Bácsmegyei Napló, 1925. március (26. évfolyam, 58-86. szám)

1925-03-10 / 67. szám

BACSMEGYEI NAPLÓ 1925. március 10. Sírhely — vagy kishirtok? Két négyszögöles föld-parcellákat osztanak a iapolai magyaroknak A választások előtt sok iséret hang­zott el a képviselőjelöltek részéről. Ezeknek az ígéreteiknek, nagy része so­hasem teljesül. Olyan, esetre azonban, mint amilyen most a topolaiakat foglal­koztatja, alig van példa. •Topója község elöljáróságához- .ugy-án­­is ’ a' földnélküliek, még a választások előtt azzal a kéréssé.), fordultak, hogy .a község juttasson nekik földet és 'házhe­lyeket. A képviselőtestület elein te, .írem volt hajlandó a kérést . teljesíteni,. . ké­seibb' azonban arra az. álláspontra he-| lyezkcdett, hogy a községnek' .Báisu | mellett fekvő körülbelül 2Ó0 hold ivltL-\ jét jei fogja osztani a földitélküliek kö-.j zött, nemzotiségré való . tekintet nélkül. I Ezt.a határozatot a vármegyejóvá- j hagyta, arról azonban nem történt doiir.l tés. hogy a földet végérvényesen vágy [ csak egy évi használatra adják át. az-j igénylőknek. . . | A községtanács megbízásából Bantuti- I mi Rezső mérnök néhány nappal a rá- j lusztások előtt meg is kezdte a föioiz tandó terület parcellázását. .Mivel azon­ban Tppola népes lakosságú . nag’... köz­ség és igy igen sok a íöidnéiküii i> To­­poiáu, a jelentkezők száma olyan nagy volt, högy egy-egy- ■ parcellát csak két | négyszögölben lehetett megállapítani. | • Ez a sirhely-parceila volt a- :topo!aL j földnélküliek első csalódásának az oka.J Csakhamar következett azonban az uiabb csalódás is. Két heti munka után Ugyanis abbahagyták a parcellázás!, ál­lítólag azért, mert a kijelölt termetét a dob'rovoljácok részére akarták Tefoglal­ni. -Ez az intézkedés érttó tő' eikekésre­­dést keltett a topolai magyar iöidnéíkü-' Ijelf között, akik a Választásokon a 'ra­dikális jelöltet támogatták és ennek ju­talmául még a minimális két négyszög­ölben kijelölt parcellától is cl akarták fiitét ütni. 4. oldal. ■‘Hír szerint az eredetileg felosztásra szánt föld egyrészét azonban mégis fel­osztják a földnélküliek: között,. csupán Inkognito • Irta: Stella Adorján A király gyakran megfordult inkogni­tóban Párisban. Ilyenkor csak titkárja kisérte el az útra és két detektív, akiket( a rendőrminiszter rendelt ki mellé lojali- ( fásból és ravaszságból. Az egyiket lo­jalitásból, a másikat ravaszságból. Egyik hivatalosan jelentést tett minden este a titkárnak és rendelkezéseket kért más­napra. A másik a rendőrminis?ter bi­zalmi embere volt. a király tudta nélkül vigyázott az uralkodó minden lépésére,] kémszoigálatot téliesített annak az el­lenforradalmi csoportnak, amelynek ti­tokban a rendőrminiszter . is. tagja volt. így aztán négyesben utazgattak Parisig, a, felség és a titkár., szalonkocsiban, a hivatalos detektív mint a kocsikalauza velük, a rendörminiszter priváídetektiv­­jc, pedig első ösztáham'velük utazott, természetesen a király orvosa és a ko­mornyik is, úgyhogy összesen öt sze­mély utazott őfelsége inkognitójára. Párisban a lapok jelentették, hogy őfelsége inkognitóban- a franciák főváro­sába érkezett, a képes újságok lehozták ebből az alkalomból a trónörökös fény­képét, tenniszbajnoki uniformisban és a köztársaság' elnöke < ebédet adott a ki­rály tiszteletére. Szegény, jó király na­gyon unta a ceremóniákat, unta a lapo­kat és unta a köztársaság elnökét, csak a nőket és fesztelen életet imádta, azért rándult Parisba és nagyon szomorú volt. hogy itt se hagyják egv keveset emberi életet élni. Már erősen közele­dett az ötvenhez. hátul a haiá kissé ko­paszodott és korántsem veit már az .a délceg férfin, amelyik a mozivásznon szokott díszszemlét tartani tábornagyi egyenruhában. Csak olyankor volt bol­dog félórára, ha megtudott szökni orvo­sától és detektivjétől és titkárával ket­tesben elbarangolt az éjszakai Paris valamelyik elhagyatott zugába. Itt is sokszor megmérgezte az örömét, hogy a szomszéd asztalnál megjegyezték: 65 holdat foglalnak le belőle a dobro­­vóijáco.k részére, a megmaradó 135 hold föld parcellázását azonban a napokban folytatják. Most azonban már termé­szetesen kevesebb íöldigénylőt elégít­hetnek csak ki. vagy pedig még kisebb­re kell szabni a parcellákat. ; Ez az utóbbi megoldás azonban alig­ha lehetséges, mert a földi gény lök nagyrésze igy sem akarja elfogadni a két négyszögöles parcellát, mert még a legszegényebb íöidnéiküii is többet ke­reshet akkor, ha napszámba iát, mintha a Topóidtól öt kilométer távolságra rcsliet akkor, ha napszámba jár, mintha öles parcellát megművelni. Egyszer osz­tanak, földet Topolán a magyaroknak, akkor sincs, köszönet benne. A szélhámosok királyai a fejűket, amikor egy. nem várt ese­mény megzavarta őket, és szétüt:­­rasztotta az egész társaságot. Bar­­\áacanos. aki Perdicheas Máriával együtt Konstansában lakott es a Triandalfiildis nevet vette fel, égy napon a konstanzai Strada Cárolon levő Grand kávéházba tért be. fin­nek tulajdonosa, a görögországi Constandinidis felismerte. Barzaca­­n.os sietve elhagyta az üzletet és azonnal elutazott, egyedül, ismeret­len helyre. Perdicheas asszony utá­na szökött. Astras Staniate idejében Birtozitási csalások Bukarestből jelentik: A.konstan­sai rendőrség néhány naooal ezelőtt letartóztatta és Bukarestbe szállítot­ta Atilüdes ’Péter és Astras. Louis görög alattvalókat. akik egy, na­gyobb szélhámos-bandával együtt hónapok óta a csalások egész soro­zatát követték el Görögországban és- Romániában. A bűnszövetkezet többi tagjának sikerült megszök­­niök. A nyomozás mcgállanitolta, hogy Harzai ams Athanasie és Atihides Péter athéni lakosok az év közepe táján felkeresték az amíissai olai­­b:\eyótertnelőket. Athéni nagykeres­­.kedöknek adták ki magukat és elhi­tették a termelőkké1, hogy ha az olajbogyót nekik adják eladásra, 'magasabb árakat érnek el. mint a közvetlen eladásból. A hiszékeny emberek beugrottak a csalóknak és.' átadtak nekik három millió drachma értékű olajbogyót. Az amfissitiak • várták a pénzüket, közben a szélhá­mos-banda tagjai Astras Síamate és ennek Louis nevii fivére, valamint egy - MazfírachLs nevű ember eladták az árut és a pénzen megosztoztak. A társaságnak sikerült- befonnia légy. külföldi kereskedőt, akinek- -2.500 ■zsák kávéi és 500 zsák cukrot adtak­­el-és erre nagyobb előleget vettek I fel. Azután megtöltöttek háromezer zsákot sóval és mćsszel. A külde­ményt kávénak és cukornak jelezve .berakták Pireusban a Constaiüinos 'nevii kis gőzösbe. Az-árut. óriási összegre biztosították tengeri kár ellen, a vevőtől, a haiófuvarlevél 'lsiihjesztelt hajókkal alapján uiabb. pénzeket vettek fel. Astras Stamate szintén felszállt a hajóra, aminek fenekét • az egyik­­matróz- segítségével megfúrta és a- Constantinos uz Archivelagos egyik szigete. Halkida mellett elsüllyedi,-j miközben Itárom matróz halálát lel le: Astras természetesen megmene­kült- -és a társaság felvette a biztosí­tótól. a pénzt. Mikor gyanúba kerül­tek, Konstantinápolyim menekültek, ele magukkal vitték Barzacanos sze­retőjét. Perdicheas Mária asszonyt, egy igen előkelő görög kereskedő feleségét. Russos görög miniszter közeli rokonát, aki viszont férje 15 millió drachma értékű ékszereit és pénzét hozta magával. ..■Imteij.a romániai Konstanzaba ha­józott a társaság, ahol vican éltek, görög nagykereskedőknek adták ki magukat és Atihidesnek sikerült az •ottani görög kolónia bizalmát meg­nyerni. Különböző ürügyek alatt ki­­sebb-nagyobb összegeket vett a konstanzai görög kereskedőktől, a kiknél korlátlan hitelt élveztek. így L. Sava ismert kereskedőtől 360.000 leit csaltak ki. • Konstansában Átihides társával, ;A'StrjLs Louisval egyijtt kibérelt egy 'vötezer tonnás ciszterna-ha tót. Az volt a tervük, hogy a halót megtöl­tik vízzel, a rakományt benzin gya­nún- bebiztosítják és a donstantinos­­hoz hasonlóan elsülvesztik. Tervü­ket azonban nem tudták keresztül­vinni. mert az ötezer tonna vizet nem tudták feltűnés nélkül megsze­­* rezni s ezért újabb gazságon' törték értesült a veszedelemről és London­ba szökött, úgy. hogy'a bandának, csak két tagja maradt Konstanza-; bán. Átihides Péter és Astras Louis, akket a rendőrségnek sikerült, elfognia. Megkezdte működését a harmadosztályú kereseti adót kivető bizottság: A szuboticai adókivetőbizottság hét­főn kezdte meg a harmadosztályú ke­reseti adó kivetését. Azok névsorát, a kiknek adóügyét kedden és szerdán tár­gyalja a bizottság, a Búcsmegyci Napló már közölte. Azon adózók neveit, akik­nek harmadosztályú kereseti adóját csütörtökön fogják megállapítani: Hidassi István kádár, Varga Gyula kádár, Beck Sándor kádár, Krix István kádár, Krix András és társai kádár, Ciostein József pénzváltó, Keményt Gyula és társa bankárok. Kunecz Ja­kab . bankigazgató, Reiter Károly és tár-' sai bankárok, Róbert Miksa- bank és vál tóüzlet, Schlesinger Miksa, banküzlet, Lengyel Ármin bankár, Markovid» Ti­hamér és Nicsiu volt bartulajdouosok, Zombola József, Kovács István kerté­szek, özv. Qreszlaner Elekné, Sztanko­­/.vics Ljubcmir, Deli Károly, Schlangen. Jenő bazárpsok. Szilágyi Sándorné pia­ci játékárus, , Szauor Ferencné játék-' árus, dr. Matievics István, dr. Miladi­­npvics Radivoj és ár. Manojlovics V.la­­jdiszJáv közjegyzők, Kichler és Áléin kávéháztulajdonosok. Az adóktvetőbizoítság a Város házán TT. emelet 85. szám alatt működik.-—'Nem igen vau hely kérem. — vála­.v— Nini a . . . király! Az ilyen lebujokban csak valami új­ságíró ismerhette fel és . éppen ezért őfelsége elvből undorodott az újságírók­tól. ' akik annyit szoktak foglalkozni az ; ö magas személyével. Újságot nem is olvasott soha. különösen ha külföldön volt, irtózott a lapoktól, mindig attól félt. ha uj kiadást kiabáltak az uccán, hogy a friss lap első oldalán ott olvas­ható nagy hetükkel az uj államcsíny, amely megfosztja' öt a tróntól. Végig­futott a hideg a hátán erre a gondolat­ra. Unta a mesterséget, de azért nem szívesen hagyta volna abba. Nem jó ki­rálynak lenni, -— vélte magában — de exkirálynak lenni aztán egyenesen két­ségbeejtő. Volt egy pár kollegája Euró­pában, akik most szolgálatonkivülj vi­szonyban éltek, ezeket nagyon sajnálta. Mert alapjában véve jó fiú volt, szerette az életet és szerette az embereket és igazán kevés része volt abban, hogy odahaza egy tábornok miniszterelnök katonai diktatúrát csinált. Tizer.cgv óra volt. amikor eljöttek a köztársasági ebédjéről. A párisi követe egészén a szállóig kisérte és folyton az­zal a jóviszonnyal beszélt, amelyet ő I teremtett a két ország között. A kapunál kegyesen elbocsátotta. — Az idegeimre megy ez az ember a diplomáciai sikereivel. — akarta monda­ni a- titkárnak. De aztán eszébe jutott, hogy a követ sógörsázban van a titkár­ral. Az egyik azért kanta az állását, mért. a másiknak a sógora. A lakosztályába érve sötét zakóra cserélte fel medáliáktól csillogó frakkját. — Öltsön maga is polgári ruhát, — szólt a titkárnak — elmegyünk egy ki-I csit- tanulmányozni a városi. Népszerű tánclokálba hajtattak, tipi- I kus kispolgári helyre, ajtói 8 frankos II­­! monádé mellett egész éjszakát lehet ke­­resztül-táncolni. A bál tavában állt mire odaértek. Pár négyszögölnyi szűk ' par­­; ketten egymás ' hegyén-hátán. táncoltak I a párok. Alig találtak helvet. Először a I tulajdonostól kértek asztalt. szolt ez futtában. —Végre .valaki, aki nem ismert fel, — szólt a király a titkárnak hivatalos nyelvén. Nemsokára helvet kaptak egy nagy asztalnál, zajos társaság kellős közepé­be. A titkár limonádét hozatott. Fülledt, meleg volt a 'levegő, őfelsége egy kortyra- felhajtotta a poharát. — Most táncolni fogok. — szólt jó­kedvűen. A titkár ijedten nézett rá. Ez biztosan berúgott a limonádétól. —. gondolta ma­gában. — Kivel. Felség? — kérdezte ijedten. — Akármelyik kis növel. — De kérem Felség, ide nagyon fur­csa kis nők járnak... — Jó társaság ez nekem. Végre nem ismer senki. Nagyot kacagott az ötletének. A szemtelen francia pincér elfogta a haho­tát és ő velük nevetett. — Jó. mi?. — kérdezte bizalmaskodva'. A titkár dühösen nézett rá. Meg volt sértve a dinasztia nevében. De az ural­kodónak nagyon tetszett ez a konfiden­cia. — I.átja, ez a kedves, hogy nem is­mernek fel. Ez az igazi inkognito! Leállt és a mozivászonról ismeretes rugganyos léptekkel egy szőke pitos fe­lé tartott. —Szabad kisasszony. — kérte fel hetykén. A kis szőke ugylátszik nem volt túl­ságosan elbűvölve a kopaszodó, pocakos férfiútól, fiiért indignálódva felelte: — Merci! De meg' nem mozdult a helyéröl. A király csak állt, nem értette a szituációt, végre rájött, hogy kosarat kapott. Su­gárzó arccal mesélte a kétségbeesett tit­kárnak: — Kikosarazott! Kikosarazott! Nevetett és hálásan nézett a kis sző­kére. A titkár felvette a legnagyobb ké­pét, j Kérem. Felség, bekerülhet az eset: a lapokba! — Itt? Senki se ismert fel! Végre egy angyali hely! Csak ide fogunk ezután járni . . . Es tovább nézte boldog derűvel a kis szóke fitost. Ónagysága éppen a lovag­jával, egy fekete fiatalemberrel táncolt. Bántotta, hogy a kikosarazott kérője fixirolta. Figyelmeztette is . a táncosát. — Nézze az , az öreg majom, hogy, bámul engem! — Hol? —- kérdezte a fiatalember ag­resszíven. Ha öregről van szó. nem ijedt meg. — Itt a zenekar előtt. A fiatalember, a párisi egyetem jogi fakultásának harmadéves hallgatója, idegesen nézett oda. Bámult egy da­rabig aztán fehér lett. mint a zsebkendő­ié a szí var zsebben, — Hiszen... az ... — dadogta — az az én királyom! —. Micsoda? Mit beszél? — Az én országom királya. Semmi kétség. Nyáron eleget látom. Szeret né­ha a nép közé vegyülni. — Meg kellett hogy fogja a lányt, az majdnem összeesett. — Jaj. mit tettem! Lcrogyíak az asztal mellé mint egy hajótörött házaspár. A fin gorombásko­­dott. — Látja, ilyen maga az örökös hen­cegésével! Ki tudja mit szalasztott cl! Es én! Bemutatott volna engem is! Már látta magát tele pénzzel, magas udvari méltóságban: mint a király ke­gyencnőjének a szeretőjét. A megbukott kegyencnő jajveszékelt. — Hogy tudtam ilyet tenni?! Láthat­tam rajta, hogy nagy ur lehet! jaj Iste­nem! Belecsipett a flu kariába. — Mondja, most mit tegyek? Menjek oda hozzá bocsánatot kérni? Boruljak le; előtte. A fiú gondolkodott. — Az ötlet jó. De itt feltűnő volna. Menjünk ki és a kapuban megvárjuk. Ott aztáu hajoljon meg mélyen előtte

Next

/
Thumbnails
Contents