Bácsmegyei Napló, 1925. január (26. évfolyam, 1-29. szám)
1925-01-25 / 23. szám
1925 január 25. . BACSMEGVEI NAPLÓ . 13. oldal. PAUL GÉRALDY HÁROM VERSE (TE MEG ÉN) TŰNŐDÉS Van örömünk, van régi búnk, mindakettönket egy csak andalít s tulajdonkép alig-alig hasonlítunk. Eyy szó elég, csak egy szilaj és semmi pör, örvémj midik és a vihar kitör! Azt hisszük, a szerelmünk végtelen nagy és tiszta, lágy, de hát mihelyt bennünket elhagy a vágy, a vágy, csak félig értjük azt, mi volt már és ott az átok . . . Te, hogyha férfi volnál, lennénk barátok ? MEA CULPA Mondd, érzed-e, hogy tévedésem mily végtelen: szivedbe raktam el egészen az életem. Mikor szerettelek nagyon, azt hittem, hogy ami van itt lent, a földet, az eget, a Mindent beléje zárhatom. Most látom ezt a nagy hibát, szenvedsz te és én felnyögök, Nem fér el egy egész világ a homlokod mögött. Szíved meleg, szelíd, belátom, s jo igazán. T De. kívüle más is van a világon s nem pótolhatja sem barátom, sem az anyáin ! FINÁLÉ No, szervusz. Nem feledtél semmit itt ? Nem ? Nincs több szavunk. Méhet'sz bus ideál.. Indulj. . . De várnod kell most mégis itten. Esik az esső. . . Várd meg, migeláll. Végy valamit! Mert hűvös az idő künn. A kabáiod tán . . . Amit találtam, mind visszaadtam ? Nincsen semmi nálam ? Levél ? vagy egy arcképed ? semminö ? Hát hogyha válunk, nézz teám előbb . ., Vigyázz ! Ne sírjunk ! Buta lenne szörnyen. Ugye nehéz meglelni árva főnkben ma azt a két jó, régvolt szeretőt ? Egymásnak adtuk a két életünk örökre . . . S visszavesszük most iszonnyal! Elindulunk nevünkkel, élhetünk, s máshol bolyongunk . . . 0 minden bizonnyal majd szenvedünk . . . egy darabig. De végül jön a felejtés, amely megbocsát. Külön leszel te és én, nincs tovább, két ember a magánnyal összebékül. Múltamba lépsz máris. Véletlenül találkozunk valahol az uccán, majd távolról nézlek és eszembe jutsz tán, amint a szélben uj ruhád repül. Aztán elmúlnak hosszú hónapok és rólad, akiért a porba, rogytam, barátaim beszélnek, hallgatok s azt kérdezem tőlük tűnődve: Hogy van?“ Milyen kicsinykék is a „nagy“ szivek! Pedig hogy őrjöngtünk egykor, heh szép volt J Tudod-e még a lángolást, a tébolyt? A mi hires szerelmünk, jaj, mi lett! Hiába mondtuk hát mi is: „szerellek annyik vagyunk csak itt, mint mindegyik ? Mily megalázó. Ezek a szerelmek ? S mi mint a többiek? Mi? . . .Hogy esik! De ily időbe még se menj. . . Maradj! Igen, maradj! Lehet tán élni még itt. Nem tudni. A szivünkön ott a fagy, de már nagyon megszokta azt a régit. Lesz valahogy. A régi nem olyan rossz. Sem a szokás. Nem frázisok ezek . . . Hát ülj le mellém, csöndesen unatkozz. S rr“úetted én is egyedül leszek.................................... (Kosztolányi Dezső fordítása) Játékosok és hamis játékosok Irta : Baedeker A Játékostól a, hamis játékosig — irta egyszer egy francia író, aki maga is nagy kártyás volt — csali egy lépés, Ez a merész, de éppen nem- abszurd állitás jutott az eszembe most, amikor olvadom, bőgj’ Brüsszelben a rendőrség szétugrasziott egy fashionable. játékbankot bent azért, mert nagyban, .de azért, mert hamisan is játszattak benne. Természetesen szétröpitették a tisztességes játékosokat is, akiknek az volt a sorsuk és malőrjük, hogy a =»bank'«-bán olyanokkal kerültek együvé, akik azö rovásukra óhajtották korrigálni • a szerencséjüket... Mindig együtt vannak ők: a tisztességes és a hamiskártyásók, inert ez utóbbiak csak olt érzik jól magukat s csak ott telepednek tfteg, ahol’ becsületes játékosokat szimatolnak. Egymással nem játszanak. a hamiskártyások, egyik varjú nem, vájja ki a másik . szemét. Talán ezért mondta a francia kollégánk, hogy a kétféle játékost —acsalót meg a becsületest — csak égy lépés választja el. Valahogy különbséget szoktak tenni a hamis játékosok s az olyanok közt, akik csalnak. Főleg a kártyánál alkalmazzák ezt a finom disztinkciót, amely, szerint hamisan zz játszik,' aki jegyzett kártyát használ, s csal- .a 'keverésben az, aki egyéb módon szedi .ni a partnerét. Mint például Buzikán .Mátyás cselekszi,' a Tersins/.ky J Jenő pompás regényének," a Két Zöld ,-ísr-nak a sjojmcru hőse Ha értékeljük á két spéciesz közti különbséget, kénytelenek vagyunk konstatálni, hogy erkölcsi tekintetben az előbbi még az utóbbinál is,hitványabb. A közönséges kávéházi ék egyéb kultur«petb.cn azonban hantim játékosnak- -uriják. és nevezik: Tiiindazókát a kártyásokat, .és ...egyéb -später .--eket, akik írem látszanák becsületesein akár vannak megjelölve a kártyáik, akár nmekének. Legbiztosabban áz- kerüli ki őket, aki csak: bizalmas isnrcrőiokkc) ül le a-üöhlaSzialhoi, s még '/biztosabban az. aki egyáltalán nem kövér kártyát, hacsak »patience«-1 nem..'(Mivelhogy ezt.egymaga játsza,' valószínű, hogy. nincsen hamis kártyássá!’ dolga.) Mert, az is megtörtént inár, .lá gy, az ember a. közeli ismerősei' közt akadt hamis játékosra. (Aki emlékszik c három névre: Dániel, Babó, Jakabfiy, annak az is-eszébe juthat, hogy mintegy negyedszázad előtt a két Icgelőbbkelő; budapesti kaszinóból rövid egymásutánban három »gen ti oman«-t kellett hamis játék miatt kiballotirozni.) Aki pedig —; mint ezt-sok jóravaló s nem egy;gavalléréin!)e.r teszi — mindenkivel játszik, akin tisztességes kabát vau, az lépten-nycmon kiteszi magát annak a Veszedelemnek, hogy könyörtelenül kifosztják. Az óvatos kártyakedvelő — ha-már nem vet súlyt az alapos ismeretségre ■—ügyeljen legalább arra, hogy csak olyanokkal játszón, akiknek a tú'rsadáhfil' állása s a vagyoni függetlenségé valószínűvé teszi, hogy épp oly tisztességesen keverik a kártyát, mint ö. Mert rendezett \ iszonyok kost élő urakról, főleg, ha kicsibe játszanak, föl lehet tenni, hogy becsületes játékosok 'és nem >-gree---ek, ahogy a franciák .a hamis játszókat elnevezték. (Ami nem .nagy megtiszteltetés a .szépmultu görög nemzetre.) S ha már valaki biztos • abban, hogy. a jegyzett kártyák zátonyát- kikerülte, még arra is legyen gondja - föltéve természetesen, hogy nem a barátaival- játszik, akikkel szemben az. effajta elövigyázat fölösleges —, hagy n »kibic«-ei tisztességesek legyenek. (Kiblecknck azokat hívják, kik a játékban s annak koekáza: tában csak »érdeklődésükké!« vesznék részt s . valamelyik-játékosnak a kártyáit nézik. Jókai egyébarání -.bibié«-éknek nevezi őket:) Valamint a párbajnál nemcsak • arra kell vigyázni,' hogy az ember nobilis ellenféllel álljon szemben, de; árra is. hogy-jó-««igédéi legyenek, úgy a játéknál szerfölött fontos, hogy necsak a partnerek, legyenek jóravaló emberek, de a kibicek is. Mert ez utóbbiak azok,.akik .a kétes »lokál-okban a legtöbb »tr!cherio«-t követik pl, természetesen az elienjátéküssal szövetkezésben. , -Ma valakinek nincs bizalma a kibicéhez, legokosabban cselekszik, 'fia fölhagy a játékkal, vagy udvariasan megkéri- őt, hogy ne nézzen a kányájába, mert ~r amint gyaiiitja —- »pech«-ethoz held, vagy (még magyarosabban:)., malőrözi. Az ily tiltakozás a »szurokmadár« elten, ha .-a játék nagyba’ meg:,-, nem éppen szokatlan, s nem ellenkezik a játékhazakban és klubokban szokásos társalgás; tónusával. Aki: «ágyban játszik, annál-' joga- van babonásnak lenni, s megválogatni azokat, akik melléje ülhetnék.' ífa már az ember -- elég oktalanul —- nem selejtezi azokat, akiktől pénzt akar nyerni, legalább jól tapintsa ki azt, aki »drukkol« neki, (Drukkolásnak nevezik a jó kibic vagy bíbic amaz érdeklődését, amellyel ez a-»játékosa« szerencséjét és jó kártyáját lesi,) A nagy játékosok különben is mind babonások s tele vannak félelmekkel, sejtésekkel, ‘ándungokkal. Teljes joggal mondhatják hát, hogy ehhez vagy ahhoz az úriemberhez (!) nincs .ámlitri sejtik; S !m az - ilyen - kijelentést esetleg sérfőliek, találja-valaki. .(ami ritkán történik,1 meri a játékóisók e fajtája nem nagyon'keresi -a: párbajokat), hát an se baj,- ..Ak? 'na«m-baa játszik a pénzével, az bátrán szokott játszani az életével is.- 1 A -.-greci, aki.kibiceK■ kétmódosi játszhat össze az cllenjátékossal: j etekkel vagy szóval. A ieibeszéd'kiszánriil&tatlanul.sykiéíe módon gyakorolható. Lehet "az 'iljjakkal, ,a2 ajakkal, a sétapálcávaJ, az Öralánccal, a s’zcmü vég zsinórral, a 'dohányszfeleaicével, . aí -cigarettával .és még sok órás utón tclegRÍfezrá.- Példa: •a -grec« mutatóujjával a bajuszát bah:;rá!ja, ez esetleg 'annyit jelent, hogy coeur-t kell hívni. Amikor más szín a .kivapatós, a görög ur egy más ujját illeszti az ajkára vágy - a bajuszára, ós pedig az alsó vágy a felső ajkra, a jobboldali vagy a balbajuszra aszerint, ahogy az érzékeny egyetértésbe.« élő két nemes ur egymás közt rríogállapitotta. Hasonló' műveletekkel az úraláneon vagy £ evikkerzsinóron el lehet árulni a játékos' kezében -levő összes- lapokat, úgy hogy az. ilyen szövetség--nek :tz . áldozata a szó szoros értelmében »nyílt ’kártyákkal*’ játszik.. A szóval való érintkezés már sokkal nehezebb, mert a teljesen gyanútlan játékos se igen szereli, ha a kibice beleszól a partiba, Vagy ha; valaki a játékot a fecsegésével zavarja.- A »grvc. ek mégis sok haszonnal folytatják. Egy Odavetett szóból vagy rövid kérdésből (amelynek szavait a kibic, a szükséghez képest1 más meg máskán helyezi- cl); a szövetséges mindig tudja, hogy .'mitévő legye«, milyen színre tartson, mely lapját dobja, stb. Ez a »tricherio« olyanforma ügyeskedés s egészen aszerint készül; mint a prestidfgitatcur-ö.k nuiemotechnikni produkciója, amelynél egy bckötöttszemü — tejlát a közönséggel szemben vak — egyén (rendesen:, hölgy) á : bűvész« kérdéséből kihallja és nagy álniélködásodra »kitalálja«, fhit tartasz a kezedben, minő gyárból való az. órád, mi a száma a bankjegyednek s minőne vet vásottéi a jegygyűrűdbe. - Nagyon egyszerű kulcs az (nincsen benne semmi Wertheim-féle komplikáltság). amely az efféle boszorkányság nyitjára vezet A két nemes férfiú, aki ily dicséretreméhó szövetségben korrigálja a szerencséjét, megállapodik egy szóban. Tegyük föl, hogy ez a szó: szupertől. Nyolc betű,' mind különböző, amelyek közül a négy első a színeket, a négy utóbbi-pedig a »honneuroöket, a figurákat jelenti és jelzi. •Ha; njár most a kibic'azt mondja: »szép idő van ina» vagy »«gépen éne-
