Bácsmegyei Napló, 1924. november (25. évfolyam, 302-329. szám)

1924-11-11 / 310. szám

puflaggst V.. {JrszagBaztér <7 /<£t 12 OLDAL w ARA l'l, DINÁR POSTARINA plaCena XXV. évfolyam Suhotica, KEDD, 1924 november 11. 310. szám Megjelenik minden reggel, ünnep után éa hétfőn délben Telefon azám: Kiadóhivatal 8—58. Szerkesztőség 5—10 Előfizetési ár negyedévre 135 dinár Kiadóhivatali Snbotica, Aleksandrova ul.l.(Lelbach-palota) Szerkesztőség: Aleksandrova uL 4. (Ross'a-Fonciére-palota) A diplomata Magyarország volt londoni kő vete, Szapáry László gróf visz­­szaérkezett Budapestre s az egyik lap munkatársa előtt beszámolt londoni működéséről s működé­sének eredményéről. Elmondja a nemes gróf, hogy működésének legkiemelkedőbb eseménye egy általa adott estély volt, mely — ezer font sterlingjébe került. Miért támadnak engem, — kérdi méltatlankodva — amikor követi fizetésemre évenkint legalább ötezer font sterlinget fizettem rá. „Kétszázhuszonkét villásreggelit és ebédet adtam. A szóbanforgó estély hangulatára jellemző, hogy előkelő vendégeim 380 üveg pezs­gőt és 150 palack tokaji ászát ittak meg, miközben állandóan hódoltak és csodálattal adóztak a magyar borok kitűnőségének. Azt hiszem, ennyi elég lesz az ellenem inté­zett támadás kellő értékére való le­szállítására." Azt hisszük mi is, ennyi elég lesz a diplomata gróf jellemző­­-sere. Mindegy, hogy milyen or­szágot képviselt s hogy melyik országban képviselte hazáját. Név, kor, személyes tulajdonságok, politikai helyzet, szükségletek, melyek kielégítést, feladatok, me­lyek teljesítést követelnek, egy­ként mellékesek. Csak az idő fontos. Idő : jelenkor. Ezerkilenc­­százhuszonnégy — tiz évvel az­után, hogy a „világháború meg­nyílt" s négy évvel azután, hogy a béke ránkszakadt. Azt hittük, már csak a hatvanas évek no­velláiban találkozunk a diploma­táknak ezzel a műfajával s most egyszerre londoni állomáshelyé­ről visszatérve — a Macdonald­­kormány mellől — igy vázolja mű­ködését s igy állítja össze pályá­jának eredményeit a diplomata gróf ur. A gróf urnák az lett volna a kötelessége, hogy egy elszeren­­csétlenedett ország ügyeit kép­viselje — az angol munkáskor­mány előtt. S a gróf ur estélyt rendezett, 380 üveg pezsgőt bon­­totott s a pókhálós tokaji aszu­­borok dandárját vezényelte ál­­mélkodó és hódoló vendégei elé. Hát ha ezzel nem imponált Anglia pénzügyi államtitkárjának Snowdetlnek, a szikár, puritán pré dikátornak, a marxizmus angliai pápájának, ha ezzel nem kábította el Thomast, a volt bányamunkást, vagy Hendersont, aki vasmun­kásból lett Anglia belügyminisz­tere, ha ennek nem dőlt be Mac- \ donald, a fattyú, aki halászgyerek­­ből nőtt fel a világpolitika urává s ha ezzel nem nyerte meg ha­zája számára az angol munkás­párt rokonszenvét és segítő tá­mogatását, akkor meddő minden iparkodás és sziklára hullik az áldozatkészség minden nemes magva — lasciate ogni speranza — a történelem vak erőit emberi kéz nem vezetheti. Az a diplomata, aki a jelen nagy tragédiájában — idő : jelen­kor, történik napjainkban, nép, katonák, gyermekek s a szenve­dők milliói — csak pezsgős üve­geket számol, estélyeket rendez s boros palackokat bontat, az bi­zonyára hibátlan pontossággal minden reform és minden ujitás terén, ami — a divat terén megy végbe, csak azt nem látja, ami — körülötte történik. Kétségtele­nül a legpontosabban tudja a frakk mai szabási módját, amely szerint a kabát mellső szárnyai a kétso­ros fehér mellény alján derék­szögben — értik kérem, nem ki­­kerekitve — vonul hátrafelé s a nadrág felső kiindulási pontján három berakott redő van, melyek közül a középső a nadrág vasalt élébe folytatódik. Biztosan nem téved ama harc esélyeinek meg­ítélésében sem, melyet a zsákét és a sávos nadrággal kiegészített fekete „Shetland“ zakó vívnak meg egymással a népszerűségért és uralomért. Akinek figyelme ilyen sokfelé oszlik meg, akinek érdek­lődését a társadalmi problémák ilyen sokfélesége köti le, annak nem juthat arra figyelme, hogy a pezsgős üvegek erdején túl megfigyelhesse a gazdasági harc­nak s a politikai küzdelemnek je­lenségeit s az adott helyzeteket és fehér asztalon kívül kinálkoz alkalmakat felhasználhassa a bék és megértés felé vezető nemzet köziség kiépítésére. Nem szabad ringatni magunkat az illúziók bölcsőjében. Ez a be­számoló nem ezt az egy diplo­matát jellemzi, hanem a diplo­máciát. íme : igy készül a poli­tika. Fehér aszta! mellett és pezs­gős üvegek durrogása közben. Név, hely, születés, nemzetiség nem fontos; fontos csak az, hogy mi a béke, a megértés, az em­beri szolidaritás nemzetköziségé­ről álmodozunk s még mindig a Mumm és Pommery nemzetközi­­séfje uralkodik. A KIRÁLY FELOSZLATTA A PARLAMENTET SÍMÁN FOLY a LE A PARLAMENT UTOLSÓ ÜLÉSE CSAK KÉT ELLENZÉK! KÉPVISELŐ JELENT MEG Február 8-án lesznek a választások — Március 7-én iü össze a parlament A parlament hétfőn megtartotta utolsó ülését. A halálra ítélt parlament utolsó ülése meglehetősen csöndes lefolyá­sú volt, ami főleg annak tudható be, hogy az ellenzék beváltotta elhatá­rozását és nem vett részt az utolsó ülésen. Nem is jelent meg a terem­ben más csak Divac szocialista kép­viselő és Lázics Vója, a földmives­­párt vezetője, hogy tiltakozásukat jelentsék be. A folyosón is kevés el­lenzéki képviselő tartózkodott. Né­hány Radics-párti és klerikális hon­atya a diplomaták páholyából hall­gatta végig az utolsó ülés formasá­gait. Az ülést kevéssel fél tizenegy után nyitja meg Jovanovics Ljuba elnök s nyomban bevonulnak az uj kormány tagjai. A beteg, Pasics nincs jelen az ülésen. Nagy feltű­nést kelt, hogy Triíunovics Dusán, az uj hadügyminiszter, karddal az oldalán jön be az ülésterembe. Lázics Voja odakiölt neki: Az uj rendszer szimbóluma. Minisztertár­sai kapacitálni kezdik Triíunovics hadügyminisztert, aki távozik s ke­véssel később kard nélkül tér visz­­sza az ülésterembe. Az ülés megnyitása után Jovano­vics Ljuba elnök konstatálja, hogy a titkárok közül senki sincs jelen. A parlament valamennyi titkára az el­lenzéki blokkhoz tartozik s ezek sem vettek részt az ülésen. Az el­nök tehát felkéri Kobasica Stévó ra­dikálispárti képviselőt, hogy he­lyettesítse a távollévő titkárokat s vezesse a mai ülés jegyzőkönyvét és olvassa fel a múlt ülésről felvett jegyzőkönyvet. Ez meg is történik. A jegyzőkönyv felolvasása után Lázics Voja. régi szokása szerint, kifogásolja, hogy a múlt ülés jegy­zőkönyve nem tartalmazza azt, hogy ő fel aka^t szólalni és tilta­kozni akart a parlament feloszlatá­sa ellen. Közben éles szavakkal kri­­tizálj% az uj ce^dszejT4 a politikai válság megoldásának módját. Az elnök többizben meg is inti, végre Lázics befejezi beszédét. Indítványt tesz, hogy a múlt ülés jegyzőköny­vét igazítsák ki, Kobasica ezt ellen­zi. a nemzetgyűlés változatlanul hi­telesíti a jegyzőkönyvet. Az elnök felolvassa Pasics mi­niszterelnöknek a parlamenthez in­tézett levelét, amelyben bejelenti, hogy a király a Davidovics-kormám lemondását elfogadta s őt bizta meg a kormány megalakításával s közli a megíalakult kormány névsorát. Ezután Divac Nedelykó kér szót napirend előtt, amit az elnök nem ad meg. Divac odakiált: — Az elnök nem végzi pártatla­nul a kötelességét. Ez nem kormány, ezek népbiztosok! Az elnök Triikovics Márkó tör­­vényegységesiltő miniszternek, a mi­niszterelnök helyettesének adja meg a szót. Triikovics egymásután két királyi kéziratot olvas föl. Az első királyi kézirat igy hang­zik: Mi I. Aleksander. Isten kegyel­méből és a nép akaratából, a Szer­­bek, Horvátok és Szlovének kirá­lya, az alkotmány 52-ik szakasza alapján úgy határoztunk és hatá­rozunk, hogy a népparlament ülé­se, amely 1 9?4 október 20-ikára volt összehiva rendes ülésszakra, 1924 november 10-ikén megnyi­­tassék. Ezen ukáz végrehajtásával a minisztertanács Elnökét megbí­zom. 1. Aleksandar, s. k. A királyi ukázt a miniszterelnök és az összes miniszterek ellenje­­gyezték. — Most dolgozhatunk! — kiáltja közbe Lázics Voja. — Dolgozni is fogunk! — vála­szolják a radikálisok. Az elnök ezután ismét szót ad Triikovics Márka miniszterelnök­helyettesnek. aki felolvassa a király második ukázát. amely a követke­zőképpen hangzik: Mi. I. Aleksandar. Isten ke­gyeméből és a név akaratából a szerbek, horvátok és szlové­nek királya. belügyminiszte­rünk javaslatára és miniszter­tanácsunk meghallgatása után, az alkotmány 52-ik szakasza és a népképviselők választásáról szóló törvény 1. és 2. szakasza alapján elhatároztuk, hogy a népparlamentet, amelyet 1923 március 18-ikán választottak meg és ez év október 18-iki ukázunkkal ez év október 20-ára rendes ülésszakra összehívtunk és amelyet ez év november 10-iki ukázunkkal nvltottakmeg, feloszlatjuk. A népképviselők választása a négyesztendős par­lamenti periódusra, és pedig az 1925..- 1926.. 1927. és 1928. évekre (az alkotmány 69-ik sza­kasza) az egész királyság terü­letén 1925. év február 8-ikán fog lefolyni a népképviselők vá­lasztásáról szóló törvény elő­írásai szerint. Az 1925. évi február 8-ikán megválasztandó népparlament 1925. év, március 7-ikére hivatik össze rendkívüli ülés­szakra. Jelen ukázmk végrehajtásá­val belügyminiszterünket bízzuk meg, Aleksandar s. k. Az ukázt a kormány valamennyi tagja ellenjegyezte. A királyi ukáz felolvasását a par­­ament valamennyi tagja állva hall­gatta végig, kivéve Divac Nedeljko szociáldemokratát, aki többször a miniszterek felé kiáltja: — Ez nem kormány, hanem nép-

Next

/
Thumbnails
Contents