Bácsmegyei Napló, 1925. március (26. évfolyam, 58-86. szám)
1925-03-12 / 69. szám
2. oldal. BACSMEGYEI NAPLÓ 1925. március 12. sásra. A lap közlése szerint ez az eddig' titokban tartott megegyezés öt pontból áll. amelyek közül a legfontosabb az a pont. amelv az or-f száznak az anzol monarchia mintájára való berendezését, valamint teljes önkormányzatot követel és a mely szerint a nemzeti megegyezés és parasztdemokrácia pírtiai a külföldi vártokkal mindennemű összeköttetést megszakítanak. Ellenzéki körökben • cáfolják a *Politika« által közölt szöveg hitelességét. Á miniszterelnök tanácskozásai Pastes miniszterelnök szerdán délelőtt fogadta Jovanovics Liuba. Pribicsevics Szvctozár és Miletics Krsta látogatását, akikkel hosszasan konferált. Ä szentai gimnáziumból kiléptek a szláv nyolcadikosok Sztrájk a szigorú osztályozás miatt Megírtuk, hogy a szentai gimnázium szláv tagozatán tizenhét tanuló közül tizenketten megbuktak a matliematikából és fizikából. Ez a szokatlauui rossz tanulmányi eredmény annál kínosabb megütközést kelteit az érettségi előtt áiló diákok és szüleik körében, meri a bukottak között olyanok is vannak, akik két éven át eminens tanulók voltak. Minthogy a szülök ebből azt látják, hogy a mathematika és fizika tanára igazságtalanul osztályozott, küldöttséget menesztetlek Pribicsevics Szvetozár közoktatásügyi miniszterhez e's vizsgálat megindítását kérték az elbuktatolt nyolcadikos diákok előmenetelének megállapítására. A küldöttségjárás, úgy látszik, nem járt eredménnyel, mert a nyolcadik osztály tanulói szerdán délelőtt kilenc órakor testületileg megjelentek a gimnázium igazgatójánál és bejelentették, hogy kimaradnak az intézetből. Elhatározásuké azzal okolták meg, hogy nem akarják mag lkat az érettségi vizsgán olyan példátlan szigorúságnak kitenni, amilyen a legutóbbi évközi osztályozásnál érvényesült. A kimaradt diákok vagy más intézetbe lépnek át, vagy pedig magánúton fognak készülni az érettségi vizsgálatra. Szentán a szláv nvolcadikosok sztrájkja nagy izgalmat keltett a szülők között és kíváncsian várják, hogy mit fognak tenni a tanügyi hatóságok. Harc a szuboticai vízvezetékért Tervek, amelyek húsz év óla vajúdnak A tüdővész városa, ahol a higiénia követelményeinek cllegyintése gyorsabb tempót vezényel a halandóságnak, íölfigyel a hírre, hogy a magisztrátus nagyszabású városfejlesztési tervek megvalósításának gyürközik neki. Színház, tüzérkaszárnya, iskolák, kultúrpalota: milyen szép program és milyen biztató arra a reményre, hogy ez a nagy város a hosszú stagnálás után végre elindul a terjedelméhez méltó kulturális nívó felé. Nem szabad kisebbíteni ezeknek a céloknak ieletőségét, de nem lehet kétségbevonni azoknak a beruházásoknak égető szükségességét sem, amelyekről szó sem esik a nyilvánosságra került programban. Subotica a por, a csatornabüz, az ellentállás veszélye nélkül hóditó bacilusok metropolisa. Nyáron a főutcán akárhányszor befogott orral sétálnak a suboticai korzó fanatikusai, annyira feltolakszik a csatorna szennyvizének penetrans szaga. Subotica belterületének hatvan-hetvenezer lakosára összesen mintegy száz fürdőszoba esik. Subotica belsejében nyitott csatornákból árad a fertőzés. Suboticának nincs vízvezetéke. Amikor az agrárreform molochjától visszamentett városi földbirtok értékesítése nagyarányú befektetéseket tesz lehetővé, bün-e a színház, a tüzérkaszárnya, a tanyai iskolák, a kultúrpalota felépítésének érdeke ellen, ha az egészség kultúrájának elemi parancsai is beiccsendülnek a tetteket érlelő vitába? Húsz évvel ezelőtt A szuboticai vízvezeték kiépítésére már 19ü5-ben akciót indított Biró Károly akkori polgármester, aki a felvetett terv keresztülvitelének fontosságát ijesztő egészségügyi statisztikai adatokkal igazolta. A városi tanács akkor -egy huszonöttagu bizottságra bízta a vízvezetéki terv tanulmányozását Ez a bizottság a tervet magáévá tette és szükebb bizottságot választott a részlettervek kidolgozására és a költségvetés összeállítására. A szükebb bizottság aztán azt ajánlotta, hogy egyelőre a város területének körülbelül egyötödére kiterjedő, 10.000 lakos vízszükségletének megfelelő vízvezetéket építsenek. Ugyanakkor csatornázási és kövezési programot is előterjesztettek, amely azóta iszben meg is valósult. A költségelő■nm——— I A zsinagógában Irta: Baedeker — Az emlékezések könyvéből — A templom nagyon tele volt, a női karzat szinte roskadt. s a hőség szinte elviselhetetlen. Az arcok lángba borultak, s a hívek csak annál többet szenvedtek, mert kalapemeléssel se könnyithettek a gyötrelmeiken. Délfelé még Sűrűbb lett a levegő, s a forróságtól egy hölgy rosszul lett, szédült, elvesztette az eszméletét és hirtelen összerogyott. Nagy pánik támadt, sokan orvosért kiáltottak, mások — főleg az erkélyeken, ahol a nők ültek — sirvafakadtak, s tizen-huszan rémülten jajongtak: — Jézus, Mária! Egyetlen keresztény lélek nem volt a templomban} . # Valamely ünnepség alkalmából vendégiiapia volt a hitközségnek, kiváló és messze földön hires egyházi orator, akit — költséget nem kímélve — azért hivott meg az elöljáróság, hogy a magasztos ünnephez méltó prédikációban gyön3rorködhessenek a hivek. Az imaházat zsúfolásig megtöltő közönség bensőséges állítatta! hallgatta a hatalmas szónokot, akinek tüzes beszéde közben — forró nyári ben tervet dolgozott ki a középületek \ izdlátásának biztosítási és egy később j továbbfejleszthető kisebb.-cerü , vizvezetékhálózat megteremtése cél lábúi. A terv szerint a városháza tornyában egy 120 köbméter űrtartalma kellene építeni, amelyet a . és próbákul látna el vizzel. A evő vezeték' a próbákéitól a városházáig vagy a Pajc Kujundžića (Wesselényi) utcán, vagy. a Bc-ogradski puton (Zimonyi-ut) át jutna el. Ez a kis hálózat az érintett vonal lakosságának, továbbá' a városházának és a centrum középületeinek szolgáltatna vizet, lehetővé tenné a főbb útvonalak öntözését és nagyobb vízmennyiséget biztosítana a tűzoltás számára, A tervezett kisterjedelmű vízvezeték felépítésére egy beográdi cég tett is ajánlatot, amely szerint az építkezés 600.000 dinárba kerülne. Ez a költség nem látszik tulmagasnak, ha tekintetbe vesszük, mennyibe kerül most a városnak a kutak fúrása és az utcák és parkok öntözése. Annál sürgősebb a vízvezetéknek legalább részleges megvalósítása, mert cii él leül a csatornázás gyökeres megjavítása lehetetlen. Már pedig Subotica csatornázása a mai állapotában egyenesen közveszélyes. A három főcsatorna, amelyek közül az egyik a Skotus Viator-utca, a másik a vasút, a harmadik a Palicsi-ut mentén halad, nagyrészt nyitott, mig a födött résznek 1-924-ig nem volt egyetlen leszálló aknája sem és ezért, ha — mint az címűit nyáron — üzemzavar állott be. az egész kövezetét fel kellett szakítani, hegy a csatornát kitisztíthassák. A vidék csapadékhiánya miatt a csatornák nyáron hamar kiszáradnak és .1 bennük lerakodott szenny megfertőzi a levegőt. Ebből a szempontból is nélkülözhetetlen a vízvezeték. A csatornázási probléma megoldásához mindenekelőtt’ szükséges, hogy á hálózatról pontos felvételeket eszközöljenek, ami annak idején az épitők hibá- Vból elmaradt tehet szó nélkül elhaladni ez életbevágóan szükséges városfejlesztési teendők mellett, amikor až agrárreform alól felszabaduló városi földek árubabot áfásával kapcsolatban nagy beruházáfvk kerülnek napirendre. Akár a föidak árának esrv részéből, akár más utón. de végre hozzá kell fogni a vizvezetékhiánynak és a rossz csatornázásnak, a város két nagy sebének gyógyításához pet, amelynek programmján a száműzött Kölcsey-himnusz is szerepelt, -a polgárság nagyrésze, kaszinók és egyéb egyesületek, ipartestületek (ez utóbbiak a zászlóikkal) és más intézmények mind fölvonuitak, s bizony alig kaptak férőhelyet a szűk■ területű ódon imaházban. S ebben iaz esetben nem az a föijegyzésre- i méltó, hogy az értelmiség és a polgárság ily nagy számmal jött a zsidók közé, mert abban a városban í mindig utánzásraméltó egyetértésiben éltek a felekezetek, — sem az, hogy az indekszre került dalt a templomi énekkarral az egész nagyközönség együtt énekelte, Iranern iaz. hogy annak befejezése után a kaszinóelnök arra kérte az izr. hitközség elöljáróságának egyik tagját, aki mellette állt, hogy — ha a templomi törvények megengedik — énekeltesse el »közkívánatra« még egyszer a szépséges imadalt. Nos, a templomi törvények a zsidóságnál nagyon liberálisak s az ililctő elöljáró se volt épp maradi emí bér. Jelt adott az énekkarnak, a j himnusz újra fölhangzott, s kórus és publikum megismételték azt — ' akár a színházban, ha bis-t vagy da capoi-t kiált a lelkesedő karzat, i Szép, nyugodt és vidám idők voltak ezek. amikor még az ilyen ügyekből »ügyek« lettek, s amikor még a felekezetűk olyan jól éltek egymással.,, idő volt akkor — odakint égiháboru tört ki. A zivatar,, minden tekintet nélkül a klasszikus formájú szónoklatra, kíméletlenül beledörgölt az aranyszáju pap művészien konfstruált mondataiba, s ezek közül néhányat alaposan tönkretett, mert oiy hangosan hurrogta le őket, hogy )a jámbor hallgatóság egy szót se ^ érthetett belőlük. Bántotta ez a líi- I veket, akik mind tisztelői voltak a Ivendégpapnak, és spraikból hamarosan fölzudult a tudattalan tiltakozás. — Pszt! Pszt! — hangzott többfelől a figyelmeztetés, amely valójjszinüleg azt akarta jelenteni, hogy: — Kérem, istentisztelet irányzat szerint a vízvezeték 1 millió, a csatornázás 1 millió, a kövezés 1 millió és 80.000 koronába került volna. A \ izvezeték költségeinek előteremtéséreötvenéves amortizációs kölcsönt javasoltak, amelynek kamatait a vizdijakbó! akarták fedezni, míg a csatornázási és kövezés! terv végrehajtására a város rendes bevételeit is elegendőnek találták. A bürokrácia útvesztőjében Ilyen értelemben tett a város 1906-ban fölterjesztést a földmivelésügyi minisztériumheiz, ,a műszaki osztály egy bizottságának kiküldését kérve. Időközben ezt a műszaki ügyosztályt a belügyminisztériumhoz osztották be és. a város felterjesztése hat évig bolyongott a hivatalok útvesztőjében, mig -végre 1912- ben a belügyminisztérium kiküldte a kért szakbizottságot a vízvezetéki tervek megvizsgálására. A próbákul 1913- ban készült cl 173 méter mélységben: és az átvételi jegyzőkönyv szerint szivattyúzás nélkül másodpercenként <5.3 liter, szivattyúzással másodpercenként 30 liter vizet szolgáltat 32 centiméterre a talaj szintje fölé. A próbakut most is i megvan a mialcai réten és mint közkurat használják;.. A háború azonban meghiúsította a [további munkálatokat és csak 1918 őszén történt újabb komoly lépés Ja vízvezeték megvalósítása érdekében. Ezúttal. a város egy budapesti magán- 1 vállalkozó mérnökkel lépett közvetlen . összeköttetésbe. Az illető mérnök kidolgozta -a város egész területét behálózó ‘vízvezeték tervét, amelynek keresztül .vitele millió aranykoronába került -volna. Az orré a célra szolgáló ötveh‘ éves amortizációs kölcsön kamataira fedezetét a vizdijakból kontcmplálták, amennyiben a vízvezeték használatát és a dijak fizetését az egész lakosságra kötelezőnek mondották volna ki Az agrúrreform azonban a várost olyan anyagi helyzetbe sodorta, ho<"' szó sem lehetett a [nagy beruházkodás perfektuálásáról. Petrovics Kossta városi főmérnök 1922-Az égiháboru egyébarání még jó ideig tartott, tovább ment a pompás ünnepi beszéd. Valósziniileg igy okoskodott: — A hitközségi elnök hatalmas ember, akkora adót vethet ki a hi veire, amekkora jól esik neki és rosszul nekik, .de próbáljon én ellenem tenni valamit, ha tud!* * Nagy magyar városban történt, hogy valamelyik nemzeti ünnep alkalmából az egyik katolikus tem plombán a tulajdonképpen való istentisztelet után a dalegyesü! (amelyet akkoriban dalárdának n veztek és később remélhetőleg dáné tessék zavarni az lostársaságnak. fognak hívni) a hin r.endjét s ne méltőz- nuszt óhajtotta elénekelni. A papság \ tassék háborgatni előadásiban a kiváló szónokot! A hitközség elnöke is szemrehá- Inyó tekintetet vetett a csukott ablakok felé, amelyek maguk is zörögtek a lármás, égiháborutól, amely negreszkettette őket, s ez az ap- Jprehenz.V nézés azt látszott mondani: — Ha mf idebent a jó Istent tiszfteljük, akkor tessék odakint is csendben lenni! IA derék és jóhiszemű tiltakozók abban az finnepies pillanatban nem jj gondoltak arra, hogy tulájdonkép- 5 pen a jó Istent pisszegték le, akit íPedig az imaházukban oly őszintén 4és melegen dicsőítettek. ellenezte ezt a »nierénylet«-et azzal jelezte ellene a tiltakozását, hogy amint a szent csarnokban a profán dal fölcsendült, tüntetőleg elhagyta az oltárt s a sekrestyéb vonult vissza. A hazafias szellemű lakosság zokon vette lelkészeinek ez intranzigens viselkedését, s az ügyet felsőbb fórum elé vitte. Ott, a fertfiatóságot gyakorló érseki hatóságnál természetesen nem a polgárságnak adtak igazat, s a himnusz. amelyet protestáns költő irt, eltiltva maradt a katolikusok tem-I plom Ahol... 3 Mikor e »kulturpör« lezajlása síitán legközelebb a zsidók tartottak az ö szerény templomukban ünne-
