03-22 / 79. szám
6. oldal BACSMEGYEI NAPLÓ 1925. március 22, Tiz percig Szabó Dezsőnél Rz Elsoöort falu 9zerzöje a Bác3- megyei Napló utj-n üzm a iugoszlavlal m-ayarsagnaS Szabó Dezső rövid »önkéntes száműzetés- után, egyik március eleji nap estéién váratlanul betoppant Szegedre. Itáliát és Parist élte két hónapig és lábujjhegyen járt azokban az uccákban, a hol valaha Ady Endre lopózkodott végig mámoros hajnalokban mulatozások után. Közben izzott, forrongott ez a szeszélyes lélek. Büszkén vallja', hogy a kurzusnak ö öntötte a harangokat A kurzus első esztendejében tüzzel-vasstil harcolt, ö volt az egyedüli tudományos antiszemita. Azóta megtorpedózták, agyonhallgattatták, elitéltették, a kenyeret kiorozva tarisznyájából valósággal éhenhalásra dobták ki. Mert Szabó Dezső ezernyi hibája mellett nem táborozott el az üres antiszemitizmusnál. A magyarság ősi nagy ellenségét nem a zsidóságban látta, amely az adott körülmények széles horizontú világát élte. Szabó Dezső faiiságának csodálatos adottságában elrettenve révedezett el a magyar paraszt- kétségbeejtő állapotán. Szabó Dezső elment, do senki sem hitte cl, hogy önkéntes számkivetése hosszú életű lesz. Szegeden a ^Szeged« c. lap munkatársai közé szerződött le azzal az eltökélt szándékkal, hogy véglegesen itt jog letelepedni, élűi, irni. Szabó Dezső ma még Szegeden van, de ki tudja, hol lesz holnap, holnapután— A Bócsmegyei Naptó szegedi tudós!tója felkereste Szilt í Dezsőt, hogy megszólaltassa terveiről, megkérdezze véleményét a magyar lapokról. Szabó Dezső ha tározót tan niegtestesedeit, arca jólétet eláruló szeszélyesen furcsa vonásokkal. Hangja izzón forró, szenvedélyes, vitázókedvii Gondolat» eruptiv erővel törnek elő. — Bócsmegyei Napló---- Szabadka... Sohse téuferegtem arrafelé. Pedig ugye Kosztolányi Dezsőnek ott ringott a bölcsője? A Dezső nagy, hatalmas, modern, magyar író lélek. Hát Gyóní Géza? — kérdezem. —■ Kis, szürke, mindennapi emberke volt. Háború, vér, szenvedés teremtette szegény magyar iródíák. Más semmi. Dühbe hozza költő kollégáinak emiitése. Szegedi életéről, terveiről igy beszel: Amióta magamba öleltem a f étvilágot, rájöttem, hogy nekem a helyem idehaza van. Istenem, hogy is jöttem SzegedreVI Magam som' tudom. Budapesten még nem tudtam, hogy hová váltom meg tovább a jegyemet. így jöttem én Szegedre, a tespedt magyar élet sebzett szivü rittero, rajongója. Most tele vagyok munkaerővel, dologkedvvel. A szép, az őrök emberi szép kiáltoz, bensőéiben. Széked alkalmas, csendes város. Nem kérnek tőlem autogrammot és az ágyam alá sem bnjnak bomlott agyú perszónák. — Hogy mit dolgozok most?— nehéz egyszerre elmondanom. Két regényem vár befejezésre. Véres felkiáltó jelei a magyarságnak. Tanulmányokat Írok Kemény Zsigmondról, Petőfiről, Adyról, Megfestem Maupassant portréját és megiront a dráma válságát. Ügy élek most, mint egy nyersszagu parasztgazda, — fűzi tovább a szót — Jókor kelek, korán fekszem. Inni sohasem iszom. Enni azonban annyit, mint három városi etngár legény. Amikor a mai magyar politikára, mai magyar életre terelem a szót, mint dühödt bika, fújta ki a lávázó gondolatokat: — Undokságos gyenge elméjüek azok, akik engemet az izmusok követőjének esküdnek. Aki 1913 óta ismeri és olvassa müveimet, az láthatta az egyenes ut ‘egyenes irányú hirdetőjét. Én az vagyok ma. ami voltam 1913-ban A magyar falut ami voltam 1913-ban. A magyar falut, a parasztot, drágán szeretett fajtámat akarom ahhoz a szerephez juttatni, amit fajiságának ékköveivel kiérdemelt. Minden nap minden percéve! uj veszélyek ellen akarok küzdeni, amik a magyarságot fenyegetik. Jaj, ha nem ha.lgatnak rám, jaj, ha megtagadnak! — A kurzus és csirkefogói minden ke-Í resztre húzott kommunistánál és zsidónál jobban gyűlölnek, mert most Magyarországon a Friedrichek, Wolffok görényszagu uralma biidösködik. Nagyon megvetem és nagyon károsnak tartom azt a zsidózást, ami mostan divatos. A jugoszláviai magyarságnak pedig azt izenem, hogy szeressék egymást. Szeresse ember az embert és szeresse magyar a magyart. És ne menjen hivatalnoknak .és ne írónak! Legyen üzletember, gombkötő, kékfestő, rongyszedő. Ölelje keblére, aki magyarul beszél és térjen ki a haragos, nagyhangú embertársa elől.... Kopogás hallatszik az ajtón. Az előszobában a Nagyváradi Napló munkatársa vár bebocsái íásra. Interjút akar. Szabó Dezső naponta négy interjút ad, uccán, vendéglőben, lakásán. Ö ma a legdivatosabb és legérdekesebb iróegyéniség Magyarországon, Kigyótolvaj a bíróság előtt Élő kobrák, mint bűnjelek Londonból jelentik: F. W. Fitzsimons, a délamerikai Port Elisabeth-muzeumának és állatkertiének igazgatója, aki mellékesen egyik legnagyobb ismerője Délaírika faunájának, nemrég könyvet adott ki, amelyben a következő érdekes esetet írja le: — «Mikor a múlt év folyamán visszatértem Európába Airika keleti partjain tett utamból, észrevettem, hogy kigyógyüjteményünk, mely egy külön »kigyópurkban,( volt elhelyezve, tartalmilag nem olyan, mint lennie kellene. A pontos összeszámlálásnál kiderült, hogy jelentős számú kígyó hiányzik. A cementfalial és vizes árokkal körülvett gyűjteményből a kígyók nem szabadulhattak el és így bármilyen különösen hangzott is ez, fel kellett tennünk, hogy valaki eltopta a hiányzó kígyókat. A gyanú a kígyók ápolójára, Joannesre esett. Egy szép napon azután megjelent egyike azoknak az embereknek, akik éiő kígyókat szoktak eladni a gyűjtemény számára. Egy csomó nagyon veszedelmes hüllőt hozott, melyeket meg is vettünk tőle. Magam mentem le a kigyóparkhoz, hogy lássam, mikor az állatokat kieresztik a zsákból, melyben voltak. És a ekkor különös megfigyelést tettem. A veszedelmes hüllők egyáltalában nem í úgy viselkedtek, mint az ilyen alkalmakkor társaik szoktak: nem kapkodtak az őr bőrrel védett lábszárai után é nem is iparkodtak eszeveszetten kive zető utat keresni a falak mentén, haner szép kényelmesen és lustán húzódta valami védett hely felé. Mintha csá valamikor már lettek volna ilyen körül menyek között. Erre óvatosan kikérdez tem a kigyóvadászt, aki egy Halse név európai származású fiatalember s több szőr is hozott) már hasonló holmit, hog; hol fogta veszedelmes zsákmányát. Az mondotta, hogy egy távolabb eső erdő ben. Az erdő azonban állami felügyelet alatt álló terület és az erdész telefonkérdésemre azt mondotta, hogy nem adott az illetőnek engedélyt a kigyófogásra. Egy hét múlva ismét megjelent a kigyóvadász és ismét olyan kigyókat hozott, melyek szabadonbocsáttatásuk alkalmával csodálatos szelídséget tanúsítottak. Most is kifizettem értük a kért árat, de elhatároztam, hogy rajtacsipem a kigyótolvají, aki kétségtelenül saját fogyóimat lopta el és adta d nekem újból. Anélkül, hogy bárki iš tudta volna, magam megjelöltem vagy száz kígyót a parkból, hogy később kétségtelenül felismerhessem azokat. A következő első átvétel előtt fionü -san megvizsgáltam a tizenkét hüllőt, molyét hozott és ötön meg is találtam a lecsípett pikkelyeket Természetesen makacsul tagadott, mindaddig, nűg fel nem hívtam telefonon a rendőrséget Ekk r bevaítotia a dolgot. Elmondotta, hog/ sóiét éjszakákon behatolt a múzeum területére, átmászott a falon, kelesztülugrott az árkon és azután nyugodtan tarisznyába szedte a kigyókat. Nagyon érdekes volt ügyének tárgyalása is, melyre sok érdeklődő jött el. Bűnjelek gyanánt a lopott kígyók szerepeltek — eleven állapotban — melyeket Johannes, az ápoló egy zsákban hozott magával. Mikor több más ügy után ez került tárgyalásra és az ügyész követelte a bűnjeleket, egyik viharedzett ügyvéd ijedten kiáltott fel: — Az Istenért! Csak nem akarják azt a zsákot kinyitni? Odatartottam a kígyót a biró elé. hogy láthassa az általam csinált jelet. Úgy vettem azonban észre, hogy nem volt kedve valami túlságosan tüzetes vizsgálathoz és hamarosan ki is mon- i dotta az ítéletet: Halset egyhónapi kény■ szernrunkára ítélték. 2. A gazdasági világ sajnálkozását kénytelen kifejezni afölött, hogy a királyi kormány, azaz az illetékes minisztériumok nem adtak alkalmat neki arra, hogy véleményét az olasz királysággal állítólag már kötött tarifakonvencióra nézve kifejezésre juttassa és ezzel megvonták tő e minden lehetőségét annak, hogy egy ilyen megegyezésnek a mi nemzeti gazdaságunk szempontjából esetleg súlyos következményeire a figyelmet felhívja. 3. A gazdasági érdekképviseletek azon a véleményen vannak, hogy a Thaon de Revel-kikötő és a fiumei kikötő egyéb részeiben levő szabadraktá-; rákban az áruhitelek nyújtásának olasz részről felvetett megszervezése egyes importőreink számára előnyös ugyan (ami természetesen attól függ, hogy a javasolt institúciót mennyiben használhatják majd fel), egyidejűleg azonban az a véleményünk, hogy e terv elfogadásával az a vészé y fenyeget, hogy a susáki és az összes többi jugoszláv j adriai kikötő egész behozatali és nagyrészt kiviteli és tranzito-forgalma is el fog fordulni ezektől, mert a javasolt arrangementnak nem lehet más célja, mint az, hogy a fiumei kikötőt az egyetlen centrummá tegye meg, ame, Íven ^keresztül O aszország közvetetlen ellenőrzése a att nyerjen egész tengeri, forgalmunk lebonyolitást. jj Az az olasz terv, mely Fiume székhellyel nagy privilégiumokkal felruházott pénzintézet alapítását célozza azzal a programmal, hogy a fiumei kikötő összes részeinek áruforgalmát finanszirozza, minden jel szerint egy komorciumot takar, mely az egész fiumei ki- I kötőnek a Thaon de Reve!-öbö 'el egye; lemben és esetleg Süsüknek is a kihasználására törekszik. Az összes érdekelt gazdasági körök már több Ízben állást foglaltak egy ilyen konzorciumnak a gondolata ellen. 4 A gazdasági érdekképviseletek halaszthatatlanul szükségesnek tartják, hogy ' a jugoszláv pénzintézetek Fiúméban megalapítsák a maguk pénzintézetét. amelynek részesülnie kell mindazokban a privilégiumokban, amc'yekkel az olasz javaslat szerint olasz tőkével alapítandó pénzintézet lenne felruházva. Nevezetesen ennek a jugoszláv intézetnek is bírnia kellene a privi égiumot a varransok leszámi'olására vonatkozólag olasz és dinár-valutában egyaránt. HARC A FIUMEI KIKÖTŐÉRT A ZAGREB! GAZDASÁGI SZERVEZETEK AZ OLASZ TERVEK ELLEN Zagreb’ból jelentik; A zagrebi gazdasági körök élénken foglalkoznak és a napokban a magyarorczá n sajtó közelebbről foglalkozott Fiume sorsával, jelesül azokkal a hivatalos olasz tervekkel, amelyek a fiumei kikötő fellendítése érdekében felmerültek és amelyekre nézve mostanában élénk tárgyalások is fo'ynak. Ezek a tervek nagy mozgolódást váltotlak ki a horvát gazdaság' körökben és az uralkodó hangulatot semmi sem jellemezheti jobban, minthogy a horvát közgazdasági é ét vezető testületet konferenciára gyűltek össze Zagrebban, hogy a helyzetet megvitassák és a horvát álláspontot Fiúméra vonatkozólag félreérthetetlen leszögezzék. A nevezetes értekezleten Arko Vladimir, a zagrebi kereskedelmi- és iparkamaraelnöke elnökölt. Ott volt továbbá a kamara részéről annak főtitkára, a Gyáriparosok elnöke és fő! itt-ára, a Kereskedők Testületének elnöke, a Pénzintézetek Szövetségének elnöke, a zágrábi tőzsde főtitkára és még többen e testületek vezetői közül. E már résztvevőinek névsorából kitünőleg is demon strativ értekezlet a következő határozatot hozta: A gazdasági érdekképviseletek a fiumei Thaon de Revei kikötő kihasználása és az ottani forgalom finanszírozása ügyében a következő nyilatkozatot teszik : 1. Gazdasági életünk legfőbb követesse az, hogy államunk mindazon tarif'dis és egyéb szerződések megkötésénél, am-lyek az 1924. évi január 27-iki római paktummal összefüggésben állanak, megőrizze a tarifapolitikát illetőleg teljesen szabad kezét. A gazdasági élet ezt az alapelvet conditio sine qua nőnként tekinti nemcsak tengerhajózásun' léte és fejlődése, hanem az egész Hinter’andnak adriai tengerünkkel való kereskedelme szempontjából. Minden ez irányban való koncesszió nemcsak kikötőnk és tengerhajózásunk fejlődését kötné meg, hanem a Hraíerlandbwt levő gazdasági emporiumainak kereskedelmét is és ezt ugyanolyan vazallust helyzetbe hozná Fiúméval és Trieszttel szemben, mint aminő az osztrák-magyar rezsim idejében fennállott. Cserefoglyok útja Elindultak Moszkvába a kicserélt magyar kommunisták Budapestről jelenük: A magyar kommunista cserefoglyok és az Oroszországgal tnár régebben kicseréit foglyok hozzátartozóinak uj csoportja szombaton délelőtt elindult Budapestről Szob felé. A csoporttal nyolc elitéit kommunista és az Oroszországban levő kommunisták családtagjai közül huszonhat asszony és gyermek indult útnak a nyugati pályaudvarról. Reggel erős kíséret mellett szállították a foglyokat a gyüitőfogházból a vasútra, ahol az önként kiszállításra jelentkezett asszonyokat és gyermekeket is jegyzékbe vették. A csoportot György Aladár rendőrtanácsos kisérte Szobig, ahol az orosz bizottságnak a hazaszállított magyar hadifoglyok ellenében kiadták őket. A belügyminisztériumhoz szombaton délután távirati jelentés jött. hogy a szállítmány megérkezett Szobra. A kicserélés Szobon háromnégy napig fog tartani és azt hiszik, hogy az utolsó hadifogoly-csoport a lövő hét közepén érkezik a magyar határra. A hazaérkező foglyok névsorát egyelőre még nem tudják. «I 563 FIORANTA krém és szappan hatása csodás Lerakat wSOA“ d reger íja Novliad
