Bácsmegyei Napló, 1924. december (25. évfolyam, 330-355. szám)
1924-12-10 / 337. szám
6. oldal. BACSMEGYEI NAPLÓ 1924 december 10. Franciaország tiltakozott a magyar kormánynál a pécsi lázadás eütéltetése ellen A pécsi katonai ügyészség — mint annak idején közöltük — ez év nyarán vádat emelt három katona és hetven pécskömyéki bányász ellen, akik a vád szerint részt vettek a régi újvidéki 6-os osztrák-magyar gyalogezred 1918 május 20-ikán kitört pécsi lázadásában. A vádlottakat a katonai ügyészség intézkedésére letartóztatták és vizsgálati fogságban tartják mindaddig, amig a nionstre-pör főtárgyalásra nem kerül. A letartóztatottak október hónapban az Emberi Jogok Ligájához fordultak védelemért, mert szerintük a lázadási bünpör a trianoni békeszerződés 76-ik szakaszába ütközik, amelynek érteimében a volt monarchia polgárait a háború alatt elkövetett politikai bűncselekményekért nem lehet felelősségre vonni. Az Emberi Jogok Ligája magáévá tette a pécsi letartóztatottak iivrét és felkérte a szövetséges hatalmak kormányait, hogy a magyar kormánynál ilyen értelemben interveniáljanak. Az angol kormány — mint megbízható forrásból értesülünk — közölte az Emtberi Jogok Ligájával, bogy az ügyet megvizsgálja és amennyiben ney találja, hogy a pör a trianoni békeszerződéssel ellenkezik, úgy erre figyelmeztetni fogja a magyar kormányt. Franciaország ezzel szemben határozóit formában állást foglalt a pécsi politikai pör ellen és Herriot közölte a Ligával, hogy utasította Franciaország budapesti követét, hogy a magvar kormánynál tiltakozzék a pör vádlottainak bírói felelősségrevonása ellen. A kisantant kormányai ugyancsak tiltakozásukat jelentették be ebben az ügyben a magyar kormánynál. A megdorgált gyilkos és a gyermekrontó detektív Főtárgyalások a saboticai törvényszéken Slczák József kereskedősegéd volt, aztán detektív lett Becskereken, ahonnan ez év szeptember havában Szuboticára jött. Slczák Szuboticán Sterbig Józsefné magánzónőné! talált szállást, ahol rajta kívül még hárman laktak. Az uj lakó egy alkalommal, amikor Sterbig Józsefné Adára utazott egy napra, az asszony kilenc és fél éves Manci leánykája ellen erkölcstelen merényletet követett el. A merénylet hamarosan kiderült. Sterbigné feljelentette Slezákot, akit le is tartóztattak. Kedden tárgyalta a szuboticai törvényszéken Pavjovics István törvényszéki elnök tanácsa ezt a bűnügyet. A szeptember óta vizsgálati fogságbal levő vádlott tagadja a terhére rótt bűncselekményt. A vádlott után a kis Mancit vezették be a biróság elé, hogy mint tanút hallgassák ki. A kilenc és féléves kis leányka meglepő értelmcsséggel, részletesen elmondotta, hogy mit követett el vele a »detektív ur.« ( Ezután Perazsics Bozsidár dr. és Jeremies Risztó dr. törvényszéki orvosok terjesztették elő orvosi szakvéleményüket, amivel a bizonyítási eljárás be volt fejezve. i A perbeszédek után a biróság Ítélethozatalra vonult vissza, hosszabb tanácskozás után vádlottat bűnösnek mondotta ki és három évi fegyházra ítélte, két havi vizsgálati fogság beszámításával. Az ügyész súlyosbításért, az elítélt pedig fölmentés végett felebbezett. Hét éves bűnügy Kedden tárgyalta a biróság Korponaics Mihajló szuboticai lakos egyik bűnügyét. A kedden tárgyalt bűnügy még 1917. évből ered, amikor Korponaics egy verekedés alkalmával Pertics Márkó nevű katonát késsel a combján megszűrt és két héten túl gyógyuló sérülést okozott. A vádlott nem tagadja, hogy megszurta Pcrtics Márkot, de azzal védekezik, hogy részeg volt. A bíróság — tekintettel arra. hogy a hét év előtt történt esetnél a vádlott még fiatalkorú volt — dorgálásra ítélte Korponaicsot, akit az ítélet után visszavittek Mitrovicára, ahol egy 1922-ben elkövetett emberölés bűntettéért tölti ki 10 évi fegyházbüntetését. Thomas ellen Zagrefaben is tüntettek a kommunisták A munkaügyi hivatal vezetőjének tanulmányútja Zagrebból jelentik: Thomas Albert, a francia kormány volt municiós minisztere, a nemzetközi munkaügyi hivatai jelenlegi vezetője, Bcográdból Zagrebbe érkezett. A pályaudvaron a Zagreb: munkáskamara és a kereskedelmi egyesületek kiküldöttei fogadták, akikkel Thomas a munkáskamarának az Ilicán levő’ helyiségébe hajtatott. A kamara épületében van a zagrebi független-munkásszakszervezetek legtöbbjének a helyisége is. Amikor Thomas Albert az épületet elhagyta, a szakszervezeti munkások, akik értesültek a volt miniszter ottartózkodásáról, mintegy kétszázan az uccára gyülekeztek és zajos tüntetést rendeztek Thomas ellen. A kommunista munkások ilyen felkiáltásokat hallattak: „Le a szociálpatriótákkal! Le a szocializmus árulóival!“ Az egész demonstráció mindössze néhány pillanatig tartott, miközben Thomas és kísérői beültek az épület előtt várakozó automobilokba és a vasútállomásra hajtattak. A rendőrség közbelépésére nem került sor, mert helyszínére küldött rendőrcsapat megérkeztéig a tüntető munkástömeg szétoszoit. A tüntetés alatt semmi incidens nem fordult elő. Százkilencven tanú a hannoveri szörnyeteg ellen Súlyos vallomások a tömeggyilkosság főtárgyalásán jelentik: Hannoverből jelentik: A borzalmakban bővelkedő végtárgyalás negyedik napján a tanuk vonultak fők Összesen 190 tanú van beidézve s ezek közül az elnök egyelőre 20 tanút marasztalt a tárgyaláson, a többiekre a hét végén kerülhet sor. Rendőrök vannak beidézve a vádlottak személyes biztonságára, mert a védőügyvédek vasárnap tömegesen kaptak fenyegető-leveleket, hogy a tanuk a tárgyalóteremben agyon fogják lőni Haarmannt. Az első tanú dr. Schaper országos törvényszéki tanácsos, aki mint vizsgálóbíró szerepelt a bűnügyben. Elbeszélte, hogy Haarmann minden egyes gyilkosságot, amelyet a vizsgálat során elébe tárt, beismert és gondosan vigyázott, hogy Qranst ne mártsa be. Többször mondta is, hogy bárcsak sikerülne Oranst a vád alól tisztára mosnia. Határozott benyomása az volt, hogy Haarmann a Grans leigázó befolyása alatt állott. Haarmann semmit sem tagadott, de Qrans annál körmöníontabbul védekezett. Lange bűnügyi főfelügyelő, aki a bizonyítékokat összeszedte Haarmann és Qrans ellen, a következő tanú. Nem igaz, — úgymond — hogy Haarmann a rendőrség besúgója volt. Raetz bűnügyi rendőrfelügyelő tanú szerint Qransnak tudnia kellett, hogy azok a ruhák, amelyeket Haarmanntól kapott, véres áldozatok ruhái. Dr. Lochte göttingai egyetemi tanár, ervosszakértő előadta, hogy Haarmann szobájában a padlóról kiemelt deszkákon kétségtelenül vcgyelcmeztc az embervért, ollenben a baltán embervér nyoma nem volt. Megvizsgálta azt a kisebbszerü konyhakést, amilyennel burgonyát szekták hámozni. Azon embervér volt. Ezzel a késsel darabolta föl Haarmann a holttesteket. Witzbold bűnügyi rendőrbiztos arról vallott, hogy Haarmann és Qrans között a lehető legmeghittebb volt a viszony és Haarmann vakon engedelmeskedett Grans parancsainak. Akisek Haarmann csak jót akart A szakértők után jött az első tanú: Seemann asszony, akinek Haarmann tőszomszédságában zöldséges bódéja van. Ez az asszony elmondta, hogy Haarmann gyakran vitt nehéz terhet hátizsákokban. Egyszer megkérdezte, mi van a zsákokban és Haarmann igy felelt: — Az ember vesz és elad. Valamiből csak meg kell élni. Gyakran jártak fiatalemberek Haarmaimhoz, — folytatta a tanú — jóképű tanulók is voltak köztük s én figyelmeztettem a férjemet, hogy Haarmann rosszban sántikál. Férjem kérdőre is vonta Haarmannt, mire ő dicsekedve felelt: — Ezek olyan fiuk, akik a bűn útjára tértek és én meg akarom őket javitani. Mikor Rothe Friedel eltűnt és a gyanú Haarmannra terelődött, de néhány nap múlva megint otthon volt és akkor ő beszélt hozzám a zöldséges bódéba: — Látja, nagyságos asszony, hazaengedtek, mert bebizonyítottam, hogy éti azoknak a fiuknak csak javát akartam. Haarmann összcvagdalta az embercsontokat Danielné, akinél Haarmann később szobát bérelt, elbeszélte, hogy Haarmann rengeteg vizet hordott a vízvezetékből a szobába és gyakran hallatszott olyan dörömbölés és döngetés a szobából, hogy a szomszédok panaszkodtak miatta. Sejtelme sem volt arról, hogy Haarmann ilyenkor holttesteket vagdal szét és a csontokat baltával hasogatja. Koolbes szivarkereskedő, akinek boltja ugyanabban a házban van, ahol Haarmann lakott, sokszor látta Haarmannt. Bejött az üzletbe és rendesem jófajta szivarokat és olcsóbb cigarettákat vásárolt. Sűrűn mentek Haarmannhoz fiatalemberek és ö gyanakodott, hogy a francia idegen légió számára toboroz. Egyszer meg is kérdezte Haarmanntól, hogy mit keresnek nála azok a fiatalok. — Egyszer én és a szomszédasszonyom láttunk egy csinos fiatalembert Haarmannal. Pár nap múlva olvastuk az újságokból, hogy egy fiatalember eltűnt. Elhívtam magammal a szomszédaszszonyt a rendőrségre, ott megmutatták nekünk a fényképet és mind a ketten felismertük azt a fiút. Láttam azt is, mikor Haarmann nem egyszer hátizsákot vitt a Leine-folyóhoz. Ez rendesen estefelé történt. Haarmann (felugrik és rárivall a tanúra): Hazudik! (Az elnök felé): Ez az ember szemtelenül hazudik! Koolbes szivarkereskedő: Még maga mer valakit sérteni? Maga gaz himpellér! Nagynebezen Sikerült a tanút lecscndesiteni, aztán megeskették vallomására. Ä Márffy-pör egyik tanúja öngyilkosságot kísérelt meg a fogházban Gyónás után felakasztotta magát Budapestről jelentik: A FvLrffy-ügy tárgyalásán a vádlottak többiben szóvátették, hogy cellájukba csuktak egy Horváth János nevű fogoly detektívet azért, hogy ez beszélgetés közben kivegye titkaikat és ellenőrizze levelezéseiket. Horváth csakugyan érdekes megfigyeléseket tett, amennyiben szemtanúja volt annak, hogy Márffy milyen levelezést folytat a külvilággal és miket válaszol a hozzáintézett levelekre. Marossy és Szász vádlottak azt vallották a tárgyaláson, hogy ők tudták, hogy Horváth spicli és ép ezért őt szándékosan félrevezették. Horváth János volt detektívet annakidején azért tartóztatták le, mert tagja volt egy dollárhamisitó társaságnak, mely Budapestet és Bécset hamis dollárokkal árasztotta el. A detektívet később szabadlábra helyezték, de a nemrég megtartott tárgyaláson az ügyész indítványára újból letartóztatták, mert az a gyanú merült fel ellene, hogy útlevelet szerzett magának, melynek segítségével külföldre akart szökni. A tárgyalás azzal végződött, hogy Horváth Jánost bankjegyhamisitás büntette címén 5 évi jegyházra, vádlott társait pedig 7—8 évi fegyházra Ítélték. Horváthot az ítélet nagyon lesújtotta és elhatározta, hogy öngyilkosságot követ el. Szombaton este gyónás volt a fogházban. Cellájából, amelyben ketten voltak, először ő ment fel gyónni és csak mikor visszajött, ment fel a szobatársa. Amig ez távol volt, Horváth egy előre elkészített összecsavart törülközőkendövei felakasztotta magát az ablakrácsra. Már hörgőit, amikor cellatársa visszaérkezett, aki lármát csapott és az öngyilkosjelöltet levágták. Az előhívott fegházorvos konstatálta, hogy gégéje megsérült, ezért gyógykezelés végett kiszállították a gyüjtőfogház rabkórházába. Mérges gázzal gyilkolták meg az orosz-lengyel határon átutazókat Varsóból jelentik: Az utóbbi hetekben egyre gyakoribbak lettek az orosz-lengyel határon a rablógyilkosságok. Alig múlt el nap, hogy a: határ mentén ne akadtak volna meggyilkolt embernek teljesen levetkőztetett holttestére. Úgy a lengyel, mint az orosz rendőrség lázasan nyomozott a titokzatos gyilkosságoki ügyében, mig végre az orosz rendőrségnek sikerült a gyilkosokat ártalmatlanná tenni. Egész rablógyilkos bandát fogtak el, a melynek tagjai olyan emberekre vetették ki' a hálójukat, akik útlevél nélkül akartak átkelni a határon. A negyventagu rablóbanda vezére egy Bichstein nevű állítólagos ügyvéd volt, aki saját pompásan berendezett palotájában lakott. A rablók úgy intézték a dolgot, hogy az illető, aki át akart kelni a határon, egy rejtett helyen levő vadászkunyhóban legyen kénytelen tölteni az éjszakát, ahol alvás közben mérges gázzal itatott álarcot tettek az arcára, úgyhogy a szerencsétlen megfulladt. A holttestet azután teljesen kifosztották, kivitték a kunyhóból és vagy egy mocsárba, vagy árokba dobták, vagy pedig fára akasztották fel. A két legutolsó áldozat egy diák volt az anyjával, akiket a banditák lelőttek. Azonban sem a fiú, sem pedig az anyja nem háltak meg azonnal és úgy akadt rájuk hajnaltájban az orosz határőrség. Az elfogott rablókat haditörvényszék elé állították, ezek közül hetet halálra, a többit pedig életfogytiglani fegyházra ítélték. A halálraítélteket azonnal agyon is lőtték.
