Bácsmegyei Napló, 1925. január (26. évfolyam, 1-29. szám)
1925-01-01 / 1. szám
14. oldal BACSMEGYE1 NAPLÓ 1925. január 1 ügyvédjére biztass ez fölszólította ,a'z’ adóst, hogy a kliensének jaró 285 forintot,, karom nap alatt fizesse meg, mert máskülönben kénytelen lesz ellene..a törvényes lépéseket' megtenni. Azon kívül ieihivja, hogy a »jelen« levélért fizessen neki — az ügyvédnek — 1 írt u£ krajcárt. Másnap a mi emberünk méltatlankodva. rohan a kéz’m.üárus-boltba, felmutatja a levelet és szemrehányó hangon kérdi: — Mért tették ezt nekem? — Kénytelenek voltunk vele, mondták sajnálkozva. — Ne is tessék apprehend élni. Hiszen annyi esztendeig voltunk elnézőek. Gondolja meg, hogy ha.minden vevőnk úgy járna, el velünk szemben mint Uraságod, bátran bezárha.tnók az üzletünket, mert akkor egyenesen veszteségre dolgoznánk. •— De hiszen a követelésük biztos! — Biztos, bizto.s, de ha önön áll, húsz évig tart, amíg törlesztve lesz. ■ — Hát az idő olyan sokat határoz? — Mondtuk már a múltkor, hogy ily rendszer mellett a pénzünk .kamatjához se •’jutunk. ' Még se volt szép, hogy azt a levelet íratták, s most egyszerre követelik az egészet, holott részletfizetésben egyeztünk meg. ■' De kegyed, tisztelt uram, a részleteket se fizette. — Amikor egyszerre vásárolt háromszáz forintért árut, akkor se volt gazdagabb . . . Mennyit óhajt hát havonkint fizetni? A derék lérfiu előbb üt forintot proponált, s végre tízben állapodtak meg, s ez egyezésről okmányt állítottak ki. Az üzlet tulajdonosa megkönnyebbülten sóhajtott föl: — Rendben van. De még nem volt egészen rendben. Az adós ur azt kivárna még, hogy az ügyyéd által fölszámított 1 irt 08 krajcárt a cég fizesse, mert íriszen »a levelet ő.. Íratta«.' : — És nem is volt rá szükség, — tette hozzá mély. meggyőződéssel. — Mert hiszen anélkül is megegyeztünk. És azután, ha nem is épp .pontosan, de valahogyan, néha egy hónapot átugorva, de mindig néhány héttel későbben, fizetgette a tiz forintokat, de' rendesen oly gesztussal, mintha olyan adósságot fizetne, amellyel igazában nem. is tartozik. Hiszen olyan szövetekért kénytelen fizetni, amelyeket ő és a családja már rég elhordták! Ilyen világ volt hajdanában,, és ilyen adósok meg ilyen hitelezők léteztek akkor! * Mire a történet egyik hallgatója megjegyezte: — Én azt hiszem, ilyen adós elképzelhető ma is. De ilyen hitelező semmiimakönyvek s két óriási nagyságú égő gyertya, két, szék és egy vaságyból állott. Midőn if.i. Táncos Andrást a siralomházba a két fegyveres börtönőr bekísérte, a siri csendben az ég,ő gyertyák és a feszület látása mély benyomást látszott gyakorolni bűnös leikére. De csakhamar felemelte fejét s dacosan körülnézve az asztal mellé helyezett székre leült. A mellérendelt Parcsetich Endre lelkészt magától elutasította, kijelentette, hogy ö gyónni nem fog. A lelkész azon kérelmére, hogy térjen magába és béküljön ki Istenné.', azt válaszold: ». m kérek én senkitől kegyelmet«. Ezután fejét az asztalra lehajtá s a kezén s lábán levő láncszemekkel elkezdett játszszani. Az elitéltet 12 óra felé — a kir. ügyész és c sorok írója jelenlétében — meglátogatta édes anyja s egyik nőrokona, f; szomorú jelenet ssivetfácsaró volt. A szerencsétlen, anya fia nyakába borult és mindketten keservesen zokogtak; távozáskor apya és fiú elhalmozták egymást forró, ölelő csókokkal. E drámai jelenet után az elitéit megtorló szemét s kezdett magába szállani. Ezután nemsokára enni kért. A »Pest,város« szállodából hoztak neki finom ételeket. Az öt tál ételből álló ebédet egészen elfogyasztotta, még pedig — jóizüen. A fogbázfelügyelő által adott dgy pohár bort pedig mohón itta meg. Ezután egy szivarra gyújtott s elkezdett a börtönőrökkel vígan. csevegni a börtönben töltött élményeiről. A délutáni órákban a vallás vigaszá— Mert nem bírtam. Hogy fizessek havonta 15 forintot? Szegény ember ezt nem győzi. * i. esetre! Amiről a gyilkos bácsi beszélt Egykorú lap Tőik Pörge bűntársának kivégzéséről Karácsonyi számunkban közöltük Tóth Pörge Imre szomorú élettörténetét, ezért nem hagyhatjuk el annak az érdekes riportnak a közlését sem. amely egy egykorú szabadkai lapban jelent meg Táncos András kivégzéséről. A »Bácskai Ellenőr« január 1-én »Törvényszéki csarnok« cint alatt .emlékezett meg a kivégzésről. Érdekes cikke a következőket tartalmazza: A palicsi rablógyilkosság bűntettével vádolt ifj. Táncos András, Tóth (Pörge) Imre és Pelyvás András rablógyilkosok ellen hozott legfőbb törvényszéki Ítélet i. hó 29-én, hétfőn reggel ítis órakor liirdetteiett ki. A kir. törvényszék részéről jelen voltak: Biró Antal törvénysz.. elnök; Rekvényi. Lajos és Török Zsigmond bírák; Scherer Frigyes jegyző. A kir. ügyészség részéről: Csiky József kir. ügyész. A védelem részéről; Czeiz Máté, dr. Békeffy Gyula és . dr. Rcizner Lajos ügyvédek. Ifj. Táncos András, a ,büu értelmi szerzője és legnagyobb mértékben! végrehajtója felett a királyi kegy sugara megtörött, amennyiben a halálos ítélet helyben hagyatván, ugyanaz rajta f. hó 3ft-án, kedden reggel fél 8, órakor végrehajtatott. Tóth (Pörge) Imre másodrendű vádlott heitigtartó, Pelyvás András harmadrendű vádlott pedig 15 évi fegyházra ítéltettek. ifj. Táncos András az ítélet kihirdetése alkalmával megtartotta dacos, kihívó magaviseletét; midőn az elnök tudtára adta, hegy végvigaszul egy lelkész leend mellé rendelve, gúnyos mosollyal vetetto fel ajkait, mintha mondani akarná: »No csak hadd jöjjön . Az elnök azon felhívására pedig, hogy ii'ja alá a jegyzőkönyvet, azt válaszolta: »irja alá az Isten«, ő nem ir alá. Amint a törvényszéki teremből kikisértetett, szokás szerint egy keze és Iába nregvasaltatván, a hozzá közeledő Parcsetich Endre káplánt istenkáromlással fogadta, bcszutó! eltorzult vonásokkal fenhangou azt kiabálta: .távozz tőlem, Judds!« — Ezután a közönség megbotránkozása közben a ícgliáztclíigyelő lakásán számára elkészült siralemházba vezette''" Megdöbben az emberi kebel, 'elfacsárodik a jobbérzésitek szive, midőn egy ifjúnál ily undorító erkölcsi süllyedést és...romlottságot tapasztal. * 'Nagy lélektant talány ez egy 21 éves ifjúnál, ki még a bitófa előtt, is — a neki nyújtott feszületet visszautasítja. . Ennek csakis vallástalan társadalmi ..romlottságunk az oka. A vizsgálat és a végtárgyalás alkalmával kitűnt, hogy Voll Mátyás s.zabaflkaj tokos s palicsi halászmester szolgalat abaji “állott ifi. Táncos András 1884. év április hó 6-án szolgálatát :íelr mondás nélkül elhagyva még aznap Tóth (Pörge) Imrével szövetkezve Voli Mátyásné megölését és .pénzének elvételét elhatározták és ehhez képest a mondott nap éjjelén a halászházhoz el is indultak s annak közelében levő fűzfák közt letelepedtek, másnap reggel, í. évi április 7-én azonban a tervezett merényletet azért nem hajtották végre, mert ifj. Táncos András a halászházba való bemenetele alkalmával tapasztalta, hogy Voli Mátyásné nem volt egyedül, miért is a városba visszatérvén és a délelőtti órákban a piacon találkozván Pelyvás Andrással, ezt tervükbe beavatták, ki a közreműködésre csakhamar késznek nyilatkozván, előzetes megbeszélésükhöz képest este Tóth (Pörge) Imre apja házánál összejöttek, hol a,véghozviendö merényletet körülményesen megbeszélték és az éjszakát együtt töltötték; azonban másnap esős idő lévén, nem fogtak a merénylet Kiviteléhez. hanem este Tóth (Pörge) Imié apja házánál ismét találkozván, a dolgot újból megbeszélték, inig végre csütörtökön, vagyis f. év április 9-én reggel a halászházhoz indultak, amikor aztán Voli Máiyásnén a gyilkosságot és rablást kegyetlen módon végre is hajtották és a meggyilkolt asszony birtokában talált összes készpénzét — mintegy Ifi) frtot —- elvitték és abból" különböző arányban megosztoztak. A helyszínén azonban ifi. Táncos András zsinóros dolmányának gombja és pipája 'bűnjelként visszamaradván — mind a hármait csakhamar kézrckcrültek. Bcfogatásuk alkalmával véres bűntettüket löszintén bevallották. Ez a rövid tényállás. A ssiralomháza a fogháziel ügyelő egyik szobájábau rendeztetett be. A ’siralomház bútorzata egy kis asztal, fekete lepellel behúzva, rajta ,a feszület, ról és a gyónásról még mindig mitsem akart tudni. Öt óra felé újból enni kért, hoztak néki egy nagy tányér disznópörköltet, azt is jóizüen elfogyasztotta, bort is kért, de csak egy pohárral adtak neki. Ekkor véletlenül megtudta, hogy korareggel akasszák fel . . . elkezdett gondolkozni és piitiulni; a lelkész előtt odanyilatkozott, hogy hajnalkor jog nieggyóuní. Este 8 óra után a vonattal megérkezett az öreg Táncos, az elitéit édes apja. A viszontlátás csak kevés percig tartott, mert az öreg Táncos azon Ígérettel távozott, hogy még éjfél előtt egész családjával visszatér. Az elitéit bűnös atyja látogatását közönyösen fogadta s alig távozott cl édes atyja, felhívta a börtönőröket, hegy meséljenek neki »históriát«; — aztán elkezdett velők vígan beszélni, mintha misem történne vele. Tizenegy óra tájban megérkeztek; apja, anyja, nővére, bátyja és- öccse. Amint ezeket megpillantotta — úgymond — »feltettem magamban, hogy nem sírok, de hiába; a szívnek uem lehet parancsolni« s elkezdett fájdalmasan birui. Anyjának szivére kötötte, hogy kis öccsét jól nevelje fel; bátyját pedig intette, hogy vegyen róla példát és. legyen becsületes ember. Ezután az asztalra lehajtá fejét és zokogott, siralmában felsóhajtott; »látják kigyelmetek édes szüleim, én nem vagyok beteg, és •mégis ép egészséges erőben s fiatalon meg kell halnom«. E kínos jelenet után a család eltávozott s ekkor licsszu csend állott be. A mély csendben egyszer csak felkel ifj. Táncos, szivarra gyűjt s elkezd viselt dolgairól a börtönőröknek beszélni; elmondja, hogy legelőször egy pipát lopott, aztán bicskát, 'tyúkot, pulykát s végül gyilkolt. Töredelmes vallomásában előadja, hogy neki viszonya volt a gazdasszonyával, az adott neki pénzt, hegy kártyázhassuk, a pénzt pedig rendesen az asszony férje nyerte 'cl. Egyszer csak azt vette észre —• úgymond —, hogy öt a gazdasszonya már nem szereti, hanem nálánál sokkal «hitványabbra« vetette szemeit; ekkor bosszút forralt s szó nélkül odafagyta •szolgálatát. Nem sajnálta azt, hogy meggyilkolta, de az mipdig furdalta a. lelkíí>méretét,) hogy midőn már az asszony' illáivá volt, késsel a hasalta szúrt... Ezután mintha egy nehéz tehertől szabadult volna meg, nagyot sóhajtva ágyára dőlt s elaludt. Egynegyed 3-tóf. egészen fél 5 óráig 1 nyugodtan aludt. A lelkész ágyához ■térdelt és imádkozott... gonosz leikéért. Mikor felébredt, gyorsan felkelt, körülnézett, aztán vizet kért és incgmozsdott. Ekkor a lelkész figyelmeztette ígéretére, hogy gyónni fog. — Nem akarok gyónni. — De édes fiam, hisz megígérted. — Azért ígértem, hogy ne faggasson. E percben léptek be szülei és étles atyja kérelmére ezután meggyónt és áldozott, áldozás útin a feléje nyújtott feszületet áhítattal megcsókolta. Szürkületkor megérkezett a katonaság és a fogház szűk udvarában helyet foglalt. Az akasztóját délután 5 órakor a kapu melletti szegletben már felállították. A kivégzés idejét Kozarek, két segédjével, a; börtönörök szobájában várta, Kozarek 1843. évben született. Fiatal éveiben az állatgy ógyi n tézetiie n mint szolga volt alkalmzva. A hatvanas évek elején a pesti gycpinesicrhez került s ott mint segéd működött. 1867. évben, január 12-én, Baján két egyént kellett kivégezni; gazdája hirtelen uR.gbetegedett, öt küldte le Bajára, tehát ez volt első »műtété«. Ugyancsak január 17-éu Zomborban is u végezte az akasztást. Miután mindkét helyen a műtétek »szerencsésen"- sikerültek, billegés■ gazdáját ezután ö képviselte egész haláláig: 1S76. Ez időtől kezdve ,a maga kezére dolgozik, 1881. év július 10-én 400 irt évi fizetéssel állami hóhérrá neveztetett ki, vagy amint önmagát nevezi »Scharf- Richterr«-ré lett. Kozarek boldog családi életet él, 4 íiu- és egy leánygyermeke van. Azon kérdésemre, hogy hány embert küldött már a másvilágra? nagybüszkén mondta, hogy a mai a negyvenedik lesz. —* Már egészen megvirradt, a kis börtönudvaron összegyűlt minden rendű és rangú egyének közt Török Zsigmond kir. törvsz.* bíró is megérkezett, az elítéltet a vesztőhelyre kivezetteti s Jháttal a bitófának -- erős sóhajtások |közt hallgatta mind a három ítéletnek a I felolvasását. Az Ítéletek felolvasása egy 'jó félórát vett igénybe. Mi nem tartjuk keresztényi eljárásnak ezt a martiromsá&ot, azt hisszük, a törvény szellemének elég lenne téve azzal is, ha az utolsó ítélet indokolás nélkül olvastatnék fel. Az ítélet felolvasása után Csiky József kir. ügyész az elítéltet átadta Közűteknek, hogy a kivégzést hajtsa végre. Ekkor Kozarek ifj. Táncos mellé állt. ez ránéz:-- Hát maga az? — Én vagyok. — Kérem, végezzen velem gyorsan, hogy sokáig ne szenvedjek. A pribékek megkötözték s felvezették a bi tőfához., menetközben a lelkész a feszületet feléje nyújtja, de c szavakkal utasította cl: »nem volt elég egyszer megcsókolni«. Midőn a bitófa • zsámolyára fcl'épctt, erős. férfias hangon a közönségtől tettéért bocsánatot kért. A katonasághoz fordulva pedig intette őket, hogy: »róla tanuljanak, vegyenek példát, hogy a gonosztevőkre mi vár«. Ekkor a vezénylő tiszt jelt adott, a dob pergett, Kozarck a hurkot az elitéit nyakába akasztó, a pribékek meghúzták a kötelet és ifj. Táncos András kiadta lelkét — függött. Kozarek 3 pere múlva a kir. ügyésznek jelenté, hogy »fertig«. Az orvosok, dr. Tóth Béla kir. törvsz. orvos és dr. Antunovits József városi főorvos 11 percnyi szünet után a bekövetkezett halált konstatálták. Tellát a kivégeztetés 14 percig tartott. A kaíouaparanesuok imára vezényelt, a közönség fövegei levette és a lelkész a kivégzett bűnös leikéért egy »Miaiyállkot« mondott. Ezzel az igazságszolgáltatásnak elég lett téve. A holttest még egy fűi óráig függött, koporsót hoztak és délelőtt 10 órakor ezernyi uéptömeg kíséretében a Bajai-ut melletti temetőbe kivitték.
