Bácsmegyei Napló, 1924. december (25. évfolyam, 330-355. szám)

1924-12-25 / 351. szám

1924 december 25. BACSMEGYEI NAPLÓ 3. oldal. Kisebbségi »Sä© A sokat zaklatott és nyilvánosság­tól megfosztott szászvári református kollégium ellen — mint az erdélyi lapok írják — újabb vizsgálatot vezettek, nem a fölüttes hatóságok, hanem a rendőr­ség és a sigurancia. A dolog előzmé­nye, röviden: Regmau iskola-felügyelő a hónap elején meglátogatta a kollégiu­mot és megállapította, hogy a termé­szetrajzi . és fizikai szertárból az anyag és felszerelés cgyrésze hiányzik. Két napra az inspektor eltávozása után megjelent a kollégiumban Szászvár rendőrfőnöke, a dévai szigurancia veze­tőjének társaságában és a kollégium! igazgatójától ~ a szertárak leltárait kér- j tik. Az Igazgató, akinek vallomását jegyzőkönyvbe vették be, elmondotta,; hogy a hiányzó felszerelés és anyag a j kolozsvári egyházkerületi központban vannak. Az ügy folytatását nagy kí­váncsisággal várja Erdély egész ma­gyarsága, nem csak azért, mert félő, hogy a kollégiumot erre föl. szó nélkül becsukatják, hanem mert, a hatósági be­avatkozásnak, kétségtelenül semmi jog­alapja nincs. A kollégium szertári anyaga ugyanis az egyházkerületé, amely azt csinál vele amit akar. Ha ngy tetszik, az egészet tűzre rakhatja. Senkinek semmi köze hozzá. Legkevés­bé azonban a sziguranciának és a rend­őrségnek. * A nagyváradi református egyház hetenkint kiad egy lapot: a Református Egyházmegyei Közlönyt. A lap, i.eg­­utóbbi számában cikket akart közölni, amely alapos kritika alá vette Anghe­­lescu miniszter iskoiaügyi törvényét. A cikket, ahogy kell, előzőleg bemutatták a cenzúrának, amely az éles, bátor hangú cikk közlönyét betiltotta. Az ügy, ezzel azonban még nem fejeződött be: a biharmegyei prefektus, a lap szer­kesztőjét Debreceni István szalontai re­formátus lelkészt, két napra rá értesí­tette, hogy a Református Egyházmegyei Közlöny megjelenését másfél hónapra betiltja. Büntetésből a kicenzurázott cikk miatt. t ♦ Érdekes részleteket, intimitásokat 'közöl az egyik erdélyi magyar lap a brassói nagygyűlés előzményeiről és le­folyásáról, »Az ellenzék magatartása — iija — határozottan aggodalmat oko­zott a pártvezetőségnek, amely meg volt, győződve, hogy a nagygyűlés nem fog j simán lefolyni, különösen akkor ránco- \ sodtak el a homlokok, mikor erdély- j szerte szétszórták a kommunistapárt - kiáltványát. Nem tudták, merről fuj a j szél. Bernádysták paktáltak-e össze a! munkássággal,; hogy a nagygyűlést j botrányba fojtsák, vagy a kommunista-j párt akar egy minden célnélküli skaiir | dalumot provokálni azért, hogy szere- j peljen? A plakátok aláírása mindkettőre ‘ következtetni engedett. A pártvezető-j ség tudta éppen a munkásság képvise-, löinek bejelentéséből, hogy részt akar­nak venni a nagygyűlésen és erről tár­gyaltak a Bernády-párt vezető férfiai­­val is, csak éppen azt nem tudták: mi­lyen eredménnyel? Már nem volt egyik félben sem annyi bizalom a másikkal szemben, hogy megkérdezze a másikat, mert nem hittel el, hogy igazat fog mon­dani. A központi vezetőség tehát el volt készülve mindenre. Ugrón István már hetekkel a gyűlés előtt bejelentette az elnökségnek, hogy nem fog lemenni a közgyűlésre, de mikor a kommunista kiáltványokról értesült, kijelentette, hogy visszavonja elhatározását, sze­mélyesen leutazik Brassóba a gyűlés megnyitására. Az elnökség többi tagjai azonban szintén teljesen meggyőződve a munkásság terrorisztikus bejelentésé­nek valóra váltásától, féltette Ugrón személyét kitennni egy nagyobb skan­dalumnak és fiatalabb, erős kezű férfit akart a naggyüiés vezetésére. Olyant, aki kemény kezekkel fogja meg a gyeplő két és rutinja van a közgyűlés vezetésében. Az egyhangú megállapo­dás űr. Thtiry Kálmánra, a nagyváradi ügyvédi kamara volt elnökére, jelenlegi alelnökére esett, akit azzal szólítottak fel a nagygyűlés vezetésére, hogy' meg­bízatását a párt és főképen a magyar­ság érdekében vállalnia kel! minden kö­rülmények között. Bernády lemondó levele sokat könnyített a hangulaton s azt a jóleső érzést keltette, hogy maga Bernády is segítséget nyújt a botrány kikerülésére, de a veszedelmet nem űzte eb. Mert csak annyit jelentett Bernády visszavonulása, hogy semmi része sincs a kommunista röpiratokhoz, de a mun­kásság még mindig megrendezheti a maga jeleneteit a nagygyűlés színe előtt«. Ä dunai konföderáció: utópia Az utódállamok csak gazdaság# együttműködésre szövetkezhetnek Mataja osztrák külügyminiszter nyilatkozata A Bácsmegyei Napló bécsi munka­társa fölkereste dr. Mataja Henrik osz­trák külügyminisztert és hosszabb be­szélgetést folytatott vele az osztrák I köztársaság aktuális külpolitikai problé- I máiról, A beszélgetés folyamán dr. Mataja a következőkben ismertette Ausztria viszonyát az utódállamokhoz: — Az osztrák külpolitikát az jel­ensz!, hogy mindenfajta egyoldalú le­kötöttséget visszautasít. A kicsiny osz­trák köztársaság természetesen diplomá­ciai tekintetben sem követheti a régi osztrák politikát és nem léphet az osz­trák-magyar monarchia nyomdokaiba. Kereskedelmi és gazdaságpolitikai szem­pontból az utódállamokkal való kapcso­latok fontosak Ausztriára nézve. — Az utódállamok kétségtelenül egy­másra vannak utalva. A gazdasági egy­másrautaltságot azonban ?iern szabad semmiféle politikai kombinációval össze­köttetésbe hozni. A dunai konföderáció, amiről az utóbbi időben annyi szó esik, puszta ábránd, utópia. Az utódállamok között pozitív gazdasági kapcsolat csak úgy lehetséges, ha minden politikai vo­natkozást már eleve kikapcsolunk. — Ausztria és az SHS. királyság közti viszonyra jellemző, hogy a keres­kedelmi egyezmény megkötésére irányuló j tárgyalások a legbarátságosabb módon folynak. Mindenesetre még sok tárgyi nehézséget kell leküzdeni, de a differen­ciáknak nem s:abad túlzott jelentőséget tulajdonítani. — Magyarország és Ausztria közölt — folytatta Mataja külügyminiszter — a viszony kitűnő. A súrlódásokat Ausz­­iria és Magyarország között a politikai közösség idézte elő, ezek azonban most már, a különválás után, teljesen meg­szűntek. — Csehszlovákiával A.usztriának igen kedvező kapcsolatai alakultak ki. E hó elején kötötte meg a két állam az uj kereskedelmi szerződést. A politikai vi­szony szintén igen barátságos, különö­sen a prágai államszerződés megkötése óta, amit Benes, akkori miniszterelnök és Schober akkori osztrák kancellár ír­tak alá. — Románia és Ausztria között is szívélyes a viszony, amit Seipel akkori kancellár bukaresti útja és Bratianu rom?n miniszterelnök bécsi látogatása pecsételtek meg. Végül kijelentette Mataja külügymi­niszter, hogy az osztrák kormány min­dent megtett és a jövőben iš mindent meg fog tenni az Ausztriában élő kis­számú nemzeti kisebbségek, a Bécsben élő csehek, a burgenlandi horvátok és magyarok és a lcarintiai szlovénok nem­zeti igényeinek kielégítésére. tettel feltétlen meghódolását követe­­telem parancsaim előtt. Ön felől, de­rék, hű tengernagyom felől, bizonyos vagyok, mire határozza magát. Ká­roly.« Horthy erre így felelt: Kérem őfelségét, vonja vissza ezt a parancsát, csak délután válaszolha­tok reá.« Továbbá: Nagyon tart tőle. hogy ha átadja a kormányzatot, az anarchia fog következni, vagy Józsei kir. herceg s hogy akkor katasztrófa következik az országra nézve. Délután három órakör Htighesen azt közölte Horthy Teleki gróffal, hogy bizonyos feltételekkel kész átadni a hatalmat, đe hogy fenn kell tartania magának, hogy addig kezében tartja a gépezetet. Teleki gróf- velem való beszélgetés után igy válaszolt: »King thanks you for loyalty. In caseofyour demissionhe doesn't want Joseph, but Lukachicli as iron com­mander of Budapest, fie wants togivc out manifest to-day and to take the oath of the troops. Teleki.« (Magya­rul: -Károly köszöni lojalitását. Le­mondásának esetében nem Józsefet, hanem Lukachíchot akarja Budapest katonai parancsnokául. Ma kiáltványt akar kiadni és fel akarja eskettetni a csapatokat. Teleki.« Meg volt győződve, hogy ugyanaz­nap vagy másnap át fogom venni a kormányzatot és megbeszéltem Teleki­vel az utazás módozatait. 0 ngy vélte: Autón nein lehet, mert gondoskodni kell megfelelő fogadtatásról. Sigrayval most megfogalmaztunk egy kiáltványt, mely­ben az elsővel szemben csak egy kis pótlás, békeszeretetemre való utalás volt. Hétfő délutánján fogadta Horthy az antantköveteket. Közölte velük meg­érkezésemet. Mint hallottam, a spanyol királyt már akkor arra kérte szikratáv­író utján, hogy szerezzen számomra szabad visszautazást Svájcba. Megjelent IV. Károly naplója a puccskísérletekr Hogyan tagadta meg Horthy a hatalom átadását? Mutatvány az emlékiratokból Münchenből jelentik: A Verlag Hír Kulturpolitik kiadásában kedden jelent meg német nyelven néhai Habsburg Károly naplója a két ba­­lül-sikeriilt puccskísérletről. A kötet kéziratát az elhunyt ex-király toll­bamondása alapján Zita irta és most ÍV. Károly utolsó titkára, bá­ró Werkmann Károly százados ren­dezte sajtó alá. Az emlékiratból mutatványképpen alább közlünk két följegyzést: 1921 március 27-ike és 28-ika történetét, amikor IV. Károly első puccskísér­lete alkalmával Horthy Miklós kor­mányzóval folytatott tanácskozása után Budapestről visszatért Szom­bathelyre. Az erre vonatkozó nap­lói egyzetek igy hangzanak: Vasárnap, 1924 március 27-én. Budapestről Székesfehérváron át mentünk autónkon, ott a hadtestpa­­rancsnokságról hírül adtuk Szombat- Helyre visszatérésemet. Borzasztó szá­mum uralkodott, szél, porral tele, úgy, hogy az ember alig látott maga elé. .Székesfehérvár után szétpukkant utolsó pneumatikunk. Össze kellett ragaszta­nunk egy régit, ami sok időnkbe került. Ezzel az összeragasztott pneumatikkal érkeztünk meg Várpalotára, honnan az ut folytatása lehetetlen volt. Ott talál­tuk Lorx ezredest, kinek ott tatiezredc van. Megvendégelt bennünket. Már egy éve a várpalotai kastélyban lakik csa­ládjával és nagyon meg van elégedve szolgálati elhelyezésével. Szerencsére csakhamar megérkezett egy a három autónk közül, melyek Szombathelyről indultak s mely 'útközben egy árokba esett és elhajlott a kormányrudja, úgy, hogy az autóban ülők kénytelenek vol­tak kiegyenesittetni a kormányaidat egy falusi kovácsmühelyben. A szeren­csétlenségnek a bennülőkre nézve sze­rencsére nem voltak következményéi. Hétfő, 1921. március 28-án. Az éjszaka nagyon hideg volt. Csak vékony nyári huszárköpenyeg volt raj­tam s fölötte a püspök fekete köpenye­se. Végtelenül fáztam; amellett a szél egyre erősbödött és álmosak voltunk, j Reggel két órakor megint baj érte au-j tónkat. Ekkor kiszálltam Almássy autó-j iából és a repiilő-autóba ültem, éppen í abba, melynek elgörbült a kormányrud­ja. Oldalról be lehetett zárni, tehát a szél csak élűiről fújhatott. Már ezt is ■valóságos paradicsomnak tartottam. Reggel félhat óra tájban érkeztünk meg | Szombathelyre. A másik éjszaka telje­sen álmatlanul. Lehár ezredes felébredt és a következőt jelentette nekem: Horthy ezt táviratozta neki: »Báró Lehár ezredes, Szombathely. Kérlek a haza érdekében, igyekezz, hogy a ma éjjel Szombathelyre visz­­szaérkező Károly királyt még az éj folyamán a haláron átszállítsd. Horthy.« Magasházy is telefonozott neki: Károly elhágyta Pestet. Amire Lehár azt felelte vissza: Őfelsége. Beniczkyt és Szmrccsányit állítólag Horthy parancsára Hajmáskéren fel­tartóztatták. Horthy táviratára válaszolva ezt táv­iratoztam: »Kedves Horthy tengernagy: A megváltozott viszonyokra való tekin-Három hónapra ítélték Ebert rágalmazóját A birodalmi elnök kegyelmet fng adni az clité'tnek Magdeburgból jelentik: A tör­vényszék kedden fejezte be annak a rágalmazás': pörnek tárgyalását, amelyet Ebért birodalmi elnök indí­tott a Mitteldeutsche Presse cumi fajvédőlap szerkesztője. Rothard Miksa ellen, aki egy cikkében azt a vádat emelte ellene, hogy a háború alatt sztrájkot akart előidézni a mu­­mciós-iparban. A törvényszék elnöke tiz óra­kor nyitotta meg a tárgyalást. Fel­tűnt. hegy az állami főügyész, aki eddig minden ülésnapon leien volt. nem jelent meg és Heine igazság­ügyi tanácsos, a panaszos birodalmi elnök jogi képviselője, is hiányzott. A főtárgyalási elnök megkérdezte a vádlottat, van-e még valami mon­dani valója? Rothard szerkesztő azt válaszolta, hogy nincs, mire a bíró­ság tanácskozásra vonult vissza. Csak negyedóráig tartott a szünet, újból bevonult a biróság és az elnök kihirdette az ítéletet: a birodalmi elnök megsértéséért és rágalmazá­sáért a törvényszék Rothard vád­lottat. a Mitteldeutsche Presse fele­lős szerkesztőjét három l/avi fog­házzal sújtja. A megsértett birodal­mi elnöknek a biróság elismerte azt a jogát, hogy az ítéletet teljes ter­jedelmében közöltethesse az elitéit költségére a Mitteldeutsche Presse első oldalán, úgyszintén a Magde­­burgische Zeitung-ban és a berlini VonvűT/s-ben. A törvényszék elko­­boztatta a Mitteldeutsche Presse 1924. évi február 23. számát s amennyi példány még feltalálható, valamennyi megsemmisítését elren­delte. Ebért elnök — hir szerint — ke­gyelmet fog adni az elitéltnek

Next

/
Thumbnails
Contents