Bácsmegyei Napló, 1925. február (26. évfolyam, 30-57. szám)
1925-02-17 / 46. szám
6. oldal. BACSMEGYE1 NAPLÓ 1925. február 17. ezt tudom, hogy én rosszul lettem. .12 elnök ezután keresztkérdéseket tett fel, amelyekbe Oreskovicsné belezavarodott és ellentmondásokba keveredett. Az elnök ismételten figyelmeztette, logy elfogadhatóan védekezzék. Oreskovicsné: Én nem gyilkoltam, mit követte el a betöréses lopásokat és hogy hónapok óta a betörésekből származó tárgyak értékesítéséből tartja fenn masát. A tettes nyomozására kiküldött defektiv az uccáu találkozott egy ----- rn ........... I feketekendős asszonnyal és a detek- { tivnek feltűnt, hogy a betörés szia-; helyén talált kendőfonalak azonosak | az asszony fekete kendőiével. A detektív előállította az asszonyt, aki azután tettét be is ismerte. védekezzek? Az elnök: Nem gyilkolt, de a gázcsapot kinyitotta. Oreskovicsné: _ Esküszöm, hogy nem nyitottam ki, végezzenek velem inkább, ninthogy ilyenekkel vádoljanak. Az elnök: Ne csináljon itt jeleneteket, Cc szcenirozzon itten felvonásokat. fahn József országos fővegyészt hallgatta ki ezután a bíróság. Jahn a neki megküldött liullarészekböl spekroszkópikns vizsgálattal megállapította, hogy Raffersberg Irmát a gáz ölte meg. Streck Elek műszaki tanácsos, gázszakértő kihallgatása után dr. Vogl József rendőrkapitány, dr. Sándor Jenő rendőrjíogalmazó és az ügyben nyomozó detektívek kihallgatására tért át a bíróság, majd a tárgyalás folytatását keddre tűzték ki. Tömeggyilkosság egy áldozatta! Összezsugorodott a vád Remits Jakab bűnügyében Szalmáiról jelentik: A két esztendeje vizsgálati fogságban ü ő és tömeggyilkossággal gyanúsított Reinitz Jakab ellen elkészült a vádirat. A szatmári királyi ügyészség vádirata hétszeres gyilkosság helyett csak Grosz Henlian eltüntetésével vádolja Reinitz Jakabot. Ezenkívül rablás büntette miatt is vádat emelnek ellene. Az ügyészség megszüntette az eliárást Viszel Károly mint tettestárs, valamint Reinitz felesége ellen is, akit orgazdasággal, hamistanuzásra való rábírással és hitelezési csalással gyanúsítottak. Közvetlen bizonyítékok nincsenek, — mondja a vádiratban az ügyész — de a közvetett bizonyítékok eléggé igazolják Reinitz bűnösségét. Reinitz védői — hogy az eljárást ne késleltessék — nem élnek kifogással a vádirat ellen, az ügy tehát már a jövő hónapban főtárgya'dsra kerül. Veszedelmes betörőt fogolt a noviszadi rendőrség Tíz betörést is nort be — Az áruló fonál Noviszadon az utóbbi hetekben annyira elszaporodtak a betöréses lopások, hogy alig múlt el egyetlen nap. hogy valahol betörök nem jártak volna. Vasárnapról hétfőre virradó éjjel Inotai Ernő városi iktatónak Grob- Ijanszka-ucca 8. alatti lakásából 3000 dinár értékű fehérneműt loptak el. A tettes benyomta a konyha udvari ablakát és az ablakban volt padláskulccsal kinyitotta a padlást és onnan vitte el a szárításra kitett íehérnemüeket. amelyeket reggel nyomban eladott. Ugyanaz a tettes a betörés színhelyétől szomszédos házban Kincses Endre tanítóhoz is betört és onnan több száz dinár értékű ruhaneműt vitt el. Mindkét károsult reggel feljelentést tett a rendőrségen. Vilovac rendőííogalmazó kutatott a tettes után. akit egy szerencsés véletlen folytán sikerült Köröttem Olga temesvári születésű foglalkozásnélküli asszony személyében kinyomozni, aki kihallgatása alkalmával bevallotta, hogy az utóbbi hetek összes nagyobb betöréseit ő követte el. Beismerte, bogy a Loncsarázka-ucea 10. alatt, továbbá az orosz tanítónál, a Limánon levő Radulovics villába, az ügyvédi kamarába. Jankovics és Davidovics cégnél, a Szecsulszkifélc lakásba és több más helyen ö Leder érné naplója Első szerelme, első csalódása és öngyilkos vőlegénye (Budapesti munkatársunktól.) Kodelka Eerenc hentesmester bestiális gyilkosa: Lederer Gusztávaié is asszony volt. Naplót vezetett Nem nefelejtses, bőrbe, selyembe kötött album lapjaira irta 1c életét, de közönséges össze-vissza gyűrt fogalmazópapirra, hegyes német betűkkel, ceruzával Sok mindent megvilágítanak a napló sorai, amelyből módunkéban van szóról-szóra közölni azt a fejefzetet, amelyben ifjúságának történetéi meséli el Lederer Gusztávnó. Kis iskolásleány korától addig, amig Pozsonyba került kaszirosnőnek.. * — Meine Kindheit nur sehr traurig, — kezdi naplóját Ledererné. Az én gyermekkorom nagyon szomorú volt, egyetlen kincsem édesanyánk szerctete volt. Szegény édesanyámmal csupa aggódás volt az életünk, nekem is, kis testvéreimnek is. Apám mindig részegeskedett. Attól az időtől kezdve, mióta eszemet tudom, édesanyánknak mindig dolgoznia kellett. Apánk semmit sem adott haza. Abból a 36 koronából kellett megélnie havonta a családnak, a melyet a vasuti Fogyasztási Szövetkezettől kaptunk jutalék gyanánt. Atyám fizetését mind clitta, magára költötte. Ami szükséges volt, — mert hiszen ez a csekélyke összeg éppenséggel nem volt elegendő — azt édesanyánknak kellett megkeresni. Kisieánykoromban, alig voltam hatesztendős, az első elemibe jártam, . már dolgoznom keljeit. Fájjó szivvcl emlékszem vissza, amikor édesanyám esténként összetörve, halálrafáradtan jött haza nehéz munkájából, és ekkor otthon kellett dolgoznia. Tizennégyéves koromig jártam iskolába. Az iskolából kikerülve községünkben, Schwechatban, a Sehach-cég irodájának lettem az alkalmazottja. De csak egy esztendeig dolgoztam az irodában. Bécsbe mentein, de rövid idő múlva visszatértem Schwechatba, mert nem tudtam meglenni édesanyám nélkül. Schwechatban a König-cukrászdában kaptam alkalmazást. Bécsi tartózkodásom alatt megismerkedtem egy férfival, aki Unokaöccse volt egy általunk jól ismert hölgynek. Amikor Becsből visszatértem, a fiatalember meglátogatta szüléimét. Ekkor még csak 16 éves voltam, de anyáin boldog lett volna, ha kezemet adom a fiatalembernek. — A fiatalemberrel való isiheretségein két évig tartott. Egy szép napon kijelentette, hogy feleségül nmn vehet, mert neki olyan após nem kell. amelyen ember az. apám. A válás nekem semmi fájdalmat nem okozott, hiszen én ezt a férfit soha szívből nem szerettem, de édesanyámnak nagy fájdalmat okozott, amikor a fiatalember kot évi ismeretség után engem faképnél hagyott. * — Számtalanszor sírva mondogatta szegény asszony, hogy csak velem tudna valamit csinálni, ő kis testvéreimmel otthagyná férjét és özvegy' édesanyjához költözne Steiermarkba. Egy nap megint sírva panaszkodott tűrhetetlen sorsáról. Keserves fájdalmából megint azt láttam, hogy elköltözésének én vagyok az útjában. Végsőkig elkeseredve a Dunának mentem. Hogy hogyan mentettek meí nem tudom, csak később hallottam, hogy egy közeli kunyhóban halászok reggeliztek, azok mentettek meg. Amikor felgyógyultam, újra Becsbe mentem állás után. — Egy vasárnap délután észrevettem, hogy két ur követ az uccáu. Felszálltain a villamosra, a két ur utánam. Szenibeültek és beszélgetni kezdtek velem, majd elmondták, hogy látták, amikor a Dunába ugrottam és ők hívták ü segítségül a, halászokat. Egyikükkel j Schmidt Mátyással összebarátkoztam és ' ígyakrabban találkoztunk. Azt mondta,; fel akar venni feleségül és később cré- ■ ' íyesen sürgette, hogy mutassam be szü- [ leinmek. Ráálltam kérésére és egy ün- j Inepnap délután kimentünk szüléimhez-, j IÉdesanyámat egyedül találtuk otthon.; Nagyon boldog volt szegény, hogy ilyen j jó házasságot köthet a lánya. Beszélgetés közben elszaladt az idő, I • apámból egészen megfeledkeztünk. Egy- í j szerre háronmegyed kilenckor teljesen j 'berúgva és bemocskolva belépett. Anyám Iszógyenletében azonnal bevezette a ki-» ísebbik szobába, ahol apám örjöngeni. í ‘tombolni kezdett, majd kirohant és aj j vőlegénynek rettenetes szidalmak és J ’gyalázatos szavak kíséretében ajtót mu- í A&tott. Magam is elsiettem a szöriiyüsé- ; ges helyről, hogy este tiz órára Becs-! .ben lehessek, ahol akkoriban egy kávé- i házban voltam alkalmazásban. J * — Nyolc nap múlva Schmidt Mátyás felkeresett a kávéházban és egy kis cédulát nyomott a kezembe. Azt irta: Bocsáss meg, de válnunk kell. Örült, eszeveszett kacagásban törtem ki, ez volt a feleletem Schmidt Mátyásnak Schmidt rámnózett és eltávozott. — Másnap kilenc órakor lakásomra hatoldalas levelet küldött egy hordárral Schmidt, amelyben azt irta, hogy egész éjjel a történteken gondolkozott, belátja, hogy nélkülem élni nem tud. Bocsássák meg neki, — csupa szerelmes rajongás volt az egész levél. A levélben közölte velem azt a tervét, hogy megesküszünk és kimegyünk Amerikába. — De bennem ezen az éjszakán meghalt minden. Szerelem, szerencse, remény, minden. Aber in mir war diese Nacht alles gestorben, Glück, Liebe, Hoffnung... — írja naplójában Ledererné. — A levél teljesen hidegen hagyott. Azt a választ küldtem, hogy a sors végzett velem tegnap, az én sorsam már eldőlt, maradjon minden ngy, ahogy tegnap este elváltunk. De a hordár még ezen a delelő tton újból fölkeresett Schmidt két sor Írásával: ^Délután két órakor a Stephausplatzon várlak. Nem tudom elhinni, hogy igaz, amit írsz.« Nem mentem el. Este hat órakor ismét üzenetet kaptam: ^Este nyolc órakor a Schwartzenbergerplatzon várlak, jöjj cl okvetlen, mielőtt még késő.« Nem mentem el ide sem. — Pár nap múlva az újságban, az Extrablattban olvastam, hogy szegény Schmidt a Dunába ölte magát, ott talált szerelmes szivére gyógyulást. — A következő nap kimenőt kértem, hogy meglátogassam édesanyámat. Sulycs betegen értem haza, betegségem hetekig tartott, úgyhogy állásomat vesztettem. Szivem csupa fájó seb és gond volt, a szülői házban látottal, miatt. Csak baj és gond volt még mindig odahaza. A betegség nagyon legyengített, nehezebb munkára nem vállalkozhattam, ezért elhatároztam, hogy kaszirnőnek megyek. Pénzt, sok pénzt akartam keresni, hogy igy anyámon is segíthessek. Visszatértem Becsbe, felkerestem egy helyszerzőt, ahol megkérdezték tőlem, hogy nem lenne-e kedvem Pozsonyban állást vállalni. Örömmel mondtam igent, abban a hiedelemben ,hogy Pozsonyban mindent elfelejtek és majd jobb napok virradnak rcám. * Eddig szól Ledererné naplójának első fejezete. Ki tudja, mit hallgat el a gonddal, igyekezettel, szép formás betűkkel megirt sorok között az asszony . , . B A Hitélték a párisi csodaorvost A hallgatóság tüntetett az ítélet ellen Parisból jelentik: Zsúfolt terem előtt tartott tárgyalást a touloni törvényszék egy óriási feltűnést és érdeklődést keltett Dörben. amelynek vádlottja Franciaországnak legnépszerűbb és legkeresettebb orvosa tolt. Tulajdonképpen nem is orvos. mert hiszen az öreg Jean Be- Fiatnak nem volt orvosi oklevele. Éppen azért kuruzskissal vádolva állott a bíróság előtt. De olvati siketéi toltak a gyógyításban, hogy. mint az újságok a tárgyalás alkalmából róla írták, sokkal több páciense volt. limit a párisi Sorbonne bármely tanárának. Ezért is általában Franciaország csodaorvosának nevezték cl. A tárgyaláson rengeteg sokasággal vonultak föl az öreg ur hívei, még messze vidékekről is. hogy jótevőjük mellett tüntessenek. A törvényszék épületét csaknem teljesen megszállották a rendőrök. A rendőrség beavatkozása nem vált ugyan szükségessé, de az elnöknek annál nagyobb fáradságába került a rendet fehtartani, mert a hallgatóság lázas figyelemmel kisérte annak egész menetét s az ügyész felszólalásait állandóan viharos tiltakozással szakította télbe. A tárgyaláson Jean Beziat felhozta, hogy betegeit többnyire ingyen gyógyította és csak a jobbmóduaktól fogadott el honoráriumot. Ezt tanuk is igazolták. Sőt igazolták azt is, hogy a szegény embereket nemcsak díjtalanul gyógyította, de még segítette is őket a gazdagoktól kapott honoráriumából. Előadta a vádlott azt is. hogy évek óta tekintélyes összeg jövedelmi adót fizet. Védőügyvédje fölvetette a jogi kérdést, hogy ha valakit, mint orvost, megadóztatnak: el lehet-e Ítélni éppen ezért a tevékenységéért? Ha az adóhivatal orvosnak ismerte el. a bíróságnak is cl kell ismernie. Az ítélet azonban marasztaló volt. Franciaország csodaorvosát jelentékeny pénzbírságra: 100.000 frankra kötelezték; azonkívül eltiltották a további orvosi gyakorlattól is. Az ítélet kihirdetését a csodadoktor hívei óriás, zajos íöiliáborodássa! fogadták. S mikor az agg Beziat a tárgyalást elhagyta: a törvényszéki épület körül összcscreglett sokaság lelkes tüntetést rendezett mellette. A párisi lapok is élénken foglalkoznak az esettel és megállapítva, hogy bár diploma nélkül senki sincs följogositva. hogy orvosi gyakorlatot folytasson: viszont nincs törvény Franciaországban, a mely megtiltaná, hogy valaki betegeket gyógyítson. S ezért is. az újságok égbekiáltó igazságtalanságnak nevezik, hogy az öreg Beziatot elítélték, amikor tényleg nagy sikerei voltak s amikor a legtöbb páciensét tiszta embcrszeretetből. ingyen kezelte. A nép nem akar az Ítéletbe belenyugodni. Beziat házának környéke Viüafrancában azóta valóságos táborhely. Százával veszik köriil s valósággal megostromoliúfc a betegek. Az ítélet óta az öreg ur nem akar senkit fogadni. De a páciensek nem engedik magukat elutasítani s erőszakkal követelik, hogy folytassa a működését, vegye őket gyógykezelés alá.
