Bácsmegyei Napló, 1925. január (26. évfolyam, 1-29. szám)

1925-01-25 / 23. szám

2. oldal BACSMEGYEI NAPLÓ 1925. január 25. Frohreiels Ernő megőrült Idegrohaiaában véresre zúzta magát Sopronból jelenük: Emlékezetes még az egyedi gyilkosság, amelynek áldoza­tát, Egyedi Arthur dúsgazdag földbirto­kost veje Frohreich Ernő gyilkolta meg. A feltűnést keltő ügyben annak idején kiterjesztették a nyomozást Egyedi leá­nyaira, köztük Frohreieh feleségére, sőt legutóbb a család nőtagjai ellen pót­­nyomozást is rendeltek el, de ez nem vezetett eredményre. Közben már elkészült a soproni ügyészség vádirata Frohreieh Ernő el­len és a főtárgyalást február végén kel­lett volna megtartani. Frohreieh, aki letartóztatásának első napjaiban nagyon zavartan és nyugtalanul viselkedett a fogházban, azóta megnyugodott, úgyhogy fölöslegesnek is látszott elmebeli álla­potának megvizsgálása. Szombaton azonban Frohraichen vá­ratlanul az elmebaj tünetei mutatkoztak. A soproni ügyészség fogházának első emeletén levő cellájában a vi s ál iti fogságban levő Frohreieh Emii idegro­hamot kapott és olyan erővel verte tan­gót többször a cellában levő vaságyhoz, hogy véresre zúzta magit. A dühöngő embert csak nehezen sikerült megfékezni és hidegvizcs lepedőkbe burkolni. Frohreichet megfigyelés végett Buda­pestre fogják szállítani. Á kifli nem drágult meg, de kisebb lesz A péksütemények ára a régi marad Csak két napja, hogy a szuboticai pékek a kenyérnek és a feliérsüte­­ménynek az árát — műit a Bdcsme­­gyei Napló megírta — teljesen indo­kolatlanul felemelték. A péksütemé nyék árának 50 százalékos emelése a fogyasztók körében azonban olyan ellenszenvvel találkozott, bogy a drágulás óta fele annyi kifli és zsömiye se fogyott Subotieáa, mint azelőtt és igy ez a hallgatólagos bojkottal fogadott áremelés nagyon rossz üzletet jelentett a pékekre. Ennek tudható be, hogy a pékek szombaton már jónak látták vissza­­állítani a régi árakat és igy a kifli ismét ötven para, a zsemlye pedig e$rv dinár. A régi árak visszaállítása azonban egyáltalán nem őszinte, mert az úrral együtt leszállították a pékek a fehér sütemények súlyát is, A zsömlye és kifli most már olyan kicsinyre zsugorodott össze, hogy valóban rájuk illik az »aprósíite­­móny« elnevezés. A kenyér árát egyelőre nem szál litották le a pékek a régire. Való szinüleg azért nem, mert itt a súly nem lehet csökkenteni, miután égj kiló kenyér bármilyen ár mellett i: egy kilogramm súlyú kell hogy le gyen. Ez direkt szerencse a szegény fogyasztók számára, «■E—W" ' A dobricai jegyzőgyükosság A forradalom epilógusa Főtárgyalás a noviszádi ítélőtáblán Az 1918. esztendei forradalom a bánáti Dobricán is felfordult állapo­tokat teremtett. Fosztogatások és rablások napirenden voltak. Bányás Tódor dobricai1 cigány látva, hogy megtorlatlanul lehet fosztogatni, no­vember 3-án elment Czankovics Du­sán dobricai községi jegyzőhöz és fegyverrel a kezében pénzt követelt tőle s megfenyegette, hogy ha nem ad pénzt, lelövi. Czankovics Dusán jegyző látta az általános forradalmi’ hangulatot, ijjedtségében ötven koronát adott a cigánynak, aki kezet csókolt a jegy­zőnek, s hálából felajánlotta neki a védelmét arra az esetre, ha bárki más megtámadná. Két órával utóbb azonban Bányás Tódor cigány . három testvérével. Mladennal, Vládával és Árkádiával újból eljött Czankovics jegyzőhöz, akinek mellének most már négy ka­tonapuska szegeződött és Bányás Tódor, a csapat vezetőle uira pénzt követelt a most már még jobban megszeppent jegyzőtől, aki most már 1280 koronát adott, át a négy cigánynak. Czankovics jegyző, hogy a már rendszerré vált fosztogatásokat el­kerülje, összecsomagolt és és egy pár bőrönddel kocsira/ sígíllt. hogy elmeitekül iön. A jegyző és fia már a kocsin ül­tek, amikor újabb fegyveres embe­rek érkeztek házához, akik már nem követeitek pénzt, hanem szó nélkül — fia szemeláttára — lelőt­ték. a jegyző nyomban meghalt a fia — akivel ugyancsak végezni akartak —- elmenekült. Komédia Irta: Cholnoky László Különös véletlen volt. hogy a bádog mümadár is mindig éppen akkor ontotta legpazarabb trilláit, amikor a cigány is jobban nekifeküdt a hegedűiének és a nagybőgős, akit. lötyögő nadrágjáról Pöttyendi Bugyogónak neveztek, nyi­rettyűjével ütögetni kezdte potrolios hangszerének húrjait. Odakinn már hajnalodért, de a beteg­szoba abiaktáblái gondosan be voltak zárva: a lámpás rózsaszínű ernyőié változatlanul megőrizte a dús. pompás, meleg különvilágot. ami este óta lebegett a vastag, lágy szőnyegek felett. A beteg öreg hölgy.' valamikor harmadrangú színházak derengő csilla­ga, sok idegen nvoszolvának futóven­dége, sok parfőmös virágcsokor örök­­vándor tündére, de harminc esztendeje a dúsgazdag kalmár özvegye, akinek clválhatatlanul ott ragadt a nyakán, sok sziszegő mendemondának megmo­­solygott, de irigyelt eszelőse — ott ie­­■ kiidt a kereveten. a fal felé fordulva, hogy krétaiékor, fonnyadt nre-r csak mint apró, fehér folt világlott elő a selymek és bársonyok bíborvörös és halványlila özönéből. Negyedik hónapja feküdt már. hogy soha többé föl ne kel­jen: az orvos beszélhetett neki, amit akart, rá sem hederitett. mert nem volt kifogása ellene, hogy itt van már az utolsó felvonás utolsó jelenete is, bá­gyadt szemét lehunyva tartotta és arra gondolt, hogy amikor eljön a nagy pil­lanat. amiről tudta, hogy ott van már a közvetlen közelben, hirtelen majd ott teremnek előtte a régi udvarlók, kezük­ben rózsával és kaméliával és mindent betölt majd a bóditó zsongás, mint ré­gen. jó lesz hát felkészülni az ünnepi percre, nehogy kedvetlennek és fáradt­nak találják. — Az öregasszony lelke letarolt kert. amelynek violái cltonnyad­­tak. puszta fáin a kivénült risók már csak az istenes dolgok és a jó ételkék himnuszát nyaggatiák bus csipogással és a puszta kertben csak olyankor tá­madt némi nyüzsgés, ha néha egy-egy régi arc suhanik keresztül tarlóit bokrai közt, csakhogy ő nem olyan volt, mint a többiek, ő sohasem szakadt el az el­szállt időtől, sem akkor, amikor a fér­jét nyúzta, koptatta, sem most, hogy az utolsó dolgokra készült. Harmadik éjszaka ismétlődött már meg a komé­dia: virágillat, lágy muzsika, madár­­csattogás. de a nagy pillanat egyre ké­sett: a szógálók és szobalányok vihog­va mesélgciték a szomszédos polgár­­asszonyoknak, akik íeddő rosszalással bólogattak, miközben balkezüket a csí­pőjükre téve keverhették a rántást, ha­nem ő bizonyára ezzel sem törődött volna. Sohasem törődött semmi mással, mint azzal, hogy ő van és hogy van­nak mások is. mert különben mit csinál­na ö úgy magában? Az emeleten az unokaöccse. Negyedik Jeromos tartotta rezidenciáiét. Régi, nagykezü boltoslegények ivadéka, kez­detben maga is e pályán gyakornok, jelenleg magánzó, vivőr és várományos, aki helyes érzékkel már évek előtt be­fészkelte magát a nagyszerű özvegy birodalmába, reggelente kezet csőkéit neki, királynőnek és csillagnak nevezte, rizsport hintett a hajára és kérdezőskö­dött tőle a többi nagyság felől, akikkel \alaha oly meghitt barátságban állott. Negyedik Jeromost az ismerősei,' még inkább az ismerői csak tréfából nevez­ték Negyediknek is. Jeromosnak is. de u egészen könnyen elviselte a tréfát és nem is nagyon haragudott érte'. Elvégre az olyan nagy (és előkelő család... A helyzet egyébként általában meg volt elégedve, csak most. az utolsó napok­ban voltak komoly aggodalmai. Jósá­gos isten, mibe fos kerülni a töméntelen A két gyilkos: Lepedőt Veliszláv és Stcfanov Iliin dobricai lakosok lerántották a holttestet a kocsiról és puskatussal addig verték agyba­­főbe. mig a halott jegyző agyveleje ki nem loccsant. A noviszadi nemzeti tanács annak idején kiadott rendeletével a forra­dalmi bűnösök ellen minden eljárást megszüntetett. 1923-ban a minisztertanács azon­ban elrendelte, hogy a forradalmi bűnösök ellen el kell járni. így került a négy cigány és a két gyilkos a vádlottak padiára és ügyükben a pancsevói törvényszék hat éy múlva. 1924 március «?l-ikén ítélkezett. Steianov Híját, nr'nt tet­test és felbujtót 10 évi. Lepedőt Yeliszlávot, mint tettestársat 6 évi,. a négy Bányás-iwért pedig 5—5 évi. [egyházra ítélte. I Felebbezés folytán pénteken tár­ágyaim a noviszadi felebbviteli bíró-1 Iság Araniczky-tanácsa a két gyilkos, f és a négy fosztogató és zsaroló bűn- j ügyét. A felebbviteli bíróság dr. Arad-, szky Mita és dr. Lipkovitz védelmé-! pék meghallgatása után I.evedat és Steianov büntetését 5—5 évi börtön­re. a Bényás-U\ére\í büntetését 9—9. liaVi Jogházra' szállította s elrendel-] te utóbbiak szabadlábrahelyezéséí. A felebbviteli bíróság indokolásá-, lbap. mint enyhítő körülményre hi ­vatkozik az akkori közállapotokra, forradalmi közhangulatra és a rend teljes felbomlására. Dr. Jaczks Milorád főügyész semmiségi panaszt jelentett be az ítélet ellen. Ä rablógyilkos Reinitz barátja Elfogták Magyarországon a nyolcszoros gyilkos bűntársát A Miskolcról jelentik: A nyolcszoros rablógyilkossággal vádolt Reinitz Jakab szatmári kereskedő bűnügyében hosz­­szabb idő óta folyik a nyomozás egy Reismann Miklós nevű egyén ellen is, akiről a román és cseh rendőrségen kí­vül a miskolci rendőrség is megállapí­totta, hogy éveken keresztül üzlettársa volt Rrinitznek, résztvett a szokollujmi­­sitásókban és más olyan csalásokban is, amelyekkel a többszörös gyilkossággal vádolt szatmári kereskedőt gyanusit­­ják. Minthogy valamennyi kihallgatott tanú vallomásából és más körülmények- i bői bizonyosnak látszott, hogy Reismann Miklósnak, ha nem. bűnrészes is Reinitz gyilkosságaiban, tudomásának kellett Lennie üzlettársa üzelmeirő1, I mindhárom ország rendőrsége szélesko­­jjrü intézkedéseket telt a kézrekeritésé­­,re, A nyomozás azonban mindmáig I eredménytelen maradt, úgyhogy már az a gyanú is felmerült, hogv Reinitz tahin ezt a bűntársát is eltette láb alól. A legérdekesebb volt a kassai rend­őrség nyomozásának eredménye, amely megállapította, hogy Rcismann több Ízben megfordult Reinitz társaságában ■ Kassán. Egy alkalommal Reismann és Reinitz idegenek Jelenlétében össze­vesztek egy kassai kávéházban és ek­kor Reismann hangosan megfenyegette Reinitzet, hogyha nem tcljesiti kívánságát. A meggyilkolt Nassbacher lakásán Kíien Ignác néven mutatkozott be a meggyil­kolt ember feleségének és azt mondot­ta neki, hogy férje Amerikába szö­kött. Pénteken a hajduszoboszlói csendőr­ség táviratilag értesítette a miskolci rendőrséget, hogy Rcismann Miklóst el­fogta, amikor éppen magyar kártyákat akart átcsempészni a csehszlovák hatá­ron. Kihallgatásakor beismerte, hogy Reiiiitz-ee! együtt követte el a szokol­­hamisitásokat és 0. többi vagyonelleni bűncselekményt, amellyel Reinitzet vá­dolják. Reismannt bekísérték a nyír­egyházai ügyészség fogházába, ahol megkezdték részletes kihallgatását. virág, a prímás 1c fog rá csapni, mint: a karvaly, a miimadár is drága volt, hanem az okos ember tudja, hogy né­ha hallgatni is célszerű. Elvégre mint komoly és képzett vivőr nagyon jól tudta, hogy a harmadrangú csillagok igeit szeszélyesen változtatják a fényü­ket, ... hátha az isteni nő az utolsó pil­lanatban mást gondol? Ml lesz altkor a sok szép reménnyel és a sok fényes ígérettel, amiket ő már bőven oszt.oga­­ett erre isi amarra is? Pöttyendi Bugyogó letette a nyirety­­iyüjét, mert a balkezébe hirtelen bele­­úlit a görcs. A testület többi tagja nyomban követte a példáját, a szerző­dés nem volt percekhez kötve. — A fehérárén vénasszony — súgják egymásnak —• úgyis alszik azóta, de meg igy hajnalban. kiaUidhatalanul, a jó vacsora és a sok bor után igen kelle­mes dolgok várják otthon a felcséges embert. Csakhogy ebben a Pillanatban meg­­csikordult az emeleti lépcső. Negyedik Jeromos szállt alá a magasságból, bogy kezetcsőkoljon vezérlöcsillazának és utánanézzen, hány éjszakai kiadást kell még előreláthatóan beillesztenie a költ­ség! elésébe. \mint a íépések zaja felhangzott, a prímás uj, halk nótába kezdett. A mun­ka végén kell a legtöbb szorgalmat ki­fejteni. A trónörökös, amint belépett, és kö­rülnézett, maga volt a minden örökösök élő szobra, az abszolut-örökös. Ezen az éjszakán nem aludt semmit: a föld­szintről felhangzó muzsika nemcsak 'a boldog elmúltak emlékét ébresztette fel lelkében, hanem a még boldogabb eljő­ve ndők reményét is. Csendesen, de méltóságteljesen oda­ment a kerevethez, a beteg felé hajolt, nyomta kiaszott mellére, azután hirte­len felkapta a fejét és a cézárok fagyos megsimogatta a homlokát, a fülét, oda­­nyugalmával azt mondta a prímásnak: — Elmehettek!... Holnap majd meg­kapod a pénzedet, de ne felejtsd el, liogv a tegnapesti pörkölt már lemegy belőle! Hatalmas, fontos léptekkel átaraszol­ta a szobát és feltépte az ablakot. Ez a perc már régen élt az álmaiban, min­den dns reménységével együtt, és ezek a reménységek most, éppen most, való­ra váltak. Pár percre csend lett. nem hallatszott más, mint a messzi országúton ballagó szekerek csörömpölése. A nagyszerű nő éppen most nvujtnrta karját legszemesebb udvarlóiának, nem maradt vágy betűi tételemül ezer, a haj­nalon. A komédiának pedig vége volt. Negyedik Jeromos nagyszerű lendü­lettel távozást intett, de akkor a mü­madár a becsapódó szélben lefordult az állványáról és éles csattanással odavá­gódott a szoba közepére. . A kontrás, akit a tegnapi pörkölt ügye felbőszített, hirtelen odaugrott és dühödten belerú­gott az ál-csalogányba. — Hogy gebédtől' volna még az asz­­szonyóddal együtt! Mindig belesuszte­­toiál á mesterségembe! A bádogmadár sziszegve végigsiklott a padion, egészen a lialottaságyig. Ott megállt, de a masinája működni kez­dett es akkor a torkából olyan félelmes, csukló sikoltozás tort elő.' mintha az el­­káríiozöttak jajveszűkeltek. vagy vala­mi fojtogatott csecsemő hörzött volna. Negyedik Jeromos pofon akarta vág­ni a kontrást. de a rettentő hangra der­medted megállt. Akkor úgy érezték valamennyien, hogy az ablakon valami jéghideg félel­mes ismeretlen kandikál be és hogy, még nincs vége a komédiának.

Next

/
Thumbnails
Contents