Bácsmegyei Napló, 1924. december (25. évfolyam, 330-355. szám)
1924-12-25 / 351. szám
% 28. oldal._____ Mást jelent.- Az első devlzaresndelet volt a legrosszabb, de minden következő rendelet hozott valami javulást. Mindjobban és jobban tökéletesedtek a devizarendeletek. (Nevet.) A legutolsó rendelet megfogalmazásával az az incifinci miniszteri referens valóban remekelt. (Mulat.) Fogadjunk, kedves Geiza ur, maga nem referens . . . Maga sokkal óvatosabb ember ... fia inaga az a bizonyos referens, most darabokra tépném ... De az az erkölcstelen referens . . . (Dühbe Jön.) jaj! csak elém kerülne . . . Mert az még sem járja, hogy a legutolsó deviza-rendelet már annyira javult, hogy direkt közbotrányt okoz. A rendeletet közlő hivatálos lapot el kellene kobozni, mert tartalma becstelen, aljasul betör a hálószobámba. Én . . . igen, . , . igen . , . sajtópört indítok . . . Majd megmutatom én, hogy nem szabad az ember becsületében igy turkálni, azt a kutyafáját! Udvarló: Bocsánat uram! . . . Nem értem. / Férj: Mit nem ért? Naiv fiatalember, mit nem ért? Udvarló: Bocsánatot kérek ... ön váratlanul hazaérkezett . . . Férj (diadalmasan): Hiszen ez az!... Éppen ez az! . . . Hogy én váratlanul hazaérek . . , Erről van szó a legújabb deviza-rendeletben . . . Több türelem barátom. Lassacskán majd megértjük egymást ... De bocsásson meg . . . ejnye! De udvariatlan vagyok ... Talán egy pohár itókát? (Tölt. aztán vizsgálja az üveget.) Ilonkám, nagyon kedves lehet előtted Gejza ur. Ezt a bort én a mi ezüstlakodalmunkra tettein el... No mindegy . . . Egészségére, Gejza ur (egyedül iszik.) Udvarlö (lesujtón): ön nem férfi! Fér) (fölényes): Ahhoz magának semmi köze. E kérdés eldöntésére maga nem szerzett jogot és ha mégis él vele, úgy . . . jogbitorló! . . . Érti? . . . De most már nagyon rövid leszek ... Térjünk csak vissza arra az erkölcstelen deviza-rendeletre . . . Képzelje, tegnap elindulok Triesztbe kávét, kakaót ésj száraz déligyümölcsöt vásárolni . . . Mondom, elindulok . . . (nagyot nyel. megpihen, az asszonyra tekint). Zágrebben át kellett szállítom. Volt egy órai időm. Reggeli után olvasni kezdem az újságot és megtalálom benne a legújabb deviza-rendeletct. A legújabb rendeletben pedig az van, hogy kávéra, kakaóra, banánra, datolyára nincs deviza . . . Nincs . . . Nincs! . . . De Ita nincs, mi a csudának utazzam Triesztbe? Ugy-e ez az utazás feleslegessé vált? . . . Megnéztem az órám. Hopp! még elfoghatom az expreszt ... és képzelje . . . c'gy másodperccel az indulás előtt értem ki a vasúthoz ... És most itt vagyok . . . Nos, Gejza ur! látja már dolgok öszszefüggését a deviza-rendelettel? . . . Ha nem jelenik meg ez a rendelet, én most Triesztben csücsülök ... és nem vasrvok itt . . . Szidja bátran velem együtt a deviza-rendeletet. Igazán boszszantó, hogy önnek, aki nem kereskedő ember, ilyen nagy kellemetlenséget okozott. (leül, fejét tenyerébe hajtja.) Udvarló: Uram, én rendelkezésére állok. Férj: Gejza ur . . . nagyon fáradt vagyok . . . kérem, menjen haza. Udvarló: Rendelkezé . . . Férj: Ha netán vidéki az ur ... és nincs lakása ... és itt akart aludni . . , (elegánsan) bocsánat . . . vis major . . . Udvarló: Rendelk . . . Férj (hirtelen diihvel): Menjen a fenébe! Udvarló: De uram! Férj: Mondom, menjen . . . Édes, jó Gejza menjen . . . (zsörtölődik.) Az ember két éjszakán át utazik, nem alszik, töri magát . . . végre megérkezik boldog családi otthonába, (a terített asztalra mutat) . . . szeretne vacsorázni . . . Udvarló (ordít): Ren-del-ke-zé-sé-re BACSMEGYEl NAPLÓ 1924. december 25. mondd meg, hogy hozzák el magukkal házikabátjukat. Feleség (megvetéssel): Bolond . . . (fejéhez kap. ijedten) Igen . . . Megőrült . . . Hugó! . . . Hugó! ... Te megörüU tél .. . Megbomlott az agyad, (sir) Ah! bocsáss meg! Most már tudom . .. Amikor beléptél ide ... a nagyfájdalom... a gyalázat megőrjített (leborul) Hugó, Hugóm, amit én tettem, az valóban őrjítő, ah! ah!! . . . Jajjü (szivéhez kap) megőrülök én is! . . . Hogy szerettél engem?! Hogy bálványoztál?! (könnyek közt) Ugy-e nagyon fédtékeny voitái? . . . És most vége, vége mindennek (komoran) Majd járhatok hetenként kétszer hozzád a bolondok házába . . . Mert ugy-e, Hugó, megőrültél? (Bosszankodik) Hogy én nem jöttem rá azonnal! Persze! amikor a devizáról kezdett beszélni, mindjárt észre kellett volna vennem . . . (meg fogja a férj kezét) Ugy-e Hugóm, egyetlenem, örült vagy? . . . Felelj . . . Mondd: igen. Férj: Szó sincs róla. Nem. (emelt hangon) Ilonka! verd ki a fejedből azt, hogy ezentúl rámerőszakoid a nézeteidet. Feleség (kihívón): Úgy? . . . Hát jól van . . . Nem vagy őrült... És nem bocsátasz el, de ennek feltételei vannak.« 9855 I-lok! Férj (asztalhoz ül. Sültet rak maga lé, közben csendesen szól a feleségéicz): Kérlek Ilonkám, talán te rád hallat, küld el ezt az urat . .. Feleség: Gejza . . . menjen. Udvarló: (tétovázva néz az asszonya, aztán lassan el.) III. Jelenet. Férj—telesig. Férj (Eszik, iszik. Nagyon Ízlik neki tinden. Többször csettint a nyelvével.) Feleség (egy széken kuporog. Néha élve az urára néz.) Férj (szőlőfürtöt. szemelve.) Ez már sztán mégis szemtelenség! Ezek az ététk jók, ízletesek. Minden falat külön •zakácsötlet. Sziporkázó szakácsötlet! ezek az ételek direkt szellemesek! Hogy terültek ezek az ennivalók a házamba? 'szigorúan) Ilona! hogy szöktek be hátamba ez ízes faiatok?! . . . Nyolc éve jszem házam kosztját — karlsbadi kiíagyásokkal ... de micsoda gonosz íiindérálom ez? Feleség (remegve: Dobj ki . . , Férj: Persze . . . dobjalak ki . . . Persze most másra akarod terelni a beszédet .. . Bodóné! . . . Bodónéü Feleség: Hugó, ne kínozz! , . . Hugó!-., verj meg! Férj: Nem. Feleség: Rúgj ki! Férj (felkel): Nem ... azt nem. (elgondolkozva jár alá-iel. Bele botlik a puskába, félre löki) Nem rúglak ki. Feleség: Ölj meg! Férj (türelmetlenül): Hallgass! . . . Ne erőszakoskodjál . . . Mióta együtt élünk, mindig rámerőszakoltad az akaratodat. Mától fogva én vagyok az ur a házban . . . Nem, szó sem lehet róla... Nem öllek meg. (összeszedi a fegyvereket, kihordja.) Feleség: (elszánt mozdulatot tesz, az ajtó felé indul.) Férj (visszatér): Mit akarsz? Hova készülsz? Feleség (sírva): Elmegyek ; . . én most már nem maradhatok itt. Férj: Nem fogsz elmenni! Itt maradsz! Feleség (csodálkozik): De hiszen én megcsaltalak! ... És itt akarsz tartatni? Nem ntg.sz ki? Nem ölsz meg? hanem itt tartasz? Férj: Édes Ilona, ha én téged kirúglak, vagy megöllek (észreveszi az ott- 5 feledt tőrt, felemeli, kidobja) ez mind I szabályszerű büntetés ... De Hona, te ' itt maradsz ... Ez is büntetés . ,. Mert édes Ilona, vájjon nem büntetés-e számodra, ha ilyen utolsó, ieliemtelen férfi, mint én ... na ... hogy hát . . . Igen, ilyen . . . nohát, hogy is mondjam . . . ilyen megbocsátó lénynek a felesége maradsz? Feleség (felháborodik): Te meg akarsz bocsátani nekem? Férj: Teljes amnesztia! . . . Ilonka, teljes amnesztia visszaható erővel . . . Feleség (maró gúnnyal): És a jövőre is vonatkozik az amnesztia? (erősen felindul) Nem! Nem kel!! Kiszakítom magam ebből a becstelén házból! Fuj! Szegyeid magad Hugó! elmegyek . . . Add vissza a szabadságom, mert különben beadom a válópert hűtlen ittartásért. Fér) (dörzsöli a kezét, teli örömmel): Fényes! Fényes!! (ugrat). Itt maradsz. Itt maradsz! Miért ne maradnál itt? Talán félsz, hogy nem tudod elviselni mellettem az életet? (megsimogatja.) Ilonkám, majd megszokod, majd beletörődsz . .. meglátod . . . no . . . fiam .. . Feleség (fuldokolva): Hagyj távozni! ... Vagy ha nem engedsz e! . . . hát.'.|. hát ... jól van . . . Maradok! ... De . . . de meg foglak csalni mindenkivel. Férj: Ö! fiam, ezentúl óvatos leszek... Résen leszek ... Ha majd megérkezem valahonnan, először haza telefonálok... Egy szívességet azonban nem tagadhatsz meg tőlem. Az uraknak, kérlek, C. 33. BALLADA A READING/ FEGYHÁZRÓL In Memóriám C. T. W. aki, mint egykori királyi lestör, kivégeztetett őfelsége börtönében. Reading, Berkshire, 1894 julius havában. Szabó János, a kitűnj valdasági műfordító lefordította Wikíe Oszkár egész balladáját. Ebből mutatjuk most be az első riszt. I. VER s bőrszínű skarlátköpenyt O többé már nem hord, Mert kezén lelték a rátapadt Skar’átszin vért és bort. Az asszonynál, akit szeretett S kit ágyában meggyilkolt. Őrök közt sétált 5 is körűi Rajta daráé, kopott; Fején egy krikett sapka ült, Es el-el mosoly adott: De nem láttam embert én soha még így bámulni a fénylő napot. Nem láttam embert én sohasem Ily vágyón nézni még. Arra a szűk, kis kék sátorra Mit rabok úgy hívnak: — az ég, Es minden kis jelhöfoszlány után. Mit nyelt, nyelt a messzeség, Egg másik kört tapostam én Mint többi clkárhczott S tűnődtem, hogy mit ez ember tett: Kicsi vagy nagy dolog. Míg mögöttem egy hang suttogva szólt: „A fickó majd lógni fog I“ Ur Jézus ! — A nehéz falak Forogni kezdtek velem, S az ég, mint izzó acél sisak Úgy szorította a fejem: S a saját emésztő kínjaimat Már meg sem is éreztem. Csak azt, hogy mily érzésvihar Gyorsítja lépteit, s mért Hogy úgy néz a kéklő égre föl, Mini ki már mindent megért; Megölte azt, akit szeretett És halnia kell ezért. De, megöljük mind, akit szeretünk, \ Bár mindenki mást beszél Lehet egy sző, haiálthozó; F.gy hang, mit elkap a szil; A gyávák gyáva fegyvere csók: A bátraké, az acél! Az egyikünk ifjúkorban Sl, A másikunk amikor agg; Ez, kéjbe fojtja áldozatát, Az maréknyi aranyat ad, A legirgalrnasabb mégis a tSf Mert gyorsan és biztosan hat. Az egyik kurtán, hosszan a más, Van ki vesz, s van ki eléd l Az egyik könnyel hullajtva öt A másik egy sóhajt se ód; Mert megöli mind akit szeret, De nem mind hal ezért halált. SzégqenhaláUal nem mind hal Az Iszony egy hajnalán, Püffedt arcán nincsen lepel Es nincs hurok a nyakán. És nem mind rúgja ki lábait A hóhér keze nyomán. Nem mind ül hallgatag őreivel Kik vigyázzák éjjel és nap, Kik lesik, amikor sírni vágy Vagy sóhajtva imába kap; Kik őrzik, nehogy bús börtönét Meglopja 5, a rab. Nem mind riad. amint virrad Ijesztő figurák zaján A reszkető káp'án * a zord ügyész Nem lép be ajtaján, S a sárga arcú igazgató Ki maga a Sors, a kaján. Es szánalmas gijorsan nem kapja fői A durva fegyencruhát, Az orvos még hidegen jegyezve áll Az árán tartva ujjat, Ma'ynek minden kis tik-takja Mint súlyos pöröly úgy vág i A tikkadt szomjat sem ismeri mind, Mely azt gyötri mielőtt A hóhér, vastag keztyüiben Megáll az ajtója előtt; Es szijjait ráhurkoija úgy, Hogy szomj nem gyötri több őt. Fejét sem hajtja meg, hogy hallja: A gyásztiszt, miket beszél S míg szive iszonnyal lüktetve zúg, Hogy ő még mindég él: Nem lépi át, saját sírját Amint a cellába betér. Es nem mered, acélkeret Közén az égre ki, «Elkékült ajka egy végső Jajba ' Nem fúlad el neki ; Sem arcán Kajafás, áruló ajakat Reszketve nem. érezi. Szállá János. és a legújabb a világsiáger filmek |J •Kel ~:! VilsoaovauI.il Hugó! Mcs kell változnod. Teljesen meg kell változnod! Pérj: Igen, megváltozom. Feleség: Leborotváltatod a bajuszodat! Férj: Leborotváltatom. Feleség: Antik szalongaruiturit veszel. Férj: Veszek. Feleség: A télen a Tátrában akarok eltölteni néhány hetet, Férj: Elmegyünk. Feleség: Elmegyek! Férj: Igen. Feleség: És villát vessünk. Férj: igen. Palicson. Feleség: Nem Palicson, a* isseasz» • van, csak itt a közelben, Bledben. Férj: Igen. Feleség: És ha elutazol (eUdgyul) ugy-e mindig magaddal viszel? Férj (mogorván): Igen . ■. , Feleség: És ml, mindig, mindig, Örök* ké együtt leszünk. Férj: I . . . I . . . Igen . , • Feleség: És ugy-e, drága Hugóm, mindezt a te jó, téged szerető, hűséges feleségednek teszed? 3 Férj: Nem! Nem engedem kirántani Í’ lábam alól az erkölcsi alapotl (Függöny.)
