Bácsmegyei Napló, 1924. november (25. évfolyam, 302-329. szám)

1924-11-08 / 307. szám

1924 november 8. BACSMEGYE1 NAPLÓ 3. oldal Kisebbségi Élet ® 23® A csehszlovák kisebbségek egész vá­ratlan segítséget kaptak arról az oldal­ról, ahonnét egyáltalán nem vártak semmi támogatást. A kommunista-párt csapott föl patronusuknak, amely most tartott országos kongresszusán, állítólag Moszkva parancsára kimondta, hogy tel­jes erejével résztvesz a köztársaság te­rületén élő magyarok, ruszinok és né­metek nemzetiségi küzdelmeiben. Az uj fegyverrársat, aki önként jelentkezett, talán mondanunk sem kell, nem a leg­szívesebben fogadták a csehszlovák ki­sebbségek, akiknek, bár igen kétségbe­esett helyzetben vannak, az ördöggel — pláne ha vörös — még sincs kedvük szövetkezni. Moszkva programja, amit a kommunisták tarsolyukban hordanak, egyébként is egészen idegen előttük: éles kés, amivet könnyen saját magukat vághatják meg. A kisebbségek küzdel­mét, amit Prága túlzó patriotizmusa ellen folytatnak, tudják jól, csak agyon­támogatná, aláaknázná a kommunista­párt, amelynek sorbaállása nekik egyál­talán nem szerencse — a szerencsétlen­ségben, * Nincs kímélet, a magyar iskolákat to­vább üldözik Erdélyben a román revi­zorok. Az egyik nap Székelyföldön csapnak le valamelyik magyar iskolára, másnap Csikország vagy Bánát siratja meg a revizorjárást. Legutóbb Arad egyik külvárosának, Ségának csukták be évek óta működő egyetlen magyar elemi iskoláját. A történet igen egyszerű, sőt sablonos. Ségának két elemi iskolája volt, egy román és egy magyar. A ro­mán iskolát húsz növendék járta, a ma­gyart háromszáz. Az impérium-változás után a helyzet csak annyiban változott, hogy a magyar iskola épületét elvették a román iskola céljaira, de a tanulók létszáma mindkét iskolában továbbra is a régi maradt. A román inspektor az aradi — négy évig hiába törte ma­gát, a román elemibe nem tudott össze­toborozni negyvennél több gyereket. Mikor aztán látta, hogy semmi más nem használ: a magyar iskola két alsó osz­tályát bezáratta és a magvas gyerekeket átparancsolta a román iskolába. Mert — mondotta — nemzeti veszedelem, ha a magyar iskola valahol is lekonkurálja a románt. A kisebbség maradjon — kisebbségben. * A szlovákok is igen kötik az ebet a karóhoz. Autonómiát követelnek meg egyéb nemzeti stallumot. Minimális pro­gramjuk csak ennyi: Tótföldön tót hely­tartó, vagy bán kormányozzon, aki sem­miben se függjön Prágától; a helytartó csupán a tót parlamentnek tartozzon felelősséggel; Prága ne avatkozzon bele a tótföidi hivatalnokok, tanítók, lelké­szek, püspökök kinevezési ügyébe; a minisztériumokban külön tót államtitkári állást szervezzenek. A feltételeiket leg­utóbb maaifesztumban is közölték, mely­nek végén azt irta a vezérük, Hünka páter: a követelések teljesítése nélkül pedig a Tótföldet nem lehet sem meg­békíteni, sem leigázni. * A román szenátusban, ugyanakkor, amikor a kamárában Vajda-Vojvoda beszéde elhangzott, Nagy Károly refor­mátus püspök tette szóvá a magyarság sérelmeit. Nagyhatású beszédében föl­említette, hogy Erdélyben irtóhadjárat folyik a magyar iskolák ellen. „Legsú­lyosabb támadás éri a kormány részéről — mondotta — a kultúránkat, illetőleg szellemi műhelyeinket: az iskolákat. A közoktatásügyi miniszter és közegei egy­másután zaklatják, zárják be, vágj' foszt­ják meg nyilvánossági joguktól a refor­mátus magyar iskolákat, a legkülönbö­zőbb ürügyekkel. Nem ritkán az az indok, hogy „kevés a növendék“, vagy „nincs szükség rá“. Az én püspökségem területén igy zártak be kilencven isko­lát, köztük a máramarosszigeti reformá­tus líceumot, a szászvári, zilahi, kolozs­vári liceumokat. Az utóbbit azon a címen, hogy nincs saját épülete, holott az iskolaépületet maga az állam rekvi­rálta el. Evek óta kilincselünk minisz­teri és más hivatali előszobákban, hogy sérelmeinket orvosoltassuk, de, fájdalom, eredmény nélkül. Most más utat kere­sünk : magával azzal a román néppel próbálunk megegyezni, amelynek Er­délyben lakó tagjaival egy évezreden keresztül éltünk közös sorsban. A nép­nél keressük azt, amit a kormány elvont tőlünk. És a nép biztosan meghallgat bennünket. . .“ AUSZTRIA VASUTAS-SZTRÁJK ELŐTT A vasutasok péntek éjfélig adtak határidőt követeléseik teljesítésére Bécsből jelentik: A vasutasok bi­zalmi férfiai és az állami vasutak vezérigazgatósága között pénteken egész nap folytak a tárgyalások. A megegyezésre kevés a kilátás, mert a vezérigazgatóság nem hajlandó a vasutasok minden követeléseit tel­jesíteni. A szociáldemokrata-pártban szervezett vasutasok ultimátumot terjesztettek az igazgató súg elé, hogy péntek éjiéikor sztrájkba lép­nek, ha nem kapják meg a fizetés­emelést. A vasútigazgatóság csak odáig ment az engedékenység terén, hogy körülbelül 38 milliárd koronára ter­jedő fizetésjavitást helyezett kilá­tásba. de a szociáldemokrata és a német nemzeti vasutasszervezetek ezzel nem érik be qs ragaszkodnak eredeti követelésükhöz, amely a szövetségi vasutak költségvetését havi 47 milliárd koronával terhelné meg. A keresztényszociálista vasutasok elfogadták az igazgatóság ajánlatát, ez azonban nem háritja cl a sztrájk veszedelmét, mert ezek elenyésző kisebbségben vannak. A szociálde­mokrata vasutasok csütörtök éjjel tartott tanácskozásukon úgy hatá­roztak, hogy péntek éjfélkor ott­­jj hagyják a szolgálatot, ha kívánsá­gaik nem teljesülnek. Amennyiben a vasutassztrájk kitörne, a vasutasok az élelmiszervonatokat sem hajlan­dók továbbítani. Az osztrák szövetséges vas­utak vezérigazgatósága kommünikét adott ki. amelyben rámutat arra, hogy a szakszervezetek a legutóbbi tárgyalások folyamán ultimátumot terjesztettek elő. amely november 7 én jár le. A vezérigazgatóság sze­rint eddig 892 milliárdot fordítottak a vasutasok illetményeinek javítá­sára. A pénteki tárgyalások hirtelen megszakadtak Günther elnökigaz­gatónak a tárgyaló-bizottsággal szemben tanúsított sértő magatartá­sa miatt. Baldwin hadat üzen a reakciónak Az angol belügyminiszter beszéde a konzervatív politika megtisztításáról Pénteken lépett hivatalba az wj angol kormány Londonból jelentik: A titkos ta mécs pénteken délelőtt féltizenegy órakor a király elnöklete alatt ülést tartott, amelyen az eddigi munkás­­kormány miniszterei hagyományos formák között átnyújtották a király­nak a hivatalos pecsétet, közvetle­nül azután egy második ülésen az m kormány tagjai átvették a pecsétet s ezzel megkezdték működésüket. Az egész sajtó rokonszenves fo­gadtatásban részesíti az ui miniszte­reket. Austen Chamberlain külügy­miniszteri kinevezése osztatlan he­lyesléssel találkozott. A Morningpost hangsúlyozza, hogy miután az ui Iwrmánv feltétle­nül visszautasítja a genfi leszerelési jegyzőkönyvet, egyik első teendője az lesz. hogy kárpótolja Franciaor­szágot a népszövetségi szerződés­ben körvonalazott területi biztosíté­kokért. Ez a feladat hárul Chamber­lainre. Az angol javaslatnak fel kell érnie a genfi jegyzőkönyvvel, mert különben az a veszedelem keletkez­hetnék. hogy Franciaország azokat a biztosítékokat, amelyeket Angliá­tól nem kap meg. a német-francia gazdasági tárgyalások során Német­országtól kivárnia, A konzervatív táborban sokan bi­zalmatlanok Churchill iránt s meg­lepődnek azon. hogy még mielőtt ki­állotta volna a tüzpróbát »legújabb pártjában«, máris a kincstári kancel­lárságot bizza rá Baldwin, holott ez a hivatal miniszterelnökségre való utódlás jogával van összekapcsolva. Azok a lapok, amelyek a védvámos rendszer hívei, mint a Morningpost és Daily Express. helytelenítik, hogy Baldwin a szabadkereskede­lem volt előharcosát bízta meg a kabinet egyik legfontosabb tárcájá­val. A Times tudni véli. hogy Lloyd George Anglián kívül rendkívül fon­tos megbízást fog kapni. A munkáskormánv példáiét kö­vetve Baldwin kabinetiének is lesz női államtitkára. Atholl hercegnének ajánlotta fel_ Baldwin_ a közoktatási alapján, ami által az egyiptomi nép régi kívánsága is teljesülhet, hogy tudniillik Szudán és a Szuezi-csator­­na ellenőrzésében egyiptomi csapa-, tok is résztvehessenek s hogy a brit kormány tegye lehetővé Egyiptom számára a Népszövetségbe való fel­vételt. egyébként Anglia hatalmi po­zíciójának minden más szempontja érintetlen maradna. Az egyiptomi sajtó általában olyan mérsékelt han­gú. mint már évek óta nem volt és kifejezésre jut az a felfogás, hogy az egyiptomi nemzeti követelések most, mikor olyan erős konzervatív kormánya van Angliának, nem vál­hatnak valóra. Harc a pápával A mayerlingi prelátus rejtélyes elbocsátása Bécaből jelentik: Az olmützi kápta­lan egyik tagját, Grimmenstein prelá­­tust, aki valamikor a bécsi udvari kö­röknek kedvelt embere volt és Mayer­­lingben ö volt a házi prelátus, amikor a mayerlingi katasztrófa történt, titokzatos körülmények között eltávolították a káptalanból. Nemrégiben Grimmeusteint felszólitotla az olmützi érsek, hogy kérje elbocsátását. O azonban erre nem volt hajlandó. Nem sokkal utóbb a káptalan hivatalos orgánumában az a közlés jelent meg, hogy Griinmenstein saját kérelmére nyugalomba vonul. Grim­­menstein ezt akkor megcáfolta és ki­jelentette, hogy nem is gondol arra, hogy önként visszavonuljon. Grimmcnsteinnak a káptalannal ví­vott küzdelmében a pápa döntését kér­ték ki. A pápai döntés úgy szólt, hogy Grimmenstein nyugdíjba küldendő. Erre aztán a prclátnst mindért jogától meg­fosztottak, nyugdiját pedig minimális összegben állapították meg. Grimmen­­stein fellebbezett a pápai döntés ellen, mire azt az értesítést nyerte, hogy pápai döntés ellen nincs helye feHebbc­­zésnek. minisztérium helyettes-államtitkári állást, amelyet a hercegné elfoga­dott. A konzervatív kormánynak négy messze kimagasló szellemi vezetője van. akik előreláthatólag megoszt­ják egymás között a munkát: Bald­win fogja megadni az irányt gazda­sági és szociálpolitikai téren Austen Chamberlain képviseli a külnolitikát s ők irányítják a programot a Nép­szövetséggel szemben. Churchill a kincstári kancellárság élén óriási munkabírásával végre fogja hajtani az adózás reformját s döntő befo­lyást fog gyakorolni a katonai föl­szerelés tempójára, mig lord Bir­kenhead nemcsak az indiai, hanem általában az ázsiai angol politikát fogja megszabni. Az uj belügyminiszter a konzervatívok feladatairól Johnson Hicks belügyminiszter csütörtök este beszédet mondott a kormányváltozás jelentőségéről. Azt fejtegette, hogy a konzervatív-párt a legközelebbi években követni fog­ja lord Beaconsfield hires ielszavát: Nevelni, nevelni és neveim! — az angol népet pedig fel fogja világosí­tani arról, hogy a szocialista-párt nem azonos a munkáspárttal és nem a dolgozó rétegek pdrtia. — Jól ismerem pártunk vezérének szándékait — jelentette ki az uj bel­ügyminiszter — s a legnagyobb ha­tározottsággal mondhatom, hogy Baldwin ezúttal minden reakciót ki akar küszöbölni a konzervatív poli­tikából. Egyiptom a status quo alap­ján akar tárgyalni az uj angol kormánnyal A kormányváltozásnak külpoliti­kai téren már is mutatkoznak a ha­tásai, még pedig először Egyiptom­ban. A kairói kormány a maga lap­jaiban azt a megoldást aiánlja An­gliának. hogy az egyiptomi kérdés szabályozását halassza el egy évr» s ezalatt az idő alatt igyekezzenek megegyezésre jutni a status quo Közbeszólók csatája a magyar nemzetgyűlésen Budapestről jelentik: A magyar nemzetgyűlés pénteki ülésén a fő­városi törvényjavaslat vitája során Pctrovácz Gyula beszélt a baloldal állandó közbeszóiásaitól zavarva. A bevándorlás elleni védekezés szük­ségességét hangoztatta és kijelen­tette, hogy sok munkás saját akara­tából ment külföldre. Barkas István: Ügy éljen a ma­ga feje! Felkiáltások a baloldalon: Külföl­dön egészen más a helyzet! Petrovdcz Gyula: Nekünk törvé­nyeinket a mi viszonyaink szerint keh megalkotni. Zsirkai János: Maid példát ve­szünk az angoloktól, mi is úgy fo­gunk választani! Pikier Emil: Baldwin talán anti­szemita? Az angol konzervatív párt­ban egy csomó zsidó van! Zsirkai János: Itt is van egy cso­mó zsidó, majd behívják a hitköz­séget! (Folytonos nagy zaj.) Rothenstein Mór: A maga fejé­ben van egy csomó! Pikier Emil (Zsirkai felé): Vigyáz­zon, mert a külseje után jobban kell lélnie a pogromtól, mint a zsidók­nak! Ehhez hasonló állandó kőzbeszó­­lások annyira zavarják Petrováczot, hogy sietve befejezi beszédét. Pikier Emil: Fedők Sári meg fog­ja magát irigyelni! Haitin, hogy ic/psolnak? Pctrovácz után Létay Ernő kifej­tette, hogy a választói névjegyzé­kek összeállításánál suh'Os vissza­élések történtek. Utána Farkas Ist­ván támadta élesen a fővárosi tör­vényjavaslatot.

Next

/
Thumbnails
Contents