Bácsmegyei Napló, 1925. február (26. évfolyam, 30-57. szám)

1925-02-17 / 46. szám

1Q25 február 17. BACSMEGYEI NAPLÓ 5. oldal, nTörténelmi séták Becsben“ A Hofburg borospincéje Becsben érdekes könyv jelent meg. Címe: »Történelmi séták Becsben . (.Historische Spaciergänge in Wien.« ífzerzöjo Reinhard L'. Peterman, Becs város történetének neves ismerője és kutatója, A ;Történelmi séták« célja az olvasót Becs történelmi, építészeti és művészeti emlékéivé!, népszerű keretek­ben a legújabb kutatások felhasználásá­vá! megismertetni. Sorozatos munkának készül, amelynek imént megjelent első kötete Becs egyik legnevezetesebb és a múltban Bécs határait messze túlhaladt jelentőségű épületének, a Hoíburgnak a történetével foglalkozik. A szerző ennek az épületnek amely évszázadokon át a végzetet jelentette a volt monarchia számára — nemcsak építészeti kialaku­lását írja le. hanem a falai közt lefolyt életet is feltárja az olvasó előtt. A Hof­burg kezdetben szerény épület volt, amely a századok folyamán épült ki pompás épületek egész sorozatából álló valóságos városrésszé, M58-ban a Burg­­nak tnés csak egy szobája volt kifest­ve. Es még a XVf. században is kony­hák, fabódék és istállók álltak a Burg udvarán, ahol egy kerekes kutból merí­tettek a vizet. Az udvari kert, »őfelsé­gének a császárnénak a kertje«, is csak olyan volt, mint a kis paraszti kertek, ahol egyszerű virágok mellett főleg zöldséget termeltek a császárné konyhá­ja számára. Később nagyot fordult a világ és *a Habsburgok hatalmának növekedésével a Hofburg is nagyon meggyarapodott kiterjedésében, fényben, pompában, mű­kincsekben és egyebekben. Példán! bor­ban és mindenféle szeszesitalokban. A középkor végén már nemcsak hazai bo­rokat tartottak, hanem, az udvar höl­gyei által nagyon kedvelt külföldi édes borokat, amelyeket zsidó és más bor­­kereskedők szállítottak Magyarország­ból, Olaszországból és Görögországból Becsbe. Régi okmányokból kiderült, hogy az udvari borospincék még a har­mincéves háború idején is bőven el vol­tak látva borral. A Hofburg borospin­céje a későbbi századok folyamán a tökéletesség legmagasabb fokára emel­kedett. Három földalatti emeletből ál­lott A legfelső emelethez, amelynek be­járatánál egy bronzból készült Bácchus­­szobor áll, 32 lépcső vezet. Itt látható egy 073 hektoliter űrtartalma cement­hordó. Rajta a Habsburgok családi cí­mere. A középső emeleten, amelyhez 22 lépcső vezet, S3, 59. 90 és 136 hekto­­ltíeres hordók vannak, közöttük egy a XIX. század elejéről származó 215 hek­toliteres hordó, amely azelőtt tokaji bor­ral volt tele, A legalsó emelet, amely­hez ugyancsali 22 lépcső vezet, kisebb boroshordók egész seregét tartalmazza. A borospalackok pincéje a legfelső eme­leten van. 1918 novemberiben leltár készült a Hofburg pincéiben felhalmozott készletekről. Legnagyobb résztik ausz­triai szerzetesrendek szőlőbirtokairól való volt Jelentékeny mennyiségű bor került az udvar tokaji 120 holdas szőlő­jéből is, a Hofburg pincéjébe. Nevezete­sen 32.000 palack és 35 hektoliter tokaji, t4 hektoliter sillerbor és 362 hektoliter egyébfajta bor hordókban. Rajnai borokban 29.000 palackot és 70 hektolitert hordókban mutat ki a leltár. Ezek között 34 fajta különböző borfajta volt képviselve. 11-10 üveg meséli bor is volt még a rajnaiak melleit. Francja borokból 9 fajta burgundi (550 üveg) és 43 .fajta; bordeauxi állt a listán. Élén másfél tucat üveg 1S70. évi Mouton Rothschild, amely pa'aćkonkćnt már akkor 15—20 frankba került. Aiost 160 frank'az ár^ik. ’ Ezeken kívül több mint 3000 palackot találtak az udvari pincében felhalmozva: isíriai, dalmáti, ménesi, ithaki, Alicanti. Malaga, Sherry, Madeira, Vin de la Trappe, s'tb. A pálinka- és likőrlistán az összes különlegességek képviselve voltak. •Pél­dául eekartsau! kömény, csercszuyc­­•zcsz, esdi szilvórium, lengyel kontu­­szovszka, magyar borovicska, angol whisky, orosz alias, svéd puncs, zárai maschinol, francia absinth, bencdiktoncr, Cordial Médoa, mindezeken kívül cog­nac és rengeteg rmnos-palack. Az udvari pincék készleteit törvényhozási intézkedés alapján a rokkantalapnak ad­ták át. E készletek értékét szakértők 1'/:—2'[i millió aranykoronára becsül­ték. Azt a »történelmi érdemet« meg kell hagyni a Habsburgoknak, hogy nagy buzgóságot fejtettek ki a boros és pálinka-­­kkáspincéjük felvirágoztatása érdekében. Kártya és revolver A debreceni ébre dó-vezérek véres káríyacsatája-Debrecenből jelentik; Debrecen egyik előkelő klubjában, a Jogász és Tisztviselő Kör-ben tegnap éjiéi­kor Fabry Károly volt főhadnagy lelőtte, ás életveszélyesen megsebe­sítette Szatméry Tihamér gazdasági akadémiai hallgatót. . Szalmán; ismert alakja volt Deb­recen társadalmi életének. Debrecen legjobb köreiben volt bejáratos és általánosan ismert volt óarbaiozási szenvedélyéről. Számtalan párbaja volt. amelyekben igen sokszor meg is sebesült. így legutóbb két egy másntáni párbajban, előbb a jobb. maid a bulkaridt tették használha­tatlanná. Az volt a hire, hogy min­denkibe beleköt,- Fábry Károly volt főhadnagy szintén ismert egyén Debrecenben, különösen egv a múlt esztendőben lezajlott esetéről, ami­kor még aktit' tiszt korában, a Peb­­/ ecdii Úri Kaszinóban aifórja tá­madt egy rendőrtiszttel. A rendőr­tiszt kártyázás közben nofonütötte Fábryt, aki a sértést úgy torolta meg. hogy rároliant a rendőrtisztre és ütlegelni kezdte. Ezért veszítette cl rangját is. Úgy SzaUnáry, mint Eúbry vezető tagjai a debreceni éb­redők egyesületének és mindketten élénk részt vettek az ottani felelőt­len akciókban is. A Jogász és Tisztviselő Körben vasárnap este. mint rendesen kár­tyázás folyt. Chemin de fer-t ját­szottak, amelyben részt vett Fábry Károly és Szatmáry Tihamér is. Fábry, aki csak százötvenezer koro­nával ült le játszani, rövidseen el­vesztette pénzét és Szatmárvtól két­szer százezer koronát kért kölcsön. Később megfordult a szerencse, mi­re Szatmáry visszakérte oénzét. ami miatt a volt főhadnagy szemmellát­­hatóan. megsértődött. 'Szatmáry ezt látva, iiem fogadta vissza a pénzt, sőt még háromszázezer koronát adott Fábrynak, amit ez zsebretett. Fábry bankadása előtt Szatmáry újból visszakérte a félmilliót, mire Fábry kijelentette, hogy nincs pénze bár ugyanakkor félmilliós tétet helyezett a bankba. Szatmárvra né­zett. aki ingerülten kérdőre vonta a nézésért, majd odament hozzá és megkérdezte: Mi akar ez leírni? Ezt megtor­lóm! Fábry nyugodtan ült a helyén s amikor Szatmáry ezt még egyszer megkérdezte. elővette zsebéből frommer-pisztoly át. lövésre kész ál­lapotba helyezte és letette maga elé az asztalra. Szatmáry Tihamér erre anélkül. hogy bármit szólt volna Fábry hoz. nofonütötte. a volt főhad­nagyot. Fábry a következő pillanat­ban felkapta revolverét és ülő hely­zetből rdióit Szatmárvra. Szatmáry Tihamér elvágódott a földön, mint később megállapították, a golyó a koponya jobb oldalán hatolt be és az agyvelőt is megsértve, a fül mö­gött jött ki. Fábry ezután maga elleti fordítot­ta a fegyvert, azonban a lel envoi­­laknak sikerült az öngyilkosságot megakadályozni. A volt főhadnagy ekkor eltávozott a klubból és a rendőrségen jelentkezett. Szatmáry Tihamért még az éj­szaka folyamán megoperálták. Álla­pota életveszélyes. Oreskovicsné a bíróság előtt Á budapesti törvényszék megkezdte a váci-uti gyilkosság tár gyalusát — A vádlott tagadja, hogy meggyilkolta unokanővérét Budapestről jelentik: A büntcíőtör­­vényszék Krayzel-tanácsa hétfőn kezdte tárgyalni Draskovics Bogiunilné biinpü­­rét, aki ellen az ügyészség rablás és gyilkosság miatt emelt vádat. A vádirat szerint a negyvennyolc éves Oreskovics Bogumilné a múlt év márciusában féltékenységből meggyil kolta unokanővérét Raflcrsberg Irmát, aki egy lakásban lakott vele. A gyilkos­ságot úgy hajtotta végre, hogy miköz­ben unokanővére a konyhában aludt, kinyitotta a gázcsövet és a kiáradó gáz a szerencsétlen asszonyt megölte. Ores' kovicsné ezután a konyhakéssel hozzá­látott a holttest feldarabolásához, de közben visszarettent a véres munkától. Megkísérelte a hullát a konyhából az udvartól jobbén elzárt szobájába átci­pelni. de mivel az áldozat kövér terme­tű nő volt, ez sem sikerült, neki. Ettől kezdve j három napon át együtt lakott és egy ágyban aludt a holttesttel és csak amikor már a huliabiiz betöltötte az egész lakást, akkor szökött a bűn­cselekmény kiderülésétöl való félel­mében Esztergomba. , A rendőrségen Oreskovicsaé eleinte mindent tagadott/ és azt állította, hogy véletlen szerencsétlenség történt, nem gyilkosság. Vallomása szerint Raffers- , berg Irmát a. véletlenül nyitvamaradtl gázcsapból kiiódnló világilógdz ölte S meg és ö csak azért akarta eltitkolni a ? balesetet, mert félt, hogy őt fog iák gya­núsítani a gyilkossággal. Döntő, tárgyi bizonyítékot a rendőrség nyomozása nem tudott produkálni abban az irány­ban, hogy gyilkosság történt, azonban a rosszidegzetü, súlyosan hisztériás Oreskovicsné a folytatólagos kihallgatá­sok során váratlanul beismerő vallomást tett és mindent magára vállalt, amivel csak gyanúsították, Ez a vallomás any­­nyira meglepetésszerűen és, átmenet nélkül történt, hogy a rendőrségen nem adtak hitelt Oreskovicsné beismerésének. Az 'a helyzet állt elő, hogy inig Ores­kovics Bogumilné magára vállalta a gyilkosságot, addig a hatóságok azon az állásponton voltak, hogy nem történt gyilkosság, hanem baleset. Oreskovics­né később visszavonta beismerő vallo­mását, majd a vizsgálóbíró előtt újból beismert mindent. Végül is elrendelték elmeállapotának megvizsgálását, amely­nek során a szakértők teljesen beszá­­mitliutónak nyilvánították. A hétfői tárgyalást óriási érdeklődés előzte meg. a tárgyalóteremből azonban a nőket kizárták, A vádirat felolvasása után megkezdték Oreskovicsné kihall­gatását. — Gyilkosságban nem érzem magam bűnösnek, — jelentette ki röviden Ores­kovicsné. Az elnök eléje tárta, hogy a vizsgálat során háromféle vallomást tett és azt ígérte, hogy maid a tőlárgyaláson min-; dent őszintén, töredelmesen elmond. — Nem tudok mit elmondani, — sza­kadt fel sírva a szó Oreskovicsnéból —• nem volt szándékomban Irmát megölni. Az elnök ezután kérdéseket adott fel Oreskovicsnénak, aki elmondta, hogy a halálesetet megelőző este, amikor a ka­laposlányok eltávoztak á műhelyből, ketten maradtak, Rafíersberg Irmával. — Megvacsoráztunk — vallotta — és később, kilenc óra után Irma teát kéri. Vem én, hanem ö oltotta el * gázt. Ko­rán lefeküdtem, de nem igaz az, hogy. Iratával egy ágyban aludtam. Hajnal­ban arra ébredtem, hogy erős gázszag van. A kamrából, ahol aludtam, kisza­ladtam a konyhába és Irma teste már hideg és merev volt, Örült kétségbe­esés fogott el. Népi' mertem a házban senkinek se szólni, nem is tudtam, mit csinálok, másnap át akartam menni a íiamhoz Budára, hogy elmondjam neki az esetet' Az elnök figyelmeztette Oreskovics­­net. hogy védekezése egyáltalán nem hihető cl. Oreskovicsné: Ha nem is hihető el, igy történt ahogy mondom, gyilkos nem 1 agyok, én csak Imllaesonkitást követ­tem el. Az elnök: Maga beismerte, hogy szán­dékosan ölte meg Rafíersberg Irmát. Oreskovicsné: A legaljasabb hazugság. Az elnök rendreutasitotta és elébetár­ta, a rendőrségen tett vallomását, amely szerint unokanövére nyakát kölcsönkért beretvával vágta el, majd emlékezetébe idézte, hogy a tett elkövetése után ön-, gyilkosságot akart elkövetni, mert mar­cangolta a lelkiismerct és már meg is •Ha búcsúlevelét fiának. Oreskovicsné: Igen, végezni akartain magammal, mert tudtam, iiogy úgysem hiszik- cl úgy a dolgot, ahogy történt. Nem vagyok bűnös, nem gyilkoltam!.. * Hazugság! . . . Hazugság! ... Az elnök: Valószínű, hogy, maga nyi­totta k* a gázrezsó csapját és a meg­­fullasztás után cl is vágta az áldozat nyakát. Oreskovicsné: Mert el akartam távo-; Utáni a hullát. Nem az albérlő Dávid borotvájával, de egy kölcsönkért nagy késsel, hogy ne harcoljanak meg, húgy ne gondolják azt, hogy rablógyilkossági áldozata lett Irma, azért is raboltam ki. Nekem nem volt szükségem irmát ék­szereire és bundájára. Részletesen elmondta ezután Qrcsko vicsné, hogy Raffersberg Irmának a had sát is felmetszette. Fel akartam daras bolni és kosárban eltávolítani — mon­dotta. — Kedden és szerdán délelőtt as konyhát lezárva tartottam. Irma bc-\ ágyazva ott feküdt az ágyban. Két na-, pig a lakásban aludtam, de harmadik, élszaka már nem volt erre erőm. Ezer i Esztergomba mentem, mard visszatér­tem Budapestre. Az elnök ezután ismertette Oresko­vicsnénak a rendőrségen tett beismerő vallomásait. A rendőrségen tett vallo­másának felolvasása után Oreskovicsné felugrott a vádlottak padjáról, két kezé­be temette arcát és rángatózva zokogd ni kezdett: — Ezt nem vallottam, —- mondta szin­te harsogva — ha a rendőrkapitány ur. ezt a jegyzőkönyvet vette is fel, akkor, sem vallottam. Határozottan állítom, hogy ezt nem mondottam. Az elnök ezután felolvasta a vádlott­nak a vizsgálóbíró előtt tett beismerő vallomását, amely szerint pénzvágyból ölte meg unokanövéret. Oreskovicsné zokogva hadonászott .t kezével és alig lehetett érteni szavát a! fuldokló zokogásban. — Pénzvágy nem fogott cl. — ordí­totta. — Nem én öltem meg. hanem a gáz. Igaz, hogy mondtam, hogy elfogott a Qénzvágy, de ezt csak kétségbeesé­semben mondottam. Gyilkos nem va­gyok, A gáz ölte mc,g öt. Nem én nyi­tottam ki a gázcsapot. .■la elnök: Hát ki nyitotta ki?. 1 Oreskovicsné: En nem tudom, csali

Next

/
Thumbnails
Contents