Bácsmegyei Napló, 1924. december (25. évfolyam, 330-355. szám)
1924-12-07 / 335. szám
1924 december 7. BACSMEGYEI NAPLÓ 5. oldal. PótváSasztás lesz Miskolcon Ä demokrata jelo t kapta a legtöbb szavazatot Budapestről jelentik: A miskolci választókerületben szombaton reggel megkezdték a szavazatok öszszeszrímlálását. A délelőtt folyamán az első, második és harmadik körzet szavazatait számlálták össze, a melyekben a nemzeti demokrata jelölt Haska Vilmos kapta a szavazatok többségét, utána az ébredő Borbély-Maczky Emil következett, mig az egységespárti jelölt, Tarnay Gyula az utolsó helyen végzett. Részletes eredmény ez volt: /. körzet: fruska Vilmos 386 Tarnay Gyufa ■ 296 Borbély-Maczky Emil _ 141 II. körzet: Iiuska Vilmos 316 Tarnay Gyula 135 Borbély-Maczky Emil 378 III. körzet: Huska Vilmos 351 Tarnay Gyula 125 Borbély-Maczky Emil 120 A szavazatok állása déli egy órakor tehát ez volt: Huska 1053, Tarnay 555, Borbély-Maczky 639. A választás végső eredménye csak délután öt órakor került nyilvánosságra : fíuska Vilmos 2337 Borbély-Maczky 1682 Tarnay Gyula 1024 Miután Huska nem tudta megszerezni az abszolút többséget, pótválasztásba kerül Borbély-Maczky ébredőjelölttel. Chaplin 26-ikfelesége iskolásláng A bíróság kötelezte, hogy tovább tanuljon Parisból jelentik: A Montmarte egyik mozgószinházában tegnap este tüntetés volt. A filmen Charlie Chaplin ismert alakja jelent meg. A közönség, mint rendszerint, hozzá akart fogni a kacagáshoz, amikor éles hang hasította át a levegőt: — Szégyen, gyalázat, hogy ilyen ember a tisztességes közönség előtt megjelenik. Pfuj! Az ügyeletes rendőrök nyomban körülvették a kiabálót, azt hívén, hogy őrülttel van dolguk. — Nem vagyok én bolond, — tiltakozott az ötven év körülinek látszó öreg ur — én csak az ellen emeltem fel szavamat, hogy ez a gyalázatos kékszakáll továbbra is megbotránkoztassa a tisztességes embereket. Az előadás néhány pillanatra megakadt. Az öreg urat kivezettél: és ezalatt folyton „a gyalázatos Chaplinről“ beszélt, aki a múlt héten házasodott meg huszonhatodszor és az előbbi huszonöt feleségétől a legkülönbözőbb módon szabadult meg. Több párisi lap a botrány hírére nyomban táviratilag fordult a Los Angelosban időző Chaplinhez s megkérdezte tőle, igaz-e, hogy huszonhat nőt vezetett már oltárhoz. Chaplin igy válaszolt : „Nem igaz 1 Sokkal kevesebb aszszonyt fogyasztottam el, mint amanynyiről az öreg mamik beszélnek“. Akárhányadszor házasodott is meg Chaplin, ennél sokkal nagyobb érdeklődés veszi körül a legutolsó feleségét, aki Lita Grey néven tűnt fel a vásznon Litát Chaplin fedezte fö! három esztendővel ezelőtt, aki akkor mindössze tizenhárom éves volt, de tizenegynek sem látszott. Chaplin kitanittatta s most tizenhatéves korában feleségül vette. Chaplin volt felesége, Milford Harris bosszúból feljelentette Chaplint, hogy legújabb felesége még kiskorú és iskolaköteles. Az eset igy a losangelosi bíróság elé került, amely arra kötelezte Chaplint, hogy feleségét, aki még iskolaköteles, járassa az iskolába. — De biró ur, — vetette ellen Chaplin, — hiszen a feleségemnek a háztartást kell vezetni, azért házasodtam meg! — Mindegy, — hangzott a válasz — a törvény, törvény! Ha a felesége holnap reggel nyolc órakor nem megy az iskolába, meg fogom magát büntetni. Lita Grey azonban hallani sem akar az iskoláról. Onagysága már egészen zsenge korában nagy ellenszenvet érzett minden iránt, ami az iskolával öszszeíügg. Ennek tulajdonitha'ó, hogy még írni és olvasni sem tanult meg. A nevét is csak nagynehezen tudja leírni... — ,Minek az a sok bolondság — okolta meg különös álláspontját — az ember igen nagy színésznő lehet akkor is, ha nem tömik tele fejét tudományokkal. Én bizony nem fogok iskolába járni, ha százszor is elitéinek. — De ha Chaplin parancsolni fogja! — vetették ellen az újságírók. — Chaplin csak azt parancsolhatja, hogy csókoljam meg, de azt, hogy iskolába járjak, azt nem. Az amerikai közönség? most kíváncsian várja, fog-e iskolába járni a leghíresebb filmszínész felesége, vagy sem. Benes a magyar királykérdésről „Magyarország a királykérdást csak a szövetségesekkel egyetértésben oldhatja meg“ A prágai Ccsko Slovo közli azt a beszámolót, amelyet Benes külügyminiszter a cseh nemzeti szocialisták gyűlésén fog Csehszlovákia külpolitikájáról előterjeszteni. A. jelentésben a fontosabb külpolitikai kérdésekről Benes a következőképpen nyilatkozik: Véleményünk szerint az európai helyzet már annyira fejlődött, hogy nem lehet semmiféle külpolitikai okot felhozni a Szovjetoroszországgal való diplomáciai viszony megkezdése ellen. Az az állam, amely ma nem ismeri el Oroszországot, abnormis helyzetbe kerül az általános politikai fejlődéshez való viszonyában. Ezen a ponton elérkezünk az úgynevezett szláv politika kérdéséhez. A szláv probléma széleskörű és nehéz probléma. A szláv politika eddigi formulázása ködös volt. mint ahogy az nem is lehetett másképpen. Lengyelországnak, ennek a területié meglehetősen nagy államnak, megoldatlan vitás kérdései vannak Oroszországgal. Hasonló a viszony a délszlávok és a bulgárok között. A szláv politika konkrét koncepciójának legnagyobb akadálya az a felfogás, amelyet Európa többi része a szláv politikáról táplál. A szlávok szövetségét, vagy a pánszlávizmus valamely tormáját aggodalommal nézi Románia. Olaszország. Anglia. Németország. Magyarország, Ausztria. továbbá Franciaország, az északi államok és több kisebb európai állam közvéleményének egyrésze. Nem áll érdekünkben, hogy a világot megrémítsük pánszláv tervekkel. A Magyarországgal való konfliktus 1921 nyaráig folyton élesedett, mig végre Károly ex-király Magyarországra érkezésével nyilt harccá fajult. Hadseregünket mozgósítottuk; éles nézeteltérés keletkezett köztünk és a nyugati szövetségeseink közt, akik nem tudták rögtön megérteni, miért akarunk mi a Habsburgoktól örökre megszabadulni. Végül az egész konfliktus végérvényesen a mi javunkra oldódott meg. Károlyt száműzetésbe vitték. a magyar kormányt pedig arra kényszeritették, hogy a Habsburgokat minden időkre trónvesztetteknek nyilvánítsa és hogy a királvkérdést a szövetségesekkel — voltaképpen velünk is — egyetértésben oldja meg. Németországban és Magyarországban a demokrácia csak lassan halad előre. ,4 németországi c:s magyarországi demokrácia fejlődésétől igen erős mértékben függ Euhópa békéje Körutazás a nyomorúság országában Szegény ember szándékát boldog isten bírja liez, mint a portékájukat verses énekkei kínáló árusok, a bcsnyák bazárosok, cipőtisztítók, képeslap-, levélpapír- és eipőzsinórárusitók. Jellegzetes alakok voltak közöttük, konszolidált egzisztenciák, rendes ügyfelekkel és minden nap megjelenő adakozókkal. Ott állottak a templomok környékén, a pályaház bejárójánál, a forgalmas utcasarkon és el nem távoztak, amig négy-öt dinár nem gyűlt össze kalapjukban. Ebből megéltek s talán, hacsak ez is nem a múlt idők -romantikus legendái közé tartozik, vagyont is gyűjtöttek. Beszélik, a rendőrségen is úgy tudják, hogy évtizedeken keresztül állott a Ferencrendiek temploma előtt egy féllábu ember. Nagyon szánandó külsejű ember. Jól ismerte mindenki. Kéthárom korona is összegyűlt naponta a zsíros kalapjában. Este fürgén hazafelé lépkedett. A külső perifériákon lakott, kétszobás lakása voit. Családja rendes polgári módon élt. Az egyik szobában zongora állott s két leányához zenetanár járt. Leányait iskoláztatta, az egyik egy állami tisztviselőnő volt, a másik könyvkötészetet tanult. A kosztot a népkonyháról hozatták és a kis család nagyon szépen, boldogan éldegélt. A háború kitörése napján a kisebbik leányt elütötte egy autó és meghalt. Az apa emiatt búskomorságba esett és a temetés után egy héttel öngyilkosságot követett el: megmérgezte magát. Egész Subötica koldusainak részvéte kisérte sírba és ezen a, temetésen amely egy igazi koldustemetés Soha annyi koldus nem volt Suboticán, mint mostanában. Ha reggel kimegy az utcára, á villamosmegálló előtt feléd nyújtja a nyitott tenyerét, délelőtt a munkád elvégzése közben, a belvárosban és a forgalmasabb utcákon gyerekkel a karján szánalmas rongyokba burkolt asszony vesz könyörgő pillantásokkal ostrom alá, délben öreg, csoszogó anyóka kér levesrevalót és rongyos cafatokba öltözött gyerek áll elibéd és kér kenyeret. S találkozol velük, szánandókkal a villamoson, délután a korzón, mindenütt, ahol nagy tömegek fordulnak meg, este végigjárják a kávéházakat s ha éjjel végigmész az utcán, kérő könyörgésükre fülel fel a füled. Gyerek és asszony, férfi és öreg, s rokkant, mind könyöradományaidra vár. S ezeken a szegényeken kívül vannak a sokkal szegényebbek, szánandóbbak, a minden könyörületet megérdemlő, szenvedéseikben és fájdalmaikban mártírok, a szemérmes szegények, akik rösteinek kiáilani az utcasarokra, hivatalokba járnak, semmit érő apróságokat kínálnak eladásra s hálás pillantással veszik, ha megvásárlód a portékájukat, néhány dinárra! többet adsz a gyufáért a megszabott árnál, s amazok, akik még tovább tartanak szemérmességükben, magánosokhoz nem mennek, hanem a jótékonycélu intézményeknél kérnek segítséget a biztos étihalál ellen. Oh, (i régi szép idők!... Subötica utcáin mindig voltak koldusok, úgy oda tartoztak az utca kéucvolt, minden 'épkézláb koldus megjelent A szegénynek még a tél is ellensége A nyomornak, szegénységnek és tehetetlenségnek sorozatos regényeit lehetne megírni a sok koldusról. Ezek a mai koldusok nem kendőzik a nyomorúságukat, a puszta létük könnyekre fakasztja és könyörületességre indítja a legkeményebb szivüeket. Éjszakánként az Aleksandrova ulica egyik sötét kapualja mellett áll egy katonasapkás rokkant katona. Kovács Györgynek hivják. Negyvenkilenc éves. Lakatosmester volt, a háború alatt behívták hadimunkára. Amikor az öreg ember kiért a frontra, beosztották hidásznak. Ágyutüzben kellett hidakat építenie. Idegsokkot kapott, minden tagjában állandó a reszketés. Egy ideig kezelték, azután kiküldték a kórházból. Gyógyíthatatlan. Volt egy fia, Gábornak hívták. 1918 végén, az utolsó harcok egyikében, az olasz fronton meghalt. Felesége is volt Kovács Györgynek. Az meg elhagyta, nem akart egy nyomorékkal együtt élni. Most magára van és addig gyűjtögeti a papirbankókat, amis összegyűl annyi, hogy a menhelyen aludhasson és másnap ennivalóra teljen. Minden napin nj harc, kétségbeesett viaskodás az élettel és a kegyetlen téli hideggel. — Most meg csak hagyján — mondja —, de majd ha beáll az igazi komisz hideg. A koldusgyerekek sorsa a legrettenetesebb. Egész életük és otthonuk: az utca, amely megmérgezi és lealjasitia őket. A koldus kisgyerekek csapatosan kószálnak Suboticán és a legforgalmasabb utcákon hirtelen rátámadnak a járókelőkre kinyújtott tenyerekkel: — Molim lepő... j Vagy: —. Szegény édesanyám beteg... A legtöbb ilyen gyerckkoldus azonban tisztán egyéni akcióból kéregét és a pénzt cukorra, vagy játékra költi. Tisztességes, jóiker eső iparos-családok gyermekei járnak koldulni a suboticai utcákon, bemerészkednek a kávéházakba, nyilvános helyekre, sőt magánházakba is becsengetnek és nem lehet tőlük szabadulni. Ez most divat és paskszió m inálunk, semmi szégyenérzet nincs ezekben a rajkókban, csupán a pénz vágya. Az igazi koldusgyerek sohase bátor és tolakodó. Mindenesetre itt van a legfőbb ideje: segíteni a nyomorgókon és enyhíteni a szegénységet és minél előbb megtisztítani tőlük a suboticai utcákat, aemlynek csak szégyenteljes és szomorú dekorációi a koldusok és az álkóklusok. Ä szufeoticai Francia Klub estélye Szom.bat este fényes külsősége« között zajlott le a Francia Klub idei estélye. Előkelő közönség, kitűnő müsor, zajos siker — a Francia Klub már hozzászoktatta a szuboticai közönséget ahhoz, hogy a lcgkövetelőbb igényességet is kielégíti. A műsor középpontjában a beogradi opera primadonnája, Rogovska asszony állott. A művésznő képességeiről, tökéletes zenei kulturázottságáról, hibátlan énekmüvészetéről csak a diszitő jelzők halmazával lehet megemlékezni. A közönség egész este valósággal ünnepelte a szeretetébe fogadott művésznőt. Az estélyen két táncos is szerepelt: a beogradi opera balettmestere, Foríunató és prímaballerinája, Kirsanova. Pompás kdejező erővel, tökéletesen artisztikus mozdulatokkal, a testkultúra minden nemes kifejezési eszközével ábrázolták a zenét. A közönség nem tudott betelni a műsor számaival s fáradhatatlanul követelt ráadást. A kitűnő műsor után kezdetét vette a legelőkelőbb bál.
