Bácsmegyei Napló, 1924. november (25. évfolyam, 302-329. szám)
1924-11-30 / 329. szám
2. oldal BACSMEGYEI NAPLÓ 1Q24 november 30. Suhoiica város uyuofdijat ad a kormány által fölmentett tisztviselőknek Radikális-párti felszólalás a kormányintézkedések ellen Szubotica város kiszélesített tanácsa íö'bb hónapi szünetelés után szombaton délelőtt közgyűlést tartott, amelyen a belügyminisztérium által nyugdíjazott városi tisztviselők ügyében döntöttek. A közgyűlést, amelyen csak kis számmal jelentek meg a kiszélesített tanács tagjai, Gyorgye\ics Dragoszláv főispán nyitotta meg és felhívta Nedeljkovics Milutin pénzügyi tanácsnokot, hogy ismertesse a tanács javaslatát. A tanácsi javaslat szerint dr. Oicsics Lázár városi főjegyzőt évi 2324.80 dinárral, Jankács Máté jegyzőt évi 3112 dinárral, Létmányi Miklós főpénztárost évi 5540 dinárral, Ivkovics Ivandékics Lázár rendőrkapitányt évi 1320 dinárral, Mukics Aladár állatorvost 3960 dinárral, Letovúcz Dezső adótisztet 3080 dinárral, Szárics Tamás számvevőt 2528 dinárral, Sárcsevics Nikola számvevőt 2412 dinárral, Kolonics Béla állatorvost 1476 dinárral, Péics T. Márk alszámvevöt 1000 dinárral, Mukics József irodatisztet 1336 dinárral, lluszla Ferenc rendőrbiztost 2080 dinárral, Piükovics Jásó írnokot 840 dinárral. Benedek Márk előíogatost 974 dinárral, Szulai Mihály kézbesítőt 935 dinárral, Milodánovics Pál u [mestert 608 dinárral és Miíics Nikola kézbesítőt évi 1057 dinárral nyugdíjaznák. A javaslat ismertetése után dr. Miladinovics Radivoj közjegyző képviselőtestületi tag szólalt fel és kijelentette, hogy a nyugdíjazások ellenkeznek a nyugdijszábályzaital és felhívja a városi tanácsot, hogy tiltakozzék a belügyminisztérium rendeleté ellen és hasson oda. hogv Ronya Lasarova Iria Stella Adorján A wolkowyski katonakórházban Redlich tanár ur volt a legfőbb parancsnok. Tulajdonképpen iiépfölkelő-iőorvos volt és mi azért Szólítottuk tanár urnák, mert részint állandóan civilben járt. részint pedig: azért mert tűrte. Egyszer egy önkéntes túlzott lojalitásból Herr Proffesszor«-nalk szólította és a:ota rajta maradt a méltóság. Ha jöttek uj emberek a kórházba és az informálódás során megkérdezték, hogy hogyan kell szólítani az öreg civil orvost, régi betegek habozás nélkül felelték rá: —Herr Proffesszor! És Redlich tanár ur úgy megszokta ezt a megszólítást. hogy egyenesen rossznéven vette, ha valamelyik tiszt szórakozottságból »Herr Oberarzt«-nak szólította, ö »tanár ur« maradt a betegeknek mindhalálig. A mindhalálig az ö halálát értem, mert a »betegek« olyan messze voltak a haláltól, mint a legfelsőbb hadvezetőség az őszinteségtől. Inkább pihenőhely volt Redlich tanár ur wolkowyski kórháza, mint betegek mcnhelyc. A kegyetlen hideg elől idevezényelték a Beresinánál fagyoskodó ezredek kedveltebb tisztjeit és önkénteseit, hogy pihenjék ki magukat és friss erőben eshessenek el a tavaszi harcokban. De azért természetesen mindenkinek megvolt a maga saját betegsége, amit féltve őrzött a »Vormerkbiau-t-ban és ágya fölött a fekete táblán. Leg többnyire »Lungetispiccenkatar«. »Magenkatar«. »bronchitis« és hasonló katonai szempontból vicces betegségek. Egy darabig divatban volt a darmkattar« is. de ebből hamar kigyógyult mindenki, mert diétát kellett vele tartani. — Koplalni tudok a fronton is, mondta ilyenkor a beteg és sürgősért áttért a »nervöse Herzklopfen«-«. Ideges szívdobogást idein, nagyon elegáns betegség. Én mindjárt azzal kezdtem. A a nyugdíjazott tisztviselőket helyezzék vissza állásukba. Miladinovics felszólalására Pencsics György válaszolt és azzal érvelt, hogy a Davidovics-kormány is minden ok nélkül nyugdíjazott tisztviselőket, de akkor nem szólalt fel senki a nyugdíjazások ellen. A kiszélesített tanács ezután négy szavazattal elfogadta a javaslatot, mire Gyorgyevics főispán berck esz tette a közgyűlést. A dunai konf ederáció és a szovjet elismerése megbonthatja a kisantant egységét Benes ragaszkodik tervéhez — A többi kisantant állam ellenzi A kisantant egysége már régen csak látszatra van meg. A konferenciákon, amelyleket a múltban gyakran tartottak, ünnepélyes fogadalmak hangzottak el az egység mellett, azonban a kisantant néven szövetségre lépett három állam: az S. H. S. királyság. Románia és Csehszlovákia nemcsak a külpolitikájuk részleteiben nem értenek egvet, hanem mélyreható elvi ellentétek is választják el őket egymástól. A kisantant voltakévnen csak Magyarországgal szemben egységes s valahányszor olyan kérdés vetődik fel, amelyben Magyarország nincs érdekelve, a szövetségesek alig tudnak egymás közt egyöntetű megállapodásra jutni. Minthogy Magyarország újabb politikai orientációja szakított a régi kalandos tervekkel s nyilvánvaló, hogy Magyarország semmit sem tesz a létező állapotok felbontására, s hogy szomszédaival jó barátságban akar élni. lassan megszűnik a kisantant államai közt az összekötő kapocs, s mindjobban nyilvánvalókká válnak az ellentétek. Benes cseh külügyminiszter koncepciója, amely kétségkívül hasznos lehetne Európa uiiáépitésére. Csehország baráti szövetségeseméi, Jugoszláviánál és Romániánál nem talál olyan megértésre, mint Angliában és Franciaországban. Benes ragaszkodik a dunai konföderáció tervéhez. Ez a terv kétségkívül sokban szanálná Európa mai züllött közállapotait. A terv azonban majdnem megvalósíthatatlan: Ausztünetei és a betegség lefolyása a következő: Kilenc óra húsz perckor Schwester Olga bekiált a szobába: — Kinder, kommt der Alter! Ez azt jelentette, hogv Redlich és kísérete a szomszéd szobában van. Ebben a pillanatban én villámgyorsan kiugrottam az ágyból és két percig rettenetes iramban leguggoltam és ismét felálltam. »Knie-tief bcigen«-nek hívták az exercirozásnál és büntetésből adogatták. Ettől a müveiéitől az ember olvan ideges szívdobogást kapott, hogv volt mit hallgatni Redlich tanár urnák a hallgatócsővel. — Csak tovább ágyban maradni, — mondta ilyenkor szelíden. Januárban a harctéren ágyban feküdni, kellemes dolog volt. bár a kijáró tisztek sokat tudtak mesélni a kis városka társadalmi életéről, az üzletekről, a moziról, koncertekről és nőkről. — Kár. hogy ezek a bitang németek az urak a városban. — mondta Kisch hadnagy ur. aki maga is német volt, brassói szász fiú. De utálta a németeket, akik ráfeküdtek a városkára és bennünket úgy kezeltek, mint megtűrt idegeneket. Egy cudar, hideg januári reggelen, a tanár ur igv szólt hozzám a vizitnél: — Menj ki egy kicsit sétálni a városba. Rossz színben vagy a szobalevegőtől. Aztán vigasztalóig tette hozzá: — Meg kell szoknod a hideget, mert a iövö héten visszamész a frontra. Ebéd után felhúztam sárga csizmámat és magamra öltöttem prémes bekecsemet, amely gondosan eltakarva kadettaspiranti rangomat, vezérkari tiszti külsőt kölcsönzött. Szigorúan eltiltott sétapálcát vettem a kezembe és kisétáltam a városkába. Wolkowvsk éppen olvan tunva. züllött, piszkos kis oroszlengvel város volt. mint a többi. Sunyi parasztok és alázatos zsidók nagyokat köszöntek a bekecsemnek és némi habozás után egy-két német őrmester is i a sapkához emelte a kezét. Én meg tria nem akar hozzájárulni érzelmi okokból.' azért, mert az ui államszövetségnek németellenes célzata volna. Jugoszlávia és Románia egyetlen politikai pártjánál sem népszerű a terv, mert a két állam félti önállóságát s nem akarja még látszatát sem a cseh hegemóniának. A második terv. amelynél Benes szemben találja magát szövetségeseivel: az orosz szovjet elismerése. Európa majdnem minden állama elismerte már az orosz szovjetet, csak a kisantant állama? halogatják az elismerést. Benes Csehország nevében már régóta amellett agitál, hogy a szovjetet el kell ismerni. Románia azonban, amelyet Besszarábia birtoklásában fenyegetnek az oroszok. vonakodik elismerni a szovjetet. S úgy látszik a Pasicskormápyban sincs meg a hajlandóság a szovjet elismerésére. A szerbekben kétségtelenül é! a szimpátia és a hála Oroszország iránt, főleg azonban a cári Oroszország iránt. A szovjet-te! szemben a Pasics-kormány nehezményezi, hogy Radicsot Moszkvában fogadták, vele tárgyaltak. Valószínűleg erre vezethető vissza, hogy a kormánv nemcsak fentartia a már megadott enedékjogot az orosz emígránsőatlak. hanem Cirill nagyherceget, a legújabb carjelöltet is vendégül látia. s az emigránsokat a hadseregben és a közhivatalokban is szívesen alkalmazza. Pasics és Benes közt személy szerint sejn áll fenn valami túlságosan csak hanyagul szalutáltam vissza a sétapálcával. Már a piacon bámultam a cukrászdák kirakatait, amikor egy feltűnően elegáns, fiatal lány ment el mellettem. Rámnézett és udvariasan köszönt: — Guten Tag! Csak bámultam jobbra, balra, el se hittem. Hogy nekem köszönt. Miért köszönne nekem egy ilyen prémmel szegett kosztümös fiatal hölgy? Biztos, hogy nem uccai lány volt mert a németek nem tűrtek ilyesmit: katonailag szervezett és fegyelmezett éjjeli mulatóhelyeket rendeztek he. Másnap rá gondolva félóráig sétáltam a piacon. Egyszer csak felém jött a járdán ugyanabban a prémes kosztümben, tegnapi mosolyával. Nagyot dobbant a szivem, pedig nem is csináltam knietief-beigem. — Guten Tag, — mondta most is kedvesen és biccentett a leiével. Most már visszaszalutálíam'. Egy kicsit elvörösödtem, de azért kivágtam: — Kisztihant Freilein! Jó magyarosan. Harmadnap már kedves ismerősként üdvözöltük egymást? Negyednap. amikor szembejött velem, úgy elbámultam magam, hogv elfelejtettem köszönni egy mérges német őrnagynak. Megállított és nagyon leszidott. Csak annyit értettem, hogy »Schweinerei« meg hogy »Herr Leutnant«. Képzelem, mit kaptam volna, ha tudja, hogy csak őrmester vagyok. A kékkosztümös tündér végignézte az egész jelenetet. Elhatároztam, hogy másnap megszólítom és megmagyarázom neki, hogy kihivtain párbajra ezt a komisz németet. De nem mertem megszólítani. Csak köszönni neki hódolattal. mint egy törzstisztnek és csodáltam, hogy a sárga cipője müven keskeny nyomot hagy a hóban. Igv teltek e! a napok, miközben Redlich tanár ur célzásokat tett. hogy készültek cl egy közeli utazásra. De nekem csak nem volt bátorságom a kékkosztümös orosz hercegnőt megszólítani. Hiába fityegtek nagy szimpátia. Ennek fele az is, hogy a cseh sajtó, a külügyminisztérium félhivatalos lapja is. meglehetős agresszivitással Írnak a kormányról. Kisantant konferenciát mostanában nem is tartanak, mert félnek, hogy az ellentétek kirobbannak, s ai baráti szövetség, amely még látszatra megvan, felbomlik. Lemondanak a magyar szocialista képviselők A parlamenti események miatt vasárnapra népg-yülést hívtak össze Budapestről jelentik : A pénteki izgalmas parlamenti események érthető visszhangot keltettek elsősorban az ellenzék soraiban. A szocialista képviselők kivezettetésük után a párt klubhelyiségébe vonultak, ahol megvárták többi társaikat és éjszaka értekezletet tartottak. Elhatározták, hogy vasárnap délután három órakor nagy népgyülést fognak tartani a vasmunkások otthonának nagytermében. Ennek a gyűlésnek csak egy programpontja van: a parlamenti he!y:et megbeszélése. A szocialista képviselők hir szerint további lépésekre is elszánják magukat. Komolyan foglalkoznak ugyanis azzal a gondolattal, hogy lemondanak mandátumukról és passzivitásba vonulnak. Minden attól függ, vájjon az ellenzéki pártszövetség milyen álláspontra fog helyezkedni a pénteki eseményekkel szemben. Az ellenzék liberális frakciói magukévá tették a sérelmet és bizonyos, hogy közös fellépésben fognak megállapodni. Ellenzéki körökben általános a vélemény, hogy a kormánypárt a pénteki taktikával a maga részéről preventív intézkedést akart tenni a házszabályrevizióval kapcsolatos ellenzéki obs’rukcióvai szemben. a mellemen a medáliák a »Fortitudin!«felírással: a cár valamennyi kozákját talán megtámadtam volna, de ennek a kislánynak még a győző jogán se mertem az útjába állani. Pedig ott sétált cl minden délben pontosan a korzón s mi olyan szeretettel üdvözöltük egymást, mintha földiek volnánk. Redlich tanár ur vetett véget a gyávaságomnak. Egv csodaszép, vakiíóan fehér februári reggelen, szokatlanul szívélyesen nyújtott kezet. — Holnap reggel visszamész a frontra. — mondta nyájasan. És hogy az öt kisérő személyzetnek alkalmat adjon egy kis hódolátteljes nevetésre, viccesen hozzátette: — Vilmos császártól kaptam egy sürgönyt. hogy küldjclek gyorsan ki. mert nem tudja megnyerni nélküled a háborút. Mindenki nevetett, még a Sveszter Olga is, pedig ő jó szívvel volt hozzám, megtanított, hogyan kell a hőmérőn lázt csinálni. De. hiába, neki is főnöke volt a tanár ur, kénytelen volt kacagni. Siirü bokaösszeütögetések között elbúcsúztam Redlich professzor . úrtól, felvettem az irodában nyolc márka útiköltséget és kimentem a piacra búcsúzni az én kékkosztümös írontmögötti istennőmtől. Nem soká váratott magára, himbálózó léptekkel Jött velem szembe. Piros volt az arca a hidegtől. Köszöntem és különös bátorsággal (besondere tapfere Verhaiten-nek nevezi ezt a hivatalos nyelv) hozzácsatlakoztam. Nem igen lepődött meg. inkább azt várta, hogy szólaljak meg. Mert nekem nem volt időm négy hétig meggondolni, hogy mivel fogom megindítani a diskurzust, most törtem rajta a feiern. Végre eszembe jutott és hamar lefordítottam magamnak németre: — 1st knit. Nem volt túlságosan szellemes mondás. de legalább igaz volt. — Ja. — mondta. Én most már ragaszkodtam a témához. — Sehr kait. — folytattam*
