Bácsmegyei Napló, 1925. március (26. évfolyam, 58-86. szám)

1925-03-11 / 68. szám

2. oldal, BÁCSMEGYEI NAPLÓ 1925. március 11. amelyben az urnák sorrendje nem volt megfelelő és amelyekben nem lehet tudni, hogy melyik urnába hány szavuzat esett. Az elnök ezután szavazás alá bocsátotta a kérdést. A bizottság 11 szavazat tol 10 ellenében elve tette az ellenzék által beterjesztett panaszokat és a beográdi válasz­tásokat jóváhagyta. A bregalnicai kerület demokrata mandátumai jelentése után döntsenek a man­dátumok sorsáról. Sumenkovics, a bregalnicai kerület demokrata lis­tavezetője hosszabb beszédben védte mandátumát. Kijelentette, ho;ry teljesen légből kapott az n vád, hogy a demokraták azért kaptak a kerületben többséget, mert Macedónia auionomiájánaf jelszavával vették fel a küzdel­met. Rámutatott arra, hoyy mi'yen veszedelmes lenne ez alapon meg­semmisíteni a demokrata mand ! uniókat; nyíltan beismerné ugyanis, hogy az autonómia gon­dolata nagy hatással lesz Mace donia népére és ezzel főleg Bu - gária szamára kovacsolnána >lyan fegyvert, ameyet felhasz álhat az SHS királyság ellen. Sumenkovics beszéde után az ülés? b 'rekesztették. A tiz perc szünet után fo'yfat­­tak a tanácskozásokat és áttértél a bregalnicai kerület mand tu mai ellen beérkezett panaszokra. A vitát TiniOtijeviCS Koszta de­mokrata nyitotta meg, aki rámu­tatott arra, hogy a kerületben az ellenzéket terrorral próbilták n szavazástól visszatartani. A de­mokrata mandátumok ellen beér­kezett panaszo at, véleménye szerint, a főispáni hivatalban ké­szítették. A panaszok egyébként is nagyon erőszakoltak és ab­szurdok, különösen az, hogy a demokrata párt a köztarsasá jelszavával agitált volna. A de­mokrata párt egyetlen kerületben sem toborozott szavazódat a köz társaság jelszavával, de ha hasz nálta volna is ezt a jelszót, ez sem alap a petícióra, hiszen a köztársasági pártnak minden szer­biai kerületben voltak jelöltjei. A panaszok benyújtásának az áz egyedüli magyarázata, hogy a hatóságok nagyon csalódtak n választókban, akiktől még a vá­lasztás előtt Ígéretet csikartak ki, hogy a radikális pártra adjak le szavazataikat. Kodes VI jka radikális azt a javaslatot tette, hogy a bregalni cai kerületben lefolyt választás­ról gyűjtsenek össze adatokat és e célból kii djön ki a bizottsá egy ankétbizettságot. om W" Eldőlt a csöng As Ítélőtábla által kihallgatni a nyomozás fogyatnia kimé! Budapestről jelent k: A szolnoki törvényszéken megkezdték a cson­grádi bombamerénv’ők által bejelen­tett mentőtanuk kihallgatását. Fol­­kusházy Sándor dr. törvényszéki biró kedden hét tanút hallgatott ki. akik valamennyien azt vallották, hogy a merénylet vádlottjait a csendőrségen súlyosan bántalmaz­ták. Szabó Vendeiné. a csongrádi csendőrök szakácsnéia e’őadta. hogy látta az ablakon keresztül amint Bölönyit a lábánál fogva felakasz­tották a csendőrök és tolnát nád­­vesszővel ütötték. Kovács csendőr­tizedes kijelentette, hogy nem látott semmit és nem igaz. hogv a sza­kácsáénak. vagy bárki másnak is az* mondta, hogy látta, amikor a vádlottakat bántalmazták. Kovács Margit. .Jórend Gyula csendőríőhadnagy szakácsnál azt vallotta, hogy Szabó Vendeiné. a csendőrök szakácsnéia valóban el­mondta neki. hogy látta Bölönyi megveretését. sőt arra is emlékszik, hogy Jórend csendőrfőhadnagv fe­leségétől is hallotta, hogy a Aáálot­­takat megverték a csendőrök és a detektívek. Perdöntő vallomást tett Horváth Győző borbély, aki annak ideién a szegedi Csdlaebörtönben borotválta a letartóztatásban lévő " ébredőket. rádi bombapör rend lt tanuk igazolták, hogy etlenv! verték a terh liefet — Bölönyi Miklós hozzám iö+t — vallotta — hogy nyírjam le a haját. Mikor a géppel feiebubiát nyírtam, f ^tenyérnyi nagyságú sebhegbe üt­között a szerszám. Bolönvi ekkor el­beszélte. hogy Csongrádon a valla­­! tásnál verték össze. Bakos Imre kórházi szolga, aki I Bőlönyit ápolta, elmondotta, hogy Bölönyi panaszkodott nek . hogy a gyomrát összeverték és ugyanekkor megmutatta a fejét is. amelyen több ; hegedőfélben lévő seb volt. Virág Antal volt vizsgálati fogoly azt val­lotta. látta, hogy Bölönyi kezén egy vékony véres esik húzódik keresztül és azt is látta, hogy Bölönyinek a feje is sebes. A bombamerénylet ügyében eső-éh­ként beérkezett a szolnoki törvény­székhez az Igazságügyi Orvosi Ta­nács véleménye, amelv két kérdés­re ad választ. Az első kérdés az. hogy lehetséges-e. hogy Bölönyi tal­pát verték, 'ennek a verésnek azon­ban már két-három nap múlva sem­mi nyoma sem látszott. Az Orvosi Tanács kijelentette, hogy ez lehetsé­ges. A második kérdés az volt, hogy Bölönyi belső vérzésé, amelv a bör­tönben tört elő. összefügghet-e meg­­veretésével. A tanács válasza erre a kérdésre az, hogy ezt megállapítani biztosan nem lehet, mert a benyúj­tott orvosi vélemény alaoián nem volt feltétlen szükséges, hogy a vér­zést verés idézze elő. A tanúkihallgatás után nem lehet már kétséges, hogy müven ered­ménnyel fog végződni a csongrádi bombamerénylők pere Elkészült Sabotica költségvetése A jövő hónapban terjesztik a közgyűlés elé Szuhotiea város főszámvevői hi­vatala most készült el a város 1925. évi költségvetés-tervezetével, ame­lyet Szuvajdsics Sándor főszámvevő még e héten a tanács elé terjeszt le­­tárgyalás végett. Amint a tanács el­készült a tervezet áttanulmányozá­sával. amelynek hamaros befejezése érdekében permanens üléseket tarta­nak. összehívják a kiszélesített ta­kácsot a költségvetés haladéktalan letárgyalására. A költségvetési tervezetet részle­­j teiben még nem közük a nyilvános­­‘ Sággal, annyit azonban sikerült meg­­j tudni, hogy a főszámvevői' hivatal, a i tanács utasításának megfelelően, a takarékossági elvek alapján állította össze a tervezetet, amivel elérték ! azt.1 hogy a jelenlegi pótadót leszál­líthatják. annak ellenére, hoey a vá­ros jövedelme az utóbbi évek folya­mán nagy mértékben csökkent, a kiadások pedig aránytalanul emel­kedtek, A költségvetési tervezetben nagyobb előirányzat van különböző beruházásokra, többek közt a szín­házépítésre is nyolcszázezer dinár, azonban valószínű. Irogv ezt az ősz­­szeget más célokra fordíthatja a vá­ros. mert a feloldás előtt álló városi földek vételárából minden valószí­nűség. szerint fedezni tudják a tel­jes építkezés költségeit. A tanács az eddigi tervek szerint még ebben a hónapban elkészül a nyersköltségvetés átvizsgálásává! és valószínű, hogy a jövő hónap elején már közgyűlés elé terjeszthetik. ISÜSSS ' 0S8SHU MnSQBnHHnflMKHHHRHB A vendég Irta: Szomory Dez:ö Szamosligeten ültünk ezen a téli es­tén, táblabiró nagybátyám házában, ahol mindig1 rend volt, amint azt tud­juk, katonai rend és fegyelem. (Lásd: Nemes szív, rendes ember.) Oda­­künn a kertben s az ablak alatt az udvaron, a diófákat rázta a szél s üde havakat csapkodott a redőnyökneK, patakzugásos melankóliákkal. Egy lám­pa lógott a mennyezetről, barátságos, sugárzással a terített asztal fölött, ahol körben ültünk a kávéscsészék előtt, és bensőnkben nagyon csodálkoztunk, hogy kitűnő házigazdánk szótlanul tűri ezt a természeti rendellenességet, aki oly szi­gorú ember volt. Szinte géne-ben vol­tunk miatta, hogy robusztus tekintélye, hatalmas energiája semmit sem tehet e novemberi intempériákkal szemben s aggódva lestük, mint válhatunk itt hir­telen, tehetetlen haragjában, kollektiv bűnbakokká, akik rezignáltan s remény­telen igákba törve, rég megadtuk ma­gunkat e ielsőbbrendü egyéniség ellent­mondást nem tűrő varázsának. Itt iilt a jegyző, véknyan, mint a szűk eszten­dő s egy-egy korty kávét nyelt gyor­san, minden szélrohamra. A four is itt volt. aki mosolygott azzal az egyházi bonhomiával, mely a rosszat is jónak értékeli, ahogy , ez mind Istentől szár­mazik. De gyönyörű nagynéném, tatár szépsége tündöklésével a lámpa alatt, a csésze fülébe dugta merengő ábrán­dossággal hosszú, fehér mutatóujját s azontúl lágyan sugározta azt a biró­­férji terrort, mely annál ke«erübbnek tűnt, hogy' elfogadottnak látszott. Hirtelen bejött a kulcsár akkor s va­jami úri vándort jelentett, aki szállást kérne az éjszakára, a hófúvásban el­akadva. Egy tragikus perc volt ez, melyben a nő, egy önfeledt íöisóhajtás­­sal, már-már szólott volna s ugyanaK- jkor az ajkára harapta le a szót. S an- Igyalian nyugodt volt, egy szava nem ivóit, egy hangja, semmi, mikor nagy­bátyám engedélyével s a Vendéglátási 'házszabályok szigorú betartásával, hó­itól, mocsoktól s bundáktól letakaritva, jjaz idegen beléphetett. Egy barna fiatalember volt, magas, (Vállas, sugárzóan jókedvű a télben, ■icsak éppen, hogy nem mehetett tovább. I — Bolond is volna! Egy ilyen éjjeli j— motyogta a jegyző. —* Nem is szabad! — mondatta nagy­bátyám szigorúan, s fordulva egyet, jjmint a szemafor a nyílt pálya fölött janiit sugárzó lámpája lezár, két tüzes !szemmel nézett nagynénémre, mint min­idig, mikor valami tilosat jelzett. I — Nem is szabad, — ismételte a nő, Slágy megadással, egyazon véleményen s azzal a szinte technikai pontossággal, mellyel egy egész vonat állna meg. — Viszont a füzesen át nem ismerem az utat, —- tette hozzá a fiatalember könnyelműen, I— A szél fuj, de a hold -süt, — mond­ta a főtlr ártatlanul s csak éppen, hogy mondjon valamit, miközben a zsalugá­­terck mögül, egy kissé féloldalt fordul­va, az időt kémlelte odakünn — Ha jól tudom, az ősz óta van itt uraságod. s már láttam pingáini is. az erdészlak mentén, a füzesben. 1 — Er,gom? — kérdezte a fiatalember * meglepetten. j — Hűt lehet az? — kiáltott fel nagy­­“néném, oly túlzott .készséggel és két-I‘ kedéssel a fiatalember javára, hogy mint minden túlzás, ez is eltévesztette igazi hatását. Mindez nem tűnt fel, csak nekem. ! Mért hazudnak? kérdeztem magamba, eltűnődve. Micsoda büntársi szövetke­zés sodorta itt kábitó mérgét hogy [ mindketten hazugságokba kuszálták bé­rié magukat, mikor az igaz szó e perc­ben, talán kevésbé volt veszélyes? De pszichológiát is tanulván Debre­cenben: arról a permanens rémületről is tudtam, mellyel szegény megtévedt emberi lelkünk úgy őrzi titkait, oly aggódon s oktalan leplezéssel, mintha - az igazság már akkor is kitárná e tit­kokat, mikor még semmit nem árulnak jel belőlük. S most már folytatni kellett fezen a csapáson. I — Most vagyok itt először életem­ben, — mondta a fiatalember, jj A. hideg futott át rajtam. De hiszen :csak a gróf kocsisát kellett volna meg­­í kérdezni künn, hogy itt némi világos­­fság .derengjen és meghaljon egy em­ber. — Ne vitatkozzunk! — mondotta nagybátyám táblabiró fölényével s az emelvényhez szokva, a sok mindenféle vádlott- és vádlóttépsóg között.. — Ne vitatkozzunk! -- ismételte, a vendég iránt előzékenyen. — Hogy volt itt vagy sem, ezt csak jobban tudja, mint te, — fordult az öreg paphoz s azt hit­te, ezzel valami szellemeset mondott. 1*5 ekképpen/ leintvén az alibi e vitáját, ismét rendet teremtett a házában. A fegvző a four haza is mentek az­­,«tán békességgel s főlég a tisztelendő Í' bandukolt át a fehér utón s a hold alatt azzal a sajátos megelégedéssel, amit csak' az ilyen tiszta lelkek éreznek, mi­ikor nem nekik volt igazuk. S akkor, Így négyünkkel a lámpa a’ntt. az asztalnál, az egész est úgy­szólván lezajlottnak tűnt s megint egy nap múlott el a télben, megint egy nap 'mint a többi napok, amik múlnak, az egész élet, ami múlik, a sok mindenféle idők fonalán. A szél megszűnt, a hold l vígan sütött szűz havakra a tetőn s ' kéklő világát eregette, árnyékok Ildi­ikül, a falak hosszában a zsalugáterekre. jA vendég alig beszélt már, cigarettáit fsodorgatva, nagynéném szótlanul ült, azzal a sajátságos közömbösséggel .mely szinte túl van már minden boidoí*­­!ságon s kéjesen őrzi mindazt, amit akart Csak nagybátyám beszélt még, a ipipája füstiében sok mindenféle színes (dolgokat törvényről s rendről a világ­ban, zord telekről régen s egykori ván­dorokról és lankadatlan energiákkal, ; melyek túlélték a napot, a hajdani szent I mágusokat cibálja elő, ötletes ajnaló­­fsiókkal és teclógikusan egy hajdani éj­szakából s akik akkor, három jó kirá­lyok, szintén hófúvásban mentek. — Ez igy volt, — mondta — mikor még rend volt! S amint igy felsóhajtott szokatlan, ér­­zelmességgel, a pipájából egy egész nagy bárányfelhőt fújt. S akkor csend volt sokáig. De a kul­csár léptei kongtak a kőlépcsőn, az aj­tó mögött. — Az ágy meg van vetve — mon­dotta nagybátyám a vendéghez fordul­va s még mielőtt .a kulcsár beszélhe­tett — Mindig rendet tartottam a há­zamban — tette hozzá jóízűen. — No gyerünk, anya — mondotta még és in-' j dúlt. — De még nem volt tu! a küszöbön, mikor nagynéném, hirtelen, egy más világba szédült, fölszakadt lelke siko­lyával. Még meg sem várta, hogy én Íis menjek s már az ember kezének dőlt asztalon, fehér fogával harapd ál va. a — Oh, itt vagy nekem egy egész éj­szakára! — hebegte és sir'

Next

/
Thumbnails
Contents