Bácsmegyei Napló, 1924. december (25. évfolyam, 330-355. szám)
1924-12-25 / 351. szám
4. oldal. BACSMEGYEI NAPLÓ 1924 december 25. CIRKUSZ mm® Egy ajándék naplójából dec. 24. d. e. 10 óra. Sborovitz Leó, a dúsgazdag mütyukszem-gyáros tiz perccel ezelőtt bejött az üzletbe és egy grammofoní kért. A segéd behívatott engem a raktárból és bemutatott a gyárosnak. Rögtön láttam Sborovitz arcán, hogy tetszem neki, amit különben őszintén és nyiltan meg is mondott: — Ez meg fog felelni. Mibe kerül? Tagadhatatlanul bántott kissé ez az Üzletszerű hang . . . szerettem volna, ha finomabban, gyöngédebben. tapintatosabban hozza tudomásomra, hogy vonzódást érez irántam, de Sborovitz már ilyen volt. Látszatra talán rideg és érzéketlen, azonban városi bundája alatt alapjában véve nemes szív ketyegett. A főnök megmondta az árat és Leó szó nélkül kifizette. Aztán elővett egy névjegyet s ráírta: »Boldog ünnepeket egyetlen Mucipucimnak, tudom, hogy régi vágyad egy grammofon. — Dein Leó.« A névjegyet beledugta tölcsérembe, úgy, hogy majdnem megfulladtam. dec. 24. d. e. 12 óra. Vöröspilisi Mancika, akihez a hordár elvitt, nem volt túlságosan meghatva Sborovitz figyelmességétől. — Régi vágyam egy brilliáns-coliier is, — mondta mérgesen és hálátlanul — inkább azt vett volna. ( Azért meg lehet érteni őt is. Még nincs is itt a karácsonyeste és máris öt grammoiont kapott. Mintha összebeszéltek volna, pedig nem is ismerik egymást. dec. 24. d. u. 2 óra. — A Manci nagysága tiszteltcti szépen a nagyságos asszonyt — mondotta a cseléd, mikor átadott engem Bőrbefrinének, aki VŐröspilisi kisasszony háziurának volt hitvese — és azt üzeni, hogy tessék szívesen fogadni ezt a kis ajándékot, úgyis tudja, hogy a nagyságos-uréknak már régi vágyuk egy grammofon. — Mondja meg a Manci kisasszonynak, hogy csókoltatom, — szólt Bőrberriné a cselédhez — és most vegyünk egymástól szivtépő búcsút! Bőrberri meghatottan vette tudomásul lakója figyelmét és elérzékenyülten jegyezte meg, hogy ha majd felszabadul a lakásforgalom, akkor mégis ki fogja rúgni ezt a perszónát. Rám vonatkozólag úgy döntöttek, hogy . odaajándékoznak az adókivetőbizottság elnökének. — Úgyis kel! neki valamit küldeni — — mondta Bőrberri ~~ és ha jól csalódom, sokszor mondta, hogy nagyon szeretne egy grammofoní. dec. 24. d. a. 3 óra. Kezd a tempó gyorsulni. Alig hatvan perc alatt ötször változtattam tartózkodási helyemet. Az adókivető bizottság elnöke elküldött a háziorvosának, aki rég óhajtott már egy grammofont, a háziorvos az ügyvédjének, hasonló indokolással, az ügyvéd Pádua Mórnak, a Pádua és Humor-cég főnökének, aki mindig hőn szeretett grammofonon játszani, de az övé elromlott, ő viszont a munkásbiztositó pénztár aligazgatójának, mint hírhedt zenebarátnak, ahonnan ifi. Kremzelesz Jenőhöz, a közismert agglegényhez kerültem. dec. 24. d. a. 4 óra. Nagyon jó. Tanúja voltam egy bájos szerelmi {dilinek. Kremzeleszt meglátogatta egy molett, fekete urinő és nagy igyekezettel, szorgalommal és hozzáértéssel éldelegtek a szemem láttára. Miután a hölgy a távozás mezejére lépett, ifjabb Kremzelesz behívatta inasát és im igyon szóla hozzá: — Mit csináljunk, János? Ez a dög azért látogatott pont most meg, hogy o! ne felejtsek neki karácsonyi ajándékot küldeni. Márpedig nincs egy büdös parafityingem se! — Majd elviszem neki ezt a srammofont, — mondta János és hóna alá kapott engem. dec. 24. este 8 óra Sborovitzné szepnmelláthatólag megörült nekem, mikor az inastő! átvett. Ö volt a molett fekete. Rögtön bevitt a szalonba és elhelyezett a fa alatt a díszhelyre. Leó viszont, amikor megpillantott, habozás nélküli elsápadt. Rögtön megismert. Nem értette, hogy kerültem ide, de nem mert kérdezősködni. Vacsora után a vendégek fölkértek, hogy énekeljem el a »Ja die Bianka, ja die Blanka von der Živnostenška Banka« kezdetű fináncpolitikai himnuszt. Rágyújtottam, de magam is megdöbbenve konstatáltam, hogy valami baj van a hangommal. Tompán, fénytelenül hangzott... hörögtem . . . nem voltam a régi, akiről egyszer maga Környei Béla mondotta: — Ennek az izének kincs van a tölcsérében! Persze, mert most egy névjegy volt a tölcséremben. Erre hamar rájöttem, de rájött Sborovitz is. — Ugylátszik, — mondotta nem mutatva — nincs felhúzva. Oda akart férkőzni hozzám, de Sborovitzné megelőzte, benyúlt a tölcsérbe és kivette a Vöröspilisi Mancikához címzett névjegyet. Elolvasta és , ránézett a mütyukszemgyárosra. Sborovitz hörögni kezdett és elhunyt. Ugylátszik, hogy ő viszont fel volt huzva. Skiz Harcra késziileek a lakók A Lakók Szövetsége a kormányt anyagilag felelőssé teszi a iörvényenkivüli állapotért Beogradból jelentik: A Lakók Szövetsége legutóbbi országos kongresszusával kapcsokban kommünikét adott ki, amelyben megállapítja, hogy a kormányok nem vették figyelembe az érdekeltek sürgetését, hogy uj lakástörvényt hozzanak és elmulasztották biztosítani 1925. január 1. utánra a lakók rendes, törvényes védelmét. A Szövetség ezért követeli a lakók számára az . egész ország területén a feltétlen, teljes és erélyes védelmet az uj lakástörvény életbeléptéig. Az uj törvény visszaható érövei bírjon. Minthogy a lakók a kormánytényezők mulasztása folytán maradtak törvényes védelem nélkül, a szövetség elvárja, hogy <7? állam viseljen minden perköltséget és térítsen meg minden egyéb anyagi kárt, amely a lakókat emiatt január elseje után éri. A kormán-miak ezenkívül kötelessége, hogy azonnal széleskörű ankétot hívjon össze a lakószövetség bevo- Inásával az uj lakástörvémyjavaslat i kidolgozására. , Az uj lakástörvénynek a lakás- Ikrizis tényleges megoldására házépítési akció indítására kell irányulnia, mert a lakók célja — mondja a szövetség kommünikéje — nem a háztulajdonosok rendelkezési jogának korlátozása, hanem olcsó és higiénikus lakások építése. A Lakók Szövetsége fel hívja a lakókat, hogy semmiéle felmondást és házbéremelést se fogadjanak el, hanem szervezett erővel vegyék fel a harcot lakásaik vé ‘eleimére. A PRAVAZ A kokain bevonult a Vajdaságba — Orosz emigránsok ópium-barlangja — Morfinista bár-nők — Aki lop a kokainért A sovány bár-táncosnő, idegesen suttog a pult előtt az ál-amerikai mixterrel. Feketével aláfestett szeme gyanúsan csillog, ruzsos ajka és festett orreimpáia remeg az izgalomtól. a pohár, amit éppen ivásra lemel. reszket a kezében . . . Kokainista? Itt. az álmos vajdasági városka harmadrangú lokáljában? Odalépünk hozzá és bizalmasan megkérdezzük: — Kohó? Ez a kokain nemzetközi becézőneve. »Egy orosz tanított meg rá ..« Gyanakodva mér végig, aztán felrántja a vállát és németül felel: — Ja. Bécsi lány. Leülünk vele egyik asztalhoz és kifaggatjuk, hogy szokott rá ennek a veszedelmes méregnek az »élvezetére?« — Itt tanultam egyik vajdasági városban. — meséli — jól tudom, hogy ártalmas, de már mindegy. Nem törődöm vele. A rab.ia lettem és mielőtt fellépek, fel kell szippantanom egy adaggal. Másképp nem megy a tánc. — Pravaz? — Nem, én nem fecskendezem. Poralakban szedem. Elegáns mozdulattal kivesz a ritiküljéből egy csinos kis dobozt. Olyan, mint egy puderskatulya. Ebben tartja a kolcainoort. — Ki szoktatta rá? — Egy orosz emigráns, P. M. gárdatiszt. Az udvarlómmal fart mindig a lokálba. Egyszer, amikor már sokat ittunk, kijelentette, hogy nekünk fogalmunk sincs róla. mi az mellékkereset. A kokainisták félnek a nvilváno*ságtói és ezért csak jelekkel merik kérni mások előtt a mérget. A jobb kézfej hüvelyk és mutató-ujjaknak összefutó-helyéí orruk áld tartják, — ezzel jelzik, hogy kokainra lenne szükségük, mert ez a mozdulat: a kokain-por felszippantásának gesztusa. Kokain-betyárok A kokainnak, minthogy tilos fergalomba hozni, nagy az ára s így természetesen meg vannak a maga üzérei, akik összeköttetéseik révén hozzá tudnak jutni kokainhoz és morfiumhoz. Mindkettő erős. úgynevezett keresztes méreg és gyógyszertárakban csak receptre szolgálható ki. Akik meg tudják szerezni és kicsinyben árusít iák. uzsomarat kémek érte: egy-egy adag kokainért négy-ötszáz dinárt is. A kokainbetyárok végigjárják a kávéházakat, éttermeket, mulatóhelyeket, már ismerik a knndsaftiaikat és csak azokkal állnak szóba. Uj emberrel csak akkor kötnek üzletet, ha megbízható kokainista, vagy morfinista ajánlja. A helységben tartózkodó közönség nem is sejti, hogy mi történik a szomszéd asztalánál: egy jóíöltözött ur átnyújt rövid beszélgetés után egy ott ülő vendégnek valami kis csomagot és átvesz érte egész csomó százdinárost. A kokain-ügynök egy éjszaka végigjárja valamennyi üzletfelét és másnap már egy másik várost szerencséltet. És egyre több lesz a sápadt, beesett arcú. feltűnően sovány, rosszidegzetü ember . . . Az oroszok ópltítnbariangja A divatos kábítószerek elterjesztése körül a Vajdaságban kétségtelenül az ide letelepedett orosz menekültek szereztek »érdemeket« maguknak- Az orosz emigránsok közt rendkívül sok a kokainista és morfinista. *A legutóbbi novisadi féltékenységi dráma hátterében is ott szerepelt a kokain ...de hánv csöndes dráma játszódik le. amelyeket — minthogy nem végződnek gyilkossággal, hanem csak szereplőik testi-lelki, anyagi és erkölcsi elzüllésével — sohasem világit meg a nyilvánosság reflektorfénye. Az orosz emigránsok között a kokainon és morfiumon kiviül egyre inkább tért hódit az ópium. Ennek a lassan ölő méregnek élvezetét azok a Vrangel-tisztek honosították az orosz emigránsok között, akik a vörös hadsereggel vívott szibériai harcok közben Kínába menekültek. Hogy honnan szerzik az ópiumot, azt nem lehet kideríteni, de időnkiní hozzájutnak ópium-, és az ehhez hasonló hasis-szállítmányokhoz és ilyenkor egy szennyes, alig bútorozott noviszadi lakásban valóságos ópium-orgiátó ülnek. Az ópiumbarlang cimét hétpecsétes titok gyanánt őrzik s csak annak árulják el. aki — ezt a közlést jól megfizeti. Az áldozatok Minden ilyen szenvedély kérlelhetetlenül végez áldozatával. A szórnom eset légiójából egy-két példa: Egy B. nevű orvos annyira rabja a morfiumnak, hogy gyakran kény_ felen az utcán bemenni egy kapu alá I és ott szúrja bele alsó karjába a f morfiumot bevezető pravaz-fecskendő liaiszáivékony tűiét. Vele történt meg egyszer, bngv n törzskávéházában a szemközt üö hölgy r>s. znl lett. mert észrevette, hogy az orvos orvos feketézés közben fölgyürte kissé kabátja ujját és a legnagyobb lelkinyugalommal morfium-injekciót I adott be magának. St. Klára volt ápolónő afeletti bánatában. hogy nem tud megszabadulni kokainszenvedélyétől. hatszor kísérelt meg öngyilkosságot. Utolsó alkalommal veronál. laminál és morfium-keverékkel akarta elemészteni igazi kábító ital. Én semmire sem gondoltam és félrefordulva tovább beszélgettem a barátommal. Ezt az alkalmat felhasználta az orosz tiszt és belecsöppen tett kevés kokaint a konyakos poharamba. Amikor kiittam. nem éreztem semmit utána azonban jóleső bágvadtsás fogott el. Aztán másodszor már magam kértem. Az orosz mindig hozott, nekem is, meg a többi nőknek is, akik ott léptek fel. Mind kokainisták lettünk . . . — Honnan szerzi? — Van mindig. Csak drága. De a fő, hogy tudok szerezni, amikar csak kell. A kokain-forrást természetesen nem árulta el. azt csak egymással közük a kokain-testvérek. Falus! morfinisták A »kokain-testvérek« — némi' érdeklődés és kutatás után kiderül — kiterjedt szekta már a Vajdaságban is. Két évvel ezelőtt még csak hírből ismertük őket. rossz regényekből; alig fordult elő egy-két eset. hogy valaki a morfium, vagy éppen a kokain rabja lett volna. Az utolsó másfél esztendő folyamán azonban valósággá! ijesztő mértékben hódított teret ez a két méreg. Divatbajöttek és nemcsak a vajdasági városok éjszakai pillangói élnek vele. hanem falusi micsaládok tagjai is mindgyakrabban szúrják bőrükbe a pravaz-fecshendö tűiét. A szenvedély rabjai aránylag könnyen jutnak ezekhez a kábítószerekhez. amelyek kis üvegcsékben. poralakban kerülnek forgalomba. Külföldről csempészik be, rendszerint artisták, akiknek ez kitűnő
