Bácsmegyei Napló, 1924. december (25. évfolyam, 330-355. szám)

1924-12-25 / 351. szám

1924 december 25.

BACSMEGYEI NAPLÓ

3. oldal.

Kisebbségi

»Sä©

A sokat zaklatott és nyilvánosságtól megfosztott szászvári református kollégium ellen — mint az erdélyi lapok írják — újabb vizsgálatot vezettek, nem a fölüttes hatóságok, hanem a rendőrség és a sigurancia. A dolog előzménye, röviden: Regmau iskola-felügyelő a hónap elején meglátogatta a kollégiumot és megállapította, hogy a természetrajzi . és fizikai szertárból az anyag és felszerelés cgyrésze hiányzik. Két napra az inspektor eltávozása után megjelent a kollégiumban Szászvár

rendőrfőnöke, a dévai szigurancia vezetőjének társaságában és a kollégium!

igazgatójától ~ a szertárak leltárait kér- j tik. Az Igazgató, akinek vallomását jegyzőkönyvbe vették be, elmondotta,; hogy a hiányzó felszerelés és anyag a j kolozsvári egyházkerületi központban vannak. Az ügy folytatását nagy kíváncsisággal várja Erdély egész magyarsága, nem csak azért, mert félő, hogy a kollégiumot erre föl. szó nélkül becsukatják, hanem mert, a hatósági beavatkozásnak, kétségtelenül semmi jogalapja nincs. A kollégium szertári anyaga ugyanis az egyházkerületé, amely azt csinál vele amit akar. Ha ngy tetszik, az egészet tűzre rakhatja. Senkinek semmi köze hozzá. Legkevésbé azonban a sziguranciának és a rendőrségnek.

*

A nagyváradi református egyház hetenkint kiad egy lapot: a Református Egyházmegyei Közlönyt. A lap, i.egutóbbi számában cikket akart közölni, amely alapos kritika alá vette Anghelescu miniszter iskoiaügyi törvényét. A cikket, ahogy kell, előzőleg bemutatták a cenzúrának, amely az éles, bátor hangú cikk közlönyét betiltotta. Az ügy, ezzel azonban még nem fejeződött be: a biharmegyei prefektus, a lap szerkesztőjét Debreceni István szalontai református lelkészt, két napra rá értesítette, hogy a Református Egyházmegyei Közlöny megjelenését másfél hónapra betiltja. Büntetésből a kicenzurázott cikk miatt. t

♦

Érdekes részleteket, intimitásokat 'közöl az egyik erdélyi magyar lap a brassói nagygyűlés előzményeiről és lefolyásáról, »Az ellenzék magatartása — iija — határozottan aggodalmat okozott a pártvezetőségnek, amely meg volt, győződve, hogy a nagygyűlés nem fog j simán lefolyni, különösen akkor ránco- \ sodtak el a homlokok, mikor erdély- j szerte szétszórták a kommunistapárt - kiáltványát. Nem tudták, merről fuj a j szél. Bernádysták paktáltak-e össze a! munkássággal,; hogy a nagygyűlést j botrányba fojtsák, vagy a kommunista-j párt akar egy minden célnélküli skaiir | dalumot provokálni azért, hogy szere- j peljen? A plakátok aláírása mindkettőre ‘ következtetni engedett. A pártvezető-j ség tudta éppen a munkásság képvise-, löinek bejelentéséből, hogy részt akarnak venni a nagygyűlésen és erről tárgyaltak a Bernády-párt vezető férfiaival is, csak éppen azt nem tudták: milyen eredménnyel? Már nem volt egyik félben sem annyi bizalom a másikkal szemben, hogy megkérdezze a másikat, mert nem hittel el, hogy igazat fog mondani. A központi vezetőség tehát el volt készülve mindenre. Ugrón István már hetekkel a gyűlés előtt bejelentette az elnökségnek, hogy nem fog lemenni a közgyűlésre, de mikor a kommunista kiáltványokról értesült, kijelentette, hogy visszavonja elhatározását, személyesen leutazik Brassóba a gyűlés megnyitására. Az elnökség többi tagjai azonban szintén teljesen meggyőződve a munkásság terrorisztikus bejelentésének valóra váltásától, féltette Ugrón személyét kitennni egy nagyobb skandalumnak és fiatalabb, erős kezű férfit akart a naggyüiés vezetésére. Olyant, aki kemény kezekkel fogja meg a gyeplő két és rutinja van a közgyűlés vezetésében. Az egyhangú megállapodás űr. Thtiry Kálmánra, a nagyváradi

ügyvédi kamara volt elnökére, jelenlegi alelnökére esett, akit azzal szólítottak fel a nagygyűlés vezetésére, hogy' megbízatását a párt és főképen a magyarság érdekében vállalnia kel! minden körülmények között. Bernády lemondó levele sokat könnyített a hangulaton s azt a jóleső érzést keltette, hogy maga

Bernády is segítséget nyújt a botrány kikerülésére, de a veszedelmet nem űzte eb. Mert csak annyit jelentett Bernády visszavonulása, hogy semmi része sincs a kommunista röpiratokhoz, de a munkásság még mindig megrendezheti a maga jeleneteit a nagygyűlés színe előtt«.

Ä dunai konföderáció: utópia

Az utódállamok csak gazdaság# együttműködésre szövetkezhetnek Mataja osztrák külügyminiszter nyilatkozata

A Bácsmegyei Napló bécsi munkatársa fölkereste dr. Mataja Henrik osztrák külügyminisztert és hosszabb beszélgetést folytatott vele az osztrák I köztársaság aktuális külpolitikai problé- I máiról, A beszélgetés folyamán dr.

Mataja a következőkben ismertette Ausztria viszonyát az utódállamokhoz:

— Az osztrák külpolitikát az jelensz!, hogy mindenfajta egyoldalú lekötöttséget visszautasít. A kicsiny osztrák köztársaság természetesen diplomáciai tekintetben sem követheti a régi osztrák politikát és nem léphet az osztrák-magyar monarchia nyomdokaiba.

Kereskedelmi és gazdaságpolitikai szempontból az utódállamokkal való kapcsolatok fontosak Ausztriára nézve.

— Az utódállamok kétségtelenül egymásra vannak utalva. A gazdasági egymásrautaltságot azonban ?iern szabad semmiféle politikai kombinációval összeköttetésbe hozni. A dunai konföderáció, amiről az utóbbi időben annyi szó esik, puszta ábránd, utópia. Az utódállamok között pozitív gazdasági kapcsolat csak úgy lehetséges, ha minden politikai vonatkozást már eleve kikapcsolunk.

— Ausztria és az SHS. királyság közti viszonyra jellemző, hogy a kereskedelmi egyezmény megkötésére irányuló j tárgyalások a legbarátságosabb módon folynak. Mindenesetre még sok tárgyi

nehézséget kell leküzdeni, de a differenciáknak nem s:abad túlzott jelentőséget tulajdonítani.

— Magyarország és Ausztria közölt — folytatta Mataja külügyminiszter — a viszony kitűnő. A súrlódásokat Ausziria és Magyarország között a politikai közösség idézte elő, ezek azonban most már, a különválás után, teljesen megszűntek.

— Csehszlovákiával A.usztriának igen kedvező kapcsolatai alakultak ki. E hó elején kötötte meg a két állam az uj kereskedelmi szerződést. A politikai viszony szintén igen barátságos, különösen a prágai államszerződés megkötése óta, amit Benes, akkori miniszterelnök és Schober akkori osztrák kancellár írtak alá.

— Románia és Ausztria között is szívélyes a viszony, amit Seipel akkori kancellár bukaresti útja és Bratianu rom?n miniszterelnök bécsi látogatása pecsételtek meg.

Végül kijelentette Mataja külügyminiszter, hogy az osztrák kormány mindent megtett és a jövőben iš mindent meg fog tenni az Ausztriában élő kisszámú nemzeti kisebbségek, a Bécsben élő csehek, a burgenlandi horvátok és magyarok és a lcarintiai szlovénok nemzeti igényeinek kielégítésére.

tettel feltétlen meghódolását követetelem parancsaim előtt. Ön felől, derék, hű tengernagyom felől, bizonyos vagyok, mire határozza magát. Károly.«

Horthy erre így felelt:

Kérem őfelségét, vonja vissza ezt a parancsát, csak délután válaszolhatok reá.«

Továbbá: Nagyon tart tőle. hogy ha átadja a kormányzatot, az anarchia fog következni, vagy Józsei kir. herceg s hogy akkor katasztrófa következik az országra nézve. Délután három órakör Htighesen azt közölte Horthy Teleki gróffal, hogy bizonyos feltételekkel kész átadni a hatalmat, đe hogy fenn kell tartania magának, hogy addig kezében tartja a gépezetet.

Teleki gróf- velem való beszélgetés

után igy válaszolt:

»King thanks you for loyalty. In caseofyour demissionhe doesn't want Joseph, but Lukachicli as iron commander of Budapest, fie wants togivc out manifest to-day and to take the oath of the troops. Teleki.« (Magyarul: -Károly köszöni lojalitását. Lemondásának esetében nem Józsefet, hanem Lukachíchot akarja Budapest katonai parancsnokául. Ma kiáltványt akar kiadni és fel akarja eskettetni a csapatokat. Teleki.«

Meg volt győződve, hogy ugyanaznap vagy másnap át fogom venni a kormányzatot és megbeszéltem Telekivel az utazás módozatait. 0 ngy vélte: Autón nein lehet, mert gondoskodni kell megfelelő fogadtatásról. Sigrayval most megfogalmaztunk egy kiáltványt, melyben az elsővel szemben csak egy kis pótlás, békeszeretetemre való utalás volt. Hétfő délutánján fogadta Horthy az antantköveteket. Közölte velük megérkezésemet. Mint hallottam, a spanyol királyt már akkor arra kérte szikratávíró utján, hogy szerezzen számomra szabad visszautazást Svájcba.

Megjelent IV. Károly naplója

a puccskísérletekr

Hogyan tagadta meg Horthy a hatalom átadását? Mutatvány az emlékiratokból

Münchenből jelentik: A Verlag Hír Kulturpolitik kiadásában kedden jelent meg német nyelven néhai Habsburg Károly naplója a két balül-sikeriilt puccskísérletről. A kötet kéziratát az elhunyt ex-király tollbamondása alapján Zita irta és most ÍV. Károly utolsó titkára, báró Werkmann Károly százados rendezte sajtó alá.

Az emlékiratból mutatványképpen alább közlünk két följegyzést: 1921 március 27-ike és 28-ika történetét, amikor IV. Károly első puccskísérlete alkalmával Horthy Miklós kormányzóval folytatott tanácskozása után Budapestről visszatért Szombathelyre. Az erre vonatkozó naplói egyzetek igy hangzanak:

Vasárnap, 1924 március 27-én.

Budapestről Székesfehérváron át mentünk autónkon, ott a hadtestparancsnokságról hírül adtuk Szombat- Helyre visszatérésemet. Borzasztó számum uralkodott, szél, porral tele, úgy, hogy az ember alig látott maga elé. .Székesfehérvár után szétpukkant utolsó pneumatikunk. Össze kellett ragasztanunk egy régit, ami sok időnkbe került. Ezzel az összeragasztott pneumatikkal érkeztünk meg Várpalotára, honnan az ut folytatása lehetetlen volt. Ott találtuk Lorx ezredest, kinek ott tatiezredc van. Megvendégelt bennünket. Már egy éve a várpalotai kastélyban lakik családjával és nagyon meg van elégedve szolgálati elhelyezésével. Szerencsére csakhamar megérkezett egy a három autónk közül, melyek Szombathelyről indultak s mely 'útközben egy árokba esett és elhajlott a kormányrudja, úgy,

hogy az autóban ülők kénytelenek voltak kiegyenesittetni a kormányaidat egy falusi kovácsmühelyben. A szerencsétlenségnek a bennülőkre nézve szerencsére nem voltak következményéi.

Hétfő, 1921. március 28-án. Az éjszaka nagyon hideg volt. Csak vékony nyári huszárköpenyeg volt rajtam s fölötte a püspök fekete köpenyese. Végtelenül fáztam; amellett a szél egyre erősbödött és álmosak voltunk, j Reggel két órakor megint baj érte au-j tónkat. Ekkor kiszálltam Almássy autó-j iából és a repiilő-autóba ültem, éppen í abba, melynek elgörbült a kormányrudja. Oldalról be lehetett zárni, tehát a szél csak élűiről fújhatott. Már ezt is ■valóságos paradicsomnak tartottam. Reggel félhat óra tájban érkeztünk meg | Szombathelyre. A másik éjszaka teljesen álmatlanul. Lehár ezredes felébredt és a következőt jelentette nekem:

Horthy ezt táviratozta neki:

»Báró Lehár ezredes, Szombathely. Kérlek a haza érdekében, igyekezz, hogy a ma éjjel Szombathelyre viszszaérkező Károly királyt még az éj folyamán a haláron átszállítsd. Horthy.«

Magasházy is telefonozott neki:

Károly elhágyta Pestet.

Amire Lehár azt felelte vissza: Őfelsége.

Beniczkyt és Szmrccsányit állítólag Horthy parancsára Hajmáskéren feltartóztatták.

Horthy táviratára válaszolva ezt táviratoztam:

»Kedves Horthy tengernagy: A megváltozott viszonyokra való tekin-Három hónapra ítélték Ebert rágalmazóját

A birodalmi elnök kegyelmet fng adni az clité'tnek

Magdeburgból jelentik: A törvényszék kedden fejezte be annak a rágalmazás': pörnek tárgyalását, amelyet Ebért birodalmi elnök indított a Mitteldeutsche Presse cumi fajvédőlap szerkesztője. Rothard Miksa ellen, aki egy cikkében azt a vádat emelte ellene, hogy a háború alatt sztrájkot akart előidézni a mumciós-iparban.

A törvényszék elnöke tiz órakor nyitotta meg a tárgyalást. Feltűnt. hegy az állami főügyész, aki eddig minden ülésnapon leien volt. nem jelent meg és Heine igazságügyi tanácsos, a panaszos birodalmi elnök jogi képviselője, is hiányzott. A főtárgyalási elnök megkérdezte a vádlottat, van-e még valami mondani valója? Rothard szerkesztő azt válaszolta, hogy nincs, mire a bíróság tanácskozásra vonult vissza. Csak negyedóráig tartott a szünet, újból bevonult a biróság és az elnök kihirdette az ítéletet: a birodalmi elnök megsértéséért és rágalmazásáért a törvényszék Rothard vádlottat. a Mitteldeutsche Presse felelős szerkesztőjét három l/avi fogházzal sújtja. A megsértett birodalmi elnöknek a biróság elismerte azt a jogát, hogy az ítéletet teljes terjedelmében közöltethesse az elitéit költségére a Mitteldeutsche Presse első oldalán, úgyszintén a Magdeburgische Zeitung-ban és a berlini VonvűT/s-ben. A törvényszék elkoboztatta a Mitteldeutsche Presse 1924. évi február 23. számát s amennyi példány még feltalálható, valamennyi megsemmisítését elrendelte.

Ebért elnök — hir szerint — kegyelmet fog adni az elitéltnek