Bácsmegyei Napló, 1925. február (26. évfolyam, 30-57. szám)

1925-02-22 / 51. szám

1925. feWuär 22.

BÁCSMEGYEI NAPLÓ

15. oMaf.

KÖNYVEK

«aar 4* W?

Az uj magyar Faust

Élvezettel oh ásom Kozma Andornak Faust-fordiiását, amely az idei magyar könyvpiacnak egyik értékes terméke. Ez a csinos kiállítású két kis kötet í’Fantlieoit-lciadás) az újdonságnak azzal az ingerével és igézetével hat. amellyel ismeretlen tncglepöségek, kiváló - eredetiségek lepnek meg bennünket.

Szándékosan és nem könnyelmű véletienségböl használtam Azt a szót: eredeti. Ez d fordítás és minden igazán jó fordítás — bár, mint mondani szokták, olyan rendesen, mint a kelme visszája — tulajdonképen eredeti kreáció, mert nemcsak az ősszftveg tartalmát és értelmét adja, nemcsak a »fordított iró.< munkáját, de a fordítóét, az átültetőét is, akinek az egyéniségű szintén szól hozzánk a könyvből. Az ily staudard-muvek fordítása, mint a Faust is, mindig nagy. gazdagodása valamely irodalomnak, s ha providenciális Nachdichtcr-xe talál, akkor kétszeres nyeresége. Ebben a magyarításban az olvasó megkapja Goethe-t, a nagyok nagyfát, de megleli Kozma Andort is, a magyar nyelv egyik művészét, aki a nagy költeményhez méltó becsvággyal fogott szép föladatához. amelyet elég szerencsésen tudott megoldani.

fia a sajtó s az irotársai gratulálnak rfeki a sikeréhez, csak a gyönyörérzetet hálálják meg, amelyet a Uatamas drána átköltésével az olvasóinak szerzett.

Azt hiszem, neki is sok gyönyörűsége volt, mikor a fordítás munkáját végezte. Egy univerzális szellem gondolatvilágába elmélyedni, s a magunk nyelvkincsében kutatva keresni a szót, mély a leghívebben tolmácsolja az alkotó géniusz eszméit, maga is gyönyörűség, és sokszorosan az, ha Goethe-rők s annak is legjelentősebb alkotásáról: Faust-ról van szó. A fordítás részleteit lehet kritizálni és kifogásolni, de az egészről csak azt mondhatjuk, hogy impozáns fetjesitmény, amelyet csak nehezített i nem mint sokán hiszik: könnyített az a körülmény, hogy voltak előzői, akik ugyanezzel a feladattal próbáltak meg birkózni. Az ambiciózus fordító — ismétlem — eredetit akar nyújtani, eredetit abban az értelemben, hogy az ö munkája nem hasonlít ahhoz, amelyet előtte más végzett. Kozmának példán — valószínűleg igy gondolkozott — nem volt szabad semmit fölhasználni Nagy Istvánnak, Dóczynak. Váradynak, Kotnáromynak ■ a fordításából, nehogy ráolvassák: kényelmessé tette y maga ooigát. Pedig megtörténhetett — és meg is történt —hogy egyik-másik elődjének (különösen Dóczynak) valamelyik strófa vagy egész jelenet fölül múlhatatlanul jól sikerült, Ha nincs i igaza Labruyére-nek abbati, hogy minden gondolatot csak egyféle módon lehet jól kifejezni, mindenesetre igaz - bár ezt nem állítja —. hogy csak egyféleképpen lehet valamit a legjobban elmondani. S már most ott áll a fordító az ü bálványozott vagy költeménye előtt, amelynek a' maga imádót^ anyanyelvén akar messze elliallatszó hangot adni: s azt találja, hogy cgy-egy gondolatot a riViibb fordító úgy ültetett át, hogy már nein lehel lobban. Talán le hét. de ö tijb; érzi: nem. Ö is azokkal a szávakkai szeretné visszaadni, amelyeket az elődje hasznúit, de ezt nem szabad, ezt tiltja az. irodalmi morál. Keres hát más formát, s néha talál hasonló jót, máskor meg kénytelen megelégedni interioris .'bb értékű megoldással Az előbbi

gondos fordítását pár ' gondolatot, ;

lobbiban

seihen kínos vesződség németién fájdalomérzés

10

te

mint a re? részletei, az e. ajándékozta a kedvelőit, mégi akik előtte dfc’.c \>m "hirtüm

mázz;!

i':b fordítások mc

CS3.K JObD r.

aztak.

úváHotii- Kn

tudat, ikerülgíelelö meg-, i cselét azcfcé,

Amim

csak elmondani a mely foglalkoztatott, amikor olvastam azt, és örültem, hogy ugyanattól a kéztől kaptuk meg .az im pozánst mii. második részét, amely az elsőt gyújtotta nekünk.

A fordítás a fornja tekintetében egé-zen Ilii. A versek éppen úgy csengnekbongnak mint a legnagyobb német lírikus dallamos soraiban. Ha olyan müveit német ember hallaná őket ebben a fordításban, aki egy szót se tud magyarul, azonnal felkiáltana: nini, ez u Faust! . Már ami a tartalmi hűséget illeti, ott sok szabadságot engedett meg magának Kozma, — talán kénytelen is vele. Hiszen vannak német frázisok, amelyek magyarra egyáltalában nem fordíthatók, s vannak goetheségek, amelyek ugyancsak távol esnek bárkinek a magyar nyelvétől, s különösen , a Kozmáétól is. amely annyira magyar, hogy a németre néha rá se húzható. Egy bírálója (Harsányi Zsolt a Nyugatban) ezt a nyelvet, a Kozmáét, nem is tartja kiválóan alkalmasnak a goethei mű szépségeinek és mélységeinek a magyarítására. Én sem. Általában ritka az az iró, költő, műfordító, aki auy- T.yir'a egyezik nyelvben, gondolkozásban, világnézetben- azzal, akit átültetni akar. hogy a providenciáik torditóia lehessen. Igaz. hogy Ambrus Zoltán hivatottabh fordítója volt a Madame Bovary-nak s Tóth Béla is egy* csomó Maupassant-novellának, az újabbak közük pedig Kosztolányi és Karinthy mindazoknak a szerzőknek, akiket magyarra tettek át mint bárki más és mint Koznia Andor a. Faustnak. Am az ily irodalmi házasság mindig szerencsés kivétel, s bizony Tgnotusnak — maga nyilatkozott róla — ugyancsak kellett küzködnie, míg a maga tűszerű, modern nyelvét Grüner Heinrich klasszikusan egyszerű stílusához tudta alkalmazni-De ö ís szép munkát végzett, Kozma is szépet, s csak : szebbet az által, hogy vesződtek vele. s hogy fáradtság látszik a munkájukon. Én is azt hiszem, hogy • a Dóczy Lajos nyelve közelebb állott a Goethe-éhcz mint a Kozmáé, már csak azért is, mert Dóczy egyformán jól irt magyarul és németül,- s azt tartom, hogy az ő Faust-fordítása (der Tragädie erster Teil) sikerültebb mint ugyanennek a résznek a Kozma-iorditása, de ő csak az első (s könnyebb) résszel birkózott nteg, s Kozma mind a kettőt legyűrte, a rettentő nehéz zweiter Teil-t. is.

Hogy, a fordítás formában hivebb mint tartalomban, az szinte természetes, — hiszen költői mii fordításáról van szó. És az ily fordítás, hpgy ha szép akar lenni, nem igen lehet hű. Ahogy valaki egyszer találóan mondta (talán én voltam az): a fordítások olyanok mint az asszonyok. Fia szépek, akkor nem hűek, s ha hűek, akkor nem szépek. !

Kétségtelen, hogy van ti alt kivételek. Ismerek szép nőket, akik liiiek. és csuakat, akik csalfák. És ismerek műfordításokat, amelyek szépek és hívek, és olyanokat, amelyek nem szépek s még csak nem is hűek. De ismétlem, ezek kivételek, <

És én megvallom, jobban szeretem okai a nőket, akik szépek és hűtlenek (.persze nem én hozzám), mint a unég rútakat, akik hűek (isten mentsen, hozzám). Fiat applicatio! így vagyok a fordításokkal is.

\ Kozma Andor Faust-íoVditása tálról se olyan hű mint anunö szép.

Baedeker.

sem hallottuk eddig a nevét, mintegy hetven figyelemreméltó verssel lép a nyilvánosság elé.

A kötethez bzcnleleky Kornél irt előszót s ebben a következőket mondja:

• költő. Finom érzések, csendülő rigmusok', szép szavak mestere. Nem unalmas, nem érdektelen és nem értéktelen«... Ennek a megállapításnak min-í

den szavát alá lehet írni. Debreczenf

József költő, akinek első kötete is sokkal több már mint biztató ígéret s egyes versei, ír,int a Történet, Egy nap bölcsője, Mécs, Keresztvetés és sok-sok szép sora. gondolata, érzése visszasír a ) lélekben akkor is, ha már elolvasta ezt kedves, finom verseskönyvet.

(P./

TERE-FERE

vart*'

A gyermekek, meg az ólomkatonák. A béke apostolai gyakran gondoltak arra, hogy az emberöléstől való természetes iszonyatot elsősorban a gyermek lelkében kel! meggyökereztet ni és helyesebb, ha nem-a parlamentben agitálnak a béke érdekében, hanem a gyermekszobában Ezért már évtizedekkel ezelőtt megindították a harcot az ólomkatonák ellen. (Különös, bogy a békét is mindig harccal akarják elősegíteni.)

Franciaország ebben az évben szintén ezt határozta el és a játékkereskedők nem gyártottak oly sok játékkatonát, mint annakelőtte. Ezek helyett tanulva gos oktató figurákat hoztak forgalomig a háború szörnyűségeiről, vagy artatlai szekerészeket, hidászokat, orvosokat Egy csoport a mérgező gáz gyilkos hatását mutatta be egy másik játék pedis .1 csatateret, hol haldoklók hörögnek, lovak döglődnek.

■ Miután elmúltak q karácsonyi ünnepelv az év végi ajándékok napja meg c farsang, mikor a francia gyermekek játékokat szoktak kapni, a játékboltok tulajdonosai szemlét tartottak, vájjon melyik játék a leginkább kelendő? Egyik játékkereskedő erről igy nyilatkozik:

— Azt tapasztaltuk, hogy ezek a szemléletes játékok, ezek a pacifistajelenetek egyáltalán nem tetszenek a gyermekeknek. Nem kell nekik többé az ólomkatona, sem a -42-es ágyú, sem azok a rohamozó csoportok, melyek a lalálra figyelmeztetik; őket. ' inkább kedvelik a repülőgépet és azt az automatikus ludat, mely gágog. A inai gyermekek pacifisták.

És a felnőtték . . .?

*

Rendeletc.k hóbortja. Amerika az

az ország, ho! legtöbb rendeletet hozlak s állandóan reformok láza ég az •gyvelőkbcn. Ez a tiszteletreméltó javulási hajlani azonban újabban valóságos :óborttá fajzik.

Megtiltották a szeszes italokat, a népzövetség elé indítvánnyal léptek, hogy 1 mákot többé ne lehessen tenyészteni, tsak azért, hogy gátat vessenek a niorinizmus pusztításának. F. Fcrrcro kiimiatja, hogy milyen reformokra készülnek még az amerikaiak.

1. A képviselőház most fogadott el egy törvényjavaslatot, mely a gyilkoló fegyverek postai .szállítását megtiltja. A szeszes italok ellen hozott törvény szintén igy kezdődött, s jeliét, hogy nemsokára megtiltják a forgópisztolyoknak boltokban való árusítását is, ami nyilván strucc-politika. (Néni a pisztoly) kell eltüntetni, hanem azt a gyilkos hajlamot, mely az embert bűnre csábítja.)

2. A metodista püspökök gyülekezete fölterjesztést nyújtott be a képviselőházba, mely követeli, hogy tegyenek lehetetlenné minden háborút. (Majdnem azt mondják, hogy tiltsák rneg a háborút.) Erre valaki igen elmésen azt jegyezte meg, hogy a metodista püspökök már évszázadok-óta küzdenek » bűn ellen, minden eredmény nélkül s helyesebben tennék, hogyha megtiltanák magát a bűnt. mely a háborúba vezet. (Ha ez a lépésük sikeres lenne, akkor teljesen fölösleges a felterjesztésük.)

3. Egy orvos-főnök törvényjavaslatot nyújt be a képvisclóházba, melyben kifejti, hogy a- magasabb társadalmi osztályok házasságai nem leidnek- mag a követélményeknek s vagy meddők, vagy pedig, oly kevés gyermekkel ajándékozzák meg a társadalmat, hogy egy-egy. amerikai családra átlag egy és egyinirrrjnd gyermek jut. Ennélfogva azt indítványozza az orvosfőnök u;, hogs* mUrtícu házasságnak érvényességét pusztán három évre mondják ki és ha ezen az 'dőli belül a-házasságnak uims gyrrrttske, a házasság önmagától szűnjék meg. Aztán a férj is meg a feleség is «; pár után nézhet . . ,

•fr

Uj hangszer- Firenzében min$p egy, orosz, zenész, Voticsenko Sása ui hangszert mutatott be, a timpanont, melyen a régi és ui zeneszerzők legnagyobb müveit nagy sikerrel játszotta cl.

Ez a hangszer tulajdonkép csak kivitelében uj, de. az ötlete, meglehetősen régi, a Napkirály idejében már ismerték és XíV. Lajos udvari zenésze Hebenstreit már be is'mutatta a francia udvarnak. A cimbalomhoz hasonlított. XIV, Lajos annyira cl volt -ragadtatva tőle, hogy szerkesztőjét kitüntette. Akkor már ismerték a. spinetet s kezdetleges tormájában a zongorát is, de az uj hangszer sokkal alkalmasabbnak tetszett a zenemüvek előadására. Hangja keményebb, zengzetesebb volt.

Hebenstreit abból indult ki, hogy a húros hangszereknél nem szabad billentyűs zefet alkalmazni, minthogy n hang színezését lehetetlenné teszi és olyan cimbalom-féle hangszert készített, melynek háromféle húrja van: acél húrja, mint a zongorának, réz húrja, mint a hárfának, ezüst húr ja, mint a spinétnek és vastag húrjai is, melyek az orgona hangját utánozzák.

Az orosz zenész alkotta hangszer is ehhez hasonló. Sokkal kisebb a zongorái: ál. de hangja erősebb) emellett váltó«

■ zatosabb is, mert az. aki játszik rajta nem billentyűket nyom le, hanem a húrokat tijjával, vagy cimbalom verővel vagy mind a kettővel együtt zengett meg. Ez a báromévszázados hangszer most visszatért a zenei életbe és a szakértők elragadtatással nyilatkoznak róla.

dt

Lande na londoniaké! A háború meg

a nyomába iépő gazdasági nehézségek mindenütt a világon megteremtettek egy jelszót, mely az idegenek ellen fordul.

London is részt vesz ebben a küzdelemben. Sir William Yoinson-Hicks belügyminiszter megüzente a háborút az idegeneknek és az éjjeli mulatóhelyeknek. Alig hogy elfoglalta állását, utasitotiasfiivatalnokait, hogy az idegenek elleni törvényt a legridegebben hajtsák végre, soha se az idegen javára döntsenek/mert az idegen nem kívánatos elem.

Hogy egy államnak joga van védekezni s nemkívánatos idegenek, betegek, bűnözök ellen, az nyilvánvaló. Különösen akkor, mikor ennek az államnak az adófizetők pénzéből nem kevesebb, mint egymiliiókétszázezer munkanélkülit kell eltartania. De Anglia nem igen panaszkodhat, mert a Londonban élő idegenek közül majdnem mindenki hasznos munkát Végez, ezenkívül az egész országban mindössze 472.S62 külföldi él. férfiak, nők és gyermekek. A szabadelvű iapok, mikor ez a szám nyilvánosságra jutott, csodálkozásuknak adtak kifejezést, hogy csak ennyi idegent lát vendégül a nagy Anglia.

Tehát mos! a belügyminiszter az éjjeli mulatók ellen hadakozik. De itt se megy simán a harc. Megállapították, hogy minden romlás fészke a .sok éjjeli mulató. \ londoni érsek vezetésével bizottság kereste (el a belügyminisztert, lángoló beszédben vázolták előtte, hogy ezekben a helyiségekben csak a rossz nők, meg a cápák mulatnak —- cápáknak nevezik a hadigazdagokat —, hogy itt kizsákmányolják a szegénységet 'és' q

Farién*!.

üeureczem József verscsköny\c, az előszót Szenteleky Kornél irta.

A vajdasági irodalom, amely évek óta meddő volt, újabb könyvvel gazdagodott. Egy ismeretlen poéta, akinek mi, "gidasági njságcsfnáló mesteremberek

#