Bácsmegyei Napló, 1925. március (26. évfolyam, 58-86. szám)

1925-03-22 / 79. szám

6. oldal BACSMEGYEI NAPLÓ 1925. március 22, Tiz percig Szabó Dezsőnél Rz Elsoöort falu 9zerzöje a Bác3- megyei Napló utj-n üzm a iugo­szlavlal m-ayarsagnaS Szabó Dezső rövid »önkéntes szám­űzetés- után, egyik március eleji nap estéién váratlanul betoppant Szegedre. Itáliát és Parist élte két hónapig és láb­­ujjhegyen járt azokban az uccákban, a hol valaha Ady Endre lopózkodott végig mámoros hajnalokban mulatozások után. Közben izzott, forrongott ez a szeszé­lyes lélek. Büszkén vallja', hogy a kurzusnak ö öntötte a harangokat A kurzus első esztendejében tüzzel-vasstil harcolt, ö volt az egyedüli tudományos antisze­mita. Azóta megtorpedózták, agyonhall­gattatták, elitéltették, a kenyeret kioroz­va tarisznyájából valósággal éhenhalás­­ra dobták ki. Mert Szabó Dezső ezer­nyi hibája mellett nem táborozott el az üres antiszemitizmusnál. A magyarság ősi nagy ellenségét nem a zsidóságban látta, amely az adott körülmények szé­les horizontú világát élte. Szabó Dezső faiiságának csodálatos adottságában el­rettenve révedezett el a magyar pa­raszt- kétségbeejtő állapotán. Szabó Dezső elment, do senki sem hitte cl, hogy önkéntes számkive­tése hosszú életű lesz. Szegeden a ^Szeged« c. lap munka­társai közé szerződött le azzal az eltö­kélt szándékkal, hogy véglegesen itt jog letelepedni, élűi, irni. Szabó Dezső ma még Szegeden van, de ki tudja, hol lesz holnap, holnapután— A Bócsmegyei Naptó szegedi tudós!tója felkereste Szilt í Dezsőt, hogy megszó­laltassa terveiről, megkérdezze vélemé­nyét a magyar lapokról. Szabó Dezső ha tározót tan niegteste­­sedeit, arca jólétet eláruló szeszélyesen furcsa vonásokkal. Hangja izzón forró, szenvedélyes, vitázókedvii Gondolat» eruptiv erővel törnek elő. — Bócsmegyei Napló---- Szabadka... Sohse téuferegtem arrafelé. Pedig ugye Kosztolányi Dezsőnek ott ringott a böl­csője? A Dezső nagy, hatalmas, modern, magyar író lélek. Hát Gyóní Géza? — kérdezem. —■ Kis, szürke, mindennapi emberke volt. Háború, vér, szenvedés teremtette szegény magyar iródíák. Más semmi. Dühbe hozza költő kollégáinak emii­­tése. Szegedi életéről, terveiről igy be­szel: Amióta magamba öleltem a f étvi­lágot, rájöttem, hogy nekem a helyem idehaza van. Istenem, hogy is jöttem SzegedreVI Magam som' tudom. Buda­pesten még nem tudtam, hogy hová vál­tom meg tovább a jegyemet. így jöt­tem én Szegedre, a tespedt magyar élet sebzett szivü rittero, rajongója. Most tele vagyok munkaerővel, dolog­­kedvvel. A szép, az őrök emberi szép kiáltoz, bensőéiben. Széked alkalmas, csendes város. Nem kérnek tőlem auto­­grammot és az ágyam alá sem bnjnak bomlott agyú perszónák. — Hogy mit dolgozok most?— ne­héz egyszerre elmondanom. Két regé­nyem vár befejezésre. Véres felkiáltó jelei a magyarságnak. Tanulmányokat Írok Kemény Zsigmondról, Petőfiről, Adyról, Megfestem Maupassant portré­ját és megiront a dráma válságát. Ügy élek most, mint egy nyersszagu paraszt­­gazda, — fűzi tovább a szót — Jókor kelek, korán fekszem. Inni sohasem iszom. Enni azonban annyit, mint há­rom városi etngár legény. Amikor a mai magyar politikára, mai magyar életre terelem a szót, mint dü­hödt bika, fújta ki a lávázó gondolato­kat: — Undokságos gyenge elméjüek azok, akik engemet az izmusok követőjének esküdnek. Aki 1913 óta ismeri és olvas­sa müveimet, az láthatta az egyenes ut ‘egyenes irányú hirdetőjét. Én az vagyok ma. ami voltam 1913-ban A magyar falut ami voltam 1913-ban. A magyar falut, a parasztot, drágán szeretett fajtámat akarom ahhoz a szerephez juttatni, amit fajiságának ékköveivel kiérdemelt. Min­den nap minden percéve! uj veszélyek ellen akarok küzdeni, amik a magyar­ságot fenyegetik. Jaj, ha nem ha.lgat­­nak rám, jaj, ha megtagadnak! — A kurzus és csirkefogói minden ke-Í resztre húzott kommunistánál és zsidó­nál jobban gyűlölnek, mert most Ma­gyarországon a Friedrichek, Wolffok görényszagu uralma biidösködik. Na­gyon megvetem és nagyon károsnak tar­tom azt a zsidózást, ami mostan diva­tos. A jugoszláviai magyarságnak pedig azt izenem, hogy szeressék egymást. Szeresse ember az embert és szeresse magyar a magyart. És ne menjen hiva­talnoknak .és ne írónak! Legyen üzlet­ember, gombkötő, kékfestő, rongyszedő. Ölelje keblére, aki magyarul beszél és térjen ki a haragos, nagyhangú ember­társa elől.... Kopogás hallatszik az ajtón. Az előszobában a Nagyváradi Napló munkatársa vár bebocsái íásra. Interjút akar. Szabó Dezső naponta négy inter­jút ad, uccán, vendéglőben, lakásán. Ö ma a legdivatosabb és legérdekesebb iróegyéniség Magyarországon, Kigyótolvaj a bíróság előtt Élő kobrák, mint bűnjelek Londonból jelentik: F. W. Fitzsimons, a délamerikai Port Elisabeth-muzeumá­­nak és állatkertiének igazgatója, aki mellékesen egyik legnagyobb ismerője Délaírika faunájának, nemrég könyvet adott ki, amelyben a következő érdekes esetet írja le: — «Mikor a múlt év folyamán vissza­tértem Európába Airika keleti partjain tett utamból, észrevettem, hogy kigyó­­gyüjteményünk, mely egy külön »kigyó­­purkban,( volt elhelyezve, tartalmilag nem olyan, mint lennie kellene. A pontos összeszámlálásnál kiderült, hogy jelen­tős számú kígyó hiányzik. A cementfal­­ial és vizes árokkal körülvett gyűjte­ményből a kígyók nem szabadulhattak el és így bármilyen különösen hangzott is ez, fel kellett tennünk, hogy valaki eltopta a hiányzó kígyókat. A gyanú a kígyók ápolójára, Joannesre esett. Egy szép napon azután megjelent egyike azoknak az embereknek, akik éiő kígyó­kat szoktak eladni a gyűjtemény számá­ra. Egy csomó nagyon veszedelmes hül­lőt hozott, melyeket meg is vettünk tőle. Magam mentem le a kigyóparkhoz, hogy lássam, mikor az állatokat ki­eresztik a zsákból, melyben voltak. És a ekkor különös megfigyelést tettem. A veszedelmes hüllők egyáltalában nem í úgy viselkedtek, mint az ilyen alkal­makkor társaik szoktak: nem kapkodtak az őr bőrrel védett lábszárai után é nem is iparkodtak eszeveszetten kive zető utat keresni a falak mentén, haner szép kényelmesen és lustán húzódta valami védett hely felé. Mintha csá valamikor már lettek volna ilyen körül menyek között. Erre óvatosan kikérdez tem a kigyóvadászt, aki egy Halse név európai származású fiatalember s több szőr is hozott) már hasonló holmit, hog; hol fogta veszedelmes zsákmányát. Az mondotta, hogy egy távolabb eső erdő ben. Az erdő azonban állami felügyelet alatt álló terület és az erdész telefon­­kérdésemre azt mondotta, hogy nem adott az illetőnek engedélyt a kigyófo­­gásra. Egy hét múlva ismét megjelent a kigyóvadász és ismét olyan kigyókat hozott, melyek szabadonbocsáttatásuk alkalmával csodálatos szelídséget tanú­sítottak. Most is kifizettem értük a kért árat, de elhatároztam, hogy rajtacsipem a kigyótolvají, aki kétségtelenül saját fogyóimat lopta el és adta d nekem új­ból. Anélkül, hogy bárki iš tudta volna, magam megjelöltem vagy száz kígyót a parkból, hogy később kétségtelenül felismerhessem azokat. A következő első átvétel előtt fion­­ü -san megvizsgáltam a tizenkét hüllőt, molyét hozott és ötön meg is találtam a lecsípett pikkelyeket Természetesen makacsul tagadott, mindaddig, nűg fel nem hívtam telefonon a rendőrséget Ekk r bevaítotia a dolgot. Elmondotta, hog/ sóiét éjszakákon behatolt a mú­zeum területére, átmászott a falon, ke­­lesztülugrott az árkon és azután nyu­godtan tarisznyába szedte a kigyókat. Nagyon érdekes volt ügyének tárgyalá­sa is, melyre sok érdeklődő jött el. Bűn­jelek gyanánt a lopott kígyók szerepel­tek — eleven állapotban — melyeket Johannes, az ápoló egy zsákban hozott magával. Mikor több más ügy után ez került tárgyalásra és az ügyész követel­te a bűnjeleket, egyik viharedzett ügy­véd ijedten kiáltott fel: — Az Istenért! Csak nem akarják azt a zsákot kinyitni? Odatartottam a kígyót a biró elé. hogy láthassa az általam csinált jelet. Úgy vettem azonban észre, hogy nem volt kedve valami túlságosan tüzetes vizsgálathoz és hamarosan ki is mon- i dotta az ítéletet: Halset egyhónapi kény­­■ szernrunkára ítélték. 2. A gazdasági világ sajnálkozását kénytelen kifejezni afölött, hogy a ki­rályi kormány, azaz az illetékes minisz­tériumok nem adtak alkalmat neki arra, hogy véleményét az olasz királysággal állítólag már kötött tarifakonvencióra nézve kifejezésre juttassa és ezzel meg­vonták tő e minden lehetőségét annak, hogy egy ilyen megegyezésnek a mi nemzeti gazdaságunk szempontjából esetleg súlyos következményeire a fi­gyelmet felhívja. 3. A gazdasági érdekképviseletek azon a véleményen vannak, hogy a Thaon de Revel-kikötő és a fiumei ki­kötő egyéb részeiben levő szabadraktá-; rákban az áruhitelek nyújtásának olasz részről felvetett megszervezése egyes importőreink számára előnyös ugyan (ami természetesen attól függ, hogy a javasolt institúciót mennyiben használ­hatják majd fel), egyidejűleg azonban az a véleményünk, hogy e terv elfoga­dásával az a vészé y fenyeget, hogy a susáki és az összes többi jugoszláv j adriai kikötő egész behozatali és nagy­részt kiviteli és tranzito-forgalma is el fog fordulni ezektől, mert a javasolt ar­­rangementnak nem lehet más célja, mint az, hogy a fiumei kikötőt az egyetlen centrummá tegye meg, ame­­, Íven ^keresztül O aszország közvetetlen ellenőrzése a att nyerjen egész tengeri, forgalmunk lebonyolitást. jj Az az olasz terv, mely Fiume szék­hellyel nagy privilégiumokkal felruhá­zott pénzintézet alapítását célozza azzal a programmal, hogy a fiumei kikötő összes részeinek áruforgalmát finanszi­­rozza, minden jel szerint egy komor­­ciumot takar, mely az egész fiumei ki- I kötőnek a Thaon de Reve!-öbö 'el egye­­; lemben és esetleg Süsüknek is a ki­használására törekszik. Az összes érde­kelt gazdasági körök már több Ízben állást foglaltak egy ilyen konzorciumnak a gondolata ellen. 4 A gazdasági érdekképviseletek ha­laszthatatlanul szükségesnek tartják, hogy ' a jugoszláv pénzintézetek Fiúméban megalapítsák a maguk pénzintézetét. amelynek részesülnie kell mindazokban a privilégiumokban, amc'yekkel az olasz javaslat szerint olasz tőkével alapítandó pénzintézet lenne felruházva. Nevezete­sen ennek a jugoszláv intézetnek is bírnia kellene a privi égiumot a varran­­sok leszámi'olására vonatkozólag olasz és dinár-valutában egyaránt. HARC A FIUMEI KIKÖTŐÉRT A ZAGREB! GAZDASÁGI SZERVEZETEK AZ OLASZ TERVEK ELLEN Zagreb’ból jelentik; A zagrebi gaz­dasági körök élénken foglalkoznak és a napokban a magyarorczá n sajtó köze­lebbről foglalkozott Fiume sorsával, jele­sül azokkal a hivatalos olasz tervekkel, amelyek a fiumei kikötő fellendítése érdekében felmerültek és amelyekre nézve mostanában élénk tárgyalások is fo'ynak. Ezek a tervek nagy mozgoló­dást váltotlak ki a horvát gazdaság' körökben és az uralkodó hangulatot semmi sem jellemezheti jobban, mint­hogy a horvát közgazdasági é ét vezető testületet konferenciára gyűltek össze Zagrebban, hogy a helyzetet megvitassák és a horvát álláspontot Fiúméra vonat­kozólag félreérthetetlen leszögezzék. A nevezetes értekezleten Arko Vla­dimir, a zagrebi kereskedelmi- és ipar­kamaraelnöke elnökölt. Ott volt továbbá a kamara részéről annak főtitkára, a Gyáriparosok elnöke és fő! itt-ára, a Kereskedők Testületének elnöke, a Pénzintézetek Szövetségének elnöke, a zágrábi tőzsde főtitkára és még többen e testületek vezetői közül. E már részt­vevőinek névsorából kitünőleg is demon strativ értekezlet a következő határoza­tot hozta: A gazdasági érdekképviseletek a fiu­mei Thaon de Revei kikötő kihasználása és az ottani forgalom finanszírozása ügyében a következő nyilatkozatot te­szik : 1. Gazdasági életünk legfőbb köve­tesse az, hogy államunk mindazon tari­­f'dis és egyéb szerződések megkötésénél, am-lyek az 1924. évi január 27-iki római paktummal összefüggésben álla­nak, megőrizze a tarifapolitikát illetőleg teljesen szabad kezét. A gazdasági élet ezt az alapelvet conditio sine qua nőn­ként tekinti nemcsak tengerhajózásun' léte és fejlődése, hanem az egész Hin­­ter’andnak adriai tengerünkkel való ke­reskedelme szempontjából. Minden ez irányban való koncesszió nemcsak kikö­­tőnk és tengerhajózásunk fejlődését kötné meg, hanem a Hraíerlandbwt levő gazdasági emporiumainak kereskedel­mét is és ezt ugyanolyan vazallust hely­zetbe hozná Fiúméval és Trieszttel szem­ben, mint aminő az osztrák-magyar re­zsim idejében fennállott. Cserefoglyok útja Elindultak Moszkvába a kicserélt magyar kommunisták Budapestről jelenük: A magyar kommunista cserefoglyok és az Oroszországgal tnár régebben kicse­réit foglyok hozzátartozóinak uj csoportja szombaton délelőtt elin­dult Budapestről Szob felé. A csoporttal nyolc elitéit kommu­nista és az Oroszországban levő kommunisták családtagjai közül hu­szonhat asszony és gyermek indult útnak a nyugati pályaudvarról. Reg­gel erős kíséret mellett szállították a foglyokat a gyüitőfogházból a vasútra, ahol az önként kiszállításra jelentkezett asszonyokat és gyerme­keket is jegyzékbe vették. A cso­portot György Aladár rendőrtaná­csos kisérte Szobig, ahol az orosz bizottságnak a hazaszállított ma­gyar hadifoglyok ellenében kiadták őket. A belügyminisztériumhoz szomba­ton délután távirati jelentés jött. hogy a szállítmány megérkezett Szobra. A kicserélés Szobon három­négy napig fog tartani és azt hiszik, hogy az utolsó hadifogoly-csoport a lövő hét közepén érkezik a ma­gyar határra. A hazaérkező foglyok névsorát egyelőre még nem tudják. «I 563 FIORANTA krém és szappan hatása csodás Lerakat wSOA“ d reger íja Novliad

Next

/
Thumbnails
Contents