Bácsmegyei Napló, 1925. február (26. évfolyam, 30-57. szám)
1925-02-14 / 43. szám
12 OLDAL * ÄRA t'|; DINÁR Poštarm» nkásna'í irodá'a | ~n-iest r*m.. ituoini:ii XX¥Í. évfolyam Subotic NAPLÓ Megjelenik minden reggel, ünnep után és kétfős délben Telefen szánt: Kiadóhivatal 8—58. Szerkesztőség 5—10 Í0MBÁT, 1925 február 14 un ni..................... 43. szám Előfizetési ár negyedévre 135 dinár Kiadóhivatalt ShísoSso, Alek«andreva uL l,(Lc!baciw»lota) Szerkesstőségt Aleksandrova ul. 4. (Rossia-Fooeier e- palotai Meg kell kérdezni a magyar népet! Tegnap ezen a helyen „Kezdjünk a munkához" címmel megírtuk, hogy a jugoszláviai magyar Ságnak le keli magáról ráznia a gyász ájult tehetetlenségét s még a ravatal mellett hozzá kell látni a munka folytatásához. A vezércikk megjelenése után fél napra megjelenik egy terjedelmes cikk, mely kifogásolja, hogy még mindig gyászt ülünk. Ezt a vádat megcáfoltuk, a vádemelés előtt — félnappal. Ha volna ezekben a nehéz időkben elég energiánk és elég időnk a mulattató játékra, ugyanilyen játszi könnyedséggel cáfolhatnánk meg a többi vádat is, melynek legerősebb cáfolata — a vádolok személye. A modern bűnvádi eljárások nem korlátozzák' védekezésükben a vádlottakat. Elviseljük mindazt a durva inszinuációt, mindazt az otromba ráfogást, amivel azok ecsarkodnak felénk, akik az érvekkel szemben nem tudnak érveket szegezni s akiknek évek óta egyetlen harcmódjuk az, hogy: ha rövid az igazságuk, megtoldják egy becstelenül ragadós váddal. Ezekben a vádakban azoknak gondolkodásmódja tárul fel, akiket az elmulasztott alkalmak s a teljesítetlen kötelességek legalább számadásra köteleznének s akik pattogó gorombaságokkal csak a lelkiismeretűk szavától, a magyarság szemrehányó tekintetétől akarnak megmenekülni. Nem folytatjuk tovább s nem írunk nyíltabban ; a gyászoló örökösök ne vesszenek össze a nem létező hagyatékon. Mi nem akarunk bűnbakot keresni s — bármilyen könnyű feladat lenne — senkit személyében nem akarunk felelőssé tenni a ránk szakadt szerencsétlenségért. De amikor a magyarság érdekének ezt a kötelezettségét vállaljuk, teljesítjük azt a kötelességet is, hogy a magyarság elé tárjuk a csatavesztés tanulságait. Ez ellen csak az tiltakozhatik, a ki a saját személyére nézve nem akarja levonni a katasztrófa tanulságait. „Gyászt ülnek a magyar párt után“ — olvassuk ebben a cikkben. Még az ellen az értelmezés ellen is tiltakozni kell, amit ez a mondat a magyar nyelvre való lefordítás után jelent. Mi nem a magyar pártot gyászoljuk, hanem a magyarság parlamenti képviseletét, azt az illúziót, hegy a magyar fajiság, a magyar érzés egymagában is elég hatalmas összeterelje a magyarságnak, elég őre a kötelességteljesitésrtek s legalább annyira tud dacolni a fenyegetésekkel, mint a jugoszláviai németség faji öntudata. '„Ott kell folytatni a munkát, ahol abbamaradt". Es az önérzetes mondat aligha fejezi ki a magyar nép akaratát s aligha fejezi ki a magyar párt vezetőségének akaratét is, Végtére is sok mindent el lehet tagadni, de azt nem, hogy a magyar párt a parlamenti képviseletért folytatott csatáját február 8-ikán elvesztette. A csatavesztés után súlyos iidointalanság volna feltételezni is a magyar párt vezetőiről, hogy nem akarják megkérdezni a magyar népet, kiket akarnak vezetőkul. A magyarságnak joga van azt felelni, hogy uj vezetőket akarok, joga van azt mondani, hogy a régi vezetőket akarom továbbra is, csak a régi vezetőknek nincs ahhoz joguk, hogy a régi megbízás alapján vezér kertjének a csatavesztés után is. A magyar pár? vezetői közül minden-, kiben föl kell tételezni, sőt, min4 den kiben tudni kell annyi Rny. nyassáííot, annyi etnikai kényességet, hogy a február 8-ika után a magyarság megkérdezése nélkül legfeljebb csak azokat a ténykedéseket végzi, amelyekben a mulasztás a magyarság jogsérelmével járna. A magyar népnek azonban meg kell nyilatkoznia s a magyar nép akaratának kell érvényesülnie. A magyar nép a magyarság parlamenti képviseletének megszerzésére adott megbízást a párt vezetőségének, — a győzelemre adott megbízás hatálya február 8-ikán megszűnt. Akit ítélkezésében a közmorál legminimálisabb érzése vezet, kénytelen lesz nekünk igazat adni. A mi iegfőb^ törekvésünk az, hogy a szervezés munkája áthidalja azt a szakadékot, ami a magyar pártvezetőség és a magyar nép között tátong, Nem folytatunk személyek ellen küzdelmet, nem keresünk bűnbakot, akit a vádlottak padjára lehet ültetni. Azt akarjuk, hogy a magyarság politikai szervezetének olyan vezetői legyenek, akik meg is tudják szervezni a pártot s akik kivétel nélkül minden választóból öntudatos, fegyelmezett, engedelmes és megtániorithatatlan hűségű közkatonát nevel. Aki ennek a prog ramnak ellentmond, a magyarság érdekével száll szembe. Ilyen pártot akarunk a magyarság politikai vezetőinek s ilyen párivezetőséget kívánunk a magyarságnak. Nem elég a szeníai és kanizsai válasz tokát a választói listára fölvétetni, föl is kell bennük ébreszteni és ébren kell bennök tartani a magyar faj érdekeivel szemben való engedelmességet, a fegyelmezettséget, a fenyegetésekkel dacoló párthüséget. Mert ha a szentai és kanizsai magyarok nem a magyar jelöltekre fognak szavazni, akkor kárbavesző fáradság őket választójoghoz juttatni- Legyünk vele tisztában, hogy fenyegetések mindig lesznek és választási praktikák is lesznek mindig. A magyar pártnak olyan politikai nevelést kell adnia a magyar választóknak, mely képessé tesz? őket a fenyegetések és praktikák kereszttüzében is az engedelmességre és párthüségre. Nem ott kell folytatni, ahol abbamaradt. Olt kell kezdeni, ahol a választások tapasztalatai, a február Ö-íki csatavesztés tanulságai szabják meg az uj kötelességeket s jelölik ki az uj feladatokat. Nekünk nem öröm, de keserves’ fájdalom, hogy február nyolcadikénak gyásznapja xniaden Kaszaiadra jóslatunkat beigazolta. Nem akarunk több szerencsétlenség prófétája lenni. Azt akarjuk, hogy a jugoszláviai magyar nép találja meg vezetőit $ a párlvezeJ tök találjak meg a magyar népeh Minden érvünkkel rajta leszünk,, hogy ez az összetalálkozás, ami az itt élő magyarság életfeltétele,* mielőbb megtörténjék. Ezt a, missziós munkavállalást a rága lom gálád kórusával tiszta szán« deku magyarok nem zavarhatják. Csak azok kifogásolják, csak azok kifogásolhatják, akik a maguk személyéi ki akarják vonni a nagy számadásból. Hiúsági kérdések egyszer már íölmérhetetien károkat okoztak a magyarságnak. Ezeket az oktalan, ártó érzékeny* ségeket el fogja hallgattatni a magyarság életösztöne s a ma" gyarság életösztönének mindenkire nézve egyformán kötelező parancsa. A blokk újabb kommünikéje a választási atrocitásokról Az ellenzéki pártok közül a demokraták a leghaiciasabbak A vidéken állítólagos jó forrásbői eredő hírek vannak forgalomban arról, hogy a kormány és a Davidovics-pórt között a megegyezés reményében folynak a tárgyalások olyan irányban, hogy a demokrata párt mint jóindulatú ellenzék állana szemben a Pasics nélkül megalakuló tiszta radikális kormánnyal, csupán azt kívánja, hogy azokat a tisztviselőket, akik a választási visszaéléseket elkövették, váltsák fel. Megállapítható, hogy ezekről a hírekről Beograd ban mit sem hídnak, az ellenzékben meg van ugyan a békülékenység, azonban a blokk pártjai közül Davidovicsék a iegharciasabbak. Pénteken délelőtt és délután is folytak a tanácskozások a blokk vezetői között. A tanácskozásokról terjedelmes kommünikét adtak ki, amelyben kijelentik, hogy a választások erőszakosságok és törvénytelenségek között folytak le. A választási elnököket törvényellenesen igen sok kerületben közigazgatási utón váltották fel, holott erre csak az állami bizottság lett volna jogosult. Az ellenzéki urnaőröket erőszakos utón eltávolították, néhol meg is ölték. A választók nagy tömegeit csendőrökkel és katonasággal távoltartották a szavazóhélyektöl, ezenkívül a választási eredményt meghamisították, mert máskép nem tudtak többséget szerezni. A kommüniké, amely hangsúlyozza, hogy a választók nagy öbbsége az ellenzéki b!o!?k mögött áll, igy fejeződik be: —- Az ellenzéki blokk keserű csalódások után is kitart a megegyezés politikája mellett és a maga egészében egységes marad. Az ellenzéki blokk kommünK kéje elsősorban azt célozza, hogy a választási visszaélések ügyét minél tovább napirenden tartsa. A tanácskozások méretéről az ellenzék még mindig nem haj" landó nyilatkozni, tekintettel arra* hogy fontos taktikai kérdésekről volt szó. A konferencián a parlament első ülésein felmerülő kérdésekről is tanácskoztak, főképen a mandátumok igazolásának problémáiról. Miután az igazoló bizottságot, melynek 21 tagja van,, arányiagos választási rendszer* mellett választják, az uj bizottságba a kormányzópártoknak II, az ellenzéknek 10 tagja kerül be. Minden azon fordul meg, hogy e bizottság elnökének lesz-e szavazati joga vagy sem. Ha azt a parlamenti gyakorlatot fogadják el, ami a parlament plénuma előtt van érvényben, hogy tudniillik az elnök nem szavas és a szavazatok egyenlő megoszlása esetén a javaslat elvetettnek tekintendő, akkor a kormánynak nincs többsége a bizottságban- Az ellenzék mindenesetre azt az álláspontot szeretné érvényre juttatni, hogy a plenum előtt érvényes parlamenti gyakorlatot vegyék át a bizottságba is. Az ittebei pótválasztás esélyei A szerb-ittebei pótválasztás élénken foglalkoztatja különösen az ellenzéket, amely arra számit., hogy a Felsőbánátban, ha a pótválasztás az előzőnél előnyösebben fog lefolyni, az ellenzék javára változtathatja meg a választási eredményeket. Az állami bizottság mér kirendelte az ittebei pőtválasztás elnökéül Kovacsevirg
