Bácsmegyei Napló, 1925. március (26. évfolyam, 58-86. szám)
1925-03-11 / 68. szám
2. oldal, BÁCSMEGYEI NAPLÓ 1925. március 11. amelyben az urnák sorrendje nem volt megfelelő és amelyekben nem lehet tudni, hogy melyik urnába hány szavuzat esett. Az elnök ezután szavazás alá bocsátotta a kérdést. A bizottság 11 szavazat tol 10 ellenében elve tette az ellenzék által beterjesztett panaszokat és a beográdi választásokat jóváhagyta. A bregalnicai kerület demokrata mandátumai jelentése után döntsenek a mandátumok sorsáról. Sumenkovics, a bregalnicai kerület demokrata listavezetője hosszabb beszédben védte mandátumát. Kijelentette, ho;ry teljesen légből kapott az n vád, hogy a demokraták azért kaptak a kerületben többséget, mert Macedónia auionomiájánaf jelszavával vették fel a küzdelmet. Rámutatott arra, hoyy mi'yen veszedelmes lenne ez alapon megsemmisíteni a demokrata mand ! uniókat; nyíltan beismerné ugyanis, hogy az autonómia gondolata nagy hatással lesz Mace donia népére és ezzel főleg Bu - gária szamára kovacsolnána >lyan fegyvert, ameyet felhasz álhat az SHS királyság ellen. Sumenkovics beszéde után az ülés? b 'rekesztették. A tiz perc szünet után fo'yfattak a tanácskozásokat és áttértél a bregalnicai kerület mand tu mai ellen beérkezett panaszokra. A vitát TiniOtijeviCS Koszta demokrata nyitotta meg, aki rámutatott arra, hogy a kerületben az ellenzéket terrorral próbilták n szavazástól visszatartani. A demokrata mandátumok ellen beérkezett panaszo at, véleménye szerint, a főispáni hivatalban készítették. A panaszok egyébként is nagyon erőszakoltak és abszurdok, különösen az, hogy a demokrata párt a köztarsasá jelszavával agitált volna. A demokrata párt egyetlen kerületben sem toborozott szavazódat a köz társaság jelszavával, de ha hasz nálta volna is ezt a jelszót, ez sem alap a petícióra, hiszen a köztársasági pártnak minden szerbiai kerületben voltak jelöltjei. A panaszok benyújtásának az áz egyedüli magyarázata, hogy a hatóságok nagyon csalódtak n választókban, akiktől még a választás előtt Ígéretet csikartak ki, hogy a radikális pártra adjak le szavazataikat. Kodes VI jka radikális azt a javaslatot tette, hogy a bregalni cai kerületben lefolyt választásról gyűjtsenek össze adatokat és e célból kii djön ki a bizottsá egy ankétbizettságot. om W" Eldőlt a csöng As Ítélőtábla által kihallgatni a nyomozás fogyatnia kimé! Budapestről jelent k: A szolnoki törvényszéken megkezdték a csongrádi bombamerénv’ők által bejelentett mentőtanuk kihallgatását. Folkusházy Sándor dr. törvényszéki biró kedden hét tanút hallgatott ki. akik valamennyien azt vallották, hogy a merénylet vádlottjait a csendőrségen súlyosan bántalmazták. Szabó Vendeiné. a csongrádi csendőrök szakácsnéia e’őadta. hogy látta az ablakon keresztül amint Bölönyit a lábánál fogva felakasztották a csendőrök és tolnát nádvesszővel ütötték. Kovács csendőrtizedes kijelentette, hogy nem látott semmit és nem igaz. hogv a szakácsáénak. vagy bárki másnak is az* mondta, hogy látta, amikor a vádlottakat bántalmazták. Kovács Margit. .Jórend Gyula csendőríőhadnagy szakácsnál azt vallotta, hogy Szabó Vendeiné. a csendőrök szakácsnéia valóban elmondta neki. hogy látta Bölönyi megveretését. sőt arra is emlékszik, hogy Jórend csendőrfőhadnagv feleségétől is hallotta, hogy a Aáálottakat megverték a csendőrök és a detektívek. Perdöntő vallomást tett Horváth Győző borbély, aki annak ideién a szegedi Csdlaebörtönben borotválta a letartóztatásban lévő " ébredőket. rádi bombapör rend lt tanuk igazolták, hogy etlenv! verték a terh liefet — Bölönyi Miklós hozzám iö+t — vallotta — hogy nyírjam le a haját. Mikor a géppel feiebubiát nyírtam, f ^tenyérnyi nagyságú sebhegbe ütközött a szerszám. Bolönvi ekkor elbeszélte. hogy Csongrádon a valla! tásnál verték össze. Bakos Imre kórházi szolga, aki I Bőlönyit ápolta, elmondotta, hogy Bölönyi panaszkodott nek . hogy a gyomrát összeverték és ugyanekkor megmutatta a fejét is. amelyen több ; hegedőfélben lévő seb volt. Virág Antal volt vizsgálati fogoly azt vallotta. látta, hogy Bölönyi kezén egy vékony véres esik húzódik keresztül és azt is látta, hogy Bölönyinek a feje is sebes. A bombamerénylet ügyében eső-éhként beérkezett a szolnoki törvényszékhez az Igazságügyi Orvosi Tanács véleménye, amelv két kérdésre ad választ. Az első kérdés az. hogy lehetséges-e. hogy Bölönyi talpát verték, 'ennek a verésnek azonban már két-három nap múlva semmi nyoma sem látszott. Az Orvosi Tanács kijelentette, hogy ez lehetséges. A második kérdés az volt, hogy Bölönyi belső vérzésé, amelv a börtönben tört elő. összefügghet-e megveretésével. A tanács válasza erre a kérdésre az, hogy ezt megállapítani biztosan nem lehet, mert a benyújtott orvosi vélemény alaoián nem volt feltétlen szükséges, hogy a vérzést verés idézze elő. A tanúkihallgatás után nem lehet már kétséges, hogy müven eredménnyel fog végződni a csongrádi bombamerénylők pere Elkészült Sabotica költségvetése A jövő hónapban terjesztik a közgyűlés elé Szuhotiea város főszámvevői hivatala most készült el a város 1925. évi költségvetés-tervezetével, amelyet Szuvajdsics Sándor főszámvevő még e héten a tanács elé terjeszt letárgyalás végett. Amint a tanács elkészült a tervezet áttanulmányozásával. amelynek hamaros befejezése érdekében permanens üléseket tartanak. összehívják a kiszélesített takácsot a költségvetés haladéktalan letárgyalására. A költségvetési tervezetet részlej teiben még nem közük a nyilvános‘ Sággal, annyit azonban sikerült megj tudni, hogy a főszámvevői' hivatal, a i tanács utasításának megfelelően, a takarékossági elvek alapján állította össze a tervezetet, amivel elérték ! azt.1 hogy a jelenlegi pótadót leszállíthatják. annak ellenére, hoey a város jövedelme az utóbbi évek folyamán nagy mértékben csökkent, a kiadások pedig aránytalanul emelkedtek, A költségvetési tervezetben nagyobb előirányzat van különböző beruházásokra, többek közt a színházépítésre is nyolcszázezer dinár, azonban valószínű. Irogv ezt az őszszeget más célokra fordíthatja a város. mert a feloldás előtt álló városi földek vételárából minden valószínűség. szerint fedezni tudják a teljes építkezés költségeit. A tanács az eddigi tervek szerint még ebben a hónapban elkészül a nyersköltségvetés átvizsgálásává! és valószínű, hogy a jövő hónap elején már közgyűlés elé terjeszthetik. ISÜSSS ' 0S8SHU MnSQBnHHnflMKHHHRHB A vendég Irta: Szomory Dez:ö Szamosligeten ültünk ezen a téli estén, táblabiró nagybátyám házában, ahol mindig1 rend volt, amint azt tudjuk, katonai rend és fegyelem. (Lásd: Nemes szív, rendes ember.) Odakünn a kertben s az ablak alatt az udvaron, a diófákat rázta a szél s üde havakat csapkodott a redőnyökneK, patakzugásos melankóliákkal. Egy lámpa lógott a mennyezetről, barátságos, sugárzással a terített asztal fölött, ahol körben ültünk a kávéscsészék előtt, és bensőnkben nagyon csodálkoztunk, hogy kitűnő házigazdánk szótlanul tűri ezt a természeti rendellenességet, aki oly szigorú ember volt. Szinte géne-ben voltunk miatta, hogy robusztus tekintélye, hatalmas energiája semmit sem tehet e novemberi intempériákkal szemben s aggódva lestük, mint válhatunk itt hirtelen, tehetetlen haragjában, kollektiv bűnbakokká, akik rezignáltan s reménytelen igákba törve, rég megadtuk magunkat e ielsőbbrendü egyéniség ellentmondást nem tűrő varázsának. Itt iilt a jegyző, véknyan, mint a szűk esztendő s egy-egy korty kávét nyelt gyorsan, minden szélrohamra. A four is itt volt. aki mosolygott azzal az egyházi bonhomiával, mely a rosszat is jónak értékeli, ahogy , ez mind Istentől származik. De gyönyörű nagynéném, tatár szépsége tündöklésével a lámpa alatt, a csésze fülébe dugta merengő ábrándossággal hosszú, fehér mutatóujját s azontúl lágyan sugározta azt a biróférji terrort, mely annál ke«erübbnek tűnt, hogy' elfogadottnak látszott. Hirtelen bejött a kulcsár akkor s vajami úri vándort jelentett, aki szállást kérne az éjszakára, a hófúvásban elakadva. Egy tragikus perc volt ez, melyben a nő, egy önfeledt íöisóhajtással, már-már szólott volna s ugyanaK- jkor az ajkára harapta le a szót. S an- Igyalian nyugodt volt, egy szava nem ivóit, egy hangja, semmi, mikor nagybátyám engedélyével s a Vendéglátási 'házszabályok szigorú betartásával, hóitól, mocsoktól s bundáktól letakaritva, jjaz idegen beléphetett. Egy barna fiatalember volt, magas, (Vállas, sugárzóan jókedvű a télben, ■icsak éppen, hogy nem mehetett tovább. I — Bolond is volna! Egy ilyen éjjeli j— motyogta a jegyző. —* Nem is szabad! — mondatta nagybátyám szigorúan, s fordulva egyet, jjmint a szemafor a nyílt pálya fölött janiit sugárzó lámpája lezár, két tüzes !szemmel nézett nagynénémre, mint minidig, mikor valami tilosat jelzett. I — Nem is szabad, — ismételte a nő, Slágy megadással, egyazon véleményen s azzal a szinte technikai pontossággal, mellyel egy egész vonat állna meg. — Viszont a füzesen át nem ismerem az utat, —- tette hozzá a fiatalember könnyelműen, I— A szél fuj, de a hold -süt, — mondta a főtlr ártatlanul s csak éppen, hogy mondjon valamit, miközben a zsalugáterck mögül, egy kissé féloldalt fordulva, az időt kémlelte odakünn — Ha jól tudom, az ősz óta van itt uraságod. s már láttam pingáini is. az erdészlak mentén, a füzesben. 1 — Er,gom? — kérdezte a fiatalember * meglepetten. j — Hűt lehet az? — kiáltott fel nagy“néném, oly túlzott .készséggel és két-I‘ kedéssel a fiatalember javára, hogy mint minden túlzás, ez is eltévesztette igazi hatását. Mindez nem tűnt fel, csak nekem. ! Mért hazudnak? kérdeztem magamba, eltűnődve. Micsoda büntársi szövetkezés sodorta itt kábitó mérgét hogy [ mindketten hazugságokba kuszálták bérié magukat, mikor az igaz szó e percben, talán kevésbé volt veszélyes? De pszichológiát is tanulván Debrecenben: arról a permanens rémületről is tudtam, mellyel szegény megtévedt emberi lelkünk úgy őrzi titkait, oly aggódon s oktalan leplezéssel, mintha - az igazság már akkor is kitárná e titkokat, mikor még semmit nem árulnak jel belőlük. S most már folytatni kellett fezen a csapáson. I — Most vagyok itt először életemben, — mondta a fiatalember, jj A. hideg futott át rajtam. De hiszen :csak a gróf kocsisát kellett volna megí kérdezni künn, hogy itt némi világosfság .derengjen és meghaljon egy ember. — Ne vitatkozzunk! — mondotta nagybátyám táblabiró fölényével s az emelvényhez szokva, a sok mindenféle vádlott- és vádlóttépsóg között.. — Ne vitatkozzunk! -- ismételte, a vendég iránt előzékenyen. — Hogy volt itt vagy sem, ezt csak jobban tudja, mint te, — fordult az öreg paphoz s azt hitte, ezzel valami szellemeset mondott. 1*5 ekképpen/ leintvén az alibi e vitáját, ismét rendet teremtett a házában. A fegvző a four haza is mentek az,«tán békességgel s főlég a tisztelendő Í' bandukolt át a fehér utón s a hold alatt azzal a sajátos megelégedéssel, amit csak' az ilyen tiszta lelkek éreznek, miikor nem nekik volt igazuk. S akkor, Így négyünkkel a lámpa a’ntt. az asztalnál, az egész est úgyszólván lezajlottnak tűnt s megint egy nap múlott el a télben, megint egy nap 'mint a többi napok, amik múlnak, az egész élet, ami múlik, a sok mindenféle idők fonalán. A szél megszűnt, a hold l vígan sütött szűz havakra a tetőn s ' kéklő világát eregette, árnyékok Ildiikül, a falak hosszában a zsalugáterekre. jA vendég alig beszélt már, cigarettáit fsodorgatva, nagynéném szótlanul ült, azzal a sajátságos közömbösséggel .mely szinte túl van már minden boidoí*!ságon s kéjesen őrzi mindazt, amit akart Csak nagybátyám beszélt még, a ipipája füstiében sok mindenféle színes (dolgokat törvényről s rendről a világban, zord telekről régen s egykori vándorokról és lankadatlan energiákkal, ; melyek túlélték a napot, a hajdani szent I mágusokat cibálja elő, ötletes ajnalófsiókkal és teclógikusan egy hajdani éjszakából s akik akkor, három jó királyok, szintén hófúvásban mentek. — Ez igy volt, — mondta — mikor még rend volt! S amint igy felsóhajtott szokatlan, érzelmességgel, a pipájából egy egész nagy bárányfelhőt fújt. S akkor csend volt sokáig. De a kulcsár léptei kongtak a kőlépcsőn, az ajtó mögött. — Az ágy meg van vetve — mondotta nagybátyám a vendéghez fordulva s még mielőtt .a kulcsár beszélhetett — Mindig rendet tartottam a házamban — tette hozzá jóízűen. — No gyerünk, anya — mondotta még és in-' j dúlt. — De még nem volt tu! a küszöbön, mikor nagynéném, hirtelen, egy más világba szédült, fölszakadt lelke sikolyával. Még meg sem várta, hogy én Íis menjek s már az ember kezének dőlt asztalon, fehér fogával harapd ál va. a — Oh, itt vagy nekem egy egész éjszakára! — hebegte és sir'
