Bácsmegyei Napló, 1924. december (25. évfolyam, 330-355. szám)

1924-12-30 / 354. szám

4. oldal

BACSMEGYEI NAPLÓ

1924. december 30.

CIRKUSZ

E 9 n

Adósok Védegylete

A bécsi adósok karácsony második napján népes gyűlést tartottak, amelyen kimondották, hogy érdekeik védelmére tömörülnek és a Hitelezők Védegyletének mintájára kontraegyesületet alakítanak. Az Adósok Védegyletének tagjai kötelesek egymást a legmesszebbmenő módon támogatni a hitelezők túlkapásai ellen és hogy Szükség esetén azonnal felismerjék egymást, állandóan látható helyen tartoznak viselni az egyesület jelvényét. Az ötlet kétségtelenül jó és minthogy remélhetőleg a vajdasági' adósok is hamarosan követik a bécsi példát, szükségesnek láttarfi a legközelebb megalakítandó Vajdasági Adósok Védegylete számára a következő alapszabály tervezetet kidolgozni:

1. §. A VAV-nak (Vajdasági Adósok Védcgyeté-nek) tagja lehet minden nagy-, közép- és kiskorú férfi, valamint nő, aki kilenc és fél dinárt meghaladó adóssággal rendelkezik s eltökélt szándéka azt nem megfizetni.

2. §. Huszonnégy órán belül rendezendő becsületbeli adósság csupán tiszteletbeli tagságra kvalifikál.

3. §. A VAV bármely tagját gondnokság alá helyeztetheti abban az esetben, ha megállapítást nyer róla, hogy adósságát kifizette, vagy törleszteni kezdte.

■A. §. Ha a VAV valamelyik tagja, akár készpénz-, akár árukölcsönt nyújt az egyesületen kívül álló egyéneknek, azonnal kizáratik.

5. §. A VAV információs irodát állít föl, amely a tagoknak kívánatra felvilágosítást nyújt a hitelezők hitelképességéről. (Arról hogy mennyit képesek még hitelezni.) "

6. §. Kisebb kölcsönök gyorsabb lebonyolítása érdekében a VAV a vágóhíd mintájára inellbevágóhidat létesít.

7. §. A hitelezők kötelesek jelvényt hordani és azt látható helyen viselni.

8. §. A VAV tagjai nem kötelesek az egylet jelvényét látható helyen hordani, mert az marhaság. Egy üzletben sem szolgálnák ki őket. A védegylet jelvénye, amely a mellényzsebben viselendő a jegygyűrű mellett, zománcozott eres pajzsocska. ezzel a felírással: »Nekem se fizet, senki.« Ha a hitelező követelésének behajtása céljából konferenciára ül össze az adóssal, az utóbbi elővehet) és felmutathatja a jelvényt.

0: §. Azon hitelezők, akik követelésük behajtásánál erőszakos eszközök — ügyvédi felszólitólevél> sommás kereset stb. — alkalmazásától sem riadnak vissza, hirlapiiag tnegbélyegzendők, ruhájukon sárga folttal látandók el és irodájuk, vagy bolthelyiségük ajtaján figyelmeztető tábla kifüggesztésére kötelezendők. Például, ha egy nagykereskedő port indít hitelezői ellen., tábláján az első »k« betűt köteles »p«-re kijavítani és nagypereskedői minőségét így feltüntetni.

10. §. A VAV mozgalmat indít olyan igazságügyi reform érdekében, amely polgári perekben is az esküdtbiráskodást lépteti életbe. Az esküdtszéknek szabók természetesen hivatalból nem lehetnek tagjai, ők szabjanak ki mellényt és ne Ítéletet. Mégcsak az kellene.

11. §. A VAV ingyenes jogsegélyben részesíti tagjait. Ha egy suszter lakkcipőt készít valakinek, amit utóbb, mert nem kapta meg az árát, inasával viszszaíopat, a védegylet ügyésze tartozik ellene magánlakksértcs miatt megtenni a följelentést.

12. §. A VAV küzd a hitcltörvér.yek megváltoztatása érdekében. Az eddigi gyakorlat úgy módosítandó, hogy ne az adós, hanem a hitelező fizesse a kamatot, amely ízeseiben a törvényes kamatnál nagyobb is lehet.

13. §. A hitelezők ellen életbeléptetendő a botbüntetés, amelyet a VAV tagjai törvényes birói Ítélet nélkül foganatosítanak. Ha egy uzsorás százötven zongorát ad el valakinek váltóra, annak el kell hegedülni a nótáját.

14. §. Olyan hitelezőt, aki végrehajtja adósát, a VAV tagjai kötelesek azzal sújtani, hogy bojkott alá helyezik.

Az alapszabályoknak- ezt az utolsó pontját esetleg mindjárt módosítani is lehet úgy, hogy az ilyen hitelezőt azzal kell sújtani, hogy nem helyezik bojkott alá.

Skíz

A fajvédő-vezér kormányzósérto pokárkoszönfője

Lendvai-Lehner éles támadása Horthy Miklós ellen

Budapestről jelentik: A rendőrség — mint a Bácsmegyei Napló már hirt adott róla — eljárást indított kormányzósértés cimén egy fajvédő képviselő ellen, aki az Ébredő Magyarok Egyesületének kongresszusi bankettjén éles kritikát mondott Horthy Miklósról. A kormányzósértéssel gyanúsított ébredővezér. mint most kiderült. Lendvai-Lehner István nemzetgyűlési képviselő, aki egyszer már a nemzetgyűlésen is kikezdte a kormányzó személyét, amikor azt állította liorthyról, hogy ő adott parancsot a kommun után elkövetett gyilkosságokra.

Az ébredő-banketten Lendvai- Lehner előtt Eckhardt Tibor beszéli, aki annak a reményének adott felszólalása végén kifejezést, hogy meggyőződése szerint Magyarország kormányzója — mint mondotta — lélekben, érzésben és gondolatban mindenesetre az ébredőkkel

tart. Lendvai-Lehner ebbe a felszólalásba kapcsolódott bele. Azzal kezdte beszédét, hogy fütyül arra a keresztény társadalomra, amely csak lélekben, érzésben és gondolatban tart az ébredőkkel és amelynek szolidaritása nem tettekben nyilvánul meg. A rendőrség úgy értelmezi Lendvai-Lehner beszédét, hogy a »fütyülök rá« kifejezés Horthy kormányzóra vonatkozott, annál is inkább, mert a faivédő képviselő inkriminált beszédében nyomban a kormányzó magatartásával foglalkozott ezután és kifogásolta, hogy Horthy az ébredők iránti szimpátiájának uiabban nem ad eléggé kifejezést s a Márffypörben sem ellensúlyozta a zsidók beavatkozását.

A rendőrség kihallgatta azokat a pincéreket, akik a banketten felszolgáltak és az étterem tulaidonosnőjét. A nyomozást folytatják a kormányzósértő pohár köszöntő ügy ében

Négyszemközt a suhoíicai tömeggyilkossal

Akinek legkedvesebb eledele: a sült vér

A böllér künnt lakik a legsötétebb külvárosban, olyan eldugott helyen, hogy csak repülőgépen lehet biztonságosan megközelíteni. Nagy és körülményes művelet volt, másodszor egész biztosan nem sikerülne ráakadni. Útközben kérdezősködtem jobbra-balra:

— Nem tetszik tudni hol lakik a Szepi?

— Csak itt menjen a köves utón egyenest — biztatott egy feketekendős öreg néni, aki karácsonyfát cepelt a hóna alatt — aztán a malomnál jobbra le egész a Jó Jézus bót sarkáig, itt elfordul a kút irányában és mén addig, amíg csak bele nem szalad az Arany- Medvébe. Innen már gyerekjáték megtalálni, balrul a hatodik köz, a kisgödör mellett. Sárga, földszintes házikó, zöld salugáterrel.

1— Ja? — mondtam szédülő fejjel, de barátságos arcot vágva és szépen megköszöntem a szives útbaigazítást. Mentem, mendegéltem, amig csak a kúthoz nem értem. Itt egy kis lánnyal találkoztam, aki éppen vizet merített.

— Erre lakik a Szepi böllér? — kérdeztem.

A kislány rámnézett dióbarna szemeivel és nyíltan nevetni kezdett:

— Nai maga jó helyen keresi! Hiszen a másik körben lakik!

Meg voltam; lőve:

— Messze van odáig?

— Nó, ha jól kilép félóra alatt ódáéi — és megmagyarázta.

Alkonyaikor azért csak megtaláltam. A szobából malacsivitás hallatszott és egy brummogó, mély hang az anyakoca gügyögését utánozva enyelgeít az ujszülötekkel. Amikor beléptem a fiatalok szanaszét .szaladtak és egy kövér deresbajszu, idős bácsi topogott elém, vérílekkes fehér kötényben.

— A . . . Szepi urat . . . dadogtam.

— Én vagyok — mondta kenctteljesen és beljebb invitált.

— Mars le! — szólt rá szigorúan két kismalacra, akik a széken kucorogtak és miután lezavarta őket, helyet foglaltam a még meleg széken. Aztán az öreg böllér engedelmet kért és levetette a

véres, piszkos kötényt és egy gyönyörű, hófehéret öltött helyette magára. Biztosan ez volt a fogadóköténye.

— Kérem szépen — adtam elé —• az édesanyám küldött, hogy újévre szeretné leölni a disznónkat. Hogy ráteccik-e akkor érni.

Szepi fontoskodva ráncolta össze a homlokát és az ujjain kezdte számolni szabadnapjait:

— Kedd reggel elgyühetek. Ki fia maga?

— Az édesapámé — akartam mondani viccesen, de az asztalon egy óriási kés feküdt, tehát igy feleltem:

— A Tihanyi főkönyvelőé, a Zsidnovsztenka bankból.

— Ösmercm, nagyon jól ösmerem! —. mondta rá a Szepi kedvesen, amiből nyomban észrevettem, hogy Szepi egy udvarias, finom ember. Mert én nemi ösmerem. Aztán próbára tettem a lelkicrej ét:

— Tudja, az a mi disznónk nehéz eset lesz ám. Kijelentem magának, hogy az egy dühös, veszedelmes állat, rúg, harap és visit, ha a közelébe mennek. Egy vaddisznó! — mondtam különös nyomatékkai és hogy szemléltetőbbé tegyem a dolgot, rávicsoritottam a fogaimat. De zápfogaim abszolúte semmi félelmetes hatással nem voltak reá.

— Nem vagyok én mai gyerek — mondta szinte bosszankodva, mikor észrevette, hogy feltételezem róla, miszerint ő, Szepi, a böllérek büszkesége, megretten egy dühös disznótól.

— A Kleinék Marisát is én szúrtam le tavaly télen — dicsekedett — és a Rózenfeldék Rozijának is én engedtem ti a lelkét. Egyetlen szúrással végeztem velük — mondta és izgatottan hadonászni kezdett a disznóölö késsel.

Bennem megdermedt a lélegzet:

— És . . . nem . . . jöttek rá, hogy...

on

A böllér ezt nemi értette, vagy nem akarta megérteni és tovább hencegett a töineggyilkosságaiva!:

— Haj nem hiszi, megkérdezheti a Klein urat. ö a farkát akarta tartani, de én mindjárt mondtam, hogy ez teljesen felesleges. Fólkézzel elintéztem az egészet. Még csak meg se mukkant a bestia — és a késsel illusztrálta a véres jelenetet. -— És mért . . . mért ölték meg? — kérdeztem reszketve — mi öröme tellett ebbe a Klein urnák?

— Hc-he-he — nevetett kedélyesen a vérszomjas ember — hát maga azt hiszi, hogy a zsidók nem szeretik a disznóhust? Majdnem minden módosabb zsidóháznál van karácsonykor disznóölés. És melyik zsidó nem gazdag manapság? A Kleinék is minden évben hizlalnak. A Zsidók jobban tartják a karácsonyt, mint a körösztények.

Miután igy némileg megnyugodtam, pszihológiai alapon kezdtem faggatni a vérengző aggastyánt:

— És nem érez sohase lelkiösmeretfurdalást? Mégis, hiszen az állatnak épp úgy fáj és kell az élet, mint önnek, vagy nekem és pláne a szegény, többgyermekes anyakocáknak, akiket ön a másvilágra küld? Nem borzasztó egy védtelen állatnak a torkába ütni a. kést?

A böllér hidegvérrel megforgatta bicskáját a levegőben, mintha csak éppen egy disznó szivébe mártaná és rémesen felkacagott:

— Na, ilyesmi sohase szokott az I eszembejutni. Disznó, disznó, ez nálam " egyremegy. Ezeknek a kismalacoknak

az anyját is ón öltem meg. Saját nevelésem. Ember, az persze más. Embert sohase tudnék ölni. De a disznót már úgy megszoktam, mint az asszonyt, vagy a kenyeret. Harmincöt éve vagyok böllér Szuboticán. Nem is tudom hány disznót öltem ezidő alatt. Vagy háromezret legalább. Egész télen friss disznóvéren éltem. Van magának fogalma arról, hogy milyen jó a disznóvér sütve, vagy hurkában?

— Hogyne, hogyne — mondtam sietve — mi is szoktunk minden évben ölni. .Sőt — jelentettem ki merészen — én segédkeztem is a bohémek.

— Ki volt künt tavaly maguknál?

— A Petelci — mondtam — egy esi.nos fiatalember.

I — Ajaj — legyintett .fölényesen a Sze*pi — az egy egészen fiatalember. Dilettáns. A múltkor a Grószéknál háromszor szart bele szegény állatba, míg végre kiszenvedett. Legalább negyedóráig kínlódott. Na és hogy a Győriék disznajáról ne is beszéljünk. Az meg kiszaladt alóla a késsel a torkában és őrült ordiíozással körülnyargalta az udvart. Végül is úgy kellett agyonlőni, mert a Petelei nem bírta lefogni. Hát böllér az ilyen?

Zajosan helyeseltem és Petcleit lerántottam a sárga földig. Bucsuzónál Szepi biztosra ígérte, hogy eljön, aztán végiggusztált és megkérdezte:

— Nem volna kedve a böllérséghez?

— Nekem nincs szivem ölni — vallottam be szégyenkezés nélkül — én egyszer egy csirkének vágtam el a nyakát és akkor három éjjel nem aludtam. Hát még disznót ölni! Kész gyilkosság. Nem tudnám megtenni, ha az életem függne tőle, akkor se. Ne is próbáljon rábeszélni, hasztalan.

Szepi sajnálkozva cirógatta meg az arcomat és mindenáron megakart győzni a böllérség nemes, hasznos hivatásáról és az ezzel járó szabad és vidám élet előnyeiről. Nagyon megtetszettem neki.

— Csak egyszer próbálja, meg — biztatott kezembe nyomva a kést, — meglátja aztán már milyen könnyen megv. Csak a megszokáson múlik az egész. És egy kis kézügyesség.

De én nem vágtam bele a kést. Ezért • a : illér ' . (t. i)

Zongorázik? Keg Mill? Cimh almozik? Klarinétot vagy mnndoli.t játszik?

A MORAVETZ ALBUM

ezi.’én a fenti hangszere re különkülön ; tétben jelen meg Ez a egze b és eppraklikusabb k rác onyi alá dék. fu oszlái ia összes könyvk res edeecibe,1 i .•■•pható. *K747