Bácsmegyei Napló, 1924. november (25. évfolyam, 302-329. szám)

1924-11-15 / 314. szám

ry 12 OLDAL K ÁRA 1 Vg DINÁR P05TARINA PLAfiENA XXV. évfolyam Subotica, SZOMBAT, 1924 november 15. szám Megjelenik minden reggel, ünnep után éa hétfőn délben Telefon arám: Kiadóhivatal 8—58. Szerkesztőség 5—10 Ä harc tizében Az a nyilatkozatpárbaj, melyet már talárt a tizedik menetben vívnak az ellenzéki s a kormányt támogató pártoknak vezetői s melyben bz érvek támadásaival, az emlékek parádjaiva! s az egy­más ellen idézett nyilatkozatok rSposztjaival akarják igazolni, hogy több jogcímük volt és több jogcímük van az uralomhoz, mint ellenfeleiknek, veszélyes és káros küzdelem kontúrjait bontogatja. Harc, elkeseredett, bőrre és exisz­­tertciára menő választási küzde­lem előtt állunk. A politikai el­len falek egyforma szívóssággal és egyforma elkeseredéssel küz­dőnek azért, hogy az ő igazuk kerüljön ki győzelmesen a vá­lasztási urnákból. Annak lesz igaza, akié a többség lesz s ez e nagyon is reális, nagyon is kézzel fogható győzelem meg­mozdítja és csatasorba állítja a SfccwbenéMó leiek teljes harci be­rendezését. Amíg érvek csatáznak érvek ellen, aggodalmak aggodalmak ellen, érzések érzések eilen, amig B gondolatok és lelkesítő szavak pergőtüzével akarják meghódí­tani az ellenséges meggyőződést, eddig a választási harc a nor­mális keretek között halad s nem veszélyeztet nagyobb érdekeket, mint amilyenek védelmében meg­indult. De — a rheirr.si katedra* lis tornyát, a góthikus építészet­nek remekművét arra használták fel a háború alatt, hogy tüzér­ségi megfigyelő-állomást rendez­zenek be rajta s a németek fel­pörkölték a löweni könyvtár kin­cseit is, mert a mögéje el­rejtett ütegek fedezékének néz­ték. Forradalmat nem lehet rózsavízzel csinálni, de habotut sem lehet szentimentalizmussa! megnyerni. És mégis. Azoknak, akik ezt a háborút vívják, nem szabad elfelejteniük, hogy egy hazának a gyermekei s egy ha­zának gyermekei sorából kerül­nek a győzők és legyőzöttek. A rheimsi katedráüst ledönthették, a löweni könyvtárt felgyújthatták a német gránátok, hestiaíitás volt, kulturáílanság volt, vandalizmus volt, de — ellenségnek akartak vele ártani. Ámde, amit ebben a háborúban rongálnak a közös nemzeti vagyonból, ami ebben a háborúban pusztul el az erkölcsi, gazdasági és kulturális javak bir­­tokállományából, az közös vesz­tesége marad győzőnek és legyő­ződnek egyformán. A polgári szabadságjogok leg nagyobb értékei a modern állam­nak. A gyülekezési jog, az egye­sülési jog, a sajtószabadság év­százados küzdelmeknek, véres szabadságharcoknak, elszánt for­radalmaknak eredményei. Akár-ESőfizetéai ár negyedévre 135 dinár Kiadóhivatalt Subotica, Aleksandrova ul.l.(Lelbach-palota) Szerkesztőséit Aleksandrova uL 4. (Rossia-Foneiére-patota) milyen elméletét valljuk is az államhatalomnak, a szabadságok tiszteletben tartása mértéke a demokráciának, gátja az abszo­lutizmusnak és tartalma annak a jogviszonynak, mely az állam polgárait az állammi szervezett társadalomhoz fűzi. Akármilyen elszánlak is a poli­tikai ellenfelek s akármilyen te­kintet nélküliek is a küzdelem eszközeinek meg válogatása ben, nem szabad, nem lehet megfe­ledkezniük arról, hogy küzdel­mükben csak szegődik hozzájuk a közmorál segítő ereje, ha nem tévesztik el szemük elöl soha az állam legfőbb érdekét. Az állam legfőbb érdeke, a satus rei pub­licize szereljen le minden fegy­vert, mely nemcsak az ellenzék soraiban, hanem az ország érde­kében is kárt tudna tenni, A há­borúban a vörös-kereszt megvédte az ellenséges támadásoktól a kór házakat és kötöző-helyeket. Az állam legfőbb érdeke vegye most át ennek a szerény jelvénynek dübörgő ágyuk és szuronyroha­mok felett győzedelmeskedő sze­repét vegye oltalma alá a tekin­télyek tiszteletét, az alkotmány rendelkezéseit, az alkotmányos­ság szellemét, a polgári szabad­ságjogokat s a nemzeti élet ér­tékeit. Még a háborúban sem sza bad nagyobb értékeket kockáz­tatni, mint amennyit a győzelem jelenthet s senki sem vonhatja kétségbe, hogy a polgári társa­dalomnak nincs nagyobb értéke, mint a jogegyenlőség és szabad­ság. S már Deák Ferenc meg­mondta, hogy az állam érdekéért mindent szabad kockáztatni, de az állam érdekét nem szabad kockára tenni senkiért és sem­miért. a Pastes a királynál Pribicsevics lapja a kormány támogatására hívja föl a kisebbségeket A belpolitikai életben, mint várha­tó volt, teljesen a választások prob­lémája nyomult előtérbe, s igy a po­litika súlypontja lassanként a vidék­re, a kerületekbe terelődik. A fővá­rosban alig van más. mint miniszter és — képviselőjelölt. A jelöltek va­lósággal ostrom alatt tartják a ve­zető politikusokat, mindegyik jó helyre akar kerülni a listán. Még egyetlen kérdés, amit a vá­lasztások előtt tisztázni kell: A kor­mány álláspontját Radicsék ellen te­endő intézkedések tekintetében. Er­ről nap-nap után vannak tanácsko­zások, úgy látszik azonban, maguk a kormány tagjai sem döntöttek még, mert az elhatározás nyilvános­ságra hozatala késik. Minisztertanács ma nem volt, azonban délelőtt a miniszterelnöki palotában tanácskozást tartottak, a melyen Pasics, Trifkovics. Pribicse­­vics, Lukinics és Makszimovics bel­ügyminiszter vettek részt. A konfe­rencián minden valószínűség szerint a Radicsék elleni intézkedésekről volt szó. Erre vall az is. hogv Pa­stes délután három órakor audien­cián jelent meg a királynál. Ez volt a miniszterelnök első audienciája betegségéből való felgyógyulása óta. Audiencián volt a királynál pénte­ken délelőtt Nincsics külügyminisz­ter is, aki a külpolitikai helyzetről s a magyarokkal és olaszokkal folyta­tott kereskedelmi tárgyalásokról re­ferált. Külügyi tárgyalások Az igazságügyminisztériumban pénteken délelőtt konferencia volt, a melyen Lukinics Edó igazságügymi­niszter, Grizogono kereskedelmi mi­niszter és Ribarzs Ottokár, az Olasz­országgal tárgyaló delegáció veze­tője vettek részt. A tanácskozáson az Olaszországgal folyó tárgyalá­sok anyaságai, foglalkoztak és Ri­barzsnak fontos uj instrukciókat ad­tak. Nincsics külügyminisztert a dél­előtt folyamán Okenszki lengyel, Vakareszki bolgár és Riza Rolonja albán követek, valamint Monsignore Pellegrinetti pápai nuncius keresték fel. A királyi pár visszaérkezett Beográdba Sándor király és Mária királyné pénteken délelőtt 11 óra 10 perckor délszerbiai kőrútjukról visszaérkez­tek Beogradba. A pályaudvaron a kormány nevében Sztanics Andra közlekedésügyi miniszter. Szesevics tábornok. Beograd város katonai parancsnoka, Prica admirális és La­­zarevics Manojlo beogradi rendőr­főnök fogadták ünnepélyesen a ki­rályi párt. A király visszatérése után most már előreláthatóan valamivel élén­­kebb lesz a politikai élet is. miután a kormánynak több intézkedésével eddig várni kellett, mert a király tá­volléte miatt nem írhatott alá több fontos ukázt és rendeletet. A vajda­sági városi főispánok kinevezéséről és a főszolgabírókról szóló ukázok aláírását szombatra váriák. A közoktatásügyi miniszter uj rendeletéi A kormány tagjai közül Pribicse­­yi.es Szvetozár közoktatásügyi mi­niszter lát hozzá legerélvesebben’ a Davidovics-kormány által kiadott rendeletek visszavonásához. így a közoktatásügyi miniszter legújabb rendeletével ismét megtiltotta, hogy a középiskolai tanulók a Mária-kon­­gregációknak tagjai lehessenek. A rendelet indokolása szerint az álla­mi iskolák növendékei azért nem léphetnek be a kongregációkba, mert azok felett az állami és iskolai hatóságoknak nincs felügyeleti jo- S .gut az alkotmány medig egyébként) is megtiltja a diákoknak a vallási és faji (nemzetiségi) alapon való egye­sülést. Egy másik rendeletével a közoktatásügyi miniszter megtiltja a diákoknak olyan sportegyesüle­tekbe való belépését, amelvek sze­paratista, faji, .vagy vallási alapon alakultak meg. ' . Pribicsevics lapja és a nemzetiségek A Pribicsevics-páríi Recs pénteki számában »Nemzeti kisebbségeink« címmel a magyarok és németek po­litikai szereplésével foglalkozik. A cikk — amelyet minden valószínű­ség szerint vajdasági ember irt — megállapítja, hogy a magyarok ed­dig óvatos és körültekintő politikái folytattak, bár nem rendelkeznek képzett, koncepciózus vezérekkel. A túlzott óvatosság ellenére azonban az utóbbi időben mégis ellovagolták magukat. Amikor a blokk vette át a kormányt, lázasan, teljes gőzzel megkezdték politikai szervezeteik kiépítését. A régi kuruc- és íands­­knecht-vér felforrott a magyarok­ban és a németekben, mert azt lát­ták, hogy most döntő küzdelem fo­lyik az egységért. A kisebbségek ugyanis nagyon iól tudják, hogy az egységes nemzeti államban csak nemzeti kisebbségek, ha azonban a tartományok, igy a Vajdaság auto­nómiát kapna, döntő politikai fakto­rokká válhatnának. De elég volt az a hír, hogy a nacionalista blokk ve­szi át az uralmat, a harciasságuk nyomban alábbszálíott a magyarok­nak és a németeknek, akik ma ismét a régi opportunjtással készülődnek a választásokra. A cikk továbbiakban kifejti, hogy a nemzetiségeknek, saját nemzeti tulajdonságaik megtartása érdeké­ben is ahhoz kell magukat tartaniok, hogy ezt az államot közreműködé­sük nélkül, sőt akaratuk ellenére alakították át. Rámutat arra. hogy a magyarok és németek helyzete ká­lóm bözik a vajdasági szerbekétől, akik annak, idején is »közjogi egy­séget« alkottak, akár csak a szá­szok Erdélyben. Kossuthnak és Deáknak, amikor Erdély egyesítését Magyarországgal k'eresztülvitték, eszük ágában.sem volt, hogy; kikér-­­jék a szájszok és a szerbek vélemé­nyét ebben az életbevágóan döntő kérdésben. A szászok egyébként is mindig a kormánypárthoz tartoztak és csak igy tudták megőrizni nem­zeti nyelvüket és egyéb jogaikat. Az SHS királyság »utlevélszerinti jugoszláviai«, ha nem követik s. szászok-példáját, hiába fognak ak­kor hivatkozni a szlávok nagylelkű­ségére és lovagiasságára. A zagrehi kormányzóság likvidálása A Hrvat cimü zagrebi lan — mint Zagrebbő! jelentik — vezércikkben foglalkozik a zagrebi kormányzóság likvidálásával. A kormánynak — írja a lap — azért van szüksége erre a likvidációra, mert- egyrészt el akarja tüntetni a horvát önállóság utolsó emlékeit is, nagyrészt olyan közigazgatási szervet akar felállíta­ni. amelynek segítségévei jobban el­nyomhatja a választásra készülődő honát .népet.

Next

/
Thumbnails
Contents