Bácsmegyei Napló, 1924. november (25. évfolyam, 302-329. szám)

1924-11-30 / 329. szám

1924 november 29. 8AC5MEGYE1 NAPLÓ 5. oldal. TINTA ca 9 a Vám Már átzörögtünk két ország határán, mikor az éji utazástól összetörve a harmadik ország határához érkeztünk. Sötét hajnal volt. Fahéjszin homály borult az irdatlan kőszálakra meg a hűvös hegyipatakokra, melyek alattunk és fölöttünk locsogtak. Az utasok félórával azelőtt fölkeltek. Azok, akik a hálókocsik kényelmes ágyain ringatóztak, szintén kikukkantak a folyosóra, föiébresztetve attól az ösz­töntől, mely álltunkban is ketyeg és ti­tokban méri bennünk az időt. Kócosán, sápadtan topogtak itt, piros bőrpapucs­­ba bujtatott lábaikkal. .Vártuk a vámvizsgálatot. Sokáig néni jöttek. Tétova pillantást vetettünk bő­röndjeinkre, vagy megtapogattuk mel­lényzsebünkben a kulcsot, készültünk arra a próbára, melyet nemsokára meg kdl állnunk. Közben beszélgettünk. Többnyire közönyös dolgokról, kerül­ve, azt a tárgyat, mely bennünket egy­aránt foglalkoztatott, fölényes, de hi­deglelős ajkbiggyesztéssel leplezve ag­godalmunkat, szorongásunkat, bűntuda­tunkat, mig egy fiatalember, ki már nem bírta tovább, nyilván önmagát biztatva kijelentette, hogy az egész vámvizsgá­lat merő formaság. Ezt boldogan és he­lyeselve vették tudomásul azok is, kik nem szóltak, mert szégyelték, hogy ők ily, csip-csup gondokkal bíbelődnek. Csak egy ur mosolygott, gúnyosan, mintha azt mondaná, hogy, sajnos, nem egészen formaság az. ’ Ez a mosoly sokakat zavarba hozott és gondolkozóba ejtett. Vita indult meg, több oldalról. Az utasok egymással, de' tulájdonkép, önmagukkal vitáztak. Jobb-e hallgatni vagy beszélni a vámőr­rel? Egyesek szerint hallgatni ajánlato­sabb, a túlbuzgóság gyanút kelt. Mások szerint helyesebb pár udvarias, de nem tolakodó szóval fölvilágosítani az állami közeget. Majd tisztázták azt. mit sza­bad átvinni a határon. Kiderült, hogy csaknem mindent szabad. Pénzt tilos? Dehogyis. Es élelmet? Dehogyis. Nevet­séges, igazán nevetséges. Néhányan elnémultak és cigarettára gyújtottak, idegesen. Amíg elérkezett a vámvizsgálat perce, magukban, gyorsan, lelkiismeret-vizsgátatot tartottak, emlé­kezetük számra vette, mit pakoltak bő­röndjükbe s miután semmi tilalmast nem leltek, föl is mentette őket, de az­ért mindnyájan őszintén féltek. Remeg­tek attól a gondolattól, hogy gyanúsak lehetnek. Milyen utálatos ez. A régi, gyermekkori felelősségre-vonás lidérce tért vissza valami sértő formában s aki­ben egy kis üldöztetési mánia lappan­gott, mint például a mellettem ülő hölgy­ben, az sóhajtva tördelte a kezét, so­pánkodott, vajha már vége lenne. Mind ártatlan arcot próbáltak ölteni. Nem igen sikerült. Hiszen mind tényleg ár­tatlanok voltak, próbáltak. A hajnali de­rengésben a társaság minden egyes, tag­ja elvetemült gonosztevőnek, rögzött csempésznek rémlett, kinek egyetlen vá­gya az, hogy aljasan megcsalja a világ összes államait, .melyek pedig szegé­nyek, oly ártatlanok. Végre jött a vámőr, lámpával kezében. A pillanat ünnepélyes voltát nem lehe­tett letgadni. Kedves talián volt, ki alig tekintette meg a csomagokat, semmi dug­­árut nem talált. Igaz, hogy nem is talál­hatott. Az én bőröndömet azonban kinyittat­ta, formaságból. Merő formaságból. Ki­csit kotorászott benne. Csak annyit, mint a. sebész, ki a föltárt has be­leiben vájkál. Én mellette álltam. Megfo­gadva utitársaim tanácsát, inkább hall­gattam. Fölemelte takarómat, négy in­gemet, egyik cipőmet, gyémánt-kiadású Danténiát, melyet bizonyos enyhe meg­vetéssel lökött félre, majd a bőrönd mé­lyéről lassan kihúzott egy rózsaszín se­lyempapírosba göngyölt holmit s a Kö­zönség általános figyelme közepette ma­gasba tartotta Eihalványodtam. Hazudnék, ha azt ál­lítanám, hogy ebben a pillanatban telje­sen nyugodt voltam. A vámőr óvatosan kibontotta a holmit, háttá, hogy micso­da. A többiek is látták. Egy fogkefe volt, az én fogkefém. Reáumézett, jelentősen, de nem rosszindulattal. Én is reá néz­tem, mint férfi, de a jódiáknak azzal a szirupédes yedvességével is, mely hí­zelegve szeretetve koldul s egy mozdu­lattal igyekeztem őt meggyőzni arrói, hogy mily dicséretes és magasztos do­log fogaink mindennapi tisztogatása. Ü ezt méltányolta. Becsomagolta és visz­­szatette. De mikor már azt hittem, hogy végzett, újra utána nyúlt, kibontotta burkából, hosszasan Szemlélte, aztán vállat vonva, be sem csomagolva fogke­fémet megint visszalökte a csomagba s tovább ment elnézően, megbocsátó, mintegy azt jelezve, hogy nincsen ugyan egészen rendben, de hát üsse a kő, ez egyszer szemet huny s ént eztán is egészséggel használhatom fogkefé­met. Bevallom, könnyűit kebellel Üvegez­tem föl. Nem egy utitársam gratulált, Moszkvából jelentik: Az orosz kom­munista-párt végrehajtó bizottsága kö­telezte Trockijt, hogy mondjon le a hadügyi népbiztosságról és a katonai fő­tanács elnökségéről. A végrehajtó-bizottság azért mondatta le Trockijt, mert a hadügyi népbiztos, aki tudvalévőén a párt ellenzékének a vezetője, a legutóbbi kongresszusi hatá­rozat ellenére tovább is hirdette azokat a pártpolitikai elveket, amelyeket a kongresszus „kispolgáriaknak“ ítélt. Trockij nemrég második kiadásban, megjelent, az orosz októberi forrada­lomról szóló könyvéhez előszót irt, a melyben részletesen és őszintén kifejtette Budapestről jelentik: A pénteki nem­zetgyűlési események miatt a budapesti államrendőrség pénteken délután őt óra­kor permanenciába lépett. Ebben az idő­ben valamennyi rendőrt behívtak szolgá­lattételre és a rendőrposztokat mindenütt megerősítették, különösen a munkáslakta vidékeken és a hidak környékén. A budapesti főkapitányság Zrinyi­­uccai épületébe ezalatt folyton újabb gyalog- és iovasrendörök érkeztek" te­herszállító kocsikon, úgy hogy délután öt órára a főkapitányság épületének udvara megtelt készenlétben álló rend­őrökkel. A kerületi kapitányságokon és az őrszobákban hasonló készenlétet állí­tottak fel. A deteklivtestületeknél is el­rendelték a pefmanenciát. A rendőri óvóintézkedések a belügyminisztérium utasítására történtek, mert attól tartottak, hogy! a mmikástoinegek egy adott jelre megmozdulhatnak. Főleg a gyárnegyedeket figyelték meg, azonban mindenütt a legnagyobb nyuga­lom volt és a munkásság a iegnagyobb rendben tartott hazafelé. Szigorított jár­őrök cirkáltak a parlament előtt is. Az esetleges rendzavarások megelő­zése érdekében a budapesti főkapitány­ság a péntek estére bejelentett és en­gedélyezett gyűléseket betiltotta, sőt a felolvasások és előadások megtartását sem engedélyezték- A délután már meg­kezdett gyűléseket a rendőrség felosz­latta. A főkapitányság százhúsz lovas és hatszáz gyalogos rendőrt vezényelt ki. Rendőrökkel szállatta meg a Budára vezető utakat, a hídfőket és a legfon­tosabb középületeket. Detektivcket küld­tek ki a legfontosabb helyekre, különö­sen a szociáldemokrata szervezetek elé. hogy ily könnyűszerrel szerencsésen túlestem rajta. Vidáman rikkantott a vo­nat és én is vele rikkantottam, mint aki rossz fát tett a tűzre s, elkerülte meg­érdemelt büntetését. Ifogy fogadómba értem, előkerestem a fogkefét. Gondosan szemügyre vet­tem. Vájjon miért szúrhatott szemet? Semmi különöset nem találtam rajta. Nem gúnyolódott, nem vágott kaján fin­torokat senkire. Talpig becsületes, jám­bor, tisztességes fogkefe volt, mint a fogkefék általában. Val...iányszor azonban kezembe fog­tam, hogy megsikáliam a fogam, végig­­viszolygott hátgerincemen az a kelle­metlen érzés, melyet a vonatban érez­tem. Szenvedtem miatta. Egy hónapig küzködtenr. Ma reggel aztán hirtelen elhatározással kettétörtem gyönyörű kaucsuknyejét, melynek szinc az ége­tett cukoréhoz hasonlított, roncsait pe­dig a. szemétbe dobtam. így végeztem ki fogkefémet, mely a légynek sem vé­tett. Már vásároltam is helyette újat. Kosztolányi Dezső. álláspontját, megállapítja, hogy az orosz kommunista-párt latért a leninismus út­idról. Miután nyilvánvaló volt, hogyTroc­­kijt a kongresszusi határozattal sem le­het clhallgattatni, a párt többsége, amely nek Sinovjew a vezetője, elhatározta, hogy Trockijt a hadügyi népbiztosságról lemondatja és olyan vezető pozícióba helyezi, ahol szereplése nem árthat a szovjetnek. A lapok értesülése szerint Trockij valószínűleg Szibéria katonai parancs­noka. lesz, vagy pedig a szovjet diplo­máciai szolgálatában fog megbízáshoz jutni, ha természetesen Trockij ezekután vállal megbízatást. A rendőrség Budapest egész területén teljes készenlétben állt. Különösen eres megszállás alatt állt a külterület, ahol a munkások többsége lakik. Itt az őr­szemeket is megkettőzték. Sehol a város területén semmiféle rendzavarás nem történt, az est folyamán mégis éjjel két órakor készenlétbe helyezték a budapesti helyőrséget is. Az erre vonatkozó bizal­mas rendelet felsorolja azokat a katonai alakulatokai, amelyek szombat reggel hat órától kezdve Budapest uccáin a rendőrséggel együtt szolgálatot teljesí­tenek. A szociáldemokraták Scitovszky házelnök lemondását követelik Aa ellenzék egyrésezo és a kormány­párt között a vita a körül forog, hogy az elnök házszabályszcrüeu járt-e cl akkor, amikor önhatalmúén alkalmazta a parlamenti őrséget. Az ellenzék azon az állásponton van, hogy az elnöknek ehhez senunicsetro sem volt joga és ezért követelni fogják Scitovszky Béla házelnök távozását, továbbá a megtör­tént kivezetések reparálását. Bethlen a pénteki eseményeknek nem tulajdonit olyan súlyt, amely őt arról győzné meg, hogy ezzel a parlamenttel mai összeál­lításában tovább dolgozni nem lehet. így tehát házfclosslatásról egyelőre nincs szó. A szociáldemokrata nemzetgyűlési frakció szombaton értekezletet tartott, amelyen Peidl Gyula, Peyer Károly, Propper Sándor, Györki Imre, mint a többiek, a harc teljes erővel való foly­tatását kívánták. Mindenki azt kívánja, hogy u nemzetgyűlés legközelebbi ülé­sén a frakció tagjai újból teljes szám­mal jelenjenek meg.es ott követeljenek elégtételt. Az elégtétel alatt elsősorban az'f 'értik, hogy Scitovszky Béla mond-, lóri le a házdnöhségröl, mert Scitovsz­ky Béla elnöklése alatt nem hajlandók tovább tanácskozni. Ezenkívül hazhatá­­rozatbau akarnak elégtételt kapui azért a sértésért, amely rajtuk eseti. Anieny­­nyiben ezt meg nem kapják, úgy a nemzetgyűlés normális tanácskozását lehetetlenné akarják tenni, még akkor is, ha nap-nap után megismétlődnek a pénteki erőszakos jelenetek. Rendkívüli minisztertanács A kormány a parlamenti események következtében rendkívüli, minisztertaná következtében rendkívüli miniszterta­nácsot hivott össze, amelyen főként ar­ról tanácskoztak, hogy az ellenzéki agi­táció ne nyilvánulhasson meg uccai tün­tetések alakjában. Elhatárolták, hogy a szigorított rendőri és katonai készenlé­tet továbbra is fentartják. A nemzetgyűlés mentelmi bizottsága hétfőn reggel még az ülés megkezdése előtt letárgyalta a pénteki ülésen a bi­zottsági ülés elé utasított képviselők ügyét. A Ház elnöksége a bizottságot reggel kilenc órára hívta össze, az ülés­re a bizottság elé utasított képviselőket megidézték. A bizottság előadója a ple­náris ülés megkezdése után nyomban előterjeszti jelentését, amely felett a nemzetgyűlés vita nélkül határoz. Megvonták a Népszava és a Pesti Hírlap kolportázsjogát A vizsgálóbíró szombaton délelőtt értesítette a rendőrséget, hogy az 1914. évi sajtótörvény alapján a közrendet veszélyeztető tartalma miatt az ügyész­ség a Népszava és a Pesti Hírlap szóm-' háti számának elkobzását rendeli el. Bővebb indokolása nem volt ennek az elkobzási végzésnek. Ugyanekkor meg­érkezett azonban a főkapitányságra a belügyminiszter rendeleté, amely nem­csak a nevezett lapok szombati lapszá­mának elkobzása ügyében intézkedik, hanem a Népszava és a Pesti Hírlap kolportázsjogának visszavonását is el­rendeli, azon a címen, hogy mindkét lap résiben tudósításokat, részben részlete­ket közölt a zárt ülésről, ami pedig — a belügyminiszter leirata szerint — til­tott közlésnek számit. A déli órákban a Pesti Hírlap kolpor­­tdzsjogát visszaadták, a Népszava uccai árusítása azonban továbbra is tilos. Vak, aki lát és süket, aki hall A spiritiszták londoni újságja egy vak médium csodálatos látomá­sairól ad hirt. Arthur Clayton a vak ember neve, akinek szeánszai Lon­donban, Manchesterben, Liverpoolban óriási érdeklődés közben mentek végbe. A londoni Central Spirituálist Society estéjén a médium helyet fog­lalt az emelvényen s kijelentette, hogy megmondja a közönség köré­ből mindenkinek nevét, korát, foglal­kozását, akinek az ülőhelye számát megmondják neki. Megkérdezték tőle, hogy ki ül a harmadik sor első szé­kén ? — Mistress Wilkinson, erős ter. melü hölgy, haja ősz, körülbelül hat­vanhét éves. Apáca, vagy legalább is buzgó látogatója a templomoknak. Az illető hölgy nevét, külsejét való­ban eltalálta s ha nem is volt apáca, de a Szent Johanna-rend nővére. Azután elhunytak nevét kiáltották föl hozzá s a világtalan médium ezek­nek is megmondta a korát, leírta a külsejüket, sőt életük körülményeit is. A londoni okkultista újság egy süket médiumról is megemlékezik, Madame Greathor Ruíhról, aki házvezetőnője volt egy vidéki családnak. Költözkö­dés közben fölment a padlásra ahol, tisztán hallott egy hangot: — Ne menj le! A következő pillanatban a lépcső leszakadt s a mistress megmenekült a szerencsétlenségtől. Trockijt lem A volt hadügyi népbiztost Szibéria katonai parancsnokává nevezik ki Katonai készenlét Budapesten Hatszáz rendőr és százötven detektív megszállta a középületeket A munkásság megmozdulásától tartanak

Next

/
Thumbnails
Contents