Bácsmegyei Napló, 1925. február (26. évfolyam, 30-57. szám)

1925-02-01 / 30. szám

14. oldal. BACSMEGYEÍ NAPLÓ -T925. február 1. hétezer méternyi terület c nagy ház falain! Ezek az okmányok a második emelet íalait díszítik. Albumok dolgában nem' voltak ennyire bőkezűek a polgár­társaim, mindössze ötszázhatvankilenc darab érkezett. Százötven asztalt vásá­roltam, számukra, s mindegyikre négyet helyeztem el. Az asztalkák nem lévén szerfölött nagyok, csak huszonnégy ter­met vettek igénybe. Érkezeit azonkívül huszonhat mellszobor és hetvennégy életnagyság!! arckép. Persze mindannyi engem ábrázol életem különböző kor­szakaiban. . Megható figyelem tiszteit művészbarátaimtól, de -ezeknek a mű­tárgyaknak is jókora hely kell. Jobb festőművészünknek az a talpraesett esz­méje támadt, hogy egyes népszerűbb regényalakjaimat megfestik s müveim egyes jeleneteit vászonra kenik; a hó­dolat ezen »csekély« jeleit is köszönet­tel kellett fogadnom. Különböző olva­sóimtól valami százezer arckép érkezett a jubileumra, — ezekből -is kitelik vagy ezer album, amelyeknek összeállításán most dolgozik egy szükebbkörü bizott­ság. Azonkívül kaptam tisztelőimtől huszonhét íróasztalt, százötven arauy­­tcllat, valami ötszáz levélnehezéket, száz tizenöt tintatartót, öt vonalzót, száz­nyolcvankét gyertyatartót és lámpát, hatvanöt karszéket (mindegyiket azzal a kérelemmel, hogy az Íróasztalom elé helyezzem), hatvanhat sétapálcát,■ negy­venhét különböző nagyságú szőnyeget, százharminca égy pár hímzett papucsot, ötvenegy likőrös szerviszt, száztíz vá­zát,, kilencvenkilenc szivartárcát, liu­­sz.onnégyezerháromszáz szivart, ötven­hat jegyzőkönyvet, . hat-hétezer külön­böző nippet és számtalan csókot. Az igazai megvallva az utóbbiaktól volt a legtöbb gyönyörűségem. Nemcsak azért, mert a csók magúban is a legjobb do­log a világon s mert lelkes fiatalasszo­nyok és bájos ifjú lánykák adták, de azért is, mert nem foglalnak el .-sok-he­lyet.. A többi tárgyak, azok bezzeg he­lyet. köveiéinek. Amint látja, engem is kiszorítottak rendes kénye énemből s csak ezt a csendes odút az előszobával hagyták meg nekem. Az óriás épület többi helyiségei mind tele vannak a ju­bileum • emlékéivel, amelyeknek rende­zésén fáradhatatlanul dolgozik az a ti­zenkét fiatalember, kiket szerződtetnem kellett. Ezeknek az uraknak a fizetése évenkiüt több mint tízezer forintra rúg; s máris hallóm, hogy legközelebb íize­­tésjavitást fognak kérni. Tegnap válasz­tottak egy háromtagú bizottságot, mely memorandumot fog kidolgozni sérel­meiknek orvoslása és fizetősödnek eme­lése céljából. De bocsánat, máris 'több időt vesztegettem, mint amennyit e ne­héz viszonyok között szabad- volna.' Dolgoznom kell tovább, hogv pontosan •fizethessem a Jókai-muzenm tisztviselői­nek' és szolgáinak a járandóságait. Az ősszel megint lesz egy szabad órám, akkor rendelkezésére ' állok s megnéz­hetjük együtt a jubileumomra érkezett tárgyakat, melyeket megtekinteni fcddig­­clé nem volt érkezésem. Elbúcsúztam a nagy kötőtől, s otthon kijelentettem a feleségemnek, hogy, a fiunknak nem fogjuk megengedni, hogy hazánk legnagyobb írójává legyen. Mert ez, úgy látszik, Igen szép társadalmi állás, de nagyon rossz üzlet. Pe'nzt talál, ha fuvar­leveleit elévülés előtt felülvizsgálatra beküldi. Nikola a sleppen Irta: Sz. Szigethíj Vilmos A folyócska álmosan hömpölygőit, nej­­ka úgy tetszett, hogy nem is mozdul, hanem áll egy-Iielyben s csuk akkor borzong össze, ha megcirógatia szár­­anyával a fecske, aki most röpült ki_a 'piarista-templom ablakán. Álmos veit és sárga az egész város, égette a nap­isugár, amely a házak faián játszadozott [unalmában. A kereskedésekben álltuk­ban szundikáltak a segédek, nem volt dolguk, ruhaanyagukat már mind meg­vásárolták az asszonyok s fürdőhelyről írták leveleiket haza. A levelek tele vol­tak szentimentaiizmus'sai, kezük alatt, nemcsak szaladt a toll, hanem ki is sik­lott, az. édes otthont emlegették, légy Itisztességes és ne virradjon rád orfeum­ban a reggel. ‘ A Freund Testvérek sohasem pihen­tek ebéd után, boltjuk hajója hosszú volt és hűvös, borús időkben épp olyan ; homályos, mint nyári napsütésben. Ök ott sétáltak szorgalmasan, minden lépé­sük, egyenletes volt és kiszámított, akár­­■ csalt a holmijuk, aminek pontosan tud­­jták a beszerzési forrását a rajta elér­hető szolid haszonnal együtt. Mikor a bolt fenekére értek, katonás szabálysze­rűséggel megfordultak s tovább trappol­­tak az ajtóig. Ott egy pillanatra megáll­tak, kibámultak az utcára, elmerengtek a szemközti ékszerüzleten, firmáját minden alkalommal elolvasták, mint a Circumdedcrunt mc-t öreg papok, akik kívülről tudják a szöveget, mégis ma­guk előtt tartják a könyvet, habár be­hunyt szemmel is. ... VVegling János, a vármegyei öreg ír­nok, szabályos komolysággal ment iiir­­deni Amerikába, minekután befejezte hivatalos munkáját' és átesett az ebéden, amelynek változatai alig voltak. Nyu­galmából azonban uem zökkent ki "so­ha, sietni öt senki se látta,’ ámbár hírt ért vele,'csak oda jutott m •me^ontoit­­sággal, ahová eljutunk mindnyájan nagy siettünkben. Eleven élet csak á folyó partján ta­láltatott, ahol félmeztelen emberek hord­ta •■p Átvizsgálás díjtalan! Minden­nemű vasúti káresetek szakszerűen bir»ltatnak el és reklaináltatnak meg. Saját érdekében küldje be fuvarleveleit felülvizsgálatra i gabonás-zsákokat a burcsellákrá, meg a slcppekre, amelyek egyre mé­lyebben vágódtak a vízbe, amint meg­teltek Embereknek tetszettek a hajók is, válluk mindjobban sülyed, amint tijabb terheket rak rá az élet. A piaristák ublakubó! ide lehetett lát­ni, öreg atyák sokszor elmerengtek -.a látványon és szótlanul nézték a forgolö­­dás.t, mintha a maguk életére gondoltak volna, amely szintén összegyűjti a szel­lemi gabonát, aztán küldi világgá: Alen­­jetek, tápláljátok a lelki együgyüekct. ■ A hajók az öreg Bogdánovics -tulaj­donai voltak s tniker megteltek, jött egy gőzhajó s megkezdte a vontatásu­kat* előbb Trtclig, aztán onnan fölfelé a Dunán, hogy a budai malmok alatt kös­sön ki velük. A keskeny vizecskében büszkék vol­tuk a hajók és gőgösek, csak a nagy folyón veszítették el az önérzetüket és váltak halkabbá. Az Ordódy-gőzös ilyen­kor fehérruhába öltözött vénklsasszóny­­nak tetszett, aki kézen vezeti a gyámol­talan gyerekeket s hidak alá érve, meg­hajtja kémény-fejét, mondván: Klanyam szc. A rakodást sokszor végignézte az öreg Bogdánovics is, habár a búzához nerti volt semmi köze. De volt a- hajó­hoz,. amelyet néha oktalanul rongál a felületes legénység, oldalairól nem mos­sák-. le alaposan a rátapadt hínárt, desz­­kapallóján pedig olyan . szukavatottság nélkül járnak, mellőzve a begyakorolt lendületet, a lépések szabályait, hftgy (idő előtt elromlanák, akárhányszor ket­­• íőbé is törnek. — Lázár, Lázár, — intette az elöl­járó zsákhordót — megver az Isten, ha kocsmapadiónak nézed azt. a deszkái JMi a keserű nyavalyát táncolsz rajta! i Olcsó dohányt szitt az öreg B'ogdá­[F.ovics; nem tellett neki többre, legalább Így mondotta. A kövér bankócskák ugyanis, amiket a hajói használatáért ! kapott, nem arra valók voltak, hogy az [.ember clprédúija. Azokat a takarék zippantotta fel és hol betétként emlé- i kezeit meg róluk, lrol átváltoztak alkal­­í.mas részvényekké, amikről újév után {.külön lelki gyönyörűség leszeletelni a 'kuponokat. Ezért szitt olcsó dohányt [öreg Bogdánovics, akit messzire elke­li ültek á szitakötők, este pedig a szú­nyogok-. Ámbár miit blchetyelck itt es­­ítéröl, a, nyugalom idejéről, amikor seh­­|;ki so találta még ébren csika Pérót Éjfélre végzett az első álmával, aztán falnak fordult és keresztet vetett ma­gára. — Ha Isten segit, reggelre kikötnek ;a hajók, estig pedig elkészülnek a ki­rakodással. Azt hiszem, az üreg nem szeretett 'senkit, bennünket, gyerekeket, éppen­­iségge! nem. Mi szívesen játszottunk a búzában, hegynek néztük, amelyről pompásan lehet lecsúszni, belevájtuk magunkat derékig és nem háborgatott senki. A Lázárok és a Qlisák, akik de­rékig meztelenül hordtak zsákot zsák után, egy marék dohányért engedélyt adtak a játékra, dohány pedig mindig került az apai szitákból. Bogdánovics közeledésekor a vízben kerestünk menedéket s onnan hallgattuk végig a hajótulajdonos jóslatait, amelyek szerint sosem lesz belőlünk semmi, mert eh van hanyagolva a .nevelésünk. Ez pedig, amint az újságokban is olvas­ható, már sokszor vezetett az akasztó­fához. ; ;• ■Mendoni. nem szeretett senkit .-.Bog­­dánoyics, egyedül a fiát, Nikolai. M aláí­rnád .dárpb, csendes gyerek veit ez, á$h^g|lölcttei eltelve a piaristák iránt, akik- elképesztő indiszkrécióval kérdez­nek tőle mindenfélét, amik — Istifenem — hogyan is .érdekelnék öt! Nikola' nem bántotta a humanistákat, a ; reál tudományok terén kiemelkedőkét, ö'békében hagyott mindenkit, nem' rfei­­rctett játszani, a szegényeket lenézte, ő csak ült és ábrándozott, habár soha sen­kinek el,nem árulta, hogy miről. Az apja kék mándlibáu járt, de Niko.­­lának finom, posztóból csináltatott diva­tos ruhákat’s meghívta vendégségbe azokat a fiukat, akikről feltételezte, hogy rajonganak Nikoláért. > 1 — Ezt a szerémi ürmöst próbáljátok, gyerekek, a bezdáni kolostorfonökiul kaptam, • már pedig az tudja, mi a jó, mért különben hogyan lett volna belőle kelők toríöuök?! Barátkozott az öreg a gyereke ked­véért mindenkivel, hirtelenben csapott lajimnákon azonban sokszor egyedül ntórádt a társasággal, mert Nikolai kt­­sompolygott a folyópartra s folytatta titokzatos merengését. Mit láthatott ab­ban a vizecskében, amely álmosan höm­pölygőn s unottan ölelgette az apró ha­lakat, istenen)., mit láthatott! A túlsó parton, amely magas volt és sovány szőlőskcrtecskéket hordott ferde vállán, néha emberek ballagtak végig, az .alatta vájt utón kofák igyekeztek haza a piac­ról, — Nikola csak nézte őket, amis el­tűntek a szeme elől és azután is bá­multa még sokáig a nyomukat. Teltével az időknek, Bogdánovics be­­erőszakolta Nikoíát huszárónkéntesuek, ahol aztán nagyon megszerették - az öreget. Mert, hogy ő járt el mulatni itt is a cimboráikkal, havannai-szivarokat szitt és asztal alá ívott mindenkit. Pe­dig otthon sose látták inni. — Nern mozdítja ezt meg semmi, Ke. sergett az öreg, aztán úgy gondolta, hogy rájött a titok nyitjára. Bogdánovics, elvénhedett Bogdáno­vics, szólt önmagához nagyon szigo­rúan,-mégsem vagy te. az az okos em­ber, akinek magadat tartod. Szemétme­tes a gyerek, ezt észrevehetted volna már régen. Másokat is megzavarna a feladat, hogy ott lépjen az életbe, ahol gyermekkorát eltöltötte, átesett a ka­masz-koron. Itt akarsz íe kibontakozást ebben .az álmos városban? Bogdánovics, Bogdánovics, ezt elvétetted, így sose jutsz semmire. Eiőszcdte a fiút, — Nikola, komoly beszédem van ve­led. Maholnap meghalhatok s te leszel az utódom. Ne beszélj, ne tiltakozz, a guta nálunk családi járvány, érzem né­ha, hogy nem messze van tőlem. Azt lakarom hát, hogy belejöjj az üzleti tit­kokba. megismerd a körülményeket, az jembcieket és főleg a, világot. Ezért él fogsz utazni- Hová?. — kérdezte Nikola rémül-: ■ten.. .- Egyelőre Pestre, azután majd meg­látjuk. Becsomagoltam már mindent a számodra, itt van ötszáz pengő s csak jarra kérleli, hogy ne kimúld. Élj urasan, a származásodhoz, vagyonodhoz mél­tóan s ha elfogy a pénzed, csak egy sürgönyre valót tarts raktáron. Én min­dig Itthon vagyok. Nikola nagyokat sóhajtott s másnap útra kelt. Este volt, mikor megérkezett Pestre, már gyújtogatták a lámpákat és ő szédülni kezdett a nagy lármában, emberi forgatagban. Mennyien, vannak és hogy sietnék, Istenem, milyen szala­­dós az életük! Nikola beleszédült ebbe a kavarodásba, a villamosok majd el­ütötték, robogó fiakkerek elő! kellett minduntalan félre.ugranki, — hát igye­kezett szabadulni a veszedelemből s egyszer. csak a Dunánál találta magát. Ment,, ment, hogy minél messzebb le­gyen, cipelte: a kofferjét, csak olyankor rezzent-i össze, amikor valaki ki akarta a kezéből kapni. — Majd viszem, nagyságos ur! — Efnienj már. te tolvaj. . -Budán szabadabban Iélekzett föl, 1e~ mindjárt a Dunapartra. Hála Is­­itt nincs tülekedés, alig jár vájt laid". Itt víz. van, amely' szélesebb ugyan -a miúnknéf, hiegis szelíd és suB .tegó. Egy kicsit elfáradt, leült'a kofferjére, ugv hallgatta a túlsó partról atszürődö zsongást. Aztán -fölneszeit hirtelen, aZ orracimpái reszketni kezdtek. Mi ez? Tompán, mintha, a viz hömpölygetné, hangok érkeztek hozzá, fájdalmas, me­rengő melódiák, amikben benne rejlik egy nép 'minden szomorúsága, álma, vá­gyódása. Bez tebe draga ne mogu . , . Úgy emelkedett föl, mintha gépen jár­na, ment, ment a hangok után a Dunai parton, hozták a hangok, amiket guz­­licáhól csaltak elő. Nein lehet azokat semmi mással utánozni, nem tévedhet ebben, alti csak egyszer is hallotta. Aztán csak a rekedt kiáltása törte meg az ábrándot. — Péró, intse Péró! — Holla hó, az ifiurt ordították vissza a hajóról. Ö rohant fet a veszteglő, üres síepp­­re, azok szaladtak elébe. —• Péró, ülisa! — lfiur, ifiurl A hajógazda nagyót,rikoltott. — Szedjétek elő az avas szalonnát! A suzlica tovább zümmögte szivekbe hatolóan : Ne inogu zsivi, ne iiwgu zsi-i-vi-ti . . . . . . Égy hét múlva pedig haza is ér­kezett Nikola a sleppen, amely szelíden, csendesen úszott lefelé a vizeken, meg­tisztelve a holdvilágos éjszakákat bána­tos dallamokkal Mondom, Nikola meg­érkezett és hiánytalanul visszaszámolta öreg Bogdánovicshak az ötszáz pengő­ket, minthogy a hajósok nem fogadtak el pénzt a kosztért. ÓSAIfOS BÉCSI GYEaMEKf OCr ÚJDONSÁGOK meglepő olcsón KRAUSZEBE bútor és szőnyeg-áruházában NOV'SAB. 9510

Next

/
Thumbnails
Contents