Bácsmegyei Napló, 1925. január (26. évfolyam, 1-29. szám)
1925-01-29 / 27. szám
4. oldal BACSMEGYEI NAPLÓ 1925. január 29, Megváltoztatták a szuboiicai színház építési tervét A Beograd-szálló épületét alakítják át A Miboticai szinház felépítésének 'tervi; a napokban olyan stádiumba jutott, hogy a tavasszal minden körülmények között megkezdik az építkezést. Mint a Bácsmegyei Napló közölte, a városi tanács a múlt szombaton foglalkozott a szinház felépítésének kérdésével és minthogy a városi tanács részérői hirdetett pályázatra csupán Vali Gyula volt városi főmérnök terjesztett be költségvetést, a tanács úgy határozott, hogy alkuba fog bocsáj tkozni Valival. Az uj épitési tervek lényegesen eltérnek az eredeti tervektől, amelyek szerint nemcsak a színházépületet építették volna fel. hanem nagyobb átalakítást végeztek volna a Beográd-szálló épületén is. Az eredeti tervek megváltoztatásával módosult magának a színház felépítésének terve is. Eredetileg az volt a város szándéka, hogy emeletnyi magasságban fogja elhelyezni a színházterem földszintjét, mert ezáltal a szinpad alatt nem kellene mélyítést alkalmazni a sülyesztők és a színpadi gépek számára. Főkép azért történt volna ez, mert mint" a városi mérnöki bizottság megállapította, a színházépület alatt rendkívül vizenyős a talaj és igy a színpad alatti üreget csak nagy költséggel lehet a vizbeszivárgásíól megóvni. Ezzel szemben egy sor páhollyal kevesebb lett volna a nézőtéren, ami, tekintettel az uj színház tervbe vett kicsiny befogadóképességére, nem felelt volna meg a tulajdonkénem célnak. A városi tanács ezért inkább a költségesebb megoldást választotta, csakhogy az eredtileg tervezeti három emeletes páholysort megmaradhasson. Ezenkívül a nézőterei azzal is megnagyobbítják, hogy a jelenlegi épületet megszélesitik olykép, hogy a ma is fennálló oldalfalon kiviil egv vékonyabb falat emelnek és a két fal közt építik ki a folyosókat. így a színházépület frontja körülbelül két méterrel kijebb tolódik, mint a‘jelenlegi épület frontja. A szinli áz felépítésére szükséges összeg — mint már megírtuk — rendelkezésére áll a városnak és igy anyagi tekintetben semmi akadálya sem lesz az építkezés megkezdésének. A városi tanács egyébként már, megkezdte a tárgyalást} kát Vali mérnökkel és reménv van arra, hogy a tárgyalások rövidesen eredményre vezetnek. Franciaország nem szakíthat teljesen a Vatikánnal Az állam és egyház szétválasztásáról szóló torvény nem terjed ki Eiszász-Lotharingiára Parisból jelentik: A kamara a miúszterelnök jelenlétében folytatta a óilügyi költségvetés vitáját. Paul Simon demokrata képviselő a kornánynak és Herriotnak szemére veette, hogy a katolikusokat a közársaság ellenségének tekinti és gazságtalahságokra ragadtatja masát ellenük. Herriot miniszterelnök tiltakozott íz ellen, hogy ö egyetlen katolikussal is igazságtalanul bánt volna el. Paul Simon végül hangsúlyozta, íogy a vatikáni összeköttetések negszakitása a francia politikára és Franciaország katolikus t szabadságára nézve olyan intézkedés volna, ímely a legsúlyosabb következmé tyeket vonná maga után. Reméli, íogy ezt az intézkedést megakadályozzák. Ezután még Bergey abbé szólalt iel a vatikáni nagyköve heg fenntartása melleit. A kamarai vita során a Herriotkormány napok óta a »bloc natio- Inah és az elzászi képviselők kereszttüzében állott. Mig Aristide Briand a Ruhr-vidék kiürítése és egyéb külpolitikai okok miatt a v atikáni francia követség megszüntetését s a laikus-iskoláknak, illetőleg fakultatív vallásoktatásnak Elzász- LoJliaringiába való bevezetését kifogásolták. A Herriot-kormány az államtanácshoz fordult, hogy nyilatkozzék Emlékek és jegyzetek Irta: Baedeker Beöthy Ákos példálódzik Beöthy Ákossal és Acsády Ignácgal sétáltam a Dunkorzón. A szót — teljes joggal — Beöthy Ákos vitte, a korabeli magyar parlamentárizmus e kitűnő alakja. A kis nemzetekről s azoknak jövőjéről beszélgettünk, s Beöthy, aki —- mint minden szangvinikus és érzékeny természet — időnkint pesszimista hangulatban volt, azt nyilvánította ki a nála megszokott határozottsággal, hogy: nincs jövőjük. — Bizonyos idő múlva, — mondta, — évtizedek itt nem számítanak, be kell olvadniuk valamelyik szomszédos nagy nemzetbe, amely az erő és a hatalom jogán bekebelezi őket. A nagy halak fölfalják a kicsinyeket. — Ezt mégse lehet olyan biztonsággá! állítani, — próbált ellenkezni Acsády, aki nagyon szeretett disputáink — Ha az apróbb népek nem tartanak nagyobb katonaságot, a polgári munkának élnek, a béke igéit hirdetik s szomszédaikkal a jó viszonyt ápolják, nem élhetnének-e épp oly biztonságban mint a Svájc, amely régi alakulat s örök életre látszik teremtve lenni? — A Svájc nem nemzet, — vitatta Beöthy. — Ez egy három népfajból álló állam, amelyre Európának, úgy látszik, szüksége van. Sit at est. De hát a történelemben nincs semmi, ami örökös. Azért történelem. Különben ennek az államnak az Integritásáért se mernék JótáJIaní ... A többi kis nemzeteknek a helyzete sokkal prekáriusabb. Útban vannak és étvágyat csinálnak. Ami pea laikus törvényeknek Elzász-Lotharingiába való bevezetéséről. Az államtanács megadott válaszában hangsúlyozza, hogy FAzász-Lotharingiában még mindig az a konkordátum van érvényben, amelyet I. Napoleon kötött a Vatikánnal, mert az állam és egyház szétválasztásáról szóló 1905-ös törvény nem alkalmazható ezekre a tartományokra, mert hiszen a törvény meghozatala idejében német uralom alatt állottak. Ennek következtében a vatikáni mincia nagykövetség megszüntetése más szemszögből Ítélendő meg. Mindaddig, amíg az állam és egyház szétválasztását külön törvényben nein alkalmazzák IAzdsz’-Lotharingiára is, bizonyos érintkezéseknek fenn kell maradniok Franciaország és a Vatikán között, egynémely vallási és egyházjogi kérdés elintézésére, igy a püspökök kinevezésére vonatkozóan. A Malin úgy véli, hogy a vatikáni francia nagykövet visszahívása után Wetterlé abbé elzászi képviselő lesz az összekötő kapocs a francia kormány és a Szentszék között. Az államtanács döntése tehát a formális törvényekhez való ragaszkodással lehetővé tette a kormány számára a politikailag szükséges — visszavonulást. Wetterlé abbé elzászi képviselőnek vatikáni összekötő-szereplése természetesen olyan dig a békességes hajlamukat illeti, az talán nem is székel a szivükben, hanem szomorú kényteleuség náluk. Ekkor elmosolyodott és ismételte: — Igen, szomorú kényteienség, s éppen olyan érzés, mint ama vándorló zsidóé, aki a Bakonyban éjjel egyedül járt Kérdői eg néztünk rá, s ő folytatta: — A cób-mókjával vándorolt a zsidó a sötét erdőben egy falu felé, ahol pénzzé akarta tenni annak a ládikának a tartalmát, amelyet a hóna alatt szorongatott. (Pántlika, cipozsinór, kis tükör, cérna, pamut és más egyéb házalóholmi volt benne.) Megtámadja egy több tagból álló útonálló csapat Fenyegető tekintettel nézik a békés vándort s a hóna alá nyúlnak. Nem azért, hogy segítsenek rajta, de hogy annektálják a ládikáját. Ekkor a zsidó, békességes szerény ember — akár egy picike állam — igy szól konciliánsan és ijedten: »Jó uráli, teszek önöknek egy javaslatot Én a béke embere vagyok, én szeretem hinni, hogy önök is' azo!:. Kössünk véd- és dacszövetséget Önök nem bántanak engem s viszonzásul én se bántom magukat. Önök megvédenék most engem, s ha alkalom lesz rá, én is az önök védelmére keleku Az utonállók nem hallgattak a békességes javaslatra, s a ládika a következő percben gazdát cserélt . . . Nem gondolják, hogy a kis nemzetek hasonló békeajánlata valamely elhatározó pillanatban épp ily siket fülekre találna? Tisztelet-becsület Egy kiváló jellemű úriemberről, áld épp oly hires volt az erkölcsi korrektségéről, mint a gyakorlatiatlan gondolkoTEpromisszum, amelyet Herrioí nem tarthat fenn hosszabb ideig, annál kevésbé, mivel a szocialisták támogatásának föltételei között különösen fontos az a pont, amely az egyház és állam szétválasztását Franciaország egész területén kilátásba helyezte. Valósziaü, hogy az államtanács javaslatszámba menő véleményét ez alkalommal a szocialisták nem fogják támadni, amiivei Herriot-nak az a szándéka, hogy már a közeljövőben a kamarában uj törvényjavaslatot terjeszt be, amely az 1905- ös törvénynek Elzász-Lotharíngidra való kiterjesztését tartalmazza. Seipel kolostorba vonul A volt osztrák kancellár visszavonul a politikától? Becsből jalentik: Jól értesült politikai körökben úgy tudják, hogy Setpel volt szövetségi kancellár husvétkor hoszszabb időre elhagyja Ausztriát. E hírek szerint Seipel Rómába megy s négy hetet egy római kolostorban fog tölteni. A volt kancellárnak ez a nagy feltűnést keltő elhatározása összefügg azzal a körülménnyel, hogy az osztrák kereszlényszocialista párt a német centrum párt példájára a Szent Év ünnepségein közös zarándoklatban vesz részt. Az osztrák zarándoklás husvét első napján április 9-ikén, zöidesütörtökön kezdődik. Az utazás előkészítésére az osztrák keresztényszocialista párt külön bízott , ságot alakított s a Vatikánt a tervezett utazásról máris értesítették. A zarándokok vezetője Scipel lesz, aki a pápai audencia után az egyik római kolostorba fog visszavonulni. Ennek a kolostori tartózkodásnak Becsben igen nagy jelentőséget tulajdonítanak, mivel felszentelt katolikus papok vagy valamely egyházi büntetés kitöltéseként vonulnak kolostorba, erről ebben az esetben természetesen nem lehet sző. vagy pedig valamely magasabb pap. méltóságra készülnek ellj a magánosság bari. Hir szerint Seipel Rómában ezt a magasabb méltóságot egyenesen a pápa kezéből fogja elnyerni. kozásáról, igy nyilatkozott egy ismer rőse: — Ezt a derék embert nagyon tisztelem, mélyen emelek előtte kalapot, de nem tudom becsülni. Föltűnt nekem ez a sajátságos kijelentés, és megkérdeztem, hogyan tud tiszteim valakit, akit nem becsül, s miként vonhatja meg a becsülését attól, aki előtt mély tisztelettel emel kalapot? A jó ember igy felelt: — Nézze, kérem, ez az ur a legbecsületesebb polgár, a legjellemesebb "férfin s a legmegbzihatóbb barát a föld kerekségén, s ezért tisztelem őt. De egyszersmind a legimpraktikusabb gazda, aki szorgalma, iparkodása és becsületessége ellenére nem tudott zöldágra vergődni s egy kis vagyont gyűjteni, úgy hogy még az se biztos, lesz-e öregségében mit aprítania a tejbe.'Sőt, ha igy, folytatja, kérdés, lesz-e annyi pénze, hogy tejet vehessen magának? Az életmódjával s az élhetetlenségével ilymód súlyos vétket követ cl önmaga ellen, s ezért ne,m becsülöm. Még sohase állították igy szembe a tiszteletnek és a becsülésnek máskülönben meglehetősen rokon'fogalmát, de meg kell vallanom, hogy e szembeállításnak van némi alapja és értelme. Apák és fiuk Két úriember ül együtt, jó" barátok, akik évek óta nem találkoztak, s most a családi és egyéb viszonyaikról informálják egymást. Miitor a fiaikról kezdenek beszélni, az egyik igy szól: — Kiválóan tehetséges fiú, az iskoláit fényes sikerrel végezte, a tudása meglepő. — Gratulálok! Biztos, hogy elegáns kuniért csinál. — Oh, dehogy! Attól félek, hogy semde jelleme is van neki mire se viszi, mert nemcsak tehetsége, — Szegény barátom, ez már igazán baj! De hát mit szóljak én? Az én Aladárom nem dicsekedhetik ugyan karriert gátló karakterre], de, sajnos, tehetsége sincsen. A tehetséges fiú apja kezet nyújtott neki és sóhajtva mondta: — Bizony nem vagyunk szerencsés apák! S aztán tovább ültek együtt, elgondolkoztak a szerencsétlenségükön, amely oly egyforma (pedig a fiaik oly különbözőit), és búsultak, szomorkodtak. Mikszátk-remin iszcen cia Abban az időben, amikor gombamódra szaporodtak, de ugyanúgy hulottak is a részvénytársaságok, képviselők és egyéb semmittevők társaságában szó volt a sok rossz alapításról s a részvéinyesekrői, akik bedőlnek a hangzatos frázisoknak, a tetszetős prospektusoknak és a nagy dividenda reményének. Mikszáth Kálmán egy darabig hallgatta a többiek nemzetgazdasági fejtegetéseit és financiális aggságait, s aztán virzsiniájának a rágása közben ifcy szólt: — Az emberek a tun: részét üknél fogva okosak vagy ostobáit, s már ilyeneknek születnek. A butákból lesznek aztán a részvényeseit, az okosokból a vezérigazgatók. — És te? — kérdezte tőle valaki kiváncsiam Mikszáth mosolyogva felelte: — Én sokkal okosabb vagyok, semhogy a részvényesek közé mennék, és sokkal butább, semhogy igazgatóvá tennének.
