Bácsmegyei Napló, 1925. január (26. évfolyam, 1-29. szám)

1925-01-25 / 23. szám

15. oldal.

1925. január 25. ____ BÁCSMEGYEI NAPLÓ

A jó orvos

Ep-v orvost' temettek a -minap a suboticai társadalom meleg részvétnyilvánitásai között, olyan ofensőséges gyá$zünnep keretében; ami á ráng és anyagi javak nélkül, csupán becsületes munkával és emberséges jósággal -eléri tekintély végső föicli inegtisZtelése. Nagy tömeg1 kísérte el títolsó .utján dr. Faragó üézát, az érdemes suboticai orvost, -aki két évtizedet, töltött az itteni közegészségügy szolgálatában, lelkiisnieretesen és eredményesen gyógyította betegeit és olyan puritánul éli, liogy a harctéren Szerzett betegsége láthatóan súlyos stádiumában is dolgoznia kellett a.megélhetésért.

tudását nem becsmérelve, saját képességeit túl nem becsülve, érvényesülést nem erőszakolva, betegeinek és barátainak élt a jó" orvos. Nem volt udvariaskodó, simatbeszédii, népszerűséget bajhászó, füt-fát ígérő, szeretettet játszó. Nehézkesen mozgott és . darabosan beszélt, de mindenki, akiVeL dolga akadt, a "hatása alá került föltétien jószátidéku.sása szuggesztiv erejének. Amit a tudása diktált, az érzése tolmácsolta a betegeinek, akik esküdtek rá, Gyógyított, ahol lehetett és až illu-Iziót sunogatta, álhitét bátorította jött, ahol a tudomány nem segif.beí tett. Darátai mcgilletődötten látták, amint az utolsó időkben menthetetlen bajával, arcán a fades Hippocraficű-val, szorgoskodott a betegei körül, vigasztalta és gyámolította őket ő, aki meghitt. társaságban ;számlálhatta, hogy hány .hónapja van még hátra.

Siratják a szegény emberek — ez Faragó Gézának, a jó orvosnak, legstilszerübb epitáiiüma.

bm.

TERE-FERE

. Neve nem ' jelöl etapot az orvostudomány fejlődésében, de derék működésével, nemesen egyszerű egyéniségével, amelyet az örvös legfőbb .dísze, az emberszeretet melegített át, emléket állított magának széles rétegek szivében. Nem volt hérosza a tudománynak. Ámde erre mifelénk, a középszerűség lapályán, ahonnan álmodozva eregeti léggömbjeit a fantázia a messzeségben kéklö csúcsok félé, szabad-e leértékelnünk az érdemet azzal, hogv az óriások dimenzióihoz mérjük hozzá?

Hivatása megértésével, átérzésével és hűséges teljesítésevei eiiyhitetté. Faragó Géza a szenvedéseket és ápolta pácienseiben az életkedvet, és önbizalmat, amelynek fentartása az orvos egyik legfontosabb iniszsziója. Az egyetemen elsajátított tudás terméketlen ismerethahnaz a gyakorlati élet folyamán szerzett, tapasztalatok nélkül. Azonban az elme képzettsége, és a tapasztaltságból eredő praktikus készség együttvéve, is lélektelen mesterségbeli rutin .az orvosi munkát ínegtermékenyitő embérbaráíi lelkesültség nélkül. Jó orvos nem képzelhető ej,',a. gyóg-'itás tudományában való jártasság ltijján, de a szakmabeli tudnivalók gazdag tárháza, mozgékonyész. az .elgondolások kivitelének biztonsága és a legmodernebb műszerek birtoka sem avathatják jó orvossá az olyan, embert, akiből hianvzik a szivbcli odaadás a betegek iránt. Emberi részvétet, együttérzést a sinylődőkkel, könyörületet, a humanizmus gyöngédségét és tapintatát nem tanítják az orvosi ’fakultáson és nem lehet vizsgát rendszeresíteni ezeknek a természeti, adományoknak 111egál 1 apitásárá. Ezt a vizsgát az orvos csak kint az- életben teheti le, ahol az Ítéletet a* * legszigorúbb és legigazságosabb cenzor. a közvélemény mondja ki.

A dr. Faragó Géza temetésére spontán .összegyűlt nagy tömeg őszinte gyásza annak tanujele, liogy ez a javakorában elköltözött orvos summa cum laude tetté le a vizsgát, a közvélemény előtt. Nem volt felkapott orvos, a provinciális méretekhez viszonyított hírnév sem jutott osztályrészéül, de emberül megállta a vártát, ahová rendeltetése küldte. Mindvégig egyszerű orvos maradt, családok egészségének‘gondos őre; munkásbetegségek fáradhatatlan gyógykezelője, szegényemberek bizalmat gerjesztő, jó doktor bácsija. Nem osztályozta a pácienseit aszerint, hogy mennyi Jionarárium néz ki belőlük, a munkaspéuztári taggal épnen olyan figyelmesen bánt; mint a busásan fizető gazdag beteggel. Róla nem mintázhatta volna a bohózatiró a munkáspénztári' orvos figuráját,,'akinél a pénztári tag tigy érhet el rendes bánásmódot, hú’csak a vizit végén, a baj' konstatálásá, és a-- kezelés részleteinek megbeszélése után árulja- el, hogy nem privát beteg. .

Szerényen, póz nélkül,-kollégák

"Bolsevik étikét. Az orosz bolsevikek a mai társadalmat — állítólag — lenézik. Annál többet becsülik a régi, főúri diplomácia előkelő* formaságait. Boldogok ha külföldi hatalmak Moszkvába olyan képviselőket küldenek, kik hires’ családokból származnak.

’ Mikor Varsó rendkívüli megbízatással Moszkvába küldötte Radziwitl herceget, az egyik legkékvérübb lengyel nemest, Moszkva nagyon szerette volna, hogy ha a herceg követül is ott marad. De. a herceg kitért c megtisztelte•tés elől. Erre Moszkva —, nyilván megtorlásul — Varsóba kissé kétes embert küldött követnek: azt a hírhedt elvtársat, ki aláírta a cári család halálos ítéletét.

Mulatságos eset történt meg nemrég a berlini orosz bolsevik követségen is. A berlini orosz követ estélyt adott, melyre hivatalos , volt Loebc is, a szocialista, az imént megválasztott birodal;mi gyűlési elnök. Erre az estélyre a frakk, vagy estélyi ruha »szigorúan kötelező« volt.

Már sokan együtt voltak, mikor egy uccai kabátos, elhanyagolt, jelentéktelen ember kopogott az ajtón. ‘ -—, Mit akar. barátom? — „kérdezte tőle hetykén a bolsevik lakáj és majd hogy be nein csapta orra előtt a szalon ajtaját.

,-r- De engem meghívtak, kérem -— válaszolt Loebc — a birodalmi gyűlés elnöke vagyok.

A vörös ajtóálló sóhajtott, résztvevőén. ránézett s megnyomva minden szó-tagot így jelentette be elvtárs urának a vendégét: 1

— Ö excellenciája, a Reistag elnöke, von Loebe ur . . ,

*

A tudatlanság dicséreti. Firenzében

most avatták fel az uj egyetemet. Ebből, azalkalomból az ottani diák iap, a Szövetség, külön számot adott ki, melybe irók, egyetemi tanárok Írtak cikkeket.

Ebben a folyóiratban' olvassuk, Domenico Giuliofti cikkét is, a tudatlanság dicséretét, mely az olasz értelmiség egy részének felfogását tolmácsolja,-és nyíltan lándzsát tör a mai félmüveit fölületességgel szemben, a régi, idilli, egyszerűség, a tudatlanság mellett. A tétel vitatható, jobbra is; balra is. Mindenesetre mulatságos, hogy ez egy egyetemi folyóiratban Iát napvilágot.

— Téged dicsérlek — szól a cikk Írója — Tudatlanság, te nagy üldözött és testvére a Tudománynak, mely akárcsak. te, ma már sajnos nem élsz a földön. Te annakelőtte, hogy »fölvilágosítottak volna« engedelmes, tisztelettndó, jámbor voltál. Dolgoztál,, minden zokszó nélkül, megszentelted az ünnepeket, miiig a szántóföldeken dolgoztál, olvastál az ég könyvében, és mikor bírtak a hatalmasok, hogy írj alá valamilyen - okmányt, akkor kapútól-kérg.esiüt kezeddel remegő- keresztet bjgygyesztejtél, oda. De ha nem is tudtál semmit, tudtad , az egyetlen . szükséges dolgot: azt, amit tudott a. Tudomány, a te testvéred, ki noha király volt — te pedig csak paraszt ■— nem pironkodott miattad. Te tudtad tehát, ó tudós Tudatlanság,. hogy a bölcsesség alapéivá ■ 6 i.stenfélelém, és-ezért a nap sanyarú

•munkája után térdre roskadtál. dicsérted az Urat! És a Tudomány, mely bár - aranyköpenyt öltött magára és föltárta a szent könyvek titkait, alázatosan letérdepelt melléd a földre. Ebben az időben, valóban . kevés iskola volt, és nem ismerték a »professzor« nevét, az aki a tudományi közölte, csak Tani tó

volt, és e Tanító böicsesége magas volt, minthogy a Legmagasabb előtt megalázkodott; és a lelkiszegények tudatlansága bölcs Volt, mert tudta a bölcsesség mivoltát. Manapság mindez csak legenda. A Tudomány a király és a Tudatlanság, a paraszt eltűnt a föld .színéről, mikor megjelent az úgynevezett »Közoktatás« ...

Íme igy ir a firenzei egyetemi folyóirat, melynek munkatársai között a legjelesebb tudósok neveit is ott látjuk.

*

Boluongn hegedű. A hires hegedűket is számon tartják, mint. a gyémántokat. Kevés van belőlük a világon. Feltűnnek, eltűnnek. i

Egy -hegedű történetét meséli el a Daily Telegraph. Tosca Seidel, az -orosz-amerikai hegedümüvésznő utóbb megszerzett egy stradivariust. melyet a .hangszerismerők »Da Vinci Stradivarius« név alatt ismernek, .de Bolygó Zsidónak is neveznek, minthogy az, évszázadok . sbrán többször nyoma veszett és majd. itt, majd ott bukkant föl, váratlanul.

E vagyont érő hangszer históriája meglehetősen ' homályos. 1714-ben gyártották, rajta van Stradivárius Antal jegye, a dátummal. '

Seidel kisasszony , azt állítja, hogy teljesen ép, nyoma sincs rajta az időknek és javításoknak. Megállapították, hogy !SS6-ban a hegedű Parisban volt, bizonyos Char dón birtokolta, ki eladta Gazellának, az ismert párisi hangszerkereskedönek. Attól kezdve a hegedűt többé senki sem látta. Vándorolni kezdett, egyik kézből a másikba került, végre egy berlini kereskedő szerezte meg, ki-, töL az orosz-amerikai' - hegedümüvésznő megvásárolta.

Egyik érdekessége ennek a legendás hangszernek az, is, hogy; hangversenydobogón hatvan év óta .nem szerepelt. Most a bosszú pihenés után Seidel zengette meg* csodálatos húrjait Londonban, egy hangversenyen, melyet január 10-én tartott. ‘

*

Hány nőt csókol meg ery férfi?

Azt hittük, hogy a. régi német császársággal együtt meghaltak azok a tanárok, magántudósok is, kik mindent számon tartottak, megszámláltak, a haiunkszálától kezdve egészen a zsebmorzsáinkig. Tévedtünk; Ezek a tanárok, magántudósok még mindig ebiek. Élnek és dolgoznak.

Az egyik most — természetesen husz- S2U. alapos, módszeres kutatás után — megállapítja, hogy egy férfi életében ti'áhy nőt csókol meg. A' professzor ur rengeteg cinéért.'kérdezett; meg,: válaszaikat, melyek többnyire névtelenül érkeztek, be, rendezte és ezek alapján adja meg a választ.

. De Csak azokat a -nőkéi ..veszi számba, akikkel a .férfiak, busz éves életkoruk után csókolódziialy. Véleménye szerint i*

gimnazisták csókjai nem számítanak. (Miért? Erre nem felel.) A szenvedély igazi időszaka — a tanár ur szerint — akkor kezdődik, mikor a fiatalember ura saját tetteinek, szóval húsz éves.

De nem csak egyféle estik van. Két féle csók van. 1. Olyan csók. melyet bálon, korcsolyázás közben, vasuti fülkében, kiránduláson adnak és kapnak, s ez, mint olvassuk, nem fontos, »mindert előkészület, minden lelki izgalom nélkül való«. Ez a csók másodrendű. 2, Sokkal inkább latba esik a statisztika elkészítésénél a másik csók, mely a csókolódzóknak eseményt jelent, az dóré megfontolt szándékkal való csók, mely gyakran házassághoz is vezet. Ez a, csók elsőrendű.

A jeles tudós, ki nyílván .sohase cső kolódzott, kijelenti, hogy-a férfiak át laga egész életében körülbelül Öfevew nőt csókol meg ilyen szándékkal. Sok ez? Vagy kevés? Döntsék el azok, kik a Statisztikáról is statisztikát csinálnak, *

Leninről az ö?veg»e és barátai.

Lenin özvegye, Krupszkaja életrajzot adott ki férjéről ezen a elmen: »Vladimir Ilyics«. Itt olvassuk ^zt:

—Nem igaz, hogy Lenin úgy alkalmazta népére az uj társadalmi rendszert, mint ahogy . valaha Kleopatra rabszolgáin próbálta ki a különböző mérgeket. Lenin nem volt aszkéta, nem völt ridegszlvü, szerette az életet, tudta értékelni mindazt, ami becses benne.

Barátai hasonló hangnemben fújják a diktátor dicséretét. Jaroslawsky azt állítja, hogy »ez az államfő oly egyszerű volt, mint bármely más halandó«. Sztálin szintén egyszerűségét ; emel! ki. Mielőtt megismerte volna öt, Lenint, úgy itták Ic neki, mint valami -hegyi sast«, és ezt várta, hogy majd holmi rrtóltóságos gigászt lát maga előtt. Mikor eléje lépett az igazi Lenin, kellemetlen kiábrándulást érzett: a diktátor külső megjelenésében közönséges ember benyoj mását keltette, termete , is kisebb volt az átlagnál. Nagyon mesterkélctlenül viselkedett.

— Egyszer — irja ez a barátja — nagy politikai beszédet kellett tartania. Bárki más készült, volna erre. legalább összeszedte volna gondolatait. Lenin azonban le-föl sétált a szobában, csevegett, úgy várta meg az időt. Annyi bizonyos, hogy állandóan figyelte, vizsgálta -;a nép sokszerü, változékony leikét, .mindig értesittette magát a történtekről. Szerette a természetet. Vidám pajtás volt. Mihelyt kilépett a városból, énekelni kezdett. Nyáron kerékpározott, télen korcsolyázott. A svájci havasokat sokszor megmászta.

így a barátai. Az azonban, aki a följegyzéseket összegyűjti, szerényen és helyesen megjegyzi, hogy á Kremlin vörös diktátora utóbb nem mindig érte he ilyen ártatlan szórakozásokkal.

*

Folyékony fa. Hát ez is van. Vegyük tudomásul. A németek kitalálták a folyékony fát.

A folyékony fa pépalaku készítmény, dobozokban' árulják, akárcsak a lekvárt. Édcstestvére azoknak a fáknak, melyek erdőkben, ligetekben zugnak. Azt mondják,, az ipar terén rendkívül hasznos.

Vegyi összetételét a feltalálók nem árulják cl, az titok. De tudjuk azt, hogy a .folyékony fát,, kitünően lehet formálni, alakitant, akár kézzel, akár lapátkával.

Ugyanolyan tizikai tulajdonsággal rendelkezik,, mint a diófa. Künn. a levegőn pár óra alatt megkeményedik, vágható, fűrészelhető, gyalulható, kifesthető,' szegülhető.

Ellenben természetes testvérével szemben van egy előnye is: miután megkeményedik, többé nem változtatja alakját, nem repedezik, nem töredezik, sem a. nedvesség sem a víz*nem árt tieid, ellenáll melegnek, hidegnek.

Ma a dobozban a folyékony fa'nagyon kemény, vagy nagyon száraz.! egy sajátos, folyadékkal fel’ lehet hígítani.- Bútorok kijavítására, rések betömésére, nagyban használják a fapépet.

1 Az erdőt dobozokban árulják ,