Bácsmegyei Napló, 1924. november (25. évfolyam, 302-329. szám)
1924-11-11 / 310. szám
2. oldal, BACSMEGYEI NAPLÖ 1924. november 11. biztosok tanácsa! — maid tüntetőleg kimegy a teremből. A karzaton tartózkodó klerikális és Radics-párti képviselők is többször közbekiáltanak, a radikálisok visszafelelnek, amiből nagy lárma keletkezik. Az elnök figyelmezteti a karzaton levő ellenzéki képviselőket. hogy kiüritteti a karzatot, amire azonban mégsem került sor. Tizenegy órakor .lovmovies Ljuba elnök bezárta az ülést. Bejelentette. hogy az utolsó ülésről szóló jegyzőkönyvet a parlament engedélyével ő fogja aláírni. Ezzel az 1923 március 18-ikán megválasztott parlament befejezte működését. Vanczák János és Göndör Fsrenc hitvitája az emigrációról, az emigráció politikájáról és a magyar szocialisták gsrmctelenségéröl Ungváriról jelentik : A ruszinszkói szociáldemokrata-part vasárnap tartotta Ungvárott országos kongresszusát, amelyen a magyarországi szociáldemokrata-párt képviseletében résztvett Vanczák Janos, a Népszava szerkesztője is. A pártkongresszuson Vanczák hosszabb beszédet mondott, amelyben vázolta a magyarországi szociáldemokrata-párt helyzetét, majd a megjelentek nagy megütközésére éles támadást intézett az emigráció ellen. — Sok üldöztetésben volt és van részünk ma is odahaza — mondotta. Két fronton kellett harcolnunk. Mig otthon munkástestvéreinkért nap-nap mellett nehéz küzdelmeket vívtunk, addig idekintről is elgáncsolni igyekeztek munkánkat éppen azok, akiknek nem volt bátorságuk a nehéz napok idején odahaza maradni. — Elismerem, hogy mindenkinek meg van az az egyéni joga, hogy életét védelmezze és megmentse, de akinek nem volt bátorsága szembenézni a veszéllyel, az nem váltotta meg a jogot arra, hogy azokat tegye felelőssé az odahaza történtekért, akik nap-nap mellett életüket téve ki a veszélynek, megálltak helyükön. A ruszinszkói szociáldemokrata-párt a kongresszus alkalmából diszestélyt rendezett, amelyen Göndör Ferenc tartott előadást éppen az emigráció kérdéséről. Göndör foglalkozott Vanczák beszédével is és kijelentette, hogy a magyarországi szociáldemokrata-párt vezetői — köztük Vanczák is — nem kívánják őszintén az emigráció likvidálását, mert félnek, ha a munkásság igazi vezérei hazatérnek, háttérbeszorulnak és nem tudják folytatni azt a túlságosan gerinctelen, megalkuvó politikát, amit most folytatnak. A ruszinszkói szociáldemokraták maguk is megütköztek azon, hogy amikor a magyarországi szociáldemokrata-párt az emigráció likvidálásáért küzd, Vanczák János támadást intézett az emigráció ellen. Megalakítják a snboticai adokivető bizottságokat A harmadosztályú kereseti adóval együtt megállapítják a forgalmi adóátalányt is A legutóbbi adókivetések körüli víszszásságok hatása alatt a pénzügyigazgatóság megtette a szükséges intézkedéseket az adókivető bizottságok megalakítására. Suboticán utoljára 1920-ban vetették ki az adókivető bizottságok a harmadosztályú kereseti adót, ez.t a kivetést azonban megsemmisítette a pénzügyminisztérium, úgy hogy a legutóbbi adókivetés még 1919-ből való. Ezt a kivetést természetesen nehéz ma már alapul venni és nem kis részben az okozza a zavarokat, hogy már évek óta szünetel az adókivető bizottságok munkája. A legutóbbi napokban történt önkényes adókivetések is íőkép erre vezethetők vissza. Az adóztatás különösen bizonytalanná válik azáltal, hogy a városi pótadó szedésének jogosságát is kétségbe lehet vonni addig, amig az ennek alapjául szolgáló harmadosztályú kereseti adó mincsen megállapítva. A suboticai pénzügyigazgatóságnái közölték a Bácsmegyei Napló munkatársával, hogy már minden intézkedés megtörtént a harmadosztályú kereseti adót kivető bizottságok megalakítására. A pánzügyigazgatóságon legutóbb v.onfeiencia is volt ebben az ügyben, amelyen észlelték, hogy az adólajstromok nem az adófizetők foglalkozása szerint vannak csoportosítva — amint az a harijiadosztályu kereseti adó kivetésénél szükséges —, hanem betűrendben és ezért előbb újra át kell dolgozni az adólajstromokat. Ez a munka a pénzügyid igazgatóság kevésszámú tisztviselőkara Bánáti históriák 1. Az élet hű szobor Volt a régi Zsombolyának egy finomlelkű. szeretetreméltó katbolikus plébánosa. Csicsáky Imre. aki jótékony intézményekkel tette a nevét emlékezetessé. Sokan bohémnek is nevezték, pedig mindent rá lehetett fogni, csak a bohémséget nem. legkevésbbé abban az értelmezésben, ahogy azt a könnyelmű világban használják. Valóban, a jó Csicsáky Imre nem ismerte a pénz értékét, ha neki volt. akkor mindenkinek jutott belőle, főleg azeknaknak az élelmes szegényeknek, akik külön könny regisztereket tartottak s akkor eresztették meg a csapját, amikor az a legalkamasabbnak látszott. így kérték ei egyszer még a télikabátját is. Odaadta., mert úgy vélte. hogy irgalmasságot cselekszik s ő maga hetekig fagvoskodott, amig uj iuhadarabot vehetett magának. A legnagyobb Dante-rai öngólt közé tartozott, tökéletesen beszélt olaszul s egy kötetnyi Dante-forditása is megjelent. amiként hogy ő ültette át magyarba XIII. Leó pápa verseit is. Mikor megjelent a Dante-kötete, gróf Csekonics Jánosné, aki reudkviül szerette .az öreg gyermeket, finom figyelemből meglepte egy méternyi magas Dante-szoborral. Attól kezdve aztán nem lehetett Csicsákyval bírni, ő volt a világ legboldogabb embere. Épp valami hivatalos Írást vitt neki János, a község kézbesítője, mikor a plébános megragadta a karját. — Gyere csak, fiam, olyan valamit mutatok, amilyent még életedben ' nem láttál. Tudom, hogy eláll tőle a s2errícdszád. Noszogatta be a parádés szobájába, mutatja neki az ajándékot. — Ide nézz, János, látod-e, hogy mi ez? — Mi? — Ostoba vagy, János, hát ez a szobor! Látod-e már? — Látni látom. — Aztán tudod-e, hogy kicsoda? Hát ez a Dante, a nagy világszeJiem. János tisztességtudóan odalép a szoborhoz, alaposan végig-gusztálja, aztán mert illik valamit mondani is, egy sor cirógatás után nagy meglepetve felkiált. — U az? Aunyc, de jól van eltrafálva! 2. Az ingyenes temetés Van annak húsznál is több esztendeje, hogy Szabolcsira Mihályt papjuknak választották a temesvári reformátusok. Temesvár mindig nagy katonai központ volt s természetes, hogy a kaszárnya halottal között akadt református is. A katonák ugyanis épp úgy meghalhatnak békében is, akárcsak a háborúban s a régi monarchia krónikái tudnak számos olyan esetről, hogy többen hosszasan szimuláltak, (legalább a regimentsarzt ur diagnózisa szerint), másnapra mégis beadták a kulcsot. — Der niederträchtige Simulant ist gestorben! — jelentette ilyenkor a napos. Elég az hozzá, hogy az ilyen temetések után történt, hogy Szaboleska Mihály számlát küldött a hadtestparancsnokságnak. Egy tétel volt az csetenkint: fiakkerköltség négy korona. Ennyit kértek akkor, szabályrendelet talapján, a bérkocsisok, nem is olyan nagy összeg, ha tekintetbe vesszük, hogy messze esett a református temető, cda a papnak is ki kellett mennie, mert imát mondott a sirhál, mielőtt lebocsátották a koporsót. A hadtestparancsnok azonban Mordsjkéri volt, visszaküldte a számlát az- Izal az ukázzal: miatt sok időt vesz igénybe. Mihelyt azonban ez elkészül, azonnal megalakulnak a bizottságok. A pénzügyigazgalóságon azt hiszik, hogy a harmadosztályú kereseti adónak bizottsági kivetik. A most alakuló adókivető bizottságok A most alakuló adókivető bizottságok hatásköre azonban nemcsak a harmadosztályú kereseti adó kivetésére terjed ki, mert ezek a bizottságok fogják viszszamenö’eg megállapítani a forga'mi adót is azok részére, akik azt átalányban fizetik. Ez főképen a kisembereket érdekli, elsősorban a kiskereskedőket és kisiparosokat, mert a forgalmi adórendelet értelmében azok, akiknek évi forgalma nem haladja meg a 36.000 dinárt, forgalmi adójukat pausálébau is fizethetik. A régi forgalmi adó tudvalevőleg 1920 junius 1-én, a most érvényben levő pedig 1921 október 1-én lépett érvénybe és most erre az i dőre visszamenőleg kivetik a bizottságok ennek a forgalmi adóátalánynak az összegét is. Ugyanccak az adókivető bizottságok elé kerülnek az eddig a pénzügyignzgatósághoz benyujtott forgalmi adóivek is, amelyek egyelőre csak az adóvailomás jellegével bírnak és a harmadosztályú kereseti adót kivető bizottságoknak lesz a feladatuk ezeknek az adóvallomásoknak a hitelességét ellenőrizni. Az adókivető bizottságok működésének megkezdése elé nagy várakozással tekintenek. mert a megállapítandó adók a legfontosabb állami adónemek sorába tartoznak. Az igazságügyminiszter sürgeti Papp István kiadatását A sajtó-törvény 20-ik §-a alapján kérem alábbi helyreigazítás közlését: A Bácsmegyei Napló f. évi október 31-iki, 300-ik számának 6-ik oldalán, »Az igazságügyminisztérium megfeledkezett a városi adópénztár sikkasztójárói« cimü cikkben támadta az igazságügyminisztériumot azért, mert állítólag nem tett semmit, hogy Papp István kiadatását kérjék a magyar hatóságoktól és ennek folytán, a magyar hatóságok öt szabadlábra akarják helyezni. Az említett cikk állításai nem felelnek meg a valóságnak, ellenben alkalmasak arra, hogy az igazságügymlnisztéium tekintélyét sértsék, miért is megállapítom, hogy 1. az igazságügyminisztérium a suboticai kerületi törvényszék f. évi szeptember 27-én, 2598. szám alatt kelt jelentésére, — amely az igazságügyminisztériumhoz október 2-án érkezett meg és 6485Sf számot kapta — október 6-án kelt és október 7-én expediáit rendelkezésével, diplomáciai utón Papp István kiadatását kérte. 2. a suboticai főispán táviratára, — amely f. évi október 28-án érkezett és 71648. számot kapta és amelyben az igazságügyminisztérium sürgős intézkedését Kéri Papp István kiadatása iránt, mert veszély fenyeget, hogy a budapesti rendőrhatóságok szabadlábra helyezik Papp Istvánt, ha egy-két napon belül nem kérik a kiadatását, — az igazságügyminisztérium október 29-én, 71468. szám alatt megkereste a külügyminisztériumot,. hogy táviratilag értesítse budapesti követségünket, hogy a már beküldött okiratok alapján sürgősen kérje az illetékes hatóságoktól Papp István kiadatását. Subotica, november 10. Dr. Vasziljevics Ljuba kir. ügyész Ezekből megállapítható, hogy Papp István kiadatása nem az igazságügyi hatóságok mulasztása miatt késik, mert az igazságügyminisztérium a kellő intézkedéseket megtette. — Ezek a temetések ingyenesek, következőleg a lelkész semmi költséget se számíthat fel. Szaboleska nem késett a válasszal, udvariasan megmagyarázta. — A négykoronás készkiadás föltétlenül megvan, azt semmi körülmények között sem engedhetem el. A temetésért pedig annyira nem kérek tiszteletdijat, hogy készséggel vagyok hajlandó, teljesen ingyen, eltemetni az egész osztrák hadsereget. Nem nézem én ebben az esetben még a felekezeti különbséget sem. 3. A harmadfokú ítélet A fiatal szolgabirónak nem írom ki a nevét, bizonyára élnek még hozzátartozói, habár ő minden tekintetben réges rég a múlté. Nagyon fiatal volt, egyaránt embernek és hivatalnoknak. A rokoni összeköttetések kényszeritették, hogy karriert csináljon s mivel valahogy csak meg kell kezdeni, megtették szclgabirónak. Ideje sem volt a praktizálásra, már pedig öreg vármegyei rókák hirdetik — nem is minden alap nélkül —, hogy a jó hivatalnokot a praxis teszi, nem a tudás. Az első meghozza idővel a másodikat is, amikor aztán egy kis nagyképűséggel pompásan lehet játszani a tudást. fgy aztán a kis szolgabiró gyámoltalanul kapkodott a paragrafusok erdeiében, itt is belekapaszkodva egy gallyba, ott is egy ágba, csak attól félt, hogy szégyent hoz valami sületlenséggel az jatyafiságára. Valami kihágás miatt került egyszer eléje a járás legfurfangosabb csizmadiája. Hcpciáskódctt itt is, hamar megjárta. — Elitélem ötven korona pénzbüntetésre — mondta a szolgabiró és citált hozzá néhány törvényt. • — Felebbezek, — volt a válasz. Az ifjú meghökkent. Hohó, ennek a fele se tréfa! A fölebbezés fölmegy a vármegyeházára, ott többen látják s esetleg kitűnik, hogy hiba történt. Megvan a blamázs, ennek elejét kell venni. — Várjon egy kicsit! — mondta a mesternek. Azzal bement a szomszéd szobába, de hamar visszatért megint, A szolgabirói hivatal, mint kihágási biróság — úgymond — megváltoztatta az Ítéletet s az ötven korona pénzbüntetést leszállította húsz koronára. Most már rendbejön minden, gondolta. Húsz korona olyan csekélység, hogy a csizmadia (aki kétségtelenül ludas a kihágásban) csak örülhet a könnyebbségnek. Csakhogy azért van a csizmadiának a világ teremtése óta több esze, mint teszem azt a kefekötőnek, hogy átlásson a szitán. Föl vágta hát a lejét és kimondta a nagy szót; — Felebbezek. — Ez ellen is? — Igen. — Akkor várjon. A kis szolgabiró megint visszavonult, de most már sápadtan jött meg. — Megváltoztatom az Ítéletet és öt korona bírságot szabok ki. Ami makacsságot csak beléolthat a teremtő csizmadiába, az mind belészorult a mi atyánkfiaba. Most már lóháton képzeltei magát, szinte harsogta: — Felebbezek! De akkor a szolgabiró arc-szine is visszatért, úgy ordítozta: — Marha! Tudhatná, hogy harmadfokú ítélet ellen nincs fe'ebbezés. Mars kifelé! í Torontáli,
