Bácsmegyei Napló, 1925. január (26. évfolyam, 1-29. szám)

1925-01-25 / 23. szám

/

14. oldal

kelt tegnap Kömyey«, akkor ez az ártatlan állítás, mert se-betűvel kezdődik, azt hirdeti, hogy a játékos, aki mellett a kíbic ül, a pik-re tart, — lia pedig jgy kiált föl: »óh, de meleg vau itt!«, altkor ez jeladás, hogy a szövetséges ur. ue dobjon dámát, stb. Mindig a mondás első betűje az irányadó. A par nobile iratrum természetesen abban is megegyezhet, hogy a második, harmadik vagy az utolsó betű legyen döntő, — de ez a .»játék« már igen is nagy próbára, teszi az elmét, s ahogy én a hamis játékos urakat ismerem, ők ritkán oly szellemesek, hogy ily. nyakatokért módón tudnák becsapni az áldozataikat.

E manővereket különösen a kettős-, játékoknál alkalmazzák nagy sikerrel, például a piké-játszmánál, hol az előre, megállapított jelekkel és szólamokkal nagyon könnyű »értesíteni« a szövetségest, hogy milyen színre tartson s mihő: kártyákat skartolj'ön. Ennél a játéknál az áldzoat teljesen .ki van szolgáltatva a csalók kegyelmének, — pedig ezek a jó urak nem ismernek kegyelmet, s any. nyi pénzt se hagynak a kifosztottunk, amennyivel a pinkát dotálhatná. Az olyan partinál, áltól hárman, négyen, sőt még- többen ülik az asztalt körülj a ferblinél például, a távjelzés és távbeszéd e módja már jóval kevesebbet ér, bár óit is nagy »fór«-ban van az a. gentleman, akinek a szövetségese valamelyik más játékoshoz szegődött bíbicnek. Kettős játékoknál tehát különös óvatosság ajánlható azoknak, akik idegennel ülnek le kártyázni. De félek,: hogy.ezzel a tanáccsal alaposan elkéstünk, mert aki vadidegennel ha az még- oly elegáns ur — játszik, az már megszűnt óvatos lenni, s talán nem is volt az soha. De ha már ennyire vigyázatlan, akkor legalább ne tűrjön olyan kibiceí maga mellett, akit a barátságára is nemi tart méltónak.

Amennyire meg szokta vetni a közönség" a hamis játékosokat- (jobban mint a. haramiákat, mert ezek legalább bátrak s elmondható róluk, hogy nyílt kártyákkal játszanak), épp oly kevés szánalommal nézi azoknak áldozatait, »ügy kel! nekik!« — szokta rendesen mondani, ha efféle »kopasztás«-ról értesül. S e fölfogásban igen fontos erkölcsi tanulság nyilatkozik meg. Az, bogy a játékos (bármily becsületes és derék férfiú legyen) sohase számíthat a közvélemény részvételére és rokonszcnvérc. »Segíts magadon, s az Isten is megsegít«, — mondja neki a nézőközönség, s még csak meg se sajnálja, ha csúfosan ki-, fosztották, kártyanyelven: levetkőztették. A hamisjátékos a legelvetemültebb gonosztevő a világon (gondolja a publikum), a játékos pedig olyan könnyelmű pasas, aló minden baját és, szerencsétlenségét saját magának tulajdoníthatja, f-fa nem akart volna nyerni, nem vesztett volna. S ha vaskosadban fejezi ki magát a közönség, akkor így filozofál: aki korpa közé keveredik, azt megeszik a. disznók. Azért hát panaszra ne menjen senki, ha »görög«-ök közé keveredik s azok elszedik a pénzét, hanem vigasztalja magát Shakespeare. szavaival:

Kft megraboltak gonosz tolvajok. ,

• Tolvaját lopja meg. ha mosolyog:

De önmagát kétszer rabolja meg.

Ki vesztésén mód nélkül kesereg.

Ne panaszkodjon, 'mert nem fog rajta megesni a társadalom szive. »Ugy keil neked!« — ezt fogja hallani mindenütt. »Az ember válogassa meg á társaságát a játékasztalnál is«, — fogják tanácsolni neki. Sőt ott a legjobban. Hiszen ez a képzelhető legintimebb ' érintkezés, amely a »társaság« tagjait egybeíüzi s őket naponta pár órahosszat együtt tartja. Van sok, máskülönben jóravaló úriember, aki többet van együtt a játékostársaival, mint a feleségével s a gyermekeivel. A legkevesebb, ami morál cs illendőség szempontjából elvárható tőle, hogy legalább válogassa még azokat, akiknek több időt s/eutél, mint a. családjának. Az se nagyon szép,, ha magához hasonlók kedvéért 'hanyagolja el az

_»ÁCSMEGYEI NAPLÓ

Otthonát, s még kevésbé az, ha ezt kétes egzisztenciákért teszi. Pedig az igazi 1 játékosnak az a büntetése, hogy olykor hamis kártyások kezébe és kezére jut, s előbb-ütóbb akad egy afférje, amelyet oka van restelni, mert tudja, hogy az olyan kárvallottat, mint ő, nem szokták sajnálni.

... Ahol nagyban megy ,a játék, ott «mindig akadnak hamis kártyások is. I Legjobban az védekezik ellenük, aki csak a barátaival játszik. Mert ezekkel, I ha igazán a barátai neki, nem játszik i nagyba. De hát ez csak szürke elmélet, amelyet napról-napra cáfol a kártyamorál és a kaszinói fölfogás.

E morál szerint az ember nem a bar rátáival játszik (akik esetleg nem tudnak kártyázni vagv rosszul játszanak), hanem azokkal az ismerőseivel vagy klubtársaival, akik jó vagy »szép« játékosok, S ezekből válnak mindennapos Imegszokás utján áz újabb-barátai, álii•ket aztán a játszóerénycikért iassankint. jobban megkedvel mint azokat, akikkel közös, gyermekkornak az . emlékei és jelletnüknek és .világnézetűknek az egyezőségei kötik össze.

E morál szerint a kártyajáték különbéin - is nagyon demokratikust »intézmény«, — itt nincs rang és felsőbbség. csak a pénz és a »tudomány« ád szuporipritást, no meg. a; manuális ügyesség és a kártyaravaszság, amit ékes magyarsággal »kunszt«-nak is hívnak. $ a finom, máskülönben kényes gondolkozása játékosoknak olykor ez az átkuk, — szívesebben vesztik a pénzüket az heves játékosnál, mint nyerik el az

klasszikus tudásnak. A legteljesebb tisztelettel emlegetik a nyerő és »szerencsés« játékost (még h|a máskülönben ellenszenves ur is), és palástolatlan szánalommal, lenézéssel és gúnnyal a pech-cs s a gyönge pasast, még ha az egyébként kiváló és szépjellemü férfiú is. Sőt ebben a demokráciában még arisztokrácia is van, olyanfajta ellenarisztokratizmus, amely (szemben a születés, vagyon és szellemarisztokráciával) a jó! és szerencsésen játszók optimates-eiből áll, tekintet nélkül a rangra, amelyet a köz- és társaséletbeu elfoglalnak. Mint ahogy a »nagy« «lyányokról, börzematcudórokról, tenorokról, primadonnákról és politikusokról, róluk is áhítattal beszélnek, kalaplevéve, behódolva. Némelyik ezek közül még igen ekszkluziv kaszinókba is föltornázza magát, ahová sohase juthatna be, ha nem volna diplómás mestere a harniinckétlevclü bibliának és hites szakértője az ötvenkét lapra nyomtatott evangéliumnak, s onnan, e magas ormokról, nézheti le egynémely nála derekabb polgártársát, aki analfabéta lévén ezekben a. szaktudományokban, nem méltó rá, hogy helyet foglaljon é demokratikus arisztokráciában, s így nem vehető fel a nemes játék nemes választottal, a kártya optimates-ei közé.

Nos, én értem ezt a demokráciát Értem egy bizonyos pontig, s nem csodálkozom azon, hogy egy igazán előkelő úriembernek teljesen mindegy, hogy ki nyeri el a pénzét. De hogy az is közömbös legyen neki, hogy kinek a pénze az, amelyet ö nyer cl, — ez az, amit nem tudok megérteni.

oly ét, aki alacsonyabb szintjén áll a

Szerbek és magyarok a dunai hajóhadak történetében

Irta: Gonda László hajóskapitány

Az európai népek történetében legrégibb emlékeiben mindig jelentős szerepet játszott az egész Közép-Európát átszelő hatalmas Duna folyam. Az Ázsiából és annak nyugati határairól. Európa felé megindult, valamennyi népvándorlás. első állomása a Volga, a második pedig a Duna volt. Az első nagyobb letelepedések azonban mindig a Duna mentén történtek. Itt telepedtek le először mind, a hazát kereső különféle vándor nemzetek és a Duna mentén csoportosítják lég-többnyire első államaikat.

Az indo-germán fajok szláv családtagjai is véges-végig a Duna- mentén helyezkednek cl, mely vidékek birtoklásában a későbbi népvándorlások: hunok, avarok, magyarok zavarják meg őket.

Mind e népek természetesen azért választották a Duna mentét leülepedésük helyéül, mert még kezdetleges ítélőképességük mellett is azonnal felismerték e hatalmas folyam kereskedelmi, kulturális és igy fontos hadászati jelentősé-Midőn a hun népvándorlás a Dunához érkezett, nem lévén ismerős a hajózással, megdöbbenve álltak meg, Attila azonban a rómaiaktól csakhamar megtanulta a hajózást.

A második hun birodalom fejedelme Baján eleinte mégsem ismerte a hajókkal való hadakozást. De utódia már 626-ban Konstantinápoly ellen a Dunán usztatott le hajókat. Itt már több történetíró említést tesz a szlávok szerepéről, amennyiben állításuk szerint a hunok c hajóhadát szlávok építették, azok vezették és őrizték is.

Később a IX. században Nagy Károly fia, midőn az alsó Duna mentén hadakozott, jól felszerelt hajóhadat állított fel. melyre szintén szláv harcosokat lakott. Ugyanezen század végén, midőn a j bolgárok a görög birodalom ellen vonul- ■ nak, a szerbek a hunokkal együtt mennek a görög császár segítségére és részben hajókkal úsztatnak le a Dunán.

Ekkor találkoznak ö szerbek először a magyarokkal, mégpedig szövetségben, mert IV, Leon görög-római császár 'az

akkor Atelkazu-ban lakó magyarokat is segítségül hívta a. bolgárok ellen.

A magyarok, midőn a Kárpátok közé érkeztek, még nem ismerték a hajózást. és csak a lovaik farkára kötött tömlők-, kel úsztattak át a folyókon s csak a hő- f ditás befejezése után tanulták meg az j itt lakó sziávoktól. |

Szént-István Királynak már zsoldos fiadserege is volt s ebbe már szerb ha- , jósok is tartoztak, kik a végek védelmét látták el és vizi-kereskedelmét is űztek, kiváltságokkal felruházva. jj

Legközelebb 1072-ben, mikor a bes-1 senyők Oláhországból betörnek először | a szerbek, azután pedig a magyarok földiére, Salamon királynak már nagy hajóhada van, melynek legénysége rész-j ben szerb és horvát, részben pedig ina-j gyár. Sikerült is ezzel a hajóhaddal a ( bessenyöket segitö görög hajóhadakat Beográdivál megsemmisíteni és igy rész- j ben a szerbek országát is felszabadítani. |

Sajnos azonban' 1129-ben II. István! magyar király hajóhadát, melyben szinten nagy számban volt szerb és horvát legénység, a görögök megsemmisítik.

Ezek után igen hosszú ideig nem tudunk semmit dunai küzdelmekről és hajókról, csak mikor 1349-ben Róbert-Károly magyar király és Dusán szerb cár együtt építettek halóhadat Velencében. Ezek szerepéről nincsenek adataink.

Száz évvel később Hunyadi János hajóhadaiban találunk ismét szerb és magyar hajókat és hajósokat, akik hősiesen támogatták együtt a nagy hadvezért a török elleni küzdelmeiben. Így 1453-ban, mikor Mohamed szultán Magyarország ellen indul, előbb Szerbiát akarja meghódítani s Brankoviéot országa átadására kényszeríteni, de Hunyadi, még mielőtt Mohamed Szerbiába érkezett volna Smederevo alá megy és azt szerb ás magyar hajókból -álló dunai hajóhada segítségével sikeresen megvédi a törökök támadása ellen.

145G-ban, midőn II. Mohamed erős hajóhaddal már egész Slankamenig felevezett, Hunyadi nagy sereggel és hajóhaddal siet Beograd ■ felmentésére. Itt j roppant heves és \éres küzdelem fejlő-1

dött ki a hajóhadak között, melyben a

beogradi szerb hajóhadak együtt küzdöttek a magyarokkal és ez a küzdelem a török hajóhad teljes megsemmisítésével és Beograd felszabadításával végződött. E harc leírásánál a magyar történelemiről: is kiemelik a szerb hajóhad érdemeit.

Sajnos 1459-ben Szerbia mégis török iga alá került és ekkor I. Brankoviö Gjorgje és fia Stevan, valamint unokája Vük Zmaj és II. Brankoviö Gjorgje több százezer szerbbel Magyarországban keresnek oltalmat Mátyás király szívesen látja, letelepíti 6s később kiváltságokkal is felruházza őket. Az ekkor bevándorolt szerbekből válogatja dunai haderejének nagy részét és letelepíti őket saját vojvodáik alatt Győrött, Komáromban, Budán, Ráckevibeu, Petrovaradinban és Zemunban. Ezek a szerb dunai hajósok a törökök elleni küzdelmekben, minthogy a dunai hajózás nemzeti sajátságuk, melyet gyermek koruk óta gyakorolnak, igen ügyes és hasznos harcosok, fontos szerepet is játszottak a dunai végek védelmében. A hajóhadak vegyesen szerb és magyar legénysége közösen, cgyetértőleg küzdött szerb és magyar vezérek alatt.

Szentkláray Jenő dr. a »Dunai hajóhadak« történetének Írója ezt mondja róluk: »Nem volt még akkor ismeretes a nemzetiségi kérdés. Nem volt gyűlölködés sohasem a fajbeli különbség miatt. Együtt éltek és küzdöttek békében és háborúban. Veszekedések, zavargások közöttük elő nem fordulnak. Egyformán békések, vallásosuk, tiszták: hideget, szenvedést együtt, egymást buzdítva iürik«.

Mátyás király alatt a dunai hajóhadak vezérei voltak: Szilágyi Mihály, Zápolya Imre,. Brankovič Pavle. Radiša Božić, Siljanovič István, Eogas Ambrus.

— Később pedig: Révay István, Gelley Sebestyén, Radiša Božlč másodszor (1522—1526), Anđrič Péter a Száván,

— 1529-ben, Bakié Pál és Perényi Péter. — Azután Ungnád András, Kászon vajda, 1540-ben Ovčarevič Markos Péter, Sabelli János, Ugrlnovlé Vitus, stb. Tehát mindig szerbek és magyarok váltakozva vagy együttesen, de mindig egyetértésben. — Maga a legénység is mindig vegyes maradt. A XVI. század elején és közepén á beogradi, zemuni és slankameni naszádosok vegyesen szerbek és magyarok voltak.

1521-ben, midőn a törökök Suleiman alatt rbppant erővel támadtak Zemunra, L helyet Mihály vajda, Skoblié Marko és Ovéarevié Pctar védelmezték ötszáz szerb és magyar naszádossal.

1598-ban Győr ostrománál ismét említés történik a szerb és magyar naszádosok vitézi együttműködéséről. Később I. Lipót alatt a dunai hajóhad vajdái között a kővetkező szerbek fordulnak elő: Brljakovič Jovan, ŽupanoviS Kuzmah. «

Thököli Imrének is török, szerb és magyar hajósok által kiszolgált külön hajóhadosztálya volt az Áldanám

Szentkláray dr. a következőképen emeli ki a XVIII. század 'közepén fennállott, vegyesen szerb és magyar legénységgel felszerelt dunai hajóhadakat és azok legénységét: »Az örökös együvé tartozendóságnak érzete, az élénk családias kőzszcllem, melyben a szerb és magyar naszádosok nevelkedtek s melyet egymás között ió és halsorsbun ápollak; továbbá még az a fontos körülmény, hogy uz adott körülmények szerint különböző helyen ugyan, de mindig a török végekhez közel laktak: ebben rejlett a'csodálatos btiverö, mely a magyar naszádosok hajdani intézményének értékét a későbbi osztrák kísérletit hajóhadak értékénél sokkal magasabb színvonalon tartotta meg«.

1786—-SS-ban, midőn sikerült a törökök nagy» ereiét végleg megtörni, az ezirányu harcokban te együtt küzdőitek a szerb és magyar dunai hajósok.

* 1791-ben a dunai sajkásokat még az claszok ellen is felhasználták s e közös küzdelemben is vettek részt szerb sajkások Stanisavljevic titelí saikás őrnagy vezetésével,

1925 január 25.

✓