Bácsmegyei Napló, 1925. február (26. évfolyam, 30-57. szám)
1925-02-01 / 30. szám
14. oldal. BACSMEGYEÍ NAPLÓ -T925. február 1. hétezer méternyi terület c nagy ház falain! Ezek az okmányok a második emelet íalait díszítik. Albumok dolgában nem' voltak ennyire bőkezűek a polgártársaim, mindössze ötszázhatvankilenc darab érkezett. Százötven asztalt vásároltam, számukra, s mindegyikre négyet helyeztem el. Az asztalkák nem lévén szerfölött nagyok, csak huszonnégy termet vettek igénybe. Érkezeit azonkívül huszonhat mellszobor és hetvennégy életnagyság!! arckép. Persze mindannyi engem ábrázol életem különböző korszakaiban. . Megható figyelem tiszteit művészbarátaimtól, de -ezeknek a műtárgyaknak is jókora hely kell. Jobb festőművészünknek az a talpraesett eszméje támadt, hogy egyes népszerűbb regényalakjaimat megfestik s müveim egyes jeleneteit vászonra kenik; a hódolat ezen »csekély« jeleit is köszönettel kellett fogadnom. Különböző olvasóimtól valami százezer arckép érkezett a jubileumra, — ezekből -is kitelik vagy ezer album, amelyeknek összeállításán most dolgozik egy szükebbkörü bizottság. Azonkívül kaptam tisztelőimtől huszonhét íróasztalt, százötven arauytcllat, valami ötszáz levélnehezéket, száz tizenöt tintatartót, öt vonalzót, száznyolcvankét gyertyatartót és lámpát, hatvanöt karszéket (mindegyiket azzal a kérelemmel, hogy az Íróasztalom elé helyezzem), hatvanhat sétapálcát,■ negyvenhét különböző nagyságú szőnyeget, százharminca égy pár hímzett papucsot, ötvenegy likőrös szerviszt, száztíz vázát,, kilencvenkilenc szivartárcát, liusz.onnégyezerháromszáz szivart, ötvenhat jegyzőkönyvet, . hat-hétezer különböző nippet és számtalan csókot. Az igazai megvallva az utóbbiaktól volt a legtöbb gyönyörűségem. Nemcsak azért, mert a csók magúban is a legjobb dolog a világon s mert lelkes fiatalasszonyok és bájos ifjú lánykák adták, de azért is, mert nem foglalnak el .-sok-helyet.. A többi tárgyak, azok bezzeg helyet. köveiéinek. Amint látja, engem is kiszorítottak rendes kénye énemből s csak ezt a csendes odút az előszobával hagyták meg nekem. Az óriás épület többi helyiségei mind tele vannak a jubileum • emlékéivel, amelyeknek rendezésén fáradhatatlanul dolgozik az a tizenkét fiatalember, kiket szerződtetnem kellett. Ezeknek az uraknak a fizetése évenkiüt több mint tízezer forintra rúg; s máris hallóm, hogy legközelebb íizetésjavitást fognak kérni. Tegnap választottak egy háromtagú bizottságot, mely memorandumot fog kidolgozni sérelmeiknek orvoslása és fizetősödnek emelése céljából. De bocsánat, máris 'több időt vesztegettem, mint amennyit e nehéz viszonyok között szabad- volna.' Dolgoznom kell tovább, hogv pontosan •fizethessem a Jókai-muzenm tisztviselőinek' és szolgáinak a járandóságait. Az ősszel megint lesz egy szabad órám, akkor rendelkezésére ' állok s megnézhetjük együtt a jubileumomra érkezett tárgyakat, melyeket megtekinteni fcddigclé nem volt érkezésem. Elbúcsúztam a nagy kötőtől, s otthon kijelentettem a feleségemnek, hogy, a fiunknak nem fogjuk megengedni, hogy hazánk legnagyobb írójává legyen. Mert ez, úgy látszik, Igen szép társadalmi állás, de nagyon rossz üzlet. Pe'nzt talál, ha fuvarleveleit elévülés előtt felülvizsgálatra beküldi. Nikola a sleppen Irta: Sz. Szigethíj Vilmos A folyócska álmosan hömpölygőit, nejka úgy tetszett, hogy nem is mozdul, hanem áll egy-Iielyben s csuk akkor borzong össze, ha megcirógatia száranyával a fecske, aki most röpült ki_a 'piarista-templom ablakán. Álmos veit és sárga az egész város, égette a napisugár, amely a házak faián játszadozott [unalmában. A kereskedésekben álltukban szundikáltak a segédek, nem volt dolguk, ruhaanyagukat már mind megvásárolták az asszonyok s fürdőhelyről írták leveleiket haza. A levelek tele voltak szentimentaiizmus'sai, kezük alatt, nemcsak szaladt a toll, hanem ki is siklott, az. édes otthont emlegették, légy Itisztességes és ne virradjon rád orfeumban a reggel. ‘ A Freund Testvérek sohasem pihentek ebéd után, boltjuk hajója hosszú volt és hűvös, borús időkben épp olyan ; homályos, mint nyári napsütésben. Ök ott sétáltak szorgalmasan, minden lépésük, egyenletes volt és kiszámított, akár■ csalt a holmijuk, aminek pontosan tudjták a beszerzési forrását a rajta elérhető szolid haszonnal együtt. Mikor a bolt fenekére értek, katonás szabályszerűséggel megfordultak s tovább trappoltak az ajtóig. Ott egy pillanatra megálltak, kibámultak az utcára, elmerengtek a szemközti ékszerüzleten, firmáját minden alkalommal elolvasták, mint a Circumdedcrunt mc-t öreg papok, akik kívülről tudják a szöveget, mégis maguk előtt tartják a könyvet, habár behunyt szemmel is. ... VVegling János, a vármegyei öreg írnok, szabályos komolysággal ment iiirdeni Amerikába, minekután befejezte hivatalos munkáját' és átesett az ebéden, amelynek változatai alig voltak. Nyugalmából azonban uem zökkent ki "soha, sietni öt senki se látta,’ ámbár hírt ért vele,'csak oda jutott m •me^ontoitsággal, ahová eljutunk mindnyájan nagy siettünkben. Eleven élet csak á folyó partján találtatott, ahol félmeztelen emberek hordta •■p Átvizsgálás díjtalan! Mindennemű vasúti káresetek szakszerűen bir»ltatnak el és reklaináltatnak meg. Saját érdekében küldje be fuvarleveleit felülvizsgálatra i gabonás-zsákokat a burcsellákrá, meg a slcppekre, amelyek egyre mélyebben vágódtak a vízbe, amint megteltek Embereknek tetszettek a hajók is, válluk mindjobban sülyed, amint tijabb terheket rak rá az élet. A piaristák ublakubó! ide lehetett látni, öreg atyák sokszor elmerengtek -.a látványon és szótlanul nézték a forgolödás.t, mintha a maguk életére gondoltak volna, amely szintén összegyűjti a szellemi gabonát, aztán küldi világgá: Alenjetek, tápláljátok a lelki együgyüekct. ■ A hajók az öreg Bogdánovics -tulajdonai voltak s tniker megteltek, jött egy gőzhajó s megkezdte a vontatásukat* előbb Trtclig, aztán onnan fölfelé a Dunán, hogy a budai malmok alatt kössön ki velük. A keskeny vizecskében büszkék voltuk a hajók és gőgösek, csak a nagy folyón veszítették el az önérzetüket és váltak halkabbá. Az Ordódy-gőzös ilyenkor fehérruhába öltözött vénklsasszónynak tetszett, aki kézen vezeti a gyámoltalan gyerekeket s hidak alá érve, meghajtja kémény-fejét, mondván: Klanyam szc. A rakodást sokszor végignézte az öreg Bogdánovics is, habár a búzához nerti volt semmi köze. De volt a- hajóhoz,. amelyet néha oktalanul rongál a felületes legénység, oldalairól nem mossák-. le alaposan a rátapadt hínárt, deszkapallóján pedig olyan . szukavatottság nélkül járnak, mellőzve a begyakorolt lendületet, a lépések szabályait, hftgy (idő előtt elromlanák, akárhányszor ket• íőbé is törnek. — Lázár, Lázár, — intette az elöljáró zsákhordót — megver az Isten, ha kocsmapadiónak nézed azt. a deszkái JMi a keserű nyavalyát táncolsz rajta! i Olcsó dohányt szitt az öreg B'ogdá[F.ovics; nem tellett neki többre, legalább Így mondotta. A kövér bankócskák ugyanis, amiket a hajói használatáért ! kapott, nem arra valók voltak, hogy az [.ember clprédúija. Azokat a takarék zippantotta fel és hol betétként emlé- i kezeit meg róluk, lrol átváltoztak alkalí.mas részvényekké, amikről újév után {.külön lelki gyönyörűség leszeletelni a 'kuponokat. Ezért szitt olcsó dohányt [öreg Bogdánovics, akit messzire elkeli ültek á szitakötők, este pedig a szúnyogok-. Ámbár miit blchetyelck itt esítéröl, a, nyugalom idejéről, amikor seh|;ki so találta még ébren csika Pérót Éjfélre végzett az első álmával, aztán falnak fordult és keresztet vetett magára. — Ha Isten segit, reggelre kikötnek ;a hajók, estig pedig elkészülnek a kirakodással. Azt hiszem, az üreg nem szeretett 'senkit, bennünket, gyerekeket, éppeniségge! nem. Mi szívesen játszottunk a búzában, hegynek néztük, amelyről pompásan lehet lecsúszni, belevájtuk magunkat derékig és nem háborgatott senki. A Lázárok és a Qlisák, akik derékig meztelenül hordtak zsákot zsák után, egy marék dohányért engedélyt adtak a játékra, dohány pedig mindig került az apai szitákból. Bogdánovics közeledésekor a vízben kerestünk menedéket s onnan hallgattuk végig a hajótulajdonos jóslatait, amelyek szerint sosem lesz belőlünk semmi, mert eh van hanyagolva a .nevelésünk. Ez pedig, amint az újságokban is olvasható, már sokszor vezetett az akasztófához. ; ;• ■Mendoni. nem szeretett senkit .-.Bogdánoyics, egyedül a fiát, Nikolai. M aláírnád .dárpb, csendes gyerek veit ez, á$h^g|lölcttei eltelve a piaristák iránt, akik- elképesztő indiszkrécióval kérdeznek tőle mindenfélét, amik — Istifenem — hogyan is .érdekelnék öt! Nikola' nem bántotta a humanistákat, a ; reál tudományok terén kiemelkedőkét, ö'békében hagyott mindenkit, nem' rfeirctett játszani, a szegényeket lenézte, ő csak ült és ábrándozott, habár soha senkinek el,nem árulta, hogy miről. Az apja kék mándlibáu járt, de Niko.lának finom, posztóból csináltatott divatos ruhákat’s meghívta vendégségbe azokat a fiukat, akikről feltételezte, hogy rajonganak Nikoláért. > 1 — Ezt a szerémi ürmöst próbáljátok, gyerekek, a bezdáni kolostorfonökiul kaptam, • már pedig az tudja, mi a jó, mért különben hogyan lett volna belőle kelők toríöuök?! Barátkozott az öreg a gyereke kedvéért mindenkivel, hirtelenben csapott lajimnákon azonban sokszor egyedül ntórádt a társasággal, mert Nikolai ktsompolygott a folyópartra s folytatta titokzatos merengését. Mit láthatott abban a vizecskében, amely álmosan hömpölygőn s unottan ölelgette az apró halakat, istenen)., mit láthatott! A túlsó parton, amely magas volt és sovány szőlőskcrtecskéket hordott ferde vállán, néha emberek ballagtak végig, az .alatta vájt utón kofák igyekeztek haza a piacról, — Nikola csak nézte őket, amis eltűntek a szeme elől és azután is bámulta még sokáig a nyomukat. Teltével az időknek, Bogdánovics beerőszakolta Nikoíát huszárónkéntesuek, ahol aztán nagyon megszerették - az öreget. Mert, hogy ő járt el mulatni itt is a cimboráikkal, havannai-szivarokat szitt és asztal alá ívott mindenkit. Pedig otthon sose látták inni. — Nern mozdítja ezt meg semmi, Ke. sergett az öreg, aztán úgy gondolta, hogy rájött a titok nyitjára. Bogdánovics, elvénhedett Bogdánovics, szólt önmagához nagyon szigorúan,-mégsem vagy te. az az okos ember, akinek magadat tartod. Szemétmetes a gyerek, ezt észrevehetted volna már régen. Másokat is megzavarna a feladat, hogy ott lépjen az életbe, ahol gyermekkorát eltöltötte, átesett a kamasz-koron. Itt akarsz íe kibontakozást ebben .az álmos városban? Bogdánovics, Bogdánovics, ezt elvétetted, így sose jutsz semmire. Eiőszcdte a fiút, — Nikola, komoly beszédem van veled. Maholnap meghalhatok s te leszel az utódom. Ne beszélj, ne tiltakozz, a guta nálunk családi járvány, érzem néha, hogy nem messze van tőlem. Azt lakarom hát, hogy belejöjj az üzleti titkokba. megismerd a körülményeket, az jembcieket és főleg a, világot. Ezért él fogsz utazni- Hová?. — kérdezte Nikola rémül-: ■ten.. .- Egyelőre Pestre, azután majd meglátjuk. Becsomagoltam már mindent a számodra, itt van ötszáz pengő s csak jarra kérleli, hogy ne kimúld. Élj urasan, a származásodhoz, vagyonodhoz méltóan s ha elfogy a pénzed, csak egy sürgönyre valót tarts raktáron. Én mindig Itthon vagyok. Nikola nagyokat sóhajtott s másnap útra kelt. Este volt, mikor megérkezett Pestre, már gyújtogatták a lámpákat és ő szédülni kezdett a nagy lármában, emberi forgatagban. Mennyien, vannak és hogy sietnék, Istenem, milyen szaladós az életük! Nikola beleszédült ebbe a kavarodásba, a villamosok majd elütötték, robogó fiakkerek elő! kellett minduntalan félre.ugranki, — hát igyekezett szabadulni a veszedelemből s egyszer. csak a Dunánál találta magát. Ment,, ment, hogy minél messzebb legyen, cipelte: a kofferjét, csak olyankor rezzent-i össze, amikor valaki ki akarta a kezéből kapni. — Majd viszem, nagyságos ur! — Efnienj már. te tolvaj. . -Budán szabadabban Iélekzett föl, 1e~ mindjárt a Dunapartra. Hála Isitt nincs tülekedés, alig jár vájt laid". Itt víz. van, amely' szélesebb ugyan -a miúnknéf, hiegis szelíd és suB .tegó. Egy kicsit elfáradt, leült'a kofferjére, ugv hallgatta a túlsó partról atszürődö zsongást. Aztán -fölneszeit hirtelen, aZ orracimpái reszketni kezdtek. Mi ez? Tompán, mintha, a viz hömpölygetné, hangok érkeztek hozzá, fájdalmas, merengő melódiák, amikben benne rejlik egy nép 'minden szomorúsága, álma, vágyódása. Bez tebe draga ne mogu . , . Úgy emelkedett föl, mintha gépen járna, ment, ment a hangok után a Dunai parton, hozták a hangok, amiket guzlicáhól csaltak elő. Nein lehet azokat semmi mással utánozni, nem tévedhet ebben, alti csak egyszer is hallotta. Aztán csak a rekedt kiáltása törte meg az ábrándot. — Péró, intse Péró! — Holla hó, az ifiurt ordították vissza a hajóról. Ö rohant fet a veszteglő, üres síeppre, azok szaladtak elébe. —• Péró, ülisa! — lfiur, ifiurl A hajógazda nagyót,rikoltott. — Szedjétek elő az avas szalonnát! A suzlica tovább zümmögte szivekbe hatolóan : Ne inogu zsivi, ne iiwgu zsi-i-vi-ti . . . . . . Égy hét múlva pedig haza is érkezett Nikola a sleppen, amely szelíden, csendesen úszott lefelé a vizeken, megtisztelve a holdvilágos éjszakákat bánatos dallamokkal Mondom, Nikola megérkezett és hiánytalanul visszaszámolta öreg Bogdánovicshak az ötszáz pengőket, minthogy a hajósok nem fogadtak el pénzt a kosztért. ÓSAIfOS BÉCSI GYEaMEKf OCr ÚJDONSÁGOK meglepő olcsón KRAUSZEBE bútor és szőnyeg-áruházában NOV'SAB. 9510
