Bácsmegyei Napló, 1924. december (25. évfolyam, 330-355. szám)
1924-12-25 / 351. szám
1924 december 25. BACSMEGYEI NAPLÓ 9. oldal. Karácsony Császárok ás királyok, akik eszmék vívódásában vonagló, vár tengerében fürdő két évezred eseményeit alakítani próbálták, halott nevekké merevedtek a história évkönyveiben. Octaviaims Augustusi, a romai birodalom első császárát, akinek uralkodása alatt a bethlehemi jászol párolgó alomágyán megszületett a kereszténység, a szenátus isteni rangra emelte, hízelgő poéták az Ölimpus urainak leszármazottjaként dicsőítették, de azért emléke épp annyira nem hatóereje a fejlődésnek, mint bármelyik névtelen római rabszolgáé. Az a nagyszerű monumentum, amelyet Horatius az ódáiban, Vergilius Aeneisében művészi tökéletességgel emelt a caesar isieni mivoltának, nem ind kijutni a tankönyvek börtönéből az élet friss levegőjére. Azok az egyszerű szaru, naiv írások azonban, amelyekben a jámbor vámszedő, az istenfélő halász Krisztus születésének, csodatételeinek, kínszenvedésének, halálának és feltámadásának történetét megörökítette, millió és millió szívbe nyomultak be és a szeretet isteni eszméjének csillagfényével törtek . irányt az emberi törekvések vaksötétjében. A betlehemi pásztorok öröme, akiknek az evangélium szerint a mennyből leszállt angyalok adták hírül, hogy megszületett Isten Fia, évenként kigyullad a lelkek karácsonyfáján. A békesség szelleme terjeszti ki áldott szárnyait a keresztény kultúra születésnapján. Az élet bus harcosai levetik fegyverzetüket, a szeretet kitárt karjai közé sietnek és a családi tűzhely mellé telepedve lehajtják fejüket az ünnep hangulatának szelíden permetező aranyesője áld. A dölyfös ész bíráló és a vallási csodákat vegyvizsgáló aprólékossága tehetetlenül omlik össze az előtt a misztérium előtt, amely a népek szívverését egy ütemre dobbantja. Van-e földi hatalom, amely a faji, nemzeti és szociális ellentétektől marcangolt emberiségei a lelki egyiivétartozásnak ebbe az egységébe összeterelheti? A karácsony nemzetközi megünneplésében kifejezésre jutó egységnek, az egy okol egy pásztor birodalmának eszménye ragyogott fel ezerkilencszázhűszonnégy évvel ezelőtt a fejlődés látóhatáréin és azóta ott iündöklik a társadalmi, politikai és gazdasági küzdelmek célpontjául. Nyers ösztönök, nemtelen indulatok rabjai vagyunk, de az ünnep áhítatában kiújul bennünk a vágy, hogy a krisztusi tanításokban kitűzött ideált megközelítsük. Megismétlődnek a bibliai csodák. Aki a kánai menyegzőn a vizet borrá változtatta, a mi lelkünk mélyén iszaposodó önzést is a jóság tüzes italává varázsolja; aki Jairus lányát föltámasztotta halottaiból, a mi jobb érzésünket is Kimozdítja tetszhalálából; aki a világtalant kilóvá tette, ti mi szemünkről is lefejti a hályogot, hogy lássuk tévelygéseinket és észrevegyük az utat, amely kivezet a meghasonUísból. A közélet aktorai is levetkőzik jelmezüket és pihenőre térnek abba a sziik körbe, amelyre a szeretet erényének gyakorlását korlátozzák. Mert a szeretet gondolata, amelynek diadaláért Krisztus szembeszállóit a farizeusok uralmával és rátétté lábát a Golgothában végződő útra, annyi idő óta nem tudott megerősödni a közéleti harcok motorikus tényezőjévé, Aki az elnyomottak védelmében, a szenvedők megsegítéséért, a nyomor rabszolgáinak fölszabadításáért lép a fórumra, az önérdeknek, hatalom!éltesnek és gyűlöletnek ugyanabba az ércfalába ütközik, mini amelyikről a Názáreti neki!cszülései is a pillanat számára visszapattantak. Gúny töviskoszoruja, rágalom ecetjé, üldözés ostora és ítélet keresztje vár a lelkek békéinek éphőire és a jogtalanságok bástyáinak ostromlóira. A legnemesebb hevületeket donquijotei komikumként mosolyogják le a népek sorsának intézésében és a hatalom használati utasításának alaptétele, hogy az ellágyuló szeretet anarchiát nevel. Maga a kereszténység is, túlélve a Nérók és Domitiánok irtóhadjáratát és a katakombákból fölszabadulva, mihelyt hatalmi szervezetté szilárdult, tüzzel-v ássál védte meg a krisztusi igékből faragott dogmákat a lelkiismereti szabadság ellen. Dosziojevszki inkvizitora, aki a földre visszatért Krisztust máglyára akarja vetni forradalmi tanai miatt, fájdalmasan igaz ilusztrúcióia annak a tragikus ellentétnek, amely az elvek és a gyakorlati élet, az elmélet és a valóság között örvénylik. Józsefben, Mária jegyesében, akit kételkedés gyötört, egy belső hang igy szólalt meg: »Ami őbenne fogantatott, a Szent Lólektől vagyon«. A Szent Létektől vagyon az a sugallat, amely az emberi lélekben a csalódások súlya alatt roskadó hitet megmenti a kétségbeeséstől s a béke, szeretet és igazság szolgálatára ihlet. A bukás fájdalmából uj energiák fakadnak, a bűn és erőszak műhelyében is az erény és szabadság diadalszekere készül, fíc mikor fog már karácsony legendájának fegyvernyugvást parancsoló, kevélységet meglágyító, reményt, 5vigaszt, türelmet és alázatot árasztó jj varázsa átömleni a hétköznapokra j is, amely emberek és népek sorsát {formálják? Mikor következik cl az idők teljessége, amikor a béke és szeretet nem intó alkalmi vendég- Ifiént köszönt ránk, hanem állandó I hajlékot kap mindnyájunk szivében [bajaink gyógyító doktorául, pörlekedéseinek békebirájáiü, kétségeink fúklyáhordozójánl? A fájó kérdések és keserű ta* pusztaiatok luciferi világítását ho[mályba vonja karácsony boldog \derüjének sugárzása. Milyen jól esik sebek helyett ajándékot osztogatni annak nevében, aki önmagát ajándékozta oda a világ megváltására. Milyen gyönyörűség behunyni a szemet a vauit a tűm vanitast elénk vetítő elme képei előtt és betelni azzal az égi zenével, amely az Ur Bárányának megszületésekor .zendült föl a bethlehemi mezőkön: j[Békesség a földön cs az emberek’ hez jóakarat. , Bródg Mihály. Házasság Irta: Baedeker A papucs nemcsak mint szimbólum, hanem mint toaiett-cikk is igen Jelentékeny, amit az a kitünően sike- i rült papucskiálliíás is bizonyít,'a I mely az idei nyáron Londonban anvjnyi elismerést aratott a kiálliíás látogatóinál és lelkes elragadtatást keltett ezen iparág kedvelőinél. itt azonban e tárgyról nem mint kényelmi eszközről, hanem mint szimbólumról lesz szó. — miért is e sorok jobban érdekelhetik a férfiakat és a nőket s főleg a férjeket és a feleségeket általában, mint a papucsotokat különösen. Ez utóbbiak igen derék tagjai a polgári társadalomnak és nagyon hasznavehető iparosok, de — az igazat megvallva — ők nem nézik a papucsot olyan magas szempontból, mint kellene. Nekik az csak egy lábbeli, míg mi tapasztalásból tudjuk, hogy az egy tényező. De ez, gondolom, nem egészen ui megállapítás, s az irodalmi elődeim már elmondták egy pár százszor. [Valami olyat óhajtok föliegyezni, I ami még nem ennyire köztudomású. Még a múlt században történt, ;hogy egy ügyvédjelölt szigorlatot [ tett a politikai tudományokból. Egy t kissé megkésett az istenadta. — már házas volt és két neveletlen gyerek ! apja, amikor odaült a szigorlati ko- I misszió elé, amelynek néhány tagja még teljesen nőtelen volt. Kautz Gyula, akkoriban a politika, vagy ahogy ő nevezte: az országaszultán jeles professzora, azt kérdezte tőle, hányféle kormányrendszert ismer? S a jelölt kissé bizonytalanul felelt:-r- Parlamentáris, abszolút jellegű és . . . Némi ötöiés-hatolás után: —- Papucskormányt. A szegény ördög néni bukott meg. Azt mondta Kautz, aki sose volt valami könyörtelen buktató: — Már eléggé meg van büntetve a szegény fiú . . . Úgy látszik, abszolút jellegű papucskormány alatt áll. Ez a kitűnő tanár mindig ió ember volt. s talán ezért tették meg később bankkormányzónak. Úgy okoskodott az akkori miniszterelnök, hogy 1 csak; nagyon ió embernek nézhetik el azokat a szigorú rendszabályokat és egyéb financiális atrocitásokat, a melyeket e magas méltóságban el kell követni. De mivelhogy most nem bankpolitikáról. hanem egyéb kellemetlenségekről lesz szó. átadom néhai Kauíz ur őexcellenciáját most megdicsért derék cselekedetéért a hálás utókor kegyeletes emlékezetének, én pedig haladok tovább azon az utón, amely a papucskormány felé vezet. Papucskormány! Ne ijedjenek meg e szótól, —- nem is olvan rettenetes az. mint aminönek látszik és hallatszik. Az emberek egy része eltagadja, hogy létezik, másik része pedig jó! érzi magát mellette. S ugyan micsoda más kormányról lehet ezt elmondani? Az a tehetséges iró. aki a bibliát megírta, úgy látszik, azon a véleményen volt, hogy a papucskormány az emberiséggel együtt született. Tehát sokkal régibb intézmény, mint a képviseleti kormányrendszer. Az utóbbinak a megteremtéséhez nagy politikai iskolázottság és sok kísérletezés kellett — az előbbiéhez elegendő'volt" egy ur és egy asszonyság. S első kézzelfogható eredménye az lett e kormányzati rendszernek, hogy elvesztettük a paradicsomot. I (Amire egyébaránt sokan azt mondják: sebaj, több is veszett Mohácsnál!) Éva, ez a megtestesült kíváncsiság, megkívánta azt a bizonyos almát, s nemcsak megkóstolta, hanem Adómra is rádispptálta. ami valószínűvé teszi, hogy mégis volt már egy — akkoriban még láthatatlan — öltönydarabja ennek a házaspárnak: a papucs. Az első házasság teremtette tehát az első papucsfériet, amiből némelyek azt következtetik, hovy az utolsó házassággal fog kipusztulni az utolsó papucsférj is. Ez a vélemény természetesen nem olyan gondolkozótól ered. aki egyszersmind férj is. Mert az utóbbifajta ember — szegény! — gúnyolja a papucsot (amely alatt szenved és .senyved) és tagadja, hogy létezik ilyesvalami a világon. Meg vagyon írva a bibliában (ha nem is szórul-szóra), hogy: a nő elhagyja apját és anyját, s a férje kö-| veti őt. Az ilyen viszonyt aztán ke-j cjélyesen 1 papucskorbrám'nák hívják. * Voltaképpen a lehető legtermészetesebb állapot, amelyet azonban a férfiúi önérzet érdekében letagadni a férjeknek és gúnyolni a nőtleneknek igen célszerű és keilemeíes. Panurg, a halhatatlan Rabelaisnak ez örökéletü alakja, házasodni készülvén, két dologtól fél: attól, hogy a felesége uralkodni fog fölötte és hogy meg fogja csalni. Hiszen az egyik is elég súlyos bai. hét még mind a' kettő! Töprengéseiben viszsza meg visszatér az az aggodalma, hogy hűtlen lesz hozzá az asszony, vagy a nyakára teszi a papucsos lábát, valamint nyakára helyezte egyszer ä papucsát egy római Pápa egy német-római császárnak a szépséges Márkus-templomban. Velencében. (Ez a két leghatalmasabb papucs a világon: a pápáé, meg a nőké.) Aggságaiban Panurg legelőbb is Pantagrueltől. a humoros iró egy másik pompás alakjától kér tanácsot. Ha tőlem kért voina. ezt a régi verset olvastam volna rája: guru Hängen unti zum Freien Soll Niemand Rat .erteilen. De Pantagruel, aki nem tudott németül, egészen másként húzta ki magát az afférból. Társalgásuk e témáról körülbelül a következőképpen folyt le: Panurg: Házasodni kívánok, s szeretném a véleményedet hallani. Pantagruel: Ha elhatároztad, akkor nincs mit vitázni róla. Meg kel! cselekedni. Panurg: Még se óhajtanám megtenni ezt a fontos lépést a tanácsod és az utasításod nélkül. Pantagruel: Nos. akkor a te véleményeden vagyok, s azt tanácsolom, hogy házasodjál. Panurg: De ha azt gondolnád, hogy jobb volna meg nem házasodnom. azt is megtehetem. Pantagruel: Tehát ne házasodjál’ Panurg: Azt akarod, hogy egész életemet egyedül és élettárs nélkül töltseni? Pantagruel: Dehogy akarom! Házasodjál meg mentül előbbi Pamtrg: Ámde gondoljunk arra, hogy a feleségem meg találna csalni. Ez igén kellemetlen voina. s ebben az esetben — Pantagruel: Van valami az aggodalmadban. Mégis jobb lesz: nem házasodni. Ami biztos, az biztos. Panurg: A baj csak az. hogy nem tudok asszony nélkül megtenni, s igv tán mégis helyesebb, ha elveszek egy tisztességes nőszemélyt mint ha — Pantagruel: Már megint igazad van. Rajta! Házasodjál! Panurg: Hm. ele tegyük föl. hogy máskülönben egészen ióravaló aszszonyt kapok, aki azonban ur kíván lenni a" háznál és zsarnokoskodni akar fölöttem? Pantagruel: Úgy hát ne házasodjál. , Panurg: Tekintetbe ken venni az egyéni körülményeket is. Az ember, ha még oly egészséges, egyszer csak megbetegszik, s ilyenkor ki ápolja hivebben. mint a felesége? Pantagruel: Ezt a fontos Körül-, hiányt figyelembe véve. nem tanácsolhatok egyebet, mint hogy házasodjál. Pamtrg: De hátha olyan iesz a feleségem, aki a betegségemet föl se veszi, az ápolásomat clhanyolja, s mialatt én az ágyban szenvedek, ő a szomszéddal kacérkodik? Nem volna ez nagyon rossz dolog? Pantagruel: Biz’ az nagyon rossz volna, s ha ettől tartasz, akkor kénytelen vagyok azt ajánlani, hogy ne házasodjál. Panurg: Csakhogy igy meg nem lesznek fiaim és leányaim, akikre örökségül hagyhatnám a nevemet és a vagyonomat. Pantagruel: Ha törvényes ^örökösöket akarsz, akkor házasodtál. Ez a tanácskozás igy folyt még sokáig, s mikor végül mindketten
