Bácsmegyei Napló, 1925. január (26. évfolyam, 1-29. szám)

1925-01-01 / 1. szám

20 OLDAL * ÄRA 3 DINÁR POŠTARINA PLAĆENA XXVI. évfolyam !*; egjeiecik mioden reggel, ünnep ntän éi hétfőn délben Telefon szám: Kiadóhivatal 8—58. Szerkesztőség 5—10 Subotica, CSÜTÖRTÖK, 1925 január 1 n anm wm iiw iwwiw*i.<waBMHBBaBBaBC3EtMB—Bgi Előfizetési ár negyedévre 135 dinár 1. szám Kiadóhivatal: Subotica, Aleksandrova u!,l.(Lclbach-palota) Szerkesztőségi Aleksandrova ul. 4. (Rossia-Fonciére-palota) Régi téma, uj változatokkal Irta : Dettre János Kezdjük úgy, mint az öreg drá­maírók. Idő: jelenkor. Történik napjainkban. Színhely: a beogradi gyorsvonat, Szubotica és Topola között. Az újságíró véletlenül szembeke­rül egy kishegyesi magyar gazdá­val. Beszélgetni kezdenek s gyor­san rákerül a szó a politikára. — Hát a kishe^^esi ma avarok ki­re szavaznak? — kérdezi az újság­író. — Uram, mi egy szálig leszava­zunk a magyar párt jelöltjére. Ben­nünk nincs hiba. — És ki a‘magyar1 párt jelöltje? — kérdezi az újságíró: — Hát a Stráliges Béla nagyságos ur — mondja a kérdésen szinte meg­ütközve a kishegyesi magyar. * Csehszlovákiában négy v hét óta nv omdászsztráik van. Négy hét óta nincs újság. Oeiiszlov áftiábdír tíéfy hét óta elnémult és megsüketült — a kisebbségi mozgalom. Nem hal­latszik ki az országból a kisebbsé­gek panasza, de bent az országban sem hallják a kisebbségek az intő szót. a figyelmeztető útmutatást, nem érzik az összetartó erőt, a kö­zös sorsnak, a közös sérelmeknek, a közös fájdalmaknak összeterelő, összehajtó, hitvallássá szépülő, pro­grammá és cselekvő elhatározássá izmosodó hatalmát. Sajtó nélkül még kisebbségi moz­galom sincs, nemhogy eredményes mozgalom lehetne. (Hát még választások előtt!) * Bernády György, Marosvásárhely volt polgármestere, a későbbi ma­­rostordai főispán, a legpaUérozot­­íabb és legteremtőbb magvar intel­lektusok egyike. Bernády Györgyöt az erdélyi magyarság követelése az Erdélyt Magyar Párt elnöki szé­kébe hivta s Bernády csak azért nem lett elnök, mert elhárította ma­gától a jelöltséget. Bernády Györ­gyöt a minap meghívták egy kon­ferenciára. amelyen az erdélyi ma­gyar iskolák sorsa felől kellett ta­nácskozni s esetleg dönteni. Ber­nády nem veit részt a konferencián, melyet a nyilvánosság kizárásával akartak megtartani s távolmaradá­sát lényegében a következőképpen indokolta meg: — Akik a magyarság ügyében szót emelnek, az egész magyarság­nak felelősséggel tartoznak. Aki tit­kosságot akar, az a felelősséget akarja magától elhárítani. A ma­gyarság ellenőrzésének s a ma­gyarság vezetői felelősségviselésé­nek egyetlen módja van: a nyilvá­nosság * Kivonat a jugoszláviai magyar párt ügyrendjéből: Az elnöki ta­nácsnak. az intézőbizottságnak s a Iielyi intézőbizottságoknak ülései zártak. * Idézet valamennyi magyar koz la­koma tosztjából: »----És most ürítem poharamat a magyar sajtóra. Éljen a magyar sajtó!« (Hosszantartó éljenzés és taps.) * S most a zenei opusok szokásos beosztásával ellentétben az uj vál­tozatok után szólaljon meg a régi téma. A kisebbségi magyar politikának vannak fogyatkozásai, vannak szük­ségképpeni akadályai, melyek a tra­­diciótlanságból, a vérmérsékletből erednék s melyek természetes ve­lejárói annak a körülménynek, hogy ez a generáció a kisebbségi magyarság első nemzedéke. Akik az uralom részesei voltak s akik még nemi születtek bele a kisebbségi sorsba, azokat aligha lehet az ni organizmus éltető szervé' átülte’, ni. tizek á fogyatkozások n*» mjcghénitjdk, & kSzdchse* . me ne­hezítenek mindéit erőit:-,-- «ist, ká­ból a helyzetből folynak, amit a tör­ténelem elvégzése szabott ránk. Ezek a fogyatkozások kívül esnek az egyéni felelősség keretein. Tu­domást kell venni róluk, hiszen kétségbe kellene esnünk, ha tagad­nánk létezésüket, eredetüket s az egyéni elhatározások tói független hatásukat. A múló idővel egyre csökkenni fog azoknak az akadá­lyoknak hatása, melyek ebbe a ka­tegóriába tartoznak. A kisebbségi küzdelemnek van­nak azonban olyan béklyói is, ame­lyek a magunk rövidlátása, türel­metlensége, vagy az objektivitás hiánya rak harcunk tényezőire. Ki­sebbségi küzdelem - • ismételjük — sajtó nélkül nincs. S a jugoszláviai mnrrT-arság politikai vezetői közül milyen kevesen ismerik fel a sajtó szerepét a kisebbségi küzdelemben s milyen kevésben van olyan tiszta és emelkedett nézőpont, mely el tudná hanyagolni az egyéni relációk tárgyi és személyi szempontjait s le tudná vonni őszintén, becsülettel s egyedül a magyarság érdekeinek engedelmeskedve ennek belátás­nak következményeit. A jugoszláviai magyar sajtó már régen kinőtt azokból a keretekből, hogy keresse azok vállveregetö el­ismerését és leereszkedő jóindulatá­nak morzsáit, akiket ő Iéuteteit elő politikusokká s akik alá ő állt píedesztálul. hogy a nagyság lát­szatát keltse. Nem a jugoszláviai magyar sajtón múlott és múlik, hogy a politikai szervezkedés s a magyar sajtó nem mindig haladtak egy utón. A magyar sajtó elvégezte kö­telességét. Kötelességet teljesített akkor is. amikor a szervezkedés fontosságáról s a szervezők érde­meiről meggyőzte a magyarságot s olyan atmoszférát teremtett, mely előhívta, előparancsolta, elökény­­szeritette a magyarság politikai szervezkedését. Azoknak legíöbbie azonban, akiket a szervezkedés munkája az élre tolt. nem vettek és' nem vesznek tudomást a magyar sajtó hivatásáról, munkájáról és nélkülözhetetlenségéről. Milyen öldöklő küzdelem folyik most a parlamenti képviseletért. Mi­lyen szépen iveit mondatok bizo­nyítják a parlamenti képviselet szükségességét. A magyarság min­den éietnyilvánulása. minden moz­galma, minden akaratereje kimerül a parlamenti képviseletért megin­dult küzdelemben. Erő. tudás, lelke­­sültség. áldozatkészség, fáradhatat­lanság, a faji össze tartozandóság hatalmas érzése, a kisebbségi küzde­lem valamennyi eszköze és eröté- Ayezője most ezt az egyetlen célt szolgálja. Mi pedig azt mondjuk: bármilyen sikere lesz is ennek a tiszteletreméltó erőfeszítésnek, a magyar sajtó nagyobb munkát vé­gez. mint amilyenre a variamenti kénviselet képes. A németek szá­mukhoz képest gyönyörűen voltak képviselve a nemzetgyűlésen. Min­den magyarnak a szive fáit. amikor a muh választás eredményei isme­­retcsvjikő váltak. S ki állítja azt, hogy a harcos, elszánt, nagyszerűen '"tűé. " német párt -megjavította, a v;, \ németség helyzetér? Kept Sémik voltak, de kult'urbuiid­íüfc nincs. Félre ne érttessünk! Nem kicsi­nyeljük le ezt a küzdelmet, nem so­kaljuk a fáradságot, az energiát és az áldozatot, mert minden megtett lépés: nyereség s minden elért cél: siker, semmi sem áll tőlünk távolabb, mint hogy elbágvasszuk a harcosok hitét és lelkesedését, de a mai évfordulón, a végzett munka számadásainak s a végzendő mun­ka fölvállalásának napján mégis megkérdezhetjük: a magvar politi­kai szervezkedés vezetői megtet­­’tek-e mindent, avagy: tettek-e csak valamit is annak érdekében, hogy a jugoszláviai magvar lapokat bevon­ják a politikai szervezkedés és po­litikai küzdelem harci eszközei so­rába? Adtak-e alkalmat a jugoszlá­viai magyar sajtónak arra, hogy tájékozottsággal és értesüitséggel fölvértezve álljon helyt a magyar­ságért s vívja harcát a magyar élet teljessé tételéért. A magyarság szervezkedésének vezetői az uralmi nártnolitika avult útmutatásai alaián szabták meg magatartásukat. A politika régi urai­nak jól állhatott a táblabirós idegen­kedés minden nyilvánosságtól, az a titkosság és elzárkózottság. ami a pipafüstös, urambátyúmos. demo­kráciát hirdető, de paraszttól irtózó régi magyar politikának jellegzetes sajátsága volt. de ami az ni feltéte­lek közé s uj feladatok elé került ki­sebbségi politikát az eredménytelen­ség kátyúidba vonszolja. Bernády György nem vesz részt zárt érte­kezleten. mert a titkos mezbeszélé­­sen történtekért és elhangzottakért nem vállalja a magyarság előtt a felelősséget, a jugoszláviai magyar­ság vezetői pedig csak zártkörű megbeszélést, ülést vagy tanácsko­zást tartanak, nehogy a jugoszláviai magyarság tudomást szerezhessen arról, hogy mit határoznak sor­sában s milyen kötelességek elé ál­lítják. Pedig ma még az a helyzet, s fé­lünk, még sokáig az lesz. hogy a beogradi politika sokkal inkább a magyar lapok — s minden kérkedés nélkül elsősorban a legelterjedtebb fíácsmegyei Napiéi — állásfoglalásá­ból szerez tudomást a jugoszláviai magyarság kívánságairól, sérelmeiről és törekvéseiről, mint a magyar párt urainak a nyilvánosság kizárá­sával megalkotott határozataiból. Ez olyan tény. amire ezer adat van s aminek komolyságát és jelentőségét a magyar párt vezetői közül is töb­ben belátták már. Ámde, hogyan áll­jon helyt a magyarságért s a ma­gyarság politikai szabadságáért olyan módon a magyar uiság. hogy ez a helytállás a magyarság politi­kai szervezetének állásfoglalását sem elvi, sem taktikai kérdésben ne érintse, ha tájékozatlan a magyar szervezkedés vezetőinek álláspont­ja és választott taktikáin felől. A magyar újság elvégzi kötelességét legjobb tudása, lelkiismeretű és íisz­­,ta. magyar érzése szerint: de ue lás­sanak benne bűnt. ha a más jelével nem híd gondolkodni. Es ne is ve­gyék tőle rossz névéin elvégre, akik a magyar uiság politikájának irányát megszabják, azok már ak­kor is foglalkoztak politikával, ami­kor a kisebbségi küzdelem mai har­cosai legédesebb ebédutáni álmuk­ban sem gondoltak arra. hogy még pártvezérek, alelnökök és képviselő­jelöltek lesznek . . . Akik a szivükön is s nemcsak a szájukon viselik a magyarság érde­keit. azoknak első kötelességük helyre állítani a magyar sejtéi és a magyarság politikája között a test­véri viszonyt. Nem fáj-e mindenki­nek. akinek szivbeli . ügye minden érdek, hogy ma milyen gyámolta­lan, milyen erőtlen, milyen ügyeío­­gyott támasza a magyarság politi­kai törekvéseinek a magyar saitó. A magyar lapoknak az érvek bun­kójával s az igazság szikrázó pörö­lyével kellene a magyarság tudatá­ba beleverni a magyar képviselője­löltek nevét, az első oldalon öreg betűkkel kellene minden áldott nap megerősíteni a magyarságot köte­lességei teljesítésében. S c helyett mit látunk? Az a magyar lap, ame­lyik odaáll a küzdők mellé, erőtle­nül dadog, óvatosan köntörfalaz s elmélkedik és bölcsclkcdik akkor, 'a mikor harsogni és üvölteni kellene s zajjal és hangos panasszal kellene betölteni a közömbösség síiket te­reit. S azt a magyar lapot, amelyik • máskép tudná ezt a feladatot végez­ni, meg sem kérdezték afelől, hogy kik mellé állhat presztízsével, tekin­télyével. meggyőződésével s nyilvá­nosságának fölmérhetctlen erejével. Minden 10—15 magyar választót reprezentáló helyi szervezetet meg­kérdeztek véleménye és javaslatai felől, csak a magyar saitó orgánu­mait nem. A magyar szervezkedésnek leg­első feladata helyreállítani a meg­zavart viszonyt s minden ma­gyar lap erejét megnyerni a ma­gyarság politikai mozgalmának tá­mogatására. Ez a békekötés azon­ban csak annak belátásából indul­hat ki. hogy a magyar sajtó mun­kásai becsületes, önérzetes és áldo­zatkész munkások s hogy a magyar sajtónak nemcsak kötelességei van­nak, de jógái is lehetnek.

Next

/
Thumbnails
Contents