Bácsmegyei Napló, 1924. december (25. évfolyam, 330-355. szám)

1924-12-25 / 351. szám

1924 december 25. BACSMEGYEI NAPLÓ 31. oldal. körében, Ludaić Savó az univerzális igazgató és elnök (igazgatója az isko­lának, a Ratarska Bankának, elnöke a radikális pártnak, a kaszinónak stb stb.) ■vele még Schwarz Ignác sem konkur­álhat, mert ő csak a zsidó hitközség­nek és a gabonások asztaltársaságának elnöke. Gojkovié Jovan községi jegyző, ki nagyszerű hozzáértéssel, közmegelé­gedésre vezeti a község ügyeit. Villa Péter a magyar párt elnöke. Patyi Já­nos tanító. Poros kántor, Honkó Ödön az egyetlen könyvkereskedő és Trcnka nyugalmazott jegyző a vezető egyéni­ségek a magyarság társadalmi és kul­turális életében, amely az alföldi közsé­gek tempójában fejlődik. Mól jövő fejlődése úgyszólván kizá­rólag attól függ, hogy az agrárreform meghagyja-e a községnek az utolsó 600 hold földjét. Elvett már több mint 2000- ef. Ezt az utolsó <500 holdat a község beruházásokra: az, utak kövezésére, középületek emelésére, a község , sze­­ényei részére kis lakások építésére szánta. Ha az agrárhatóságok nem ke­gyelmeznek, e szép tervek megvatósi­­tása mind füstbe megy és a munkás, szorgalmas lakosságnak a stagnálás jut osztályrészül. Legnagyobb nevezetessége a Grisz­­féle kénesfürdő, amelyet még Szerbiá­ból is felkeresnek a reumás betegek, to­vábbá a húsz katasztrális parktól öve­zett Fernbach-féle kastély, melyet még a tizenuegyedig században a Czober­­család építtetett s- amelyet Szécsen Sándor gróf alakíttatott újjá a 18. szá­Ierészben földcsgazda, felerészben pedig földhözragadt zsellér. A társadalom irányításában és szóra-! koptatásában elöljár a Temerini Torna Club, amely nyári sportelőadásain kivül szinielőadások rendezésével is szóra­koztatja a közönséget. Ennek az élén Bakos György róm. kát. kántor áll. A Kovacsica 1750-ben Kovacsica még kincstári puszta volt. 1751-beu a Tiszán és Ma­roson túl feloszlatott határőrségi tele­pülök, szállották meg. i767-ben, a né­­metháusági határőrvidék megaiakiiása-Kovacsicáuak van járásbírósága, te­lekkönyvi hivatala, királyi közjegyző­­ségc és adóhivatala. Iparvállalatai kö­zül emlitésrcméltó export-gőzmalma, téglagyára és gőzifi résztelcpe. Fernbach ■ kas léig Vasútállomás kor a 12. németbánsági határőrezred egyik szakaszának lett székhelye. 8801- ben Árva-, Trencsén- és Békéstnegyék­­ből evangélikus vallásit szlovákok köl­töztek Kovacsicára papjaikkal és taní­tóikkal. Csakhamar hozzáfogtak tem­Lakossága harmonikus együttmükö' désben él. A szlovák nép vezetői Csap lovics Ján esperes, Kiszed Lajos isko­laigazgató, Bobos András és Zsolnai Adóm. A társadalmi élet élénkítése kö­rül nagy tevékenységet fejt ki Nddasky plomuk felépítéséhez, amely 1828-ban készült el. 1872-ben csatolták Kovacsi­­cát Torontálmegyéhez, Kovacsica a Becskerek-pancsevói vasútvonal mentén fekszik. Járási szék­hely. Főszolgabirája Kolarovics Dusán sokat tesz. a község fejlődése érdeké­ben. A község élén Poszpcs József jegyző áll, aki a közigazgatást nagy szakérelemmel, tapintattal és a lakos­ság iránti jóindulattal vezeti. Dusán gyógyszeres z, a kaszinó el­nöke. A lakosság földmiveléssel foglalko zik, leginkább cukorrépa-termeléssel. Ezidén körülbelül 2000 vaggon cukor­répát termeltek. Születések száma ezévben: 41 volt, halálozás 120, házasságkötés 4L A köz­ségnek öt ügyvédje van, akik közül dr. Kun Antalnak nagy érdemei vannak a község fejlődése körül. Temerin Tcmerin Délbácska legnagyobb ma­gyar községe. A lakosság száma mint­egy 12.000. Ebből magyar tízezer, dob­­rovoljác 150, a többi német. A temerini magyarok nagy részét a LS. század végén telepítette ide Szécsen Sándor gróf‘mint jobbágyokat N’ógrád és Hontmegyékből. Volt ugyan a köz­ségnek azelőtt is magyar lakossága, de a 18. század derekán a szerbek voltak többségben. Ekkor a lakosság nemzeti­ség szerint igy oszlott meg: 162 szerb lakossal szemben 1238 magyar volt. A szerbek később el költözködtek innen s a 18. század végén alapították Gyur­­gyevo községet. A község lakossága, mely nemzetiségre s vallásra nézve is I háromféle, a legnagyobb egyetértésben éltek egymással. Vallásra nézve a ma­gyarok és németek római katolikusok, az idctelcpitelt dobrovoljácok görög ke­letiek. A magyarok között mintegy 30— 40 zsidóvaliásu család él, akik mind ke­reskedéssel foglalkoznak. A lakosság zöme íöldmives vagy föld­­mivelő napszámos, de sokan vannak,, akik kubikos munkát végeznek s ezek a noviszadi repülőtér talajának kiegyen­lítése körül egész nyáron dolgoztak. Egy részük most a noviszadi hídfő töl­tésénél kapott alkalmazást. A kereskedelem minden ága szép len­dületet vett újabb időben Temcrinben. Van Tcmerinnek két szódagyára és sör- venöt zad végén. A kastély gyönyörű parkjá­val csak a benne felhalmozott műkin­csek vehetik fel a versenyt. Egyedüli lakója jelenleg özv. apatini Fernbach Antalné, aki egyik unokájával csaknem remeteéletet él a kastélyban. Temerin kulturális, igényeit az egye­dül álló községi kát. polgári körön ki­­lerakodója is. Egyiknek Bernhard Fló­rián, a másiknak Bálinti János a tulaj­donosa. Ipara rendkívül fejlett. Akár asztalos .akár cipész és egyéb iparát nézzük, Temerin mindén vidéki község iparával felveszi a versenyt. Van Tc­­merinntk két gőzmalma, amelyeknek tulajdonosai a Dittrich testvérek és Bernhard Józsei, egy téglagyára a Kal­már testvérek tulajdonában. Van eze­ken kivid több tejfeldolgozó telepe, vül csak az elemi iskolák látják cl. A kát. körnek gyönyörű könyvtára van, amelyben mintegy kétezer kötet foglal helyet. A lakosság aránylag nem gazdag. Fc­kat. kör elnöke Kopping Gáspár rórn. kát. plébános, igazgatója: Léh Fülöp ta­nító. Van a községnek önk. tiizoltóegye­­siiletc is, amelynek főparancsnoka: Sztrachlick- Lajos földbirtokos. Ezek, valamint dr. VVeisz Jenő,, a község egyetlen fiskálisa irányítják a társadal­mi és egyéb mozgalmakat Tememben. A közegészségügyet dr. Szegő Jenő és dr. Mandel Endre községi orvosok lát­ják c! a lakosság legnagyobb megelé­gedésére. Jegyző: Kiss Gyula, akit most neveztek lel. Temerin fejlődésére nagyon előnyös lenne, ha a villanyvilágítást már beve­zették volna. A kereseti viszonyokat na gyen megnehezíti, különösen a föld­munkások körében az uradalmi földek­nek a dobrovoljácok közt való szétosz­tása. Már az ipari kereseti ágak elég tisztességes egzisztenciát nyújtanak. Az elmúlt évben házasságot kötött nálunk 85 pár s meghalt 206 ember. Született 362. Kovin Minden helység fontosságát, fejlődé­sének irányát, jövőjét elsősorban föld­rajzi fekvése, határozza meg. Ez a tény teszi jelentőssé Kovint is, amely a te­­mesi sikság végső vonalán a Duna mel­lett szinte természetes kapu a Balkán felé-. A község története is azt mutatja, hogy már a régi népek is felismerték ezt a szerepét, hiszen még az avarok építették itt Ke ve földvárát, amelynek maradványai máig is láthatók. Később a rómaiak alatt is hadimként szolgáit, Trajanus itt kelt át seregével. (A tör­ténelem megismétlődött a világháború alatt, amikor a németek fő vonulási irá­nya vezetett hossza ideig Kovinon ke­resztül a Balkánra.) A régi Keve év­századokon át virágzó civiías, megye­­székhely volt, törvénykezési és vásár­­joggal, egészen 1390-ig, amikor a törö­kök elfoglalták a szomszédos Smedcro­­vot és folytonos portyázásaikkal tart­hatatlanná tették az itteni szerb-ma­gyar lakosság életét. A szerbek azután 1430-ban felkerekedtek, Cscpelszigetrc költöztek és megalapították Ráckevét és Tökölt, amelynek szerb neve mai napig is Kovin maradt. Ugyanott meg­maradtak a régi Keve pátenslevelei is, amelyeket az elköltözöttek magukkal vittek. A török uralom után ismét szerb telepesek keresték fel, majd 1760-ban németeket telepített ide Mária Terézia. A lakosság főleg termény- és disznó­­vcreskcdelcmmel foglalkozott, de a ’.elység továbbfejlődése elmaradt, mert a volt magyar kormányok elhanyagol­ták és inkább a meglevő határvároso­­<at (Zemum) íejlcsztették és inert a szomszédos Szerbiával nem volt meg a kellő kapcsolat. Ez a helyzet ma alapjában változott meg és Kovinra, amelynek hétezeröt­száz lakosa van, biztató jövő vár. A lakosság négynyelvü: körülbelül négy­­százalék német, huszonnyolc százalék szerb, busz százalék román és nyolc százalék magyar lakja Kovint. De az évszázados együttélés és az, hogy majd mindenki több nyelvet beszél, kö­zel hozta egymáshoz a különböző anyanyelvüeket, úgyhogy a Koviniak példás egyetértésben, higgadt jóbarát­ságban élnek. Persze történtek kísérle­tek, hogy ezt a harmóniát megzavar­ják, de e/zek a próbálkozások mindig eredménytelenek lesznek az itteni józan népnél. Az általános nyugalmat különö­sebb szociális problémák sem zavarják, mert az egész környék általában jómó­dúnak mondható. Ez még a régi határ­­őrvidéki privilégiumok örvendetes em­léke, mert itt sohasem voltak nagybir­tokosok és a kitűnő minőségű termő­föld elég aránylagosan oszlik el a fökt­­inivesek között. Ebből következik, hogy Kovin községnek is szép vagyona volt. Ez most sajnos rosszabbra fordult, mert a község földjét lefoglalták az ag­rárreform céljaira, amiáltal a községi pótadó igen magasra szökött, úgyhogy ez ma mindenkit érzékeny teherként nyom. A földművelők elsősorban kukorica­­termesztéssel foglalkoznak; az idén cl­­sőrangu termés volt, úgy hogy a föld­gazdaság igen szép eredménnyel dicse­kedhetik, habár az árak nem egészen elégítették ki a gazdákat. Noha Kovái­nak nagyjában agrárjellege vau, a ke­reskedelmi élet is igen fejlett. Közgaz­dasági téren irányitó szerepe van a község saját bankjának, a Koviiiska Bankának, amely a maga hét és fél milliós alaptőkéjével a Délbánát egyik legerősebb pénzintézete. Sok régi és szolid kereskedőcsalád lakik Kovinban, akik általános tekintélynek örvendenek. Egyéb ágak mellett főleg a fakereske­­dclemben kezd Kovin elsőrangú szere­pet játszani. E téren emeli a község je­lentőségét a három és fél millió alap-

Next

/
Thumbnails
Contents