Bácsmegyei Napló, 1924. november (25. évfolyam, 302-329. szám)
1924-11-16 / 315. szám
4. oldal BACSMEGYE! NAPLÓ 1924. november 16. Novemberben közgyűlést tart Szufeatica város kiszélesített tanáosa Elkészüli a koiiségvct&i javaslat Subotica város kiszélesített tanácsa már hónapok óta nem tartott közgyűlést, habár a város vezetősége többizben vette tervbe a képviselőtestület összehívását, tekintettel arra, hogy a legutóbbi közgyűlés óta rendkívül sok iigy halmozódott lel, amelyek sürgős elintézésre várnak. Nemrégen elkészült az 1925. évi városi költségvetés tervezete is, amelyet még ebben az évben közgyűlés elé szeretne vinni a tanács, hogy az uj esendőt no kelljen költségvetés nélkül megkezdeni. Ezenkívül a kiszélesített tanács jóváhagyására vár. a tisztviselők fizetésrendiezéséről szóló tanácsi javaslat, amely természeténél fogva is sürgős elintézést igényel. A városi tanács épp ezért azzal a tervvel foglalkozik, horv a kiszélesített tanácsot mmél előbb összehívja. hogy legalább a sürgősebb ügyeket letárgyalhassák, míg a kisebb, jelentéktelenebb ügyek elintézésére egy későbbi, de még ebben az évben megtartandó közgyűlésen kerülne sor. A tárgysorozat kettéválasztása főképp azért szükséges, mert rendkívül sok és fontos ügy váT elintézés’-*, amelyek letárgyalása esetleg hosszabb időt vess igényibe. Azonkívül a város uj vezetősége még át sem tanulmányozhatta a folyamatban levő ügyeket, amelyek nagvrésze a Közgyűlést megelőzően ismét a tanács elé kerül jetárgyalásra. Mint értesülünk, a legközelebbi közgyűlést még novemberben öszszehivják. A vajdasági radikálisok főidet ígérnek a nemzetiségeknek kz uj földosztást csak a választások után hajtják végre A csütörtökön Noviszadon megtartott radikális-párti végrehajtóbízottsági gyűlésen szóvátették az agrár reformot is és erős bírálatot gyakoroltak az agrárhivatal ténykedéséről,. amely számtalanszor keresztezte a radikális-párt agrárprogramját. Dr. Velicskovirs-Szvinyarev Miladin, a novis'zadkerületi radikálispárt elnöke ebben a kérdésben a következőképpen nyilatkozott: — A radikális-pártnak régtől fogva az az álláspontja, hbgy az ittélő nincstelenek -- nemzetiségre való különbség nélkül — földhöz jussanak. Sajnos ezt a programpontunkat számos rajtunk kívül álló okból nem tudtuk megvalósítani, de mi is a legerélyesebben követeljük, hogy az eddig megtörtént' kiutalásokat revideálni kell. Nekünk is tudomásunk van artóL hogy igen sok olvan földosztás történt, amelynek tulajdonosa nem műveli maga a földet, hanem azt továbbadta bérbe. Az ilyenektől el kel? venni a földet és olyanoknak adni, akik maguk akariák földjüket megművelni. Nem akarjuk azt sem, hogy máshonnan hozzanak ide telepeseket, akik 'egészségügyi szempontból sem alkalmasak arra. hogy itt éljenek, mert nem bírták eS a nekik szokatlan éghajlatunkat. — A csütörtöki végrehajtóbizottsági ülés előtt tartott értekezleten nyomatékosan követeltem az agrárreformnak ebben a szellemben való keresztülvitelét és javasoltam, eszközöljük ki a kormánynál, hogy minden arra jogosított, tekintet nélkül arra, hogy hová szavaz, az agráreformban meghatározott földmipimumot okvetlen megkapja. Követeltem az agrárreform kiutalások ra5 dikális revízióját is. A pártvezetőség mindenben helyeselte álláspontomat, csak épp, tekintettel a küszöbön levő választásokra, nehogy bárki is azt a vádat hangoztathassa ellenünk, hogy most a választások előtt, korji tesfogásból akarunk földeket osztatni, elhatározta, hogy mindenekelőtt Skeresztülvitetjük a kiosztás erélyes I revízióját és a földosztást magát S csak a választások után hajtjuk végre. Halálra Ítélték Héjjas barátját Befejeződött az agárdi rablőgyükosság tíznapos főtárgyalása Ás elitéit kegyelmet kért Horthy kormányzóiéi legyei Székesfehérvárról jelentik: Tíz napos tárgyalás után kihirdette a törvényszék az Ítéletet az ' agárdi rablógyilkosok bünoörében. Az ügyészség Vajas János és Herczeg József leszerelt katonák ellen azt a vádat emelte, hogy 1921 november 21-ikén este hét és nyolc óra között meggyilkolták az agárdi határban Szabó György budapesti mészárost s elraboltak tőié tízezer koronát. Úgy Vajas, mint Herczeg végig tagadták a terhiükre rótt bűncselekmény elkövetését, azonban a kihallgatott tanuk valamennyien Vajas ellen vallottak. Vajas, aki román származású és régebben Tréfán Juonnak hívták, tevékeny részt vett a fajvédő mozgatómban és mint a főtárgyaláson kiderült, szoros barátság fűzte Héjjas Ivánhoz. A törvényszék előre megfontolt szándékkal elkövetett emberölés és rablás bűntettében mondotta ki bűnösnek Vajas Jánost és ezért kötéláltali ha dira, valamint tiz évi hivatalvesztésre ítélte. Herczeg Józsefet a biróság fölmentette, mert nem látta beigazolnak, hogy segített volna Vajasnak a mészáros meggyilkolásában. Az ítélet indokolása szerint Vajas késsel elvágta Szabó György nyakát, azután addig verte bottal I áldozata fejét, amis csak ki nem Iszenvedett, azután beleszurta kését Szabó György szivébe. Az ügyészség fölebbezett Herczeg I felmentése ellen és egyben kérte to svábki fogvatartásának elrendelését, | amihez a biróság hozzá is járult. Vajas jogorvoslattal élt és kegyelemért folyamodott Horthy Miklós kormányzóhoz. A hajléktalanok menhelyén Éjszakai élet a szuhoticai pályaudvaron Barátom, a hajléktalan, mikor meghallotta, hogy lakás nélkül vagyok, a következő fényes ötlettel lepett meg: — Menjünk ki az állomásra aludni. Mivel tudtam, hogy neki már idült prakszisa van az ilyesmiben, nyugodt lélekkel bíztam rá magam. Útközben hasznos utasításokkal látott el: — Legjobb ha vidéki kereskedőnek adod ki magad, mondjunk Nova-Palánkáról. vagy Szivácról. Honfoglalás Ejfél körül járt az idő, a harmadosztályú váróteremben gőzök szálltak a mennyezet felé és a padok mind »bczect« voltak. Sehol egy csipetnyi hely. Barátom azonban nem vesztette el lélekjelenetét. Várakozó álláspontra hekedtünk: a türelem rózsát terem. Az egyik utas felkelt és kiment. Nyomban elfoglaltuk a még meleg padot és átvarázsoltuk hálókamrává. Kabátomat legényesen a fejemre húztam, mint egy subát és kölcsönösen szép álmokat kívántuk egymásnak, akár a szabad puszták fiai. Alig hogy clszenderültünk, jött vissza a kis német utazó: — Mein Platz! —- követelte mérgesen és támadó állásba helyezkedett. — Ne govoriste bogami! — mondta a barátom vészjóslóan és a fogait csattogtatta. Az utazó, akinek még is csak kedvesebb volt az élete, felháborodottan visszavonult. Plédjét leteritette a földre a fűtőtest mellett és mint egy arab, guggoló helyzetben szunyókált tovább. Barátságos ösmerkedés A padok lakói között csöndes diskurzus folyik. Egy topolai földműves pálinkát vesz elő és megkínál bennünket. — Hová utaznak? — érdeklődik. — Én Paiánkára — mondom — a barátom Szivácra. — Hü, ismeri a paiánkai borbélyt? — lelkendezett a jó ember — az nekem sógorom. — Hogyne ismerném — bólogattam — mindig odajárok borotválkozni. Nagyon ügyes keze van az öregnek — és a földműves most már teljes bizalommal nyújtja a pálinkás bütyköst. — Jő színbe van a kis fiú mi? — kérdi. — Olyan egészséges mint a makk — feleltem — majd kicsattan. Vagy öt kilót hízott a nyáron. — Adja át neki majd a tisztöletömet — mondja — és ne felejtsen el szólni, hogy a keríiollőt küldjék vissza mielőbb. Tudja, még tavasszal elvitték a her nyótisztogatás miatt. A világ legelső nője A sarokban utazók és kereskedők vitatkoznak. — Nézze Guttmann, maga nekem ne meséljen — horkan fel egy rekedt hang — maga még a világon se volt, amikor én már nőket szerettem. A pesti nőt mégcsak említeni se szabad egy napon a cseh nővel Először is megbízhatatlan, süt lop. A német nő szintén komisz. Valaki közbevág: — Én Franciaországban ... — Azok nők magának? — csattan csattan közbe a magyarázó — mind nbestia, átül cettig. Én voltam Párisban hat hétig. Kijelentem magának, hogy éppen elég volt. -— Prágában láttam iga?;i fess nőket. De azért nem puccosak. Hallatlanul jószivüek. És mind Ilii séges és tiszta. A cseh nő nem vágja meg minduntalan az embert, most mozira, most cukrászdára, vagy ez, az, Semmi. Mondhatom, hogy egy fölösleges krajcárba nem kerül. Angyali nők, Számüzőtteu — Na urak, alszunk? — kérdezte valaki ásítva. Ekkor felnyílt az ajtó és tetőtől talpig meleg sálakba csomagoljjva belépett a portás. — Napred,, — mondta erélyesen és a csöngőt rázta, mintha vonatindulás leülne — kifelé!'— és kidobott bennünket. |A várótermet csak egy óráig tartják nyitva, ekkor lezárják és senki fia nem maradhat benn. Az álmos emberek támolyogva botorkáztak ki az ivóba. Mindenkinek vörös volt az arca és dagadt a szeme, mintha verekedtek volna. Az ivóban rendelni kell, különben innen is kivágják az embert. De legalább meleg volt. — Disznóság! — zúgolódott az utazó —, szegény utasnak igy teszik tönkre az éjszakai nyugodalmát. Milyen másképen megjy ez Franciaországban! — I mindenki fájdalrrtas képpel figyelt, — Ijctt éjszakai várótermek vannak, há’ó’ fülkékkel és kis tollas párnát is adnak az ember feje alá — és csodákat mesélt a bóbiskoló utasoknak, akiknek már lehorgadt a fejük az álmatlanságtijl, Jmint az f betű. Találkozás Mflcslvel A villany gyöngén égett és a gőzös • félhomályban hirtelen egy kéz motoszkálását éreztem, amely kedélyesen kopogott a vállamon, akár egy kapun. — Pszt — susogta rejtélyesen, mikor látta, hogy szólni akarok és az ajkaira tette a mutatóujját. Észrevétlenül félrevonultunk a söntés árnyékába és a csaposlegény előadta tervét, amely ha — a saját külsője után ítélve — nem is volt éppen bizalomgerjesztő, de mindenesetre humánus lélckre vallott. — Fiatal ur olyan álmos — kezdte — és én ma éjjel úgyse mehetek lefeküdni. Itt van az állomás épületében a í lakásom. Kitűnő szoba, megtetszik lát- i ni, milyen elsőrangú. • Nyomban elindultunk a szoba megtekintésére. Barátomat, aki az asztalra borulva mély álomba merült, hütleuül • elhagytam és a csapossal kéz a kézben S nekivágtunk az emeletnek. Nyikorgó jcsigalépcsőn kellett felmenni a lakosztályba. Az ajtó tárvanyitva volt. — Népi jön ide betörni senki —* enyelgett a csapos, mig a gyufát kelj reste a zsebében és meggyujtotta az I asztalon áiló pirinyó gyertya csonkát. — Nem kapunk villanyvilágítást — panaszkodott, amikor észrevette meg, rökönyodésemet — de amíg levetkőzik I éppen elég. Reggel majd hatkor felikeltjük. Akkor megy a vonata. A szoba rendetlen, kócos szoba volt, benne két ágy össze-vissza dobált ágyneműkkel. A falon szentképek, a mozsdóban piszkos viz és az ágyból ritmikus szuszogás hallatszott. — Van itt valaki? — kérdeztem árulást sejtve a csapostól és egyáltalán nem volt pokoli jókedvem. — Törbecsaltak ■— gondoltam rémülten és elhatároztam, hogy nem adom olcsón az életemet. Megmarkoltam a kapukulcsomat. — Á semmj —* legyintett a csapos hidegvérrel — a Milcsi alszik itt, a kaszirnő. De ő már hajnalban lemegy. Ném fogja zavarni. Ezzel eltávozott és í ér: ottmaradtam a hideg, idegen lakás ‘ kellős közepén a horkoló Milcsivel. Az j álom teljesen kiment a szemeimből. Megmentve! Éppen vetkőzni kezdtem, amikor Milcsi, minden átmenet néikül felült az ágyban. — Hideg van, mi? — kérdezte részvéttel és ő maga is a kezeit dörzsöl(gette. ! — Meglehetős — dadogtam kínosan, 'mert ilyen helyzetben azért ritkán szok, tam. lenni. I — Na csak gyorsan bebújni az ágyába, finom dunyha van — biztatott a Milcsi és nekem teljesen elment a gusztusom az alvástól. Milcsi öreg volt, csúnya és kövér; egy jóságos matróna volt, akit tisztelni kell, nem egy démon. Mig beszélt a nő, a szájából fehér felhők szálltak a menyezet felé a nagy hidegben. A gyertya már a végét járta és pár másodperces haldoklás Sután megszűnt lobogni. Lélekszakadva f felöltözködtem és a sötétben az ajtó felé orientálódtam. — Kész? — türelmetlenkedett a Milcsi, akinek nem tudóin mért volt olyan sürgős a dologi —■* a sötétben is az ágy|hoz talál. Csak egyenesen jöjjön. Egy perc! — mondtam harsányan és sikerült felborítani egy széket. Aztán már kívülről kiáltottam vissza: — Kész! — és eszeveszetten rohantam, gurultam le a lépcsőkön, mint egy elátkozott. Vissza se néztem, amig az utcára nem értein. És a sárguló bükkfa alatt ott a szürkülő ködben megesküdtem, hogy soha többé ilyen veszedelmes riportot nem csinálok. Isten engem úgy segéljen! (I. I.) lg mOlabak ^ !|1mökezek|H í g§f EGYENESTARTÓK. jSCHÖNBRUNN, SUBOTICA PAŠIĆEVA ULICA S. SZÁM. — TELEFON 2.
