Bácsmegyei Napló, 1925. január (26. évfolyam, 1-29. szám)

1925-01-01 / 1. szám

14. oldal BACSMEGYE1 NAPLÓ 1925. január 1 ügyvédjére biztass ez fölszólította ,a'z’ adóst, hogy a kliensének jaró 285 forin­tot,, karom nap alatt fizesse meg, mert máskülönben kénytelen lesz ellene..a törvényes lépéseket' megtenni. Azon kí­vül ieihivja, hogy a »jelen« levélért fi­zessen neki — az ügyvédnek — 1 írt u£ krajcárt. Másnap a mi emberünk méltatlankod­va. rohan a kéz’m.üárus-boltba, felmutat­ja a levelet és szemrehányó hangon kérdi: — Mért tették ezt nekem? — Kénytelenek voltunk vele, mondták sajnálkozva. — Ne is tessék apprehend élni. Hiszen annyi esztendeig voltunk elnézőek. Gondolja meg, hogy ha.minden vevőnk úgy járna, el velünk szemben mint Uraságod, bátran bezár­­ha.tnók az üzletünket, mert akkor egye­nesen veszteségre dolgoznánk. •— De hiszen a követelésük biztos! — Biztos, bizto.s, de ha önön áll, húsz évig tart, amíg törlesztve lesz. ■ — Hát az idő olyan sokat határoz? — Mondtuk már a múltkor, hogy ily rendszer mellett a pénzünk .kamatjához se •’jutunk. ' Még se volt szép, hogy azt a le­velet íratták, s most egyszerre követe­lik az egészet, holott részletfizetésben egyeztünk meg. ■' De kegyed, tisztelt uram, a rész­leteket se fizette. — Amikor egyszerre vásárolt három­száz forintért árut, akkor se volt gaz­dagabb . . . Mennyit óhajt hát havon­­kint fizetni? A derék lérfiu előbb üt forintot pro­ponált, s végre tízben állapodtak meg, s ez egyezésről okmányt állítottak ki. Az üzlet tulajdonosa megkönnyebbülten sóhajtott föl: — Rendben van. De még nem volt egészen rendben. Az adós ur azt kivárna még, hogy az ügyyéd által fölszámított 1 irt 08 kraj­cárt a cég fizesse, mert íriszen »a leve­let ő.. Íratta«.' : — És nem is volt rá szükség, — tette hozzá mély. meggyőződéssel. — Mert hiszen anélkül is megegyeztünk. És azután, ha nem is épp .pontosan, de valahogyan, néha egy hónapot át­ugorva, de mindig néhány héttel ké­sőbben, fizetgette a tiz forintokat, de' rendesen oly gesztussal, mintha olyan adósságot fizetne, amellyel igazában nem. is tartozik. Hiszen olyan szövetek­ért kénytelen fizetni, amelyeket ő és a családja már rég elhordták! Ilyen világ volt hajdanában,, és ilyen adósok meg ilyen hitelezők léteztek ak­kor! * Mire a történet egyik hallgatója meg­jegyezte: — Én azt hiszem, ilyen adós elkép­zelhető ma is. De ilyen hitelező semmi­imakönyvek s két óriási nagyságú égő gyertya, két, szék és egy vaságyból ál­lott. Midőn if.i. Táncos Andrást a sira­lomházba a két fegyveres börtönőr be­kísérte, a siri csendben az ég,ő gyertyák és a feszület látása mély benyomást látszott gyakorolni bűnös leikére. De csakhamar felemelte fejét s dacosan körülnézve az asztal mellé helyezett székre leült. A mellérendelt Parcsetich Endre lel­készt magától elutasította, kijelentette, hogy ö gyónni nem fog. A lelkész azon kérelmére, hogy térjen magába és bé­­küljön ki Istenné.', azt válaszold: ». m kérek én senkitől kegyelmet«. Ezután fejét az asztalra lehajtá s a kezén s lá­bán levő láncszemekkel elkezdett játsz­­szani. Az elitéltet 12 óra felé — a kir. ügyész és c sorok írója jelenlétében — meglá­togatta édes anyja s egyik nőrokona, f; szomorú jelenet ssivetfácsaró volt. A szerencsétlen, anya fia nyakába borult és mindketten keservesen zokogtak; tá­vozáskor apya és fiú elhalmozták egy­mást forró, ölelő csókokkal. E drámai jelenet után az elitéit megtorló szemét s kezdett magába szállani. Ezután nemsokára enni kért. A »Pest­­,város« szállodából hoztak neki finom ételeket. Az öt tál ételből álló ebédet egészen elfogyasztotta, még pedig — jóizüen. A fogbázfelügyelő által adott dgy pohár bort pedig mohón itta meg. Ezután egy szivarra gyújtott s elkez­dett a börtönőrökkel vígan. csevegni a börtönben töltött élményeiről. A délutáni órákban a vallás vigaszá­— Mert nem bírtam. Hogy fizessek havonta 15 forintot? Szegény ember ezt nem győzi. * i. esetre! Amiről a gyilkos bácsi beszélt Egykorú lap Tőik Pörge bűntársának kivégzéséről Karácsonyi számunkban közöltük Tóth Pörge Imre szomorú élettörténetét, ezért nem hagyhatjuk el annak az érde­kes riportnak a közlését sem. amely egy egykorú szabadkai lapban jelent meg Táncos András kivégzéséről. A »Bácskai Ellenőr« január 1-én »Törvényszéki csarnok« cint alatt .em­lékezett meg a kivégzésről. Érde­kes cikke a következőket tartalmazza: A palicsi rablógyilkosság bűntettével vádolt ifj. Táncos András, Tóth (Pörge) Imre és Pelyvás András rablógyilkosok ellen hozott legfőbb törvényszéki Ítélet i. hó 29-én, hétfőn reggel ítis órakor liirdetteiett ki. A kir. törvényszék részéről jelen vol­tak: Biró Antal törvénysz.. elnök; Rek­­vényi. Lajos és Török Zsigmond bírák; Scherer Frigyes jegyző. A kir. ügyész­ség részéről: Csiky József kir. ügyész. A védelem részéről; Czeiz Máté, dr. Békeffy Gyula és . dr. Rcizner Lajos ügyvédek. Ifj. Táncos András, a ,büu értelmi szerzője és legnagyobb mértékben! végrehajtója felett a királyi kegy su­gara megtörött, amennyiben a halálos ítélet helyben hagyatván, ugyanaz rajta f. hó 3ft-án, kedden reggel fél 8, órakor végrehajtatott. Tóth (Pörge) Imre másodrendű vád­lott heitigtartó, Pelyvás András harmad­rendű vádlott pedig 15 évi fegyházra ítéltettek. ifj. Táncos András az ítélet kihirde­tése alkalmával megtartotta dacos, ki­hívó magaviseletét; midőn az elnök tudtára adta, hegy végvigaszul egy lelkész leend mellé rendelve, gúnyos mosollyal vetetto fel ajkait, mintha mondani akarná: »No csak hadd jöjjön . Az elnök azon felhívására pedig, hogy ii'ja alá a jegyzőkönyvet, azt vála­szolta: »irja alá az Isten«, ő nem ir alá. Amint a törvényszéki teremből kiki­­sértetett, szokás szerint egy keze és Iába nregvasaltatván, a hozzá közeledő Parcsetich Endre káplánt istenkárom­lással fogadta, bcszutó! eltorzult voná­sokkal fenhangou azt kiabálta: .távozz tőlem, Judds!« — Ezután a közönség megbotránkozása közben a ícgliáztcl­­íigyelő lakásán számára elkészült sira­­lemházba vezette''" Megdöbben az emberi kebel, 'elfacsá­­rodik a jobbérzésitek szive, midőn egy ifjúnál ily undorító erkölcsi süllyedést és...romlottságot tapasztal. * 'Nagy lélektant talány ez egy 21 éves ifjúnál, ki még a bitófa előtt, is — a neki nyújtott feszületet visszautasítja. . En­nek csakis vallástalan társadalmi ..rom­lottságunk az oka. A vizsgálat és a végtárgyalás alkal­mával kitűnt, hogy Voll Mátyás s.za­­baflkaj tokos s palicsi halászmester szolgalat abaji “állott ifi. Táncos András 1884. év április hó 6-án szolgálatát :íelr mondás nélkül elhagyva még aznap Tóth (Pörge) Imrével szövetkezve Voli Mátyásné megölését és .pénzének elvé­telét elhatározták és ehhez képest a mondott nap éjjelén a halászházhoz el is indultak s annak közelében levő fűz­fák közt letelepedtek, másnap reggel, í. évi április 7-én azonban a tervezett me­rényletet azért nem hajtották végre, mert ifj. Táncos András a halászházba való bemenetele alkalmával tapasztalta, hogy Voli Mátyásné nem volt egyedül, miért is a városba visszatérvén és a délelőtti órákban a piacon találkozván Pelyvás Andrással, ezt tervükbe be­avatták, ki a közreműködésre csakha­mar késznek nyilatkozván, előzetes megbeszélésükhöz képest este Tóth (Pörge) Imre apja házánál összejöttek, hol a,véghozviendö merényletet körül­ményesen megbeszélték és az éjszakát együtt töltötték; azonban másnap esős idő lévén, nem fogtak a merénylet Ki­viteléhez. hanem este Tóth (Pörge) Im­ié apja házánál ismét találkozván, a dolgot újból megbeszélték, inig végre csütörtökön, vagyis f. év április 9-én reg­gel a halászházhoz indultak, amikor az­tán Voli Máiyásnén a gyilkosságot és rablást kegyetlen módon végre is haj­tották és a meggyilkolt asszony birto­kában talált összes készpénzét — mint­egy Ifi) frtot —- elvitték és abból" kü­lönböző arányban megosztoztak. A hely­színén azonban ifi. Táncos András zsi­­nóros dolmányának gombja és pipája 'bűnjelként visszamaradván — mind a hármait csakhamar kézrckcrültek. Bcfo­­gatásuk alkalmával véres bűntettüket löszintén bevallották. Ez a rövid tény­állás. A ssiralomháza a fogháziel ügyelő egyik szobájábau rendeztetett be. A ’siralomház bútorzata egy kis asztal, fekete lepellel behúzva, rajta ,a feszület, ról és a gyónásról még mindig mitsem akart tudni. Öt óra felé újból enni kért, hoztak néki egy nagy tányér disznó­pörköltet, azt is jóizüen elfogyasztotta, bort is kért, de csak egy pohárral adtak neki. Ekkor véletlenül megtudta, hogy korareggel akasszák fel . . . elkezdett gondolkozni és piitiulni; a lelkész előtt odanyilatkozott, hogy hajnalkor jog nieggyóuní. Este 8 óra után a vonattal megérke­zett az öreg Táncos, az elitéit édes apja. A viszontlátás csak kevés percig tar­tott, mert az öreg Táncos azon Ígéret­tel távozott, hogy még éjfél előtt egész családjával visszatér. Az elitéit bűnös atyja látogatását közönyösen fogadta s alig távozott cl édes atyja, felhívta a börtönőröket, hegy meséljenek neki »históriát«; — aztán elkezdett velők ví­gan beszélni, mintha misem történne vele. Tizenegy óra tájban megérkeztek; apja, anyja, nővére, bátyja és- öccse. Amint ezeket megpillantotta — úgy­mond — »feltettem magamban, hogy nem sírok, de hiába; a szívnek uem le­het parancsolni« s elkezdett fájdalmasan birui. Anyjának szivére kötötte, hogy kis öccsét jól nevelje fel; bátyját pedig intette, hogy vegyen róla példát és. le­gyen becsületes ember. Ezután az asz­talra lehajtá fejét és zokogott, siralmá­ban felsóhajtott; »látják kigyelmetek édes szüleim, én nem vagyok beteg, és •mégis ép egészséges erőben s fiatalon meg kell halnom«. E kínos jelenet után a család eltávozott s ekkor licsszu csend állott be. A mély csendben egyszer csak felkel ifj. Táncos, szivarra gyűjt s elkezd viselt dolgairól a börtönőrök­nek beszélni; elmondja, hogy legelőször egy pipát lopott, aztán bicskát, 'tyúkot, pulykát s végül gyilkolt. Töredelmes vallomásában előadja, hogy neki viszo­nya volt a gazdasszonyával, az adott neki pénzt, hegy kártyázhassuk, a pénzt pedig rendesen az asszony férje nyerte 'cl. Egyszer csak azt vette észre —• úgymond —, hogy öt a gazdasszonya már nem szereti, hanem nálánál sokkal «hitványabbra« vetette szemeit; ekkor bosszút forralt s szó nélkül odafagyta •szolgálatát. Nem sajnálta azt, hogy meg­gyilkolta, de az mipdig furdalta a. lelkí­­í>méretét,) hogy midőn már az asszony' illáivá volt, késsel a hasalta szúrt... Ezután mintha egy nehéz tehertől sza­badult volna meg, nagyot sóhajtva ágyá­ra dőlt s elaludt. Egynegyed 3-tóf. egészen fél 5 óráig 1 nyugodtan aludt. A lelkész ágyához ■térdelt és imádkozott... gonosz lei­kéért. Mikor felébredt, gyorsan felkelt, kö­rülnézett, aztán vizet kért és incgmozs­­dott. Ekkor a lelkész figyelmeztette ígéretére, hogy gyónni fog. — Nem akarok gyónni. — De édes fiam, hisz megígérted. — Azért ígértem, hogy ne faggasson. E percben léptek be szülei és étles atyja kérelmére ezután meggyónt és áldozott, áldozás útin a feléje nyújtott feszületet áhítattal megcsókolta. Szürkületkor megérkezett a katona­ság és a fogház szűk udvarában helyet foglalt. Az akasztóját délután 5 órakor a kapu melletti szegletben már felállí­tották. A kivégzés idejét Kozarek, két segédjével, a; börtönörök szobájában várta, Kozarek 1843. évben született. Fiatal éveiben az állatgy ógyi n tézetiie n mint szolga volt alkalmzva. A hatvanas évek elején a pesti gycpinesicrhez került s ott mint segéd működött. 1867. évben, január 12-én, Baján két egyént kellett kivégezni; gazdája hirtelen uR.gbetege­­dett, öt küldte le Bajára, tehát ez volt első »műtété«. Ugyancsak január 17-éu Zomborban is u végezte az akasztást. Miután mindkét helyen a műtétek »sze­rencsésen"- sikerültek, billegés■ gazdáját ezután ö képviselte egész haláláig: 1S76. Ez időtől kezdve ,a maga kezére dol­gozik, 1881. év július 10-én 400 irt évi fizetéssel állami hóhérrá neveztetett ki, vagy amint önmagát nevezi »Scharf- Richterr«-ré lett. Kozarek boldog csalá­di életet él, 4 íiu- és egy leánygyer­meke van. Azon kérdésemre, hogy hány embert küldött már a másvilágra? nagybüszkén mondta, hogy a mai a negyvenedik lesz. —* Már egészen megvirradt, a kis börtönudvaron összegyűlt minden ren­dű és rangú egyének közt Török Zsig­mond kir. törvsz.* bíró is megérkezett, az elítéltet a vesztőhelyre kivezetteti s Jháttal a bitófának -- erős sóhajtások |közt hallgatta mind a három ítéletnek a I felolvasását. Az Ítéletek felolvasása egy 'jó félórát vett igénybe. Mi nem tartjuk keresztényi eljárásnak ezt a martirom­­sá&ot, azt hisszük, a törvény szellemé­nek elég lenne téve azzal is, ha az utolsó ítélet indokolás nélkül olvastat­nék fel. Az ítélet felolvasása után Csiky Jó­zsef kir. ügyész az elítéltet átadta Kö­zűteknek, hogy a kivégzést hajtsa végre. Ekkor Kozarek ifj. Táncos mellé állt. ez ránéz:-- Hát maga az? — Én vagyok. — Kérem, végezzen velem gyorsan, hogy sokáig ne szenvedjek. A pribékek megkötözték s felvezették a bi tőfához., menetközben a lelkész a feszületet feléje nyújtja, de c szavakkal utasította cl: »nem volt elég egyszer megcsókolni«. Midőn a bitófa • zsámolyára fcl'épctt, erős. férfias hangon a közönségtől tet­téért bocsánatot kért. A katonasághoz fordulva pedig intette őket, hogy: »róla tanuljanak, vegyenek példát, hogy a gonosztevőkre mi vár«. Ekkor a vezény­lő tiszt jelt adott, a dob pergett, Koza­­rck a hurkot az elitéit nyakába akasz­tó, a pribékek meghúzták a kötelet és ifj. Táncos András kiadta lelkét — füg­gött. Kozarek 3 pere múlva a kir. ügyésznek jelenté, hogy »fertig«. Az orvosok, dr. Tóth Béla kir. törvsz. or­vos és dr. Antunovits József városi fő­orvos 11 percnyi szünet után a bekö­vetkezett halált konstatálták. Tellát a kivégeztetés 14 percig tartott. A kaíouaparanesuok imára vezényelt, a közönség fövegei levette és a lelkész a kivégzett bűnös leikéért egy »Mi­­aiyállkot« mondott. Ezzel az igazság­szolgáltatásnak elég lett téve. A holttest még egy fűi óráig függött, koporsót hoztak és délelőtt 10 órakor ezernyi uéptömeg kíséretében a Bajai-ut melletti temetőbe kivitték.

Next

/
Thumbnails
Contents