Bácsmegyei Napló, 1925. január (26. évfolyam, 1-29. szám)

1925-01-01 / 1. szám

1925. január 1

BAC5MEGYEI NAPLÓ

15. oldal

Pardon, kérem

A két ördög - - Mi történt a kukoricaföldön?

Betöréses lopási ügyet tárgyai a bíróság. A vádlott; — Motorikus »hivatásos« tolvaj és szélhámos.. — megszokott otthonossággal ül a vádlottak padján és nagy lelkinyusalommul hallgatja a tanúvallomásokat.

A károsult. — egv kedves, közvetlen modorú uriasszony — lép a bíróság ele. Udvariasan 'meghajol.

Az elnök a szokásos kérdésekkel kezdi meg a kihallgatást és ennek során Megkérdi:

— Ismeri a vádlottat?

— Igen, — teleli az uriasszony, — ismerem, de bár csak ne ismertem volna meg, -- teszi hozzá bánatos han-Az elnök: Tessék elmondani röviden, hogy történt az eset.

Az uriasszony azzal kezdi előadását, hogy Pardon, kérem-, és terjengős, aprólékos elbeszélésbe kezd.

Az elnök türelmesen hallgattja egy darabig, de amikor túlságosan belemélyed. — szerinte fontos, de az ügy lényegére egyáltalában nem tartozó aprólékos mellékkörülmények elbeszélésébe, figyelmezteti, hogy csak azt mondja ei, ami az ügy érdemére tartozik és azt is rövidebbeu.

— Pardon kérem, — raoudia az úrnő,

— ha a biró tir beleszól, akkor nem tudom röviden elmondani s erre újból. — még terjengösebben — beszél, anélkül, hogy az iisv érdemét egy szóval is érintené. . ,

Az elnök (félbeszakítva a szoozönt): Magánál lakott a vádlott. Szobabérlő volt?

A tűim: Pardon, kérem, Eiiött hozzám, igen. eljött, hogy lakást keres. Azt mondta marhakereskedő, de disznókkal is kereskedik és lovakkal is. Kérem, egy nagy marha . . .

— Ez nem tartozik ide. Kiadta neki a szobát?

— Pardon kérem, idetartozik. Kérem, tekintetes bíró ur, egy nagy marhakereskedő, aki disznókkal és lovakkal is kereskedik, az jó lakó lehet, és azért kiadtam neki a szobát. 250 dinárért havonta. Nagyon rendes embernek látszott. Ki gondolta volna, hogy ilyent csinál?

— Mondja már meg, hogy mit csinált:

— Pardon kérem. Én nagyon bizalmatlan természetű, elővigyázatos asz-: szony vagyok. A kis pénzemet a dívám’ deszkái között tartom eldugva.

— Mennyi pénz volt?

— Tizenkétezerötszáz dinár. Ezt a pénzt két szelencében tartottam és mind a két szelencét a .dívány alsó deszkái közó rejtettem, hogy senki se tudjon róla. Az. ékszereim a szekrényben voltak, de a .szekrénykulcsot óvatosságból a pokróc alá dugtam mindig. Egyszer délután bejöttem a városba egv biuzt venni, sokáig válogattam és alkudtam,

— mert tetszik tudni, ha nem is kérnek sokat, jól esik alkudni. De sokat is kértek. Megvettem a blúzt.

Hála Istennek, esakliogv már megvette a blúzt.

— Pardon kérem; ez nagyon íontos. A blúz elég szép volt. Fekete szinii. már amiket maganvfaita asszony viselhet. Nekem nem keli. tetszik tudni, ami csiricsári. Maradt a pénzemből száz dinár. Mikor hazaértem, mindjárt a divánhoz mentem, hogy kivegyem az egyik pénzesszelencét és a százast liozzátegyem a rakáshoz. Mikor kivettem a szelencét hallom, hogy csörög valami benne. Mi csöröghet ebbe, gondoltam, hiszen a bankók nem szoktak csörögni. Kinyílom a szelencét, hát majd elájultam. A pénz eltűnt belőle, de volt benne egy kis diavó. egy ördög. Hamar avulok a másik szelence után. abba is csörög valami. Mit mondjak, abban se volt pénz, hanem egy kis diavó. Szaladok a pokróchoz, megnézni a kulcsot. A kulcs ott volt, de a szekrényből minden ékszer hiányzott. Hát kérem, esi csinálta, a uagv marhakereskedő. Megszökött a pénzemmel és ékszereimmel, de hála istennek, megfogták és egv részt visszakaptam a pénzből. az. ékszerből majdnem mindent.

Až elnök megkérdi a vádlotté-!, hogy így történt-c és miért tette a szelencékbe az ördögöt?

— Azért, felelte a vádlott.1 mert a környékbeli asszonyok mindig mondták, hogy a háziasszonyomnak sok pénze v. a. de elviszi az ördög, (jondnltam. ha ott találja az ördögöket azt fogja hinni. hogy nem én. hanem az ördög vitte e! a Pénzét, tn csak meg akartam tréfálni a háziasszonyt.

A vicc-nek pointie is van. A \ icces nagy marhakercskedöt elítélték két esztendőre.

Afi (orient a kukoricaíöUlön?

Egy tauyagazda azzal van vádolva, hogy feleségét megszurkáita a toiikakéssel. A faluban azt rebesgették, hogy az asszony erkölcstelen életet folytat. iiatal legényekkel szeretkezik és dcrilre-borura tördeli a házasságot. Ezért lépett akcióba a lonkakés.

Az asszony kereken. — nagyon kelek, gömbölyű menyecske — tagadja, hogy u megcsalta volna az urát.

— Nem volt nekem semmi kedvem a szerelmeskedésre. mondta.! — Az utam mindég részeg volt és ütött-vert.

Jönnek a tanuk, akik az asszony erkölcstelen életét akarják bizonyítani.

Az első tanú, egy tiagy. szikár, fekete ember. — szem- és fíiltamijá az asszonyka pikáns kalandjainak. Elmondta. hogy egy sötét augusztusvégi estéit. ~ »amikor nem világitolt a hold«, — kint járt a kukoricástöldön. Ahogy ott járt. egyszerre csak észreveszi, hogy - gv no és egy férfi vannak szorosan egymás mellett elhatva a kukoricásban. A kendőről ráismert az asszonyra, de a férfit nem ismerte meg. Két gyufát gyújtott és akkor a férfit is fölismerte. Egy falubeli legény volt.

— No. mit szó! ehhez? — kérdi a tárgyalásvezető elnök az asszonytó!.

— Azt mondom, kérem, hogy igazat mond ez az ember.

— Beismeri, hogy ott volt a knkorlcaföldön?-- Igen.

— A legény is ott volt?

— Az is ott volt.

— Es ei voltak bit jva ketten együtt?

El. De azért még sem minket fogott ám meg ez az ember, hanem mink fogtuk meg éltet. a... kukoricalonáson. Úgy volt kérem, hogy észrevettem, hogy topik a kukoricát. Műt egy este iesbe álltam. Egyedül pedig nem mertem ■ strázsáinE mert egy magányos asszonyt le is üthetnek. Hát egy férfit vittem magammal, a sáiát biztonságomra. így volt kérem,

A bíróság a komplikált kérdést nem tudta eldönteni. Övök rejtély, hosv kukoricát. vagy csókot lootak-c a sötét augusztusi estén, amikor nem sütött a hold . . .

—rítt.

Ezerszázkilencven százalékos községi pótadó

Csak a kereskedők, iparosok és a honoratior osztály fizesse

Irta : Fischer Jákó dr.

Snbotiea város háztartásának 1024. évi szükséglete 29.211.970 dinárban volt előirányozva, amelyre fedezetként csak 20.073.700 dinár mutatkozván, a 9.13S.2 70 dinár hiányt községi pótadóval kellett fedezni. A községi pótadó az IS86. évi 21. t. c. 14. §-u szerint az állami egyenes adók mán százalékosan vetendő ki. Lhiicz a művelethez tehát elsősorban tudni kell; hogy Subotica város polgárságát mennyi állami adó terheli és ehhez viszonyítva kdl megállapítani a törvényhatóság háziadóiát Százalékos »lányban.

A főszámvevöi jelentés az 1921. évi állami adóalapot 6.701.7^0 dinárban állapítja meg és a hiány fedezetére, az előző év i 550.% községi pótadó. helyett, 140% községi pótadót hoz javaslatba a kilencmillió dinár fedezetére.

Az egyenlő teherviselés és igazságos elosztás elvei alapján mindenféle egyenes állami adóra egyformán 140% pótadót kellett volna megállapítani. Evvel szemben a prošircni senat, amely tulnyomó részben földbirtokosokból és háztulajdonosokból áll, akik jövedelmüket láradákszcriicn élvezik vagyonuk után és csekély mértékben azokból, akik egyik napról a másikra fizikai és szellemi munkájukkal keresik a megélhetésük alapját, tulteszi magát a jog és méltányosság szabályain és a mutatkozó hiányt nem egyformán osztja cl, hanem a saját válláról leveszi azt és áthárítja a dolgozó osztály ezer gonddal és bajjal kiizködö munkás tagjaira. Elhatározza, hogy községi nótádéi tejében a luizbérjövedelmek mán, habár ezek a 00%-os állami háborús pótadó alól is mentesek, /40%', a föld, házosztály,

2. és I. osztálya kereseti, a tökekumat és járadékadó után 215 , ellenben a ill. oszt. kereseti és a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok adójú után 090% háziadó lesz fizetendő, amihez minden adózónál még 140% utadó és 70% iskolaadó hozzászámítandó. így áll elő az az eredmény, hogy a szabad foglalkozású polgárok, akiknek meg kell dolgozni a jövedelmükért, akiknek a kercctet eslö kell teremteniük, 1190% községi pótadót fizetnek azokkal' szemben, akik esetleg munka nélkül, pusztán a vagypnuk alapján előálló jövedelem után 140. illetve 245%-ot hajlandók \ isc! ni.

Ez. az egyoldalú és önző határozat is egyik bizonyítéka ürmük, hogy menynyire szükséges a községi autonómiának mielőbbi visszaálihása az általános választójog alapján és a köztigyek iránt érdeklődő intelligencia minél nagyobb számban való részvételével.

A törvénnyel és az Igazsággal homlokegyenest szentben álló költségvetési I atározalot a miniszter irtai napig, tehát az év lejártáig, sem hagyta jóvá t a suboticai Lloydnak több ízben tett indokolt felterjesztése folytán, r.em is bizonyos, hogy azt jóvá fogja hagyni. Mindeneseire stilszerü és a közigazgatási állapotokra jellemző, hogy ez a város egész éven át költségvetési exlexben tengődik és senkinek sem jutott eszébe, hogy az ilyen törvényenkivül levő állapotban tilos volt a községi adókat végrehajtás utján beszedni, a végre haji ás és árverés illetékek címén I0'?ú behajtási illetéket kiróni, iiz útlevelek kiadását megtagadni, az ingatlanok átíratását megakadályozni, a lakásigénylésekhez, a vámfizetéshez és az iparigarolványokhoz szükséges bizonylatok kiadását megtagadni.

Ámde az 1924. évi, jóvá nem hagyott, költségvetés még egyéb hibában is szenved, mert annak megszavazásakor már mindenki tudta, hogy az 1921. évben megállapított III. oszt. kereseti adóalap megsemmisittetett, tehát arra alapítani nem leltet. Tudta ezt a közgyűlés is. mely akként segített magán, hogy egy fikcióval csinált magának állami adóalapot, — mondván, hogy ha az adókivetést meg nem semmisítették volna, akkor az állami adóalap az. előzőnek legalább négyszeresét tenné ki és ezért azt a községi pótadót, amit koronákban kellene fizetni, fizessék dinár értékben. Kétségtelen, hogy a község nincs jogosítva. amint magát kifejezi, -kombinativ alapon állami adóalapot teremteni, hanem igazodni köteles a meglévő állami adóalaphoz. Ebben az esetben viszont 3— 4000% községi pótadót kellett volna megszavazni, amit a miniszter semmiesetre sem hagyott volna jóvá. Ezért kellett a nagy számot elleplezni avval, hogy a koronában fizetendő községi adót dinár értékben fizessük, mert ez , felületes felülbíráló előtt négyszer kisebb számot és megterhelést jelentett és nymodon a.jóváhagyás könnyebben kieszközöl befőnek Ígérkezett.

Jellemző az igazságtalan .teherelosz fásra az is. hogy a föld-jövedelem ai 50 év elö/t készült, kataszteri becslés kéz igazodik, amelyen csak annyi változtatást eszközöltek, hogy a tiszta jövedelem dinár értékben, tehát az 50 é viülti állapothoz képest, négyszerese számítandó. Ez a földbirtokokra nézv óriási kedvezményt és elenyésző teherviselést jelent.

Masonlúképen vagyunk a házbérjöv delmekkel, amelyeknek alapját az lo>0. évi bérek képezik. Ezek a bérek 1920. évben rnég jelentéktelen összeget képviseltek és utánuk csekély állami adó fi zeténdö, tehát az ezekre kiszabott községi pótadó is sokkal kisebb, miut amennyit proiektúHak a 1(1. oszt. kér. adó urán.

Ellenben a szabadfoglalkozásúak állami adójánál — a megsemmisítés ellenére — nemcsak a2 1920—22. évi megállapítást vették alapul, hanem akként kombináltak-, hogy az 1923-—25. évi kereseti adó az előző ciklusban megállapított adót legalább négyszeresen túl fogja haladni és ezután fizetendő a községi pótadó. Fikció I csinált magának a város az 1923— 25. évekre egy levegőben lógó állatni adóalapot.

Nézzük már most, hogy az így megszavazott — habár jóvá nem hagyott - - községi pótadókat miként szedi be a város?

Még egyetlen suboticai adózó sem tapasztalta, hogy a községi pótadó kiszámításánál elővették volna zz 192!. évben megállapított állami adólistát és ehhez igazították volna a községi pótadókulcsát,- hanem kivétel nélkül azt látta, hogy a mindenkor beszedett állami adó után szabták ki ezt. Tudvalevő, hogy az állami adóalap 1921. *v óta sohasem lett kevesebb, hanem több. A budget határozat azonban nem szabta a maga százalékait a Későbbi állatni adóalaphoz, hanem az 1921. évihez, tehát a városi adótísztueU mindenkor az 1921. évi adóalapot kellett volna előkeresni és a domesttkát ehhez igazítani.

Ha most tekintetbe vesszük. hogy a föld, iiázosztály, a tökekamat és járr.dékadö 1921. év óta nem változott, ellenben a házbéradó, a húz bérek fokozatos emelkedése folytán évenkiut nagyobb lett, a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok kereseti adóját 1921. év óta évenkiut kivetették és megállapították, a Ili. oszt. kér. adó alapját pedig a város 1923—25. évekre — képzeleti alapon — a négyszeresére emelte, — nyilvánvaló, hogy a városi határozatot végrehajtó közegek még a jóvá nem hagyott költségvetési törvény intencióját is ügyeimen kívül hagyják. amikor nem az 1921. évi, hanem a későbbi állami adók titán szedik be a domestikát.

A városi tanács maga is megijedvén eljárásának törvénytelen volta miatt, a december hó 15-én megtartott közgyűlés elé terjesztette az ügyet, hogy a saját felelősségét kisebbítse és azt vele., a píoíireui senat megossza. Ott azt a határozatot hozatta, hogy az eddig törvényes alap nélkül beklváiit községi pótadót adóelőlegként szedjék be. Ez u javaslat a kinevezett és a dolog mélyére nem hatoló képviselőtestület előtt határozat erejére is emelkedett, ele nézetem szerint ez u taktika sem mentheti a városi tárnics felelősségét, mert a közgyűlés sem hozhat a törvénnyel ellenkező határozatot. Már pedig nincsen olyan jogszabály, amely megengedné á törvényhatóságoknak, hogy .adóelőleg címén terheljék meg a lakosságot és nincsen olyan törvény, mely a képviselőtestületnek megengedné az ilyen kérdésben való határozathozatalt.

A másik ok, amiért ezt a. kérdést a közgyűlés elé vitték az. hogy ennek megszavazásától függ a tisztviselők tizenharmadik havi fizetésének utalványozása. Fii teljes mértékben méltányolom, hogy az afr.av.iló, kötelességét szorgalmasan és lelkiismeretesen elvégző tisztviselő kellő honoráriumban részesüljön, de a jogérzéscnmél fogva sohasem járulhatok hozzá, hogy ez a cél a törvény megsértésével éressék •:! és hogy ízt a terhet a lakosságnak nem .minden tagja egyenlően viselje, hogy annak viselése alól épen a vagyonosabb rész meneküljön a kereső osztály rovására. Egyébként erre a tizenharmadik havi fizetés megszavazására nézve is az a véleményem; hogy az a szervezési ’ szaháfyrendelet módosítása nélkül, egyszerű közgyűlési határozattal, nem történhetik és sérti az élő törvényt. Az adóelőleg kérdése pedig, miután a birtokon kívüli ietefcbezés kimondva nincsen, tovább is függőben marad, mert azt ha felebbezés nein érkeznék be, előbb jóváhagyás végen hivatalból fel kell terjeszteni a kormányhoz és addig annak végrehajtása csak az eddigi szabálytalanságok folytatását és fokozását jelentené.