Bácsmegyei Napló, 1925. február (26. évfolyam, 30-57. szám)

1925-02-10 / 39. szám

6, oldal. BACSMEGYEI NAPLÓ 1925 február 10. muzsika Most három nap óta zenében utazom- Van egy gyönyörű szájharmonikám, való­ságos kis zenekar és ha végig megyünk a fö uccán, mindenki megfordul utánunk. A siker oroszlánrésze természetesen a harmonikáé, amely a zenét szolgáltatta, de viszont én fújtam, igy tehát én is jogosan büszkélkedtem. Mért olyan fel­tűnő az, ha egy jól öltözött ember száj­­harmonikázik az uccán ? A legtöbb em­ber aránylag nem jár szájharmonikával, legfeljebb sétapálcával vagy növel, iste­nem, de ha én zenekedvelő vagyok, muszáj nekem lányokkal járni, hisz ez gusztus dolga, nem igaz ? A verkli, ze­­uésautomata, meg a szájharmonika való­­sággal lesújtó hatással vannak ram és a múltkor is például felvhtem lakásomra a kintornást a műszereivel együtt és egész déiután müélveztem, szinte undo­rítóan agyonélveztem magam és egész | ifjúságom, inuliam és minden, minden, j cakompak fájdalmasan átvonult rajtam, I mint egy karaván. Azért ne tessék azt hinni, hogy ze­nei autodidakta, vagy p áne analfabéta vagyok. Osmerem Bachot, Wagnert, Beethovent és a többi isteneket, szere­tem őket és megtudom mondani ponto san mikor csinál a zenekarban gikszerí a hegedűs, vagy a fuvolás, de ez az olcscj, keserve , sziveit pő muzsika va­lahogy más, könnyebb, hízelgőbb, egy stréber zene ez, ameiy mindenkivel jóba akar lenni, nvndenkinek ezt módja: „kezicsókolom nagyságos ur“ és úgy tönkre főzi az illetőt, hogy a végén bőgni kezd és nem tud r i meghara­gudni. Istenem, az én szivem köe'i rokonságot tart a kis cselédekével, inaskákéval, ak;k a vurstli előtt élyed­­zenek és a lelkűk csurog a nagy bol­dogságtól, ha szól a banda. Hát ilyen vagyok én és most a sors beszerzett nekem egy valódi Holiner fé’e szájhar­monikát. Igazan potomság, alig hetvenö dináromba van mindössze. A kucséber­­rel játszottam az este és miután elnyer­tem tőle egy piros selyemmel áthúzott szivet, vérszemet kaptam és megreszki­­roztam a szájharmonikát is. — Páros vagy páratlan ? kérdezte a kucséber. Persze, hogy párosra játszottam, mert nekem páros a kaha ám, mivel csak párosán szép az élet és persze elvesz­tettem a partit. — Dupla vagy semmi! — mondtam harciasán — és természetesen újra vesz­tettem. Az ilyen felbuzdulásokra külön­ben is rászoktam fizetni. — Uraságodnak bizonyára szeren­cséje van a nők körül — hizelgett a piszok kucséber, miután zsabrevágta a negyven dinár nettó bevétek és kije­lentette, hogy ha kívánom átengedi sa­ját árban. Büszkén visszau’ásítottam ezt a közönséges ajánlatot. En bíztam a szerencsémben, de a szerencse csak kerülgetett és később már a guta is kerülgetett, de nem nyertem az istennek se. Végül is szégyenszemre megvásá­roltam tőle tiz dinárért. Három nap óta szájharmonikázom és azóta megutáltak összes ösmsrőseim, barátaim, nőim satöbbi. Eddig megta­nultam a gimbelem-gomboioruaí, meg a túl az operenciánt. Ezeket perfektüí játszom, csupán a „Sneider Fánival“ cimü kupiét nem tudom sehogyse végig játszani. Idáig, hogy „vettem neki piros szoknyát három fodorra'“ akadá y nél­kül jutok el, de aztán már nem lehet ráösmerni a dallamra. A többi hang hiányzik. Délben az étteremben rágyu­­tortám a „rágyújtottam a pipámra“ cimü népdalra, de a szomszédnőm valami szörnyű dühvei nézett rám és amikor oadértem hogy „bogárszeme megigé­­zett“ belezörgött késsel, villával, a ka­nalával a levesbe csapkodott, csakhog. ne lehessen jól hal’ani, de engem ne lehetett eltántorítani és irgalom nélküli végig játszottam. Hát itt megbuktam csúnyán, de tehetek én arról, hogy en­nek a nőnek botfüle van és nem mél­tányolt engem ? Annál osztatlanabb si­kereket arattam az uccán a nép egy­szerű gyermekei között. A kisgyerekek Budapestről jelentik: A Kmetty-ügy hullámai tovább rezegnek és é’énken foglaikozta j k a Budapesten élő olaszo­kat is. Az olaszországi nagy lapok cik­keket k zö nek, s a milánói lapok p"l­­dáu „Magyár terrorista cl Milánóban?" cimmel íogaikoznak a Kmety-üggye! és meg l apítják, hogy szorgos nyomo­­,-ások alapján sem találtak a leghalvá­nyabb nyomot sem Kmet y Károly, a gyilkosság miatt körözött volt britanniás tiszt mii női tartózkodását i’ ető'eg. A magyar konzu átushoz is fordultak íájé­­koz'atás céljából, de ott is azt a felvi­lágosítást kapták, hogy Kmetty Károlyt nem ismerik, még nem je'eníkezett a magyar konzu'á'uson. Az ola-z lapok hozzáfüzi ehez, hogy Km ttynek bizo­nyára alapos oka van arra, ha Olasz­országban tartózkodna is, hogy „idegen név alatt bujkáljon“. A Budapesten élő olaszok fasciája vasárnapi üésén foglalkozott a Kmetty­­űggyel. A Magyarországon élő o!a zok ugyanis fascióba tömörültek, amelynek cé ia a magyarok között Olaszország érdekében folytatandó propaganda fej­lesztése és az olaszok között a hazafias érzés ápolása. Az ii’ésen a fasció elnöke, Pignaielli herceg bejelentette, hogy már két nap­pal ezelőtt hpsszabb levélben íordu t a milánói fascióhoz, amelytől megkérdezte, hogy milyen alapon állíthatja Kmetty Károly, A Nép-hez küldött levélben, hoiy ö a milánói fasció védelme alatt áll? Kmettynek árrá a kijelentésére, hogy a Milánóban élő magyarországi zsidó’ at ki fogják to'oncolni azokért a ámadásokér1, amelyek őt érték, a Bu­dapesten élő olasz fasció nem is reflek­tál, mert Olaszországban zsidókérdést égi’általán nem ismernek és igy termé­szetesen rí Milánóban élő magyar zsidók tervbevett kiutasításáról sem lehet szó. A Budapesten élő o’aszok fasciójának direktóriuma ezután határozatban mon­dotta ki, hogy magyarokat nem vesz fel tagjai közé, épen a magyarországi magyar fasció miatt, arae’ynek poéti­kája kom'okegyenest ellenkezik a nagy o'asz fasció politikájával és amely vál­ási kérdésben is olyan álláspont on ál, amely ellentétes az olasz fasció politi­kájával. A budapesti csehszlovák követségre menekült egy megbilincselt kém Megszökői szuroayos őrei elől — Revolverrel utasították ki a követségről a szökevény üldözőit Nem adják ki a magyar hatóságoknak a foglyo Budapestről jelentik: Iiiadis-Do­­bernyik József csehszlovák állampol­gár, akit a magyar hatósávok kém­kedés miatt tartóztattak le néhány hónappal ezelőtt, nem mindennapi ügyességgel és elszántsággal szö­kött még a reá váró büntetés elől. A kémkedéssel vádolt csehszlovák állampolgár a margitköruti katonai fogházban ült vizsgálati fogságban hónapok óta. Hétfőn délelőtt megbi­lincselve, két szilroiivói katona kö­zött átkisérték a markóuccai bün­tetőtörvényszékre, ahol sikkasztás miatt folyik eljárás ellene. Kihallga­tása^ után háromnegyed tízkor a szurónyos őrök újból elindultak Hl a-f dis-Dobernvikkel a katonai fogházba. A kéna útközben rábeszélte gya­nútlan kísérőit, hogy ne a Margit-hidon, bánon? a Lánc-hi­­don keresztül térjenek vissza jj Budára. így is történt. Elindultak hárman a Lánchíd felé az Akadémia-uccán ke­resztül. Ebben az uccuban ven a ba-5 áapesti csehszlovák követség épü-1 lete. Amikor Ílladis-Dobernyik kisé-1 A együtt odaért kiugrott a szuronvos őrök kö­zül és megbilincselt kézzel fa+ni kezdett a kapu felé. Az őrök le­­k^níák fegyverüket, de mielőtt tüzelhettek volna, a szökevény eltűnt a léocsőbázban. A két katona, akik rein tudták, hogy milyen épületbe menekült be a fo­goly, természetesen üldözőbe vette. Izgalmas hajsza következett. A megszökött fogoly felrohant a lép­csőn. A katonák utána. Az első eme­leten, ahol az osztrák követség hi­vatala van. Kladis-Dobemyik vaktában berontott az első szo­bába, térdreborult az íróasztala mellett iilö követség! tisztviselő előtt és bilincsbevert kezeit ösz­­szetéve könyörgött neki, hogy védje meg. Mielőtt az osztrák követséci tiszt­viselő magához’ tért volna meglepe­téséből és válaszolhatott volna kü­lönös látogatójának, berontottak a fegyveres katonák és el akarták hurcolni Hladis-Dobernyiket. Erre az osztrák követség! tisztviselő revolvert rántott elő, a katonák­ra szegezte és felszólította őket arra, hogy ^azonnal hagyták ei az épületet. A katonák egyike, Máté József tize­des válaszul ráfogta fegyverét a hi­vatalnokra. Heccekig állottak ?"• egymással szett “zt, mig végre a megszökött fogoly kiáltozására elő­került az osztrák követség több al­kalmazottja. akiknek egyike elkapta Máté tizedes fegyverét, majd meg­magyarázta a katonáknak, hogy ex­­(errítoriális területen vannak, ahol a '•uynzetközi jog értelmében katonai '"emélyeknek hivatalos minőségben és fegyveresen tilos tartózkodni. Az őrök erre — Hladis-Döbemvik nél­kül — távoztak. Egyikük elment a. legközelebbi kávéházba, ahonnan telefonon értesítette a katonai fog­ház vezetőjét és' a rendőrséget, a másik őr ezalatt a követség kapuiá­­ban vigyázott arra, hogv a szőke• vény el ne távozhasson. Hladis-Dobernyik ezalatt elmondot­ta melmentőiének, hogy őt Cseh- Szlovákia javára elkövetett kémke­déssel vádolják és kérte, hogy ki­sérjék át az ugyanabban az épület­ben levő csehszlovák követségre. Közben a főkapitányság telefonon érdeklődött a csehszlovák követsé­gen Hladis-Dobernyik után: — Mi van a kémmel? — Milyen kémmel? — csodálko­zott a csehszlovák követség! tiszt­viselő, aki ekkor még nem tudott semmit sem az esetről A főkapitányság megmagyarázta, hogy milyen1 kémről van szó és je­lezte, hogy később érdeklődni fog ismét a szökevény után. Erre azon­ban nem került sor. mert időközben a csehszlovák követség lek üld - te az uccán sétáló katonáknak Ht^dis-Dobernvik bilincsét és megüzente, bosrv a megszökött ké^et. aki a követségen mene­­dekm.-'ot éhez. nem adja ki, A rendőrség azóta két detektiv­­—'Heti állandóan a követség kapuját A magvar kormány egyéb­ként nyilatkozatot adott ki ebben az üo-i-beu és közli, hogy megteszi a lépéseket a szökevény kiszolgáltatá­sa érdekében. — — ———a——— -Véres kisgazda gyűlés Magyarországon Félhvltsr.n verték a magyar fSldmives-szövétség titkárát Székesfehérvárról jelentik: A fe liétmeeyci előszállást szőlőhegye-. ken élő telepes kis gazdák már ré­gebben tömörülni akartak Drfizdy Ovőző föld míves-szövetségében. A hatóságok eddig azonban nem enge­délyezték az alakuló ülést, mig va­sárnapra mégis kitűzték a gyűlést, amelyre a Földmives Szövetség központi titkárát. Kur Lajost küld­te ki. A gyűlést megelőző naoon íef­­íegyverzett fiatalemberek érkeztek a községbe, hogy a gyűlés megtar­tását megakadályozzák. Amikor a gyűlés megkezdődött, hangos kiabá­lásokba kezdtek: — Zsidóbérenc! Kommunista! — kiáltották Kur Lajos felé. majd hir­telen fejszéket revolvereket, foko­sokat rántottak elő és megtámadták a gyűlésre összejött kisgazdákat. A támadásra a falu népe rémülten fu­tott szét. mire husz-harminc fiatal­ember Kur Laios ellen fordult akit félholtra vertek. A falusiak látva a szerencsétlen ember küzdelmét ! visszafordultak és ásókkal, kapák- I kai rohamot intéztek a támadók el­­! len. akik erre az előre kirendelt ko­csikon elmenekültek. A csendőrség megindította a nyomozást az isme­retlen f atalernberek után. Drózdy Győző a brutális táma­dást interpelláció tárgyává akarja tenni és ezért engedélyt fog kérni az ellenzéki blokktól, hogy az inter­pelláció tartamára oldják fel a pasz­­szivitás aló!. és a cselédek libasorba jöttek utánam, sőt a sarkon megkérdez'e valakj: — Kérem szépen, az „édesanyám re sirasson“-t nem tcccik ösmemi ? — és én készségesen, sőt boldogan álltam rendelkezésére. A végén még vártak egy keveset, hogy nem-e megyek tányérozni és igen meghatódtak, hogy ilyen, önzet­lenül szórakoztattam őket. Most va'ami meglepetésen töröm a fejemet. Arra gondolok, hogy két re­volverre! milyen hatásos muzsikát lehetne csinálni. Egész komo yan mondom. Jobb kezembe egy basszus hatlövetűvel, a balkezemben egy szopránnal és ezt kot­tára sütögetni, persze a taktus pontos betartásával Milyen pompás mu atság lenne • De ezt rossz néven vennék az emberek. Az embereknek amúgy sincs hallásuk és érzékük a modern muzsiká-Ihoz és több mint valószínű, hogy ki­röhögnének. Vagy le is csukatnának. Az emberek mindeme képesek. így tehát S be kell érnem egyelőre a szájharmoni- I kával. A revolver pedig marad — a < jövő zenéje. (t, i.) k budapesti olasz fasiszták támadása a magyar fajvédők ellen Kern vállalnák közösséget a gyilkos Kmetty vei

Next

/
Thumbnails
Contents