Bácsmegyei Napló, 1924. november (25. évfolyam, 302-329. szám)

1924-11-08 / 307. szám

4. oldal, BACSMEGYEI NAPLÓ 1924 november 8 KÖZBE5ZÓLÉ)S E • SB A templomi öngyilkos — Öngyilkos lett a mojgyil* költ Philippe Daudet barátnője. Párisbál jelentik : Uermaine Berion anarchista nő, aki agvonlőlte Ala­rms Mateaut, az Action Trancaise főtitkárát, egy templomban méreg­gel öngyilkosságot kisereit meg, de megmentetek. Beiton elmouaotta, hogy több levelet irt, köztük egyet Alphoiue Daudet-nénak, amelyek­ben elmondja, mi kergette a hala ba. Oermaine Berton a levél s emit ked­vese volt Philippe Daudetnak. A búcsúlevél, amelyet Berton kisasz­­szony a nagy Daudet özvegyéhez, Phi­lippe Daudet nagyanyjához intézett, kapcsolatot teremt egész sor olyan misztikus bűnügy között, amelyek egy­mással — semmi kapcsolatban sem ál­lanak. Germaine Berton, amikor a royalista Mariús Plateaut agyonlőtte, tulajdon­képen Plateau gazdája, Leon Daudet — Philippe Daudet apja — ellen akart me­rényletet elkövetni és csak tévedésből sebezte halálra »a király rikkancsai«­­nak vezetőjét. Ha az anarchista-nő csakugyan kedvese lett volna Leon Dau­det fiának, az anarchista-érzelmű és apjával emiatt rossz viszonyban álló Philippe Daudet-nak, akkor lehetetlen lenne Philippe Daudet személyét elvá­lasztani az apja ellen megkísérelt gyil­kos merénylettől. De ebben az esetben valamelyes magyarázatot nyerne az a titokzatos merénylet is, amelyet kevés­sel a Plateau-gyilkosság után a fiatal Philippe Daudet ellen ismeretlen tette sek elkövettek és — bárminő nehéz ilyesmit elhinni — valószínűvé válna a Liberiaire című anarchista-lapnak az a súlyos vádja is, hogy a bérkocsiban vérében talált Philippe Daudet halálához köze volt apjának, Leon Daudet-nak is. Csakhogy: Philippe Daudet, amikor rejtélyes körülmények közt elhunyt, mindössze tizenhárom esztendős volt és mint a párisi rendőrség számos tanú­vallomás alapján kétségtelen bizonyság­gal megállapította, nem is ismerte Ger­maine Bertont, nemhogy a kedvese lett volna. A sovány, fekete diáklány, Marius Plateau gyilkosa, tipikus hisztérika, jó­val túl a beszámithatatlanság határán. Még vizsgálati fogságban ült a gyilkos­ság miatt, amikor Philippe Daudet ha­lála bekövetkezett. Az idegbeteg nő ek­kor hitette el magával, hogy az ö sze­relme az oka a tizenhároméves Hu ha­lálának. Az idősebb Daudet ellen tervezett me­rénylet és Plateau meggyilkolása miatt nem érezhetett lelkifurdalást, hiszen ezek gyűlölt ellenségei, királypárti, re­akciós politikusok voltak és az »eszme« követelte halálukat, azonban a lefojtott lelkifurdalásnak — valamilyen ürüggyel — utat kellett törni. Jobb alkalmat er­re keresve sem találhatót volna, mint Philippe Daudet halálát: hiszen ő a gyilkosság áldozatául kiszemelt León Daudetnek volt a fia, azonkívül — ap­jával ellentétben — nem volt reakciós, hanem ellenkezőleg anarchista, és halá­lának körülményei is olyanok voltak, hegy tápot szolgáltathattak egy bom­lott idegrendszer fantazmagóriáinak. Az Action Francaise főtitkárát meggyö­­ződéses anachistanő nem sajnálhatta, a tizenhárom éves Phiiippet bátran és büszkeséggel sirathatta. »Miattam halt meg, — it ja Germaine Berton a liu nagyanyjához intézett búcsúlevelében — s én is miatta halok meg«. * Amikor a párisi esküdtek fölmentették a gyilkosság vádja alól és szabadlábra került, első dolga volt megszerezni Phi­lippe Daudetnek egy képeslapból kivá­gott fotográfiáját és elhelyezte a nyaká­ban hordott mcdaillonba. Megismerke­dett egy fiatal költővel, — ö kereste az ismeretségét — Etienne Vidal-] al, aki azért érdekelte, mert Philippe Daudet nála töltötte utolsó éjszakáját. »A fiú az én karjaim közt pihent«, — Írja a nagyanyának, a tények kissé önkényes interpretálásával. A költő azonban nős ember, terhére volt a rajongó, zavaros nő és kisebb botrányok után nem akart tudni többé róla. Germaine Berton in­ni kezdett és heteken keresztül másról sem beszélt, mint arról, hogy öngyilkos lesz. A templomokat bújta, — az anar­chistanő. És az öngyilkossági kísérle­tét megelőző éjszakát kint töltötte a temetőben, Philippe Daudet sírján. — Agyon akartam ott lőni magam, — vallja a rendőrségen — de csütörtököt mondott a revolverem. Amikor a Notre Dame de Louvre-Ionnál... templomban fölszedték a kőpadlóról, * kézitáskájában tőrt találtak, amelynek pengéje ezt a felírást viseli: »A seb, amit ütök, halálos kell, legyen«. És ami­kor magához tért Germaine, elárulta, hogy indiai méreggel emésztette el ma­gát. * És Leon Daudet másnap vezércikket irt a lapjába, amelyben anarchista svindlinck bélyegezte Germaine Berton öngyilkosságát: — A kisasszony nem is vett be mér­get, — irja — sokkal óvatosabb duhaj (d. t.) Nem kell újra fizetni a régi adókat Eredményre vezetett a pénzügyigazgatéság tiltakozása A szuboticai városi adóhivatal tervbevett másodszori adókivetései ügyében pénteken érdekes fordulat állt be. Mint már jelentettük, a pénz­ügyigazgatósága Bdcsmesyci Napló cikkei alapján csütörtökön elhatá­rozta. hogy jelentéstételre szólítja fel a városi adóhivatalt, hogy mi­lyen jogcímen szedi másodszor is az egyszer már lerótt harmadosztá­lyú kereseti adót s ha az adóhivatal válasza nem lesz kielégítő, meg fog­ja tiltani, hogy az adót szabálytala­nul hajtsák be. Pénteken délelőtt a pénzügyigaz-I* gatóság érintkezésbe is lépett Vidá­­kovics János városi adóhivatali fő­nökkel. aki a pénzügyigazgatóság­gal közölte, hogy masa is messyö­­zöclöíí a városi adóhivatal tévedésé­ről és ezért utasította a köri adóhi­vatalokat. hosv szabályszerűen jár­­ianak el a harmadosztályú kereseti adó beszedésénél és a nésyszeres adóösszesek beszedését szüntessék mes. A pénzügyigazgatóság interven ciója tehát teljes eredményre veze­tett. A városi adóhivatal vezetője, aki tegnap még a Lloyd képviselő­iével szemben a leghatározottabban követelte a harmadosztályú kereseti |auó másodszori lerovását, pénteken már a törvényesség álláspontjára helyezkedett és Ígéretet tett a jogta­lan adókivetések megszüntetésére. Azok a kevesek, akik már megfizet ték másodszor az adóhivatal által követelt harmadosztályú kereseti adót. nem kapják azonban vissza a befizetett összeget, hanem azt az adóhivatal javukra fogja írni. Fizetésképtelenséget jelentett egy noviszadi pénzintézet A Vojvodina Bank r.-t. kényszeregyezségi eljárás megindítását kérte A közismerten szomorú gazdasági helyzetnek s az egyre katasztrófálisabb pénzhiánynak áldozatul esett egyik na­gyobb vajdasági pénzintézet. A noviszadi Vojvodina Bank r.-t. igaz­gatósága pénteken ülést tartott, amelyen elhatározta, hogy szombaton kérni fogja a bank ellen _ kényszeregyezségi eljárás megin­dítását. A bank igazgatósága szerűit ezt a lé­pést az teszi elkerülhetetlenné, hogy a bank követelései és vagyona túlságosan immobilizálva vannak, s igy noha u íbank aktiv, egyelőre nem képes kötele­zettségeinek eleget tenni s az igazgató­ság minden igyekezete, hogy a Narod­­\na Banka vagy a nagy bankok segítsé­gére jöjjenek a megszorult pénzintézet­inek, hiábavaló volt. A Vojvodina Bank 1919-ben alakult s csakhamar egyike lett Noviszad leg­élénkebb és legmozgékonyabb pénzinté­zeteinek. Srbobran-ban, Adón, Palán kán, Zsabalj-on s a szerén.ségi MUrovt­­\cán fiókokat állított fel, iparvállalatok finanszírozásában vett részt s kereske­­jdehni üzletekbe is belebocsátkozott. A vajdasági hiteléletnek hamarosan szá­mottevő tényezője lett s a 3,OU.000 di­nár alaptőkéjét is ieleinehe ó.ODJ Oiü-ra. Magába olvasztotta a szentíamasi Hitel bankot, a mitrovicai Közgazdaság' Ta­karékpénztárt s a Palánk-'-járasi laka rékpénztárt. Azonkívül, hogy filmválla­latot alapított, résztvett a noviszadi Grafika r.-t., a Protics és kársa motor­gyár, a Vojvodina vaskereskedelmi r.-t. és a Petrovics és Társa r.-t. alapításá­ban is. A múlt esztendőt még nyereséggel záhta; a Vojvodina Bank s több mint fél­millió dinárt fordított osztalékra és tan­tieme kre. A bank szorult helyzete már hetek *óta közismert Noviszadon s az igazga­tóság úgy a Narodna Banka-hoz, mint jja többi beogradi és zagrebi nagy bank­ihoz azzal a kérelemmel fordult, hogy a pillanatnyi nehézségeken segítsék át az intézetet. A kérelemnek csak a Jugosla­­venska Banka tett eleget, amely a Voj­vodina Bank statusának megállapítására s az intézet vezetésére delegálta Papp György cégvezetőt. A Jugoslavenska Banka nem látott elég alapot arra, hogy az intézet szanálásában részt vegyen, “aminek jeléül a napokban visszahívta Papp cégvezetőt. Közben a Vojvodina Bank ellen a be­téteseik és a többi hitelezők igen sok pert tettek folyamatba. Napokkal ezelőtt hirt adtunk már róla, hogy Szenta vá­ros feljelentést akart ellene tenni, mert a letétbe adott államkötvényeket a bank nem tudta visszaszogáltatni. Dr. Szeku­­lics Lázár noviszadi ügyvéd, ország­gyűlési képviselő egyik ügyfele Szavin Miita megbízásából már pár nap előtt csődöt is kéri a bank ellen, azonban Szavin 41.000 dinár betétiét a csődkér­vény beadása után kifizette a bank, mi­re a kérelmet visszavonták. A Vojvodina Bank szorult helyzetén azonban már mindez nem segitett, az igazgatóság kénytelen a fizetésképtelen­séget bejelenteni. A Vojvodina Bank fizetésképtelensége kinos feltűnést kelt s pénzügyi körök­ben sajnálják a pénzintézetet, amelyre határozott hivatás várt a Vajdaság köz­­gazdasági életében. Azonban éppen az­ért, mert az intézet szorult helyzete he­tek óta szinte köztudomású volt, remél­hető, hogy nagyobb megrázkódtatást nem von maga után a Vojvodina Bank fizetésképtelensége. Mosson levejTOveJ EÍHHR a világ legjobb éa legolcsóbb monókészüléke Nefelejtse e 1 a próbamosásokra eljönni és szeuy- Byes fehérneműiét ehozní. Próbamosás na­ponta 3 óráéi a Liíka mozi udvarában. A készülék Din. 150*— és azonnal kapható. Pardon, tévedés... Milyen alapon függesztettek fel egy polgármestert A Davidovics-kormánynak, mint mű­ködése alatt is többször rámutattunk, nem sok szerencséje volt a tisztviselő­kinevezésekkel. Legtöbbször olyan em­bereket nevezett ki, akik nem voltak túlságosan népszerűek s az elcsapoilt tisztviselők nagy része a lakosság szim­pátiáját vitte magával, éppen azért, me/t az utódot vagy nem ismerték, vagy ha ismerték, nem túlságosan előnyös ol­daláról. A kinevezések nagyobb fele olyan volt, hogy nem keltett közmeg­elégedést, noha a kormányt bizonyosan emelkedett szempontok vezették a ki­nevezéseknél. Hasonló fátum üldözte a lemondott kormányt a felfüggesztéseknél is. Hogy a minisztériumban milyen alapon és fő­leg milyen alaposan intézték a felfüg­gesztéseket, arra nézve talán a legjel­lemzőbb a következő história: Néhány nap előtt a pozsegai polgár­­mester, Fleissig Károly táviratot kapott a belügyminisztériumból, amiben nem kevesebb volt, mint az, hogv felfüggesz­tik állásától. ) A távirat Pozsegán nemcsak Fleissig I Károlyt döbbentette meg, aki a felfüg­gesztésre semmi okot nem szolgáltatott, hanem megdöbbentette a pozsegaiakat is, akik szerették és becsülték a pol­gármesterüket. Nyomban deputáció uta­zott Beogradba, hogy a belügyminisz­tert informálja és a felfüggesztő rende­let visszavonására bírja. A belügymi­nisztériumban a küldöttség nagy meg­lepetésére kijelentették, hogy a felfüg­gesztésről semmit sem tudnak, nincs is ok a pozsegai polgármester felfüggesz­tésére. Hosszas kutatás után kiderült, hogy nem is a pozsegai polgármestert függesztették fel, hanem a bYódi polgár­­mestert. Természetesen megígérték, hogy a felfüggesztő rendeletet nyomban visz­­,sza vonják. Ez a visszavonó rendelet ! azonban még nem érkezett meg Pozse­­jjgára. Ugylátszik tévedésből ezt a ren­deletet is Bródba küldték. Az egész históriában legjobban járt a bródi polgármester. Mire őt felfüggesz­tették volna, a Davidovics-kormány megbukott s a Pasics-kormány már aligha csapja el — Gyilkosság a dorogi bányásztelepen Egy bányász fejszével agyonverte és kirabolta társát Budapestről jelentik: Nagy István dorogi bányász csütörtökön reggel ke­gyetlen módon meggyilkolta egyik tár­sát, Kopasz Bálint bányamunkást és utána megszökött. A dorogi csendőrség amint értesült a gyilkosságról, nyomban megindította a nyomozást, amelynek során megállapították, bogy a gyilkos Budapest felé szökött. Értesítették a szökésről a budapesti rendőrséget. Nagy István, amikor a keleti pályaudvaron a miskolci vonatba át akart szállni, a rend­őrség letartóztatta. Nyomban beszállí­tották a rendőrségre, ahol kihallgatása alkalmával beismerte tettét. Nagy elmondta, hogy közös lakásban akott Kopasszal, akivel azonban rossz viszonyban volt. Csütörtökön reggel is veszekedés volt köztük, mire ő átsza­ladt a szomszéd szobába, ahonnan fej­szével indu't vissza. A fejszével ráütött az ágyban fekvő Kopasz fejére, akit nyomban elborított a vér. Erre még egy ütést mért rá, úgyhogy a szerencsétlen ember néhány percnyi kin'ódás után meghalt. A csendőrségi nyomozás ezzel szem­ben megállapította, hogy Kopaszt álmá­ban gyilkolta meg Nagy István, való­színűleg azért, hogy kirabolhassa. A budapesti rendőrség a gyilkost át­szállította Dorogra, ahol folytatják a nyomozást.

Next

/
Thumbnails
Contents