Bácsmegyei Napló, 1924. december (25. évfolyam, 330-355. szám)
1924-12-06 / 334. szám
1924 december 6, BÄCSMEGYEI NAPLÓ 3. oldal. Kisebbségi Élet SS# Bernády György az erdélyi Magyar Párt ellenzékének vezére, aki képviselő, a bukaresti kamarában nagy beszédet mondott a kisebbségek helyzetéről. Szépen, okosan elmondta ugyanazt, amit már százszor elmondottak a magyar képviselők, hiába; hogy a magyarság nem irredenta, nem konspirál sem Románia határain kívül élő néptestvéreivel, sem azokkal, akik Magyarországból politikai okokból elmenekültek; egyszerűen és igaz szívvel lojális alattvalója a királynak és az országnak, habár csak kötelességeket teljesít, minden jog nélkül és sérelmeket szenved el, minden orvoslás nélkül. A nagyhatású beszédet csöndben, nagy figyelemmel hallgatta a kamara, még a kormányoldal is. Csak a miniszterek vonultak ki a beszéd elején a teremből, tüntetőén, hogy nekik már semmi újat nem mondhat Bernády. Igazuk volt: amit elmondott a magyar képviselő, unalmas igazságok voltak, de — igazságok. , * A kisebbségeket a minap ismét bátran mcgvédelmezte a hites erdélyi román politikus, Vajda-Vojvoda Sándor. A kormánysajtó prüszkölt is másnap ellene, szidta, gyalázta, akar egy jöttrnent nemzetiségi embert szokott, ha kedve ellen van. A legtajtékzóbb diilivcl a liberálisok lapja a »Vitorul« támadt Vajda-Vojvodának, akiről elegánsan azt irta, hogy hazaáruló, büdös irredenta és csirkefogó. De nem csupán ö egyedül: az egész pártja, az erdélyi román nemzeti párt, az, dühöngött a jól subvencionált kormánylap, amely a kisebbségeknek pedig pedig kedves előzékenységgel kötelet kívánt, mert hagyták, hogy Vajda-Vojvoda védelmezze őket. Karácsonyi ajándéknak. * A román írók a napokban Kolozsváron irodalmi ülést tartottak. Az ülésen üoga Octavian is felszólalt; aki az író céljairól tartott értékes szabadelöadást. A kérdés, amit fölvetett, az volt: mi az Író missziója és mi munkájának a jelentősége. Rámutatott, hogy mit jelentett a múltban az irodalom az erdélyi románság számára, amikor a nemzeti lelkiismeret ébrentartója, a fejlődés kifejezője, a román törekvések kovásza volt, nem pedig szeszélyes játék fénynyel és árnyékkal. Egy oldal Caragiale, egy pár ser Delavrancea: mentőbárkák voltak egy hajótörött vitorláson. Az író ebben a korban valóban apostol volt. Most a helyzet megváltozott — folytatta Goga — Románia uj házat épít a romokon, szemeink előtt. Káosz van, egyesek azt mondják, hogy rendetlenség, mások, hogy balkánizálódás, mi azt mondjuk, hogy a kezdet morális válságának idejét éljük. A közszellem elvesztette mélységében azt, amit területben megnyert. Ebben a helyzetben a' román irodalomnak a nemzeti szellem forrásává kell lennie. Goga nem szólott róla, de hihetőleg ugyanezt a szerepet szánjr a kisebbségek irodalmának is. * A nagyváradi magyar tisztviselőkkel nagyon szomorú hirt közölt a Bukarestben járt Popovici prefektus. A fővárosból azt az újságot hozta nekik, hegy miniszter elhatározta, hogy kiiTiéletlcuül elbocsájtja azokat a megyei és városi hivatalnokokat, akik az államvizsgákon elbuktak. A nyugdijat csak azok kapnak, akik legkevesebb öt évi szolgálatot teljesítettek. A többieket krajcár nélkül eresztik szélnek. Az isten hi révei. . * Erdélyben enyhítették végre az ostromállapotot. A hadügyminiszter, Mardarescu, tanácskozott Tatarescu belügyminiszterrel és Cihoszky tábornokkal. akikkel az erdélyi és bánsági ostromállapot jelentős mértékű enyhítésében állapodott meg. Ezentnl a városokban és községekben a rendfentartást a rendőrség végzi, a katonaság csak különleges körülmények között léphet közbe, ha az állambiztonságot veszélyeztető manifesztációkról lenne szó. A konferecia után Tatarescu belügyminiszter Budapestről jelentik : A nemzetgyűlés pénteki ülésén folytatták a ház-zabá/yreviziás javaslat tárgyalását. A vita első’ szónoka Lukács György egység espárti volt, aki kijelentette, hogy osztja Apponyi felfogását a kizárt képviselők ügyében és helyteleníti, hogy a szociáldemokrata-párt parlamenti képviselőit. megakadályozza a többség abban, hogy kötelességét teljesítse. Foglalkozott a házszabályrevizió kérdésével és megállapította, hogy a benyújtott javaslat hézagos, de azért elfogadja. Lukács György után Farkas Tibor pártonlciviili szólalt föl. A házszabály javas!at— mondotta — nem teljes és nem egységes szellemű. Kétségtelen, hogy azt a durva hangot, ami meghonosodott, fegyelmezni kell, de nem úgy, hogy lemintáznak külföldi házszabályokat, átvegyék olyan országoktól, ahol rendezve van a második kamara és az államfő kérdése. Figyelmezteti a többséget arra, hogy a katolikus Franciaországban klotürrcl hajtották végre a vallásoktatás kiküszöbölését az iskolákból. A nemzetgyűlés meddőségéért a felelősség elsősorban a kormányt terheli. Nincs abban a helyzetben, hogy a javaslatot elfogadja. Az általános vita bezárása után Bethlen miniszterelnök jelentkezett szólásra. Részletesen ismertette azokat az okokát, amelyek a mai helyzetet előidézték és amelyek a házszabályreviziót szükségessé teszik. A szólásszabadság — monliatmoverből jelentik: Pénteken második napja tárgyalta a törvényszék a tömeggyilkosság biinpörét, amelyhez foghatóan borzalmas alig akad a német birodalom bünkrónikájában. Ma is a vádlottakat igyekszik keresztkérdések közé fogni az elnök: hogyan ölték meg a 27, vagy talán 143 fiatal áldozatot, hogyan tüntették cl a holttesteket és kik voltak az áldozatok? Ezt igyekezett tisztázni csütörtökön is az elnök, de Harmann nem vallott. Folyton azt hajtogatta, hogy semmit sem tud a gyilkosságokról, sejtelme sincs róla, mikor és hogy ölte meg a fiatal embereket, fogalma sincs arról, hogy hány fiatalembert ölt meg, mert sexuális kábulatban, úgyszólván ittasan cselekedett és valahányszor az elnök azt kérdezte, hogy. hová tüntette) el a véres holttesteket, mosolygott és nem felelt. A pénteki tárgyalás megnyitása után az elnök a következő kérdést intézte Hármaimhoz: — Harmann! Forduljon egészen felém és nézzen a szemembe. Mondja meg, hová tette a holttesteket, hogy szálló tóttá el azokat a lakásából? Harmann: Az első holttestet elástam, a többieket azután bedobtam a Lcina folyóba. A holttestekről lenyestem a húst és beletettem nagy aktatáskámba, igy vittem el hazulról. A csontokat külön csomagoltam és a Leitiebc dobtam. A ruhát részint elégettem, részint eladtam. de a legnagyobb részét elajándékoztam. Én magam nem hordtam azokat a ruhákat, de Grans viselte a meggyilkolt fiatalemberek holmiját, a ruhát is. a fehérneműt is. Elnök: Mondja cl azt. hogy milyen körülmények között fogták e.l ? Ilarmanrt: Megismerkedtem a vasutaz újságíróknak' kijelentette, hogy éppen ideje annak, hogy a háború után bat évre megszűnjék Erdélyben a kivételes állapot. Valóban éppen ideje. Kicsit sok volt már a szegény erdélyi határvidékeknek. Sok volt a jóból. dotta — az utóbbi időben nem" volt más, mint alkotmányrombolás. Az ellenzéki képviselők a viták során mást sem tettek, mint személyükben támadták a kormány tagjait, vagy egyes képviselőket. A parlamentárizmus veszedelmes lehanyatlását jelentette ez, amely ellen az ország érdekében kötelessége volt a kormánynak valamely rendszabályt alkalmazni. A pártok vezérei, megtörtént, nem tudtak szóhoz jutni a közkatonák turbulenciája miatt, amely az utóbbi időben egyre veszedelmesebben elharapódzott. A nemzetgyűlés személyi csetepatékban őrölte fel erejét, az idejét viharok töltötték ki. A parlament olyan harcok színhelye lett, amelyek csak kárt okoztak az országnak. A miniszterelnök ezután bejelentette, hogy a költségvetés letárgyalása után a választójogi javaslatot és a főrendiházi törvénytervezetet együttesen fonja a kormány a parlament elé terjeszteni. A választójogi kérdésnél a titkosságot elvi dolognak tekinti, nem csinál belőle pártkérdést és nem is presszionál senkit sem mellette, sem ellene. Hangsúlyozta, hogy reméli, a legközelebb már vissza lehet térni a szabadságjogok összességére, miután a kivételes hatalommal a kormány csak addig kíván élni, míg ezt az ország érdekei föltétien, megkövetelik. Az egységespárt Bethlent beszéde végén zajos ovációban részesítette. nál egy fiatalemberrel, akit meghívtam a lakásomra és »barátkoztunk«. Ez a fiatalember meg akart engem zsarolni s ezért bosszúból feljelentettem a rendőrségnél. Mind a kettőnket tetartóztattak, mert az a fiatalember bevallotta a rendőrségen, hogy »szerelmeskedett« velem. így kerültem én is a rendőrségre. Elnök: Most álljon ide Grans! Mondja cl, hogy élt maga Harmann-nál? Amint Grans az emelvény cjé lépett, felugrott újból Harmann és magából kikelve igy kiáltott: — Követelem, hogy az igazságot mondja! Vallja be, hogy csak az én pénzemből élt, hogy engem meglopott és megcsalt. Ha tagadja, akkor majd én fogok beszélni! Elnök: Nos, beszéljen! Harmann: Sohasem dolgozott, csak az én zsebemből szedte ki a pénzt. Lopásra akart engem felbujtani. Ramnézve megváltás lesz, ha lefejeznek, — folytatta Harmann. Nem akarom azt mondani, hogy ő biztatott vagy kényszeritett engem a gyilkolásra, mert az nem állott volna hatalmában, az úgy magától jött, annak úgy kellett lennie, de figyelmeztetem őt, hogy csak a tiszta igazságot vallja és ismerjen be mindent és jól vigyázzon, mert van valaki, aki többet tud és ha 6 nem mondja meg, hogy csak belőlem élt, akkor beszélni fog az a valaki. Elnök: Ki az a valaki? Harmann: Azt hagyjuk, talán majd holnap megnevezem, ha ö nem vall. Elnök: Könnyítsen a lelkiismeretén, szálljon magába. Az a másik talán Witkowszki? Harmann hangosan felzokog és elfordul. Elnök: Nos, Witkowszki?. Harmann: Csak annyit mondok, hogy az, akinek a ruháját 6 most is viseli. Ez az a ruha, ami rajta van. Elnök: Meglátja, megkönnyebbül, ha mindent bevall. Hármaim: Jó, beszélni fogok. Mióta a katonaságtól kiszabadultam, ennek a fiatal embernek koldultam. Néha 40— 50 márkát kerestem. Mindent neki adtam, ö pedig virágot vásárolt ezen. a pénzen lányoknak. Megcsalt és meglopott. Legyen annyi becsülete és vallja be, hogy belőlem élt. Minden mást ma-, gammal viszek a sírba. Elnök: Grans, nézzen a szemébe Harmann-nak s úgy beszéljen. Grans: Egy árva szó sem igaz! Nem éltem belőle. Csak jóindulat és barátság volt az, ami minket összehozott és együtt tartott. Elnök: Harmann! Most maga beszéljen a holttestekről! Harmann: Grans látta a holttesteket, látnia kellett, Grans: Nem igaz! Sejtelmem sem volt arról, hogy Harmann meggyilkolta azokat a fiatalembereket, akiket én küldtem hozzá, soha sem láttam a la-, kásban holttestet. Az általános kihallgatást.ezzel befejezettnek nyilvánította az elnök s megkezdődött az egyes gyilkossági esetek tisztázása időrendben. A tárgyalásnak erre a részére a nyilvánosságot kirekeszti. Elsőnek Rote Ériedéi nevű fiatalember hozzátartozóit szembesítik zárt tárgyaláson Harmannnal, aki a következőket vallja: — Nem emlékszem pontosan erre az esetre és nem tudom, hogy Rőtet hogyan öltem meg, átmetszettem, vagy átharaptam-e a torkát, vagy pedig megfojtottam: minden esetben csak reggel, amikor a hullát magamhoz ölelve ébredtem fel, eszméltem arra, hogy gyilkoltam. Ezután ismét nyílt tárgyalást rendel cl az elnök, amelynek megkezdésekor Harmann arra kéri a bíróságot, hogy a nőket távolítsa el a tárgyalóteremből, mert előttük nem mer erkölcstelen tizeiméiről beszélni, A Népszövetség munkaügyi hivatalának vezetője Beugródban A kommunisták megzavarták a munkáskamara díszközgyűlését Beogradból jelentik: Pénteken délután Beogradba érkezett Thomas Albert, a francia szakszervezetek vezetője, volt francia municiós miniszter, aki most a Népszövetség munkaügyi hivatalának vezetője. Az illusztris vendéget a pályaudvaron Proiics, a szociálpolitikai miniszter helyettese, Fokics szociálpolitikai miniszteri osztályfőnök és Novakovics Ilija, a külügyminisztérium jegyzőkönyv-osztályának vezetője fogadták. Thomas a délelőtt folyamán felkeresse Pastes miniszterelnököt, Nincsics külügyminisztert és Gyurisics szociálpolitikai minisztert. Délben a külügyminisztérium az Excelsior szállóban bankettet adott tiszteletére. Thomas délután a munkáskamara díszközgyűlésén vett részt, amelyet azonban a kommunisták megzavartak. A kommunisták szónoka francia nyelvű memorandumot nyújtott át Thomasnak, akinek szemére vetette, hogy a szalonik-i front feláliitására volt gondja, de a jugoszláviai munkásság elnyomásával nem törődik. A memorandumban a kommunisták kifejtik, hogy az SHS. királyság nem tartja be a munkásvédelemről szóló nemzetközi megállapodásokat és a washingtoni egyezményt nem ratifikálta. Thomas két ízben szólalt fel és elitélte a kommunisták eljárását, majd kijelentette, hogy meg fogja vizsgálni a szakszervezeteket, hogy azok csakugyan szakszervezetek-e vagy pedig tűzfészkek. Az újságírók egyeülete pénteken teaestéiyt rendezett Thomas tiszteletére, ki pár napot fog az SHS. királyságban tölteni, bogy tanulmányozza a munkásság helyzetéi. Bethlen a költségvetés letárgyalása után beterjeszti a választójogi javalastot Egységes-párti szónok is védelmébe vette a szociáldemokratákat A hannoveri borzalmak a bíróság előtt A tömeggyilkos Harmann részletes vallomása a pénteki tárgyaláson
