Bácsmegyei Napló, 1924. december (25. évfolyam, 330-355. szám)

1924-12-25 / 351. szám

1924 december 25.

BÁCSMEGYEI NAPLÓ

27. oldal,

KRAUSZNÉ

Egek, a férjem. Mindent látott. Rddjul a díványra.

KRAUSZ

Fojtogatni kezdi Tubákat, aki kiszabadnia magát és menekül. Állj meg! Fogócskáznak az asztal körül. Hova szalad? Megállóhely! Szakaszhatár! Asztal körül kergették magát kiskorában, ha nem állt meg?

TUBÁK

Segítség! Meg akar ölni.

KRAUSZ

Lekapja a kardot és azzal kergeti. Leszúrlak büdös, ha nem álsz meg! Csekáj! Vakarja meg a hátamat!

TUBÁK

Hirtelen szembefordul vele, revolvert ránt elő és hatszor egymásután rásüti a fegyvert. Krausz leomlik egy fotelbe.

KRAUSZNÉ

Kezelt tördelve. Megölte.

KRAUSZ

Feltápászkodik. Meg. Mind a hatot. Lekopogia a páncélián. Unberufn! Ez az ember az olimpiai bolhalövészet világbajnoka. Benyúl a nyakába, kivesz egy patkánynagyságu döglött bolhát, ledobja a földre. Akkorát Roppan, mint egy darab fa. Egy. Térdvédöjéböl a másikat, Roppanás. Kettő. Sorba dobálja a földre az agyonlőtt bolhákat. Három. Négy. Öt. Hat. Valamennyi sérülése halálos. Zsánercm. Fölléphetne orfeumban, az ember fejéről célozza le a corneviliéi páncélbolhákat. A feleségéhez. Úgy lö, mint maga Teli, neki ez bagate'l. Tubákhoz. Megmentőm! Jótevőm! Egyetlen igaz barátom! Zacherlin, a kezedet! Melegen megszorítja.

Függöny.

TAMÁS ISTVÁN VERSEIBŐL

Mutatvány a szerző „Fekete

EGYSZER volt, hol nem volt, ez nem legenda, vagy kínzás, igy henteregtem én meztelen és két karom az égre dobtam ha nagyon fájtak a csodák, de a csodák ritkán jöttek és a torony alatt én csak óbégattam, nem követelőztem soha és a mellemre se ütöttem.

Ó,

nem vagyok szent naiv,

se méreg, se ostya,

ám itt csúfságra mégis

kávéházak és delnők lovagja lettem,

esti csudabogár, parázs, ijedtség,

senki se mondta nekem :

erre,

vagy: ne erre

és táblákat se láttam útközben: vigyázz, ha jön az élet! kijátszottam magam rossznak, jónak, szerelmesnek, mindentudónak, felszenteltem sok hamis királykisasszonyt,

de nem tudtam összeköttetést találni az úristennel.

APÁM engem még

jó kis fiúnak ösmert,

a titkait adta nekem

és a szomorúságát,

s ha kedvére tettem

a térdére ültetett, vad kiscsikót.

Kapocs volt ő Kelet és Dél között;

mit messzi India termett

elhozta falunkba fűszerét, ‘selymét

és nagy utakat tett

zörgő parasztszekéren.

Hite a család volt, hajnalban kelt, ~ hóval mozsdott és nem félt

se az élettől, se a haláltól.

Apát a mező adta

és a számok ölték meg,

ó, be iszonyatos is volt ez

ködös, őszi délután,

a szoba imbolygott velünk, mint a hajó

és az ágyát áííig felfegyverzett

számok lepték el:

2, 0, 7, 3, 1, 2, 5, 8, 13, 9, kik halálra keresték, apám elszántan védte magát, de a kilences röhögve ráhajolt és tárt melléből kilopta a szivét, apa nagyot sikoltott és összerqskadt, ez a rémült félelem már nem O volt, de mi mégis úgy bántunk vele mint apával,

a húgom nem mert bejönni, anyám sirt,

ín a kezét csókolgattam . és ő nézett rám jeges, messzi szemekkel egy ismeretlen óceán alól.

Majális“ cimii verseskönyvéből

ANYÁM mondta:

„ístvánkám ügyvéd leszel,

házad lesz, feleséged,

milyen jó is lesz majd együtt az élet

fiacskám !“

Anyám olyan rosszul ösmert, ekkor már rég kinyíltak a szemeim és láttam,

hogy semmi sem biztos, a levegőben tragédiák úsztak, sok volt a puha kenyér,

éjjel

virágos katonavonatok szöktek át a falun

és a bolond falu etette őket.

1914 volt,

anyám sokat sirt mindig és ekkor láttunk először repülőgépet.

ISKOLÁBA adtak,

mint a többi kis csibészt

és kirántották lábam alól a mezőt.

A szomszédok mind

jóváhagyták ezt a lépést

és rámijesztett a messzeség,

hisz mi oly boldogok voltunk

a húgaimmal,

vértől és jajtól megőrzött

Vak Béla völgye

és a gólyaléptű szántóvetők

szívesen adták az eledelt.

De mégis

a parancsot örömmel bokrétáztuk és nem nyafogtunk, ó, a húgom is érezte milyen együgyü itt minden, a háztetők, a templom, a hegy és íábujjhegyre kellett állanunk, hogy ellássunk a rétekig.

ERDŐBE, patak mentén.

Költői kép, szinte vers;

itt a csendőrrel találkoztam, ki az ország lépcsőjét őrizte szuronnyal.

Óra se volt,

|a város messze lent,

I akár az éjfél, és mi gombák és őzek közt horgásztunk a határmenti bércek árnyékában, a csendőr a fiáról mesélt, akinek most jönnek a tejfogai, aztán szalonnát és kenyeret ettünk, őszinte arccal, mint a föld és a halakat, visszaadtuk a víznek.

Ó,

nyitott könyv volt az élet, biblia

Iés oly egyszerű, mint a virág.

De jő lett volna ott maradni.

HÁROMSZÖG

Tréfa több jelenetben Irta : Ráció Imre

Szereplők: Feleség, férj, udvarló

Szin: £s.-alaku színpad, egy ajtóval középen asztalka, raita szamovár. Háttérben hideg ételekkel megrakott asztalka.

I. jelenet.

Feleség, Udvarló (a középen levő asztalnál ülnek-)

Udvarlő: Milyen jó, hogy a kávé a tengeren túl terem.

Feleség: Igen... nagyon j6...

Udvarló: A kávé tropikus éghajlat alatt terem és igy el kell tnenni a nagykereskedőnek legalább is a tengerpartig... és igy drága szobácskád is tropikus éghajlatú, mert elhozhatom ide neked, angyal, a legforróbb.,, (átöleli.)

Feleség: Szeretlek . . . Mégis későn jöttél, drága.-.. Bár jöttéi volna előbb... (Sóhalt.) Nagyon sokat késtél. Három évet... Mit ér most az a kevés? . . . Ma már expresszel. száguldnak az emberek. Hugóm, ha elutazik uégy-öt nap múlva visszatér Triesztből... Bezzeg 1919-ben vagy 1920-ban és egy kevéssé meg 1921-ben is (álmodozik.) Hugó hetekig volt távol. Akkor meg együtt utazott a kávéval. Felszállt a tehervonat egyik kocsijára és jött Trieszttől idáig lassan... lassan. Megtörtént, hogy egy őrháznál időzött el hetekig... 0, mily szép idők is lehettek volna azok, . . . de te nem voltál itt... Hugó egyszer határzárlat miatt három hónapig volt távol ... és te nem voltát itt . . . (Durcásan.) Persze, Hugó jól élt. Kitünően berendezkedett vagonjában. Hálófülkése is volt. (egy dobozból fényképet vesz elő) Nézd kedves, ezt a fotográfiát. Ez a vagon. Látod ejzt a férfit? Ez a váltóőr ... ez a hölgy? ... a váltóőrné. A karján dajkált gyereknek Hugó a keresztapja . . . Hugó sokáig itt élt 1919. év tavaszán, (elteszi a képet) Szép idők voltaik ... És te nem voltál itt. (Lehalna a fejét.)

1 Udvarló (meghatódik, átkarolja a nőt, térdére ülteti): Ne kesereg) drága . . . lásd most itt vagyok . . . Veled vagyok . . . (magához öleli.) ö, érzed-e, hogy mennyire veled vagyok? (babusgatja). Nézd kis pintyőkém, ez a gyönyörű világ mégis nekünk áll. mert Hugó derék ember, megmaradt kávé nagykereskedőnek. akinek az első beszerzési forráshoz kell menni . . . Alit szólná! hozzá, kedves, ha Hugó csak egyszerű specerájos volna és itt, a helybeli nagykereskedőtől vásárolná a kávét?

Feleség (undorral): Fuj! Olyan emberhez, aki áruját helyben vásárolja, sohasem mentein volna feleségül.

Udvarló: Na látod!

Feleség (kivonja magái az udvarió öleléséből. Nagyon élénk): A tea forr! forr! (készíti a teát.) Jaj, de finom teát 'csinálunk! (a háttérben levő asztalkához lép.) Segíts, drágám! (az asztalkát középre hozzák. Leülnek, tcáznak.)

Udvarló: Angyalkám, milyen ember a mi Hugónk?

Feleség: Nagyon kiváncsi vagy rá?

Udvarló: Tudod, mi a férjben a természetes ellenséget látjuk. Az ellenséget pedig ismerni kell.

Feleség: Hugó engem nagyon szeret... Őrülten szeret. Mindene vagyok neki.

Udvarló (Incseleg): És ha . . . most betoppanna?

Feleség (megborzong): Az rettenetes volna...

Udvarló: Agyonütne?

Feleség: Agyon!

Udvarló? Tud párbajozni?

Feleség: Tud. Nagyon is tud.

Udvarló: Milyen fegyverrel?

Feleség: Vári! Mindjárt megmutatom a fegyvereit. (Kimegy, behoz egy tört.) Ezt Páduában vásárolta. Nagyszerűen tudja‘kezelni, (a tőrrel az udvarié felé szúr, aztán a földre dobja. Újból kimegy és egymásután különféle fegyvereket

hoz be.) Karabély . . , pisztoly ... vadászpuska . . . Ezeket Szaloxtikíban egy görög zsibárusiól vásárolta. És c/. még nem minden. Ifjú korában sokáig éit egy szumatriai kávé ültetvényen, Ujjat koz be.) Ez az »indián bosszúja.« (a? ijjba egy nyilat helyez és célba veszi az udvariét.)

Udvarié (gyönyörködik a nőben, tértire borul): Ne küidd felém nyílvessződet, Istennőm . . . hisz én, szegény vad, szivén sebzetten úgyis lábaid előtt heverek telébe kúszik,) Drága, emelj, magadhoz.

Feleség (az ijjat elejti, feíemc’i az ad varlót, asztalhoz ülnek, esznek.)

Künn ajtónyitás. Behallatszik, hogy hegy nehéz böröndöket szinte a földre ejtenek.

Férj (künn, vidáman kiáltoz): Ilonkám . . . fingó megérkezett . . . Hágó megtért boldog családi otthonába . . . Persze. Ilonka már alszik . . . Tonka boldog álomban szende reg; . • Meglepejn . . . Meglepem...

Hűségem, meglepi hűségét . . ,

Udvarló: (Végigjárja a háromszöget. Kérést a menekülés útját. Zavarodottan kezében tartja a villát, melyre az imént szúrt fel egy falat sültet.)

Feleség (felkel, de visszaroskad. Fojtott hangon): Védjen meg!

Férj (künn): Ejnye! sehol sem találom . . . Talán itt . . .

III. jelenet

Voltak. Férj.

Fér] (belép. Mintha tüskébe hágott volna, felkiált): Jájj! jj Feleség: (Felsikolt.) j Udvarló: (Villával a kezében néhány : lépést tesz előre.)

I Férj: (Megrökönyödve áll az ajtóban. ,Egy kis szünet, aztin tétovázva előre lép.)

Udvarló (meghajlik): Uram, rendelkezésére állok.

Férj (elfogódottan): Várjon kérem... Talán előbb megmagyaráznám . . . Kérem, tegye el azt a villát . . . egészen zavarba hoz vele . . . Különben is teljesen zavart vagyok . . . Mégis, remélem sikerülni fog. Igen ... én mindent hajlandó vagyok megmagyarázni . . .

Udvarlő: Kérem, a legteljesebb elégtételt ...

Férj (sértődötten): Nem szép magától, hogy nem hagyja megmagyarázni. (Könyörög.) Higyje el, a végén minden

kiderül...

Udvarló (gyámoltalanul): Hajlandó

vagyok...

Férj (vállon ragadja): Aíeghallgat vagy nem?... Ugy-e kérem, helyet foglal és türelemmel végighallgat? (a székre nyomja.) így... Tehát figyeljen ide... Volna egy kérdésem önhöz . . . Mondja, ismeri maga a legújabb devizarendeletet?... Nem? Akkor talán az utolsóelőttit? . . . Nem? . . . Egy devizarendoletet sem Ismer? . . . Nem? . . . Nem?? . . . Nem???

Udvarló (felkel): Uram, rendelkezésére állok . . .

Férj (nevet): De várjon! .Mért oly türelmetlen? . . . akár csak egy gyerek... Elvégre ön felnőtt ember, komoly em- I ber . . . bár, őszintén szólva, csalódtam magában. Szégyelheti magát, mert fogalma sincs a devizarendeletckről . . . (Sóhajt.) Bizony, igy nehezen tudjak majd egymást megérteni.

Udvarló (névjegyet nyújt dl.)

Férj (megnézi): Köszönöm . . . Legalább tudom a nevét. így jobban adminisztrálhatjuk a beszélgetést. Tehát, Gejza ur, megmagyarázom a deviza, rendeletet. A legutolsó deviza-rendeletnek, mely tegnap kelt. a 87898. törve «római 95-b, a divatból kimentnek o00001 Störve római 94 b a száma. Mindakettő a régi kilencvenhárommal szemben ha-