Bácsmegyei Napló, 1924. december (25. évfolyam, 330-355. szám)

1924-12-30 / 354. szám

1924. december 30.\ BACSMEGYEI NAPLÓ 5. oldal TINTA «» . ® ÁDÁM ÉS PALI Ádám, a fiam és Pali, barátok. Mindketten kilenc évesek. De oly meg hitt barátság fűzi őket egymáshoz, mint Petőfit és Aranyt. Négy éves koruktól fogva azzal foglalkoznak, hogy ólomkatonákkal csatáznak s egy negyedóra alatt legyilkolnak tiz-tizenöt millió embert, természetesen maga­sabb érdekből, egy rájuk kényszeri­­tett háborúban. Szóval kitünően mu­latnak. Pali, ki mindennapos vendégünk, múltkor elmaradt. Ádám fölszaladt hozzájuk, megnézni, mi van.vele s hírül hozta, hogy Pali beteg, kórházba szállították. Három hétig nem is jött vissza. Csak tegnap jelentkezett. Kissé lesoványodott, kedves-kék szemében valami riadalom tükröződött, melyet eddig nem vettem észre, két füle között pedig látszott gyermekkoponyá­jának alkata. — No, — kérdeztem — meggyó­gyultál ? Mi bajod volt ? — Operáltak. — Téged ? — Kivették-a vakbelemet. — És hogy történt? — Hát — mondta Pali vállat vonva — semmi. Nekem nem akart vallani. De mi­kor Íróasztalomhoz ültem, az üveg­ajtón át hallottam, hogy ők kettet) leülnek a homályos hálószobában a kerevetre és beszélnek. Kinyitottam az üvegajtót. — Mondd tovább — unszolta Ádám. i — Akkor már jött értem a két szolga. Hordágyra tettek, vittek a mű­tőbe. Valaki azt mondta: „Ide nem lehet bemenni, most operálnak“. De minket beengedtek. Lekötözték a ke zem-lábam, úgy, hogy nem bírtam moccanni sem. Sok lámpa égett, pe­dig sütött a nap. Aztán altattak. — Kloroformmal ? — érdeklődött Ádám — Nem, — felelt Pali — éterrel Az jobb. — Az jobb — hagyta rá Ádám. És rossz ? — Nagyon. — Milyen ? —- Büdös. Mindég elakartam fújni, de mindig a szájamba ömlött. Mintha késsel hasítanák szét a tüdőmet. Majd kiszakadt a mellem. Sisakot tettek az arcomra. De nem olyan katonai sisa­kot. Csak olyan rendes sisakot, tu­dod. Arra csöpögtették az étert. Fog­ták a kezemet, hogy lássák, mikor merevedek. — Hát merevedtél is ? — Igen. Az orvos, aki operált, azt kérdezte: „alszik már, pubika?“ A pubika, az én voltam. — Mért mondta, pubika ? — így mondta. Olvasni is kellett. Egy . . . kettő . . . három . . . Százhúszig olvastam. — És akkor ? — Akkor már nem tudtam sem­mit. Egy asztal állt ott. Meg egy szekrény. Azt elfüggönyözték. — Mért ? — Nem tudom. És álmodtam. — Mit ? — Azt, hogy hosszú, uszályos, fe­hér köpenyben járok és megbotlok. Valami fény is volt a szemem előtt, egészen közel, nagy fény. Ilyen köze! ni, — mutatja. — De nem fájt, — biztatja ma­gát Ádám — semmit sem érezték — Semmit. Csak délután, mikor fölébredtem. Hü, az komisz. Minden­féle butaságokat kiabáltam. A fény, az a nagy fény, még mindig ott volt a szemem előtt, afelé kellett mennem, akkor egyszerre megütött és magam hoz tértem. De mindenkit ötnek lát­tam. Az anyukámat is. Öt anyukám volt. — Öt anyukád volt ? — szól Ádám s fölkel a kerevetről, idegesen végig­sétál a szobán. Te, ma nem játszunk ? — Ne játsszunk. — Ne játsszunk — ismétli fiam, ki ismét melléje ül. Inkább meséld el újra. A pubikától kezdve. Pali megint beszél, Ádám remegve figyel minden szavára. Mindketten az életre, halálra gondolnak, arra, amire mi és félnek. A hálószoba már egészen sötét. Kosztolányi Dezső. Ä magyar ellenzék végleg passzivitásban akar maradni A demokratikus blokk nem tér vissza a jelenlegi nemzetgyűlésbe Budapestről jelentik: Azok a remé­nyek, amelyeket politikai körök a kará­csonyi engesztelő hangulathoz fűztek az elmérgesedett parlamenti helyzet szaná­lása tekintetében, meghiusultaknak te­kinthetők. Szcitovszky Béla, a nemzet­gyűlés elnöke a parlamenti béke útját egyengető pártközi értekezlet összehivá­­sának lehetőségéről a következő nyilat­kozatot tette: — Tekintettel arra, hogy az ellenzék részéről egyelőre még semmiféle köze­ledés nem történt, ki kell jelentenem, nem is foglalkoztam még azzal a gon­dolattal, hogy a Ház karácsonyi vaká­ciója után pártközi értekezletet hívjak össze. Éppen igy nem merült még föl az a kérdés sem, hogy a: ujes/.tendö­­ben összeülő parlament első üléseinek egyikén sor fog-e kerülni a házszabá­lyok úgynevezett békeszakaszának alkal­mazására, vagyis arra, hogy a képvise­lők kizárásáról intézkedő határozat ér­vényességét fölfüggesszük. A passzivitásba vonult ellenzék sorai­ban egyre újabb hiveket hódit az a gon­dolat, hogy az ellenzéknek a jelenlegi nemzetgyűlésbe nem szabad többé vissza­térnie. Szilágyi Lajos, a demokratikus blokk egyik vezető-tagja erre vonatko­zólag a következőket mondotta az új­ságíróknak : — Mindaddig, amig az ellenzéki kép­viselők ki 'aratásának határideje el nem múlik, szóval február elejéig szóba sem kerülhet a körünkben az, hogy a parlar mentbe visszatérjünk. Azzal, hogy békeszakaszt alkalmazzák-e vagy sem, édeskeveset törődünk, mert hiszen ke­gyelmet semmiesetre sem fogunk elfo­gadni. A helyzet nagyon elmérgesedett és ilyen körülmények között már aj sem vehető bizonyosra, hogy február elején a nemzetgyűlésbe való visszatérés mellett fogunk dönteni. Az én határo­zott véleményem az, hogy áz ellenzék­nek soha többé nem szabad ebbe a nemzetgyűlésbe visszatérni, A magam részéről igyekszem ellenzéki képviselő­társaimat is meggyőzni e gondolat he­lyességéről és úgy látom, nincs sok rá­beszélésre szükség, mert a teljes pasz­­szivitás gondolata napról-napra erősödik a demokratikus blokk tagjaiban, a • zo­­ciáldemokrata-pártban talán még inkább, mint a polgári ellenzékben. A szociáldemokrata képviselők par­lamenti klubjának álláspontját Peyer Károly a következőkben ismertette: — A politikai helyzet tengelye min denképen a szavazás titkossága. Ha ezt a kormány nem garantálja, akkor csak ugyan nincs értelme annak, hogy áz ellenzék visszatérjen a nemzetgyűlésbe. Kormánypárti körök véleménye sze­rint Bethlen választ'jogi java iata feb­ruár elején már tárgyalás alá kerülhet. A javaslat tulajdonképen nem egyéb, mint a Bethlen-féle választójogi rende­let, amelynek a szavazás titkosságáról, illetve nyíltságáról szóló része csak a vita folyamán fog kialakulni. Két vőlegénnyel akart egyszerre megesküdni egy pesti színésznő Házassági regény verekedéssel és rendőri közbelépéssel Budapestről jelentik: Zsoldos Andor, a Színházi Élet munkatársa, egy év óta jegyben járt Pártos Klárival, a Renais­­sance-Szinház fiatal tagjával. Az eskü­vőt azonban nem lehetett mindezideig megtartani, mert Pártos Klári apja nem egyezett bele a házasságba. A fiatalok végre is titokban akartak egybekelni s a mu’t hét péntekjére ki is tűzték az esküvőt A Royal-szálló különtermében várta a násznép a fiatal p írt, megjelentek a színházi világ ismert szereplői, a vőle­gény és menyasszony kollegái és bará­tai, amikor a jegyespár helyett egy ismeretien idősebb ur rontott be a terembe és igy kiáltott föl: — Ha maguk azt hiszik, hogy itt esküvő lesz, hát akkor tévednek! A haragos öreg ur Pnttmann Rezső tőzsdebizományos volt, Pártos Klári api?­A násznépet természetesen kínosan érintette a botrány és a jelenlévő Se­bestyén Géza erélyes szavakkal utasí­totta rendre az ismeretlen urat, akiről kiderült, hogy Pários Klári édesatyja. A vendégek hozzáláttak az após kibé­­kitáséhejz. Ez néhány nap múlva sikerült is, úgy hogy vasárnapra újból kitűzték az esküvőt. Vasár« ap délelőtt féltizenegy lehetett, amikor Zsoldos a ház elé- érkezett. Ugyanekkor egy autó állott meg a ház előtt, egy nagyon elegáns fiatalember szállott ki belőle és ment föl arra az emeletre, ahol Pártos Kláriék laknak. Zsoldos megdöbbenve látta, hogy menyasszonya lakása előtt állott meg az előtte teljesen idegen férfi. Amikor a lakásajtó elé érkezett az idegen, Zsoldos odament hozzá és megkérdezte, hogy mit keres itt. Az illető a következőket válaszolta: — Én kérdezhetném öntől, hogy mit keres itt, mert hiszen, én Pártos Kiári művésznő vőlegénye vagyok. A különös vitát nem volt idejük folytatni a vőlegényeknek mert ebben a pillanatban nyílt az ajtó és a Put­­mann család legnagyobb meglepetésére a két vőlegény egyszerre lépett be az előszobába, ahol Zsoldos az izgalomtól remegő hangon, magából kikelve ron­tott Puttmann Rezsőnek és kétségbe­esetten kiáltotta: — Mit csináltak maguk itt a hátam mögött ? Ki ez az ember, mit keres itt ? — Az én lakásomban ne kiabáljon úgy, — mondotta Puttmann Rezső — és ne csináljon botrányt ez előtt az ur előtt, aki a leányomat feleségül akarja venni. Ebben a pillanatban Zsoldos már ne­­kiugrott Puttmann Rezsőnek, verekedés kezdődött, sikoltozásokkal, segélykiáltás­­sal, úgyhogy pillanatok alatt megtelt az egész ház folyosója, sőt a szoba is ki­váncsiakkal. Pártos Klári édesanyja köz­ben rendőrért küldetett, aki Puttmann Rezsőt, Zsoldos Andort, valamint a má­sodik vőlegényt, akiről most derült ki, hogy Glasner Béiánpk hívják, előáliitotta a főkapitányságra. Itt aztán kiderült, hogy Zsoldos Andor esküvőjének nap­jára volt kitűzve a másik vőlegénnyel történő esküvő is, de hogy melyik es­küvő történt volna meg aztán igazában, azt megállapítani még a rendőrségen sem lehetett. A késő éjszakai órákban a most ösz­­szeismerkedett két vőlegény együtt tá­vozott a rendőrségről és meglepetve állapitolták meg, hogy hosszú idő óta szerepelnek ugyan a művésznő életé­ben, de egymásról mitsem tudnak. A zavaros házassági botrányt tehát a vőlegények baráti kézszoritása fejezte be. Pártos Klári színművésznő újabb esküvőjéről egyelőre nem jelentek meg újabb hírlapi közlemények. A csendőr halála A szabadlábsahelyezeü gyanúsított lelőtte vállalóját Harmadéve már annak, hogy Bo- Rojevó nyugalmát sorozatosan el­követett lopások, betörések és la­kásfosztogatások zavarták meg. A csendőrség erélyesen nyomozót? a tettesek után, de a nyomozás sok ideig nem vezetett eredményre. Végre nyomatékos gyanú alapján a szombori csendőrség letartóztatott egy Kalóczl István nevű napszá­most, akit át is adtak az ügyészség­nek. Az eljárás megindult Kalóczi el­len. aki két és fél évig volt vizsgá­lati fogságban. Közben az elmebaj tünetei is jelentkeztek raita. Mint­hogy azonban az eljárást bizonyí­tékok hiányában meg kellett szün­tetni s a gyanúsítottat szabadlábra kellett helyezni, Kalóczi nem került orvosszakértők elé. Két és fél évi vizsgálati fogság után december közepén szabadult ki Kalóczi. Hazament Bogojevóra, r.höl Hazaérkezése után uira min­dennapivá vált a betörés és lopás. A cSendorség újra megindította a nyomozást. Kalóczit uira letartóz­tatta. de bizonyítékok megint nem merültek fel ellene s igy a szombori ügyészség, ahová a csendőrség be­kísérte, karácsony estéjén uira sza­badlábra helyezte. Kalóczi kiszabadulása után újra hazament s az egyik korcsmában ünnepelte meg visszanyert szabad­ságát. Már ittas volt. amikor hirte­len elhatározással a korcsmából hazament. Otthon magához vette revolverét s elbújt annak a csend őrnek lakása előtt, aki őt letartóz­tatta és vallatta. Nem sokáig kellett várnia, a csendőr hazatért s gya­nútlanul lépett a sötét kanubejárat elé. Kalóczi előugrott. háromszor reá lőtt. Két lövés karját érte. a har­madik szivén ment keresztül. A csendőr rövid kínlódás után meg­halt Kalóczi elmenekült. A csendőrség erélyes nyomozást indított utána. Rendezik a szuhoiicai élőállat-piacot Újabb egészségügyi rendszabá­lyokat léptet életbe a rendőrség Subotica város tanácsa még a múlt év­ben foglalkozott a piacok rendezésének kérdésével. Szó volt vásárcsarnok épí­téséről is, a terv megvalósulása azon­ban a piaci árusok ellenállásán meghiú­sult. A vásárcsarnok felépítése különö­sen közegészségügyi szempontból kívá­natos. Az egészségügyi hatóságok sze­rint ugyanis a jelenlegi piacok tisztán­tartása nagy nehézségekkel jár és a legszigortibb egészségügyi szabályok alkalmazásával sem sikerül a piacok tisztántartását elérni, noha az egész­ségügyi hatóságok intézkedéseinek be­tartását a legszigorúbban ellenőrzik. A rendőrség közegészségügyi osztá­lya nem régen adott ki rendeletet a piaci élelmiszerárusok részére, a na­pokban pedig az élőállatvásárt szabá­lyozta. A rendelet szerint január else­jétől kezdve, a hetipiacokon eladásra szánt élőállatokat, a szárnyasok kivé-

Next

/
Thumbnails
Contents