Bácsmegyei Napló, 1924. november (25. évfolyam, 302-329. szám)
1924-11-14 / 313. szám
1924 november 14 BACSMEGYEI NAPLÓ 5. oldal, TINTA Azokról, akik engem gyűlölnek Engem is gyüiölnek néhányan. Többen, mint sejteném. Ezekről gondolkozom most. Bevallom, gondolkozni szoktam róluk. Esténként, mikor munkától kifáradva ledülök díványomra, seregszemlét tartok rajtuk. Mások is igy tesznek. De azok letagadják önmaguk és a többiek előtt, hogy ellenségeikkel szemben való megvetésüket nagyobbnak hazudjék. Én nem esem ebbe a hibába. Magam elé idézem őket, amint az uccán szótlanul elmennek mellettem, mert nincsenek velem beszédes viszonyban s ők különben is vannak olyan legények, hogy olyasvalakit, mint én, figyelemre se méltassanak. Ilyenkor arcukra a semmibevevés maszkját öltik, melyet nem szántak színpadinak, de azért meglehetősen színpadi. Tettetem, hogy az egészet nem látom. Ezt az irántuk érzett kíméletem sugallja. Ellenben, mikor már tovább haladtak, szeretném visszainteni őket, hogy még egyszer mutassák meg, miképp nem vesznek semmibe. Érdemes lenne. Mert, mondhatom, nehéz feladat és remekül csinálják. Aztán igyekszem átélni életüket, melynek gócában ez a gyűlölet sötét, lik, bohó vágyaikat és ártatlan szórakozásaikat. Reggel fölkelnek. Süt a verőfény, a hársak aranylevelükkel mozdulatlanul állnak, de ők, szegények, már nyugtalankodnak, akár az elmebetegek. Eszükbe jutok tudniillik én, ezer hibám, bűnöm, gyalázatosságom. Mit ér igy a világ. Végre nekem van ruhám, cipőm. Ruhám mindenesetre kissé foszlottabb lehetne, cipőm egy árnyalattal lyukasabb. Lakásom is van. Jobb volna, ha nem lenne. Két kezem, két lábam is van. Azt vélik, elég lenne belőle kevesebb. Kézből is, lábból is egy. Vagy egy sem. Ezek azonban a képmutatók, kik tanuk hiján is alakoskodnak. Az őszintébbek üdvösnek tartanák, ha meghalnék. E gondolat jótékony hüsitéssel száll vérbeborult agyukra, melyben a képzelet folytatja a költő áloméletéhez hasonló, titkos munkáját. Egyszer majd kinyitják a paplanukon az újságot s akkor, mikor legkevésbbé várták, egy cikkben, nem is egy cikkben, csak egy petit-betűvel szedett nyomorult hirecskében, az „elgázolások" rovatában azt olvassák, hogy a villamos kerekei közé kerültem s mire a klinikára vittek, az orvosok már nem segíthettek rajtam és a műtőasztalon elvéreztem. Aki még nyíltabb, becsületesebb, az éri be ennyivel. Lesoványodva, zöldes-szürke gipsz-arccal vánszorgok álmaiban, évekig, hasztalan keresve gyógyulást, mielőtt elpusztulok. Azt kívánja, hogy májrákot kapjak. Van nála még irgalmatlanabb is. Ez, ki nyilván egy kartársam, azt kívánja, hogy úgy tudjak írni, mint ő. Vagy mindakettőt együtt: májrákom is legyen és úgy tudjak írni, mint ő. Eddig jutok el, de itt rendszerint megtorpanok, Azt próbálom elképzelni, milyen megvetendő, ostoba, förtelmes lehetek őnekik, szóval az ő szemükkel próbálom szemlélni önmagam. Vájjon olyannak látnak-e ők engem, mint én őket ? Szó sincs róla. Sokkal szörnyűbbnek. Sohasem leszek képes fogalmat alkotni a hitványság, butaság, rútság mértékéről, mellyel ők ezt az ént, ki nem vagyok én. ezt a kedvük szerint eltorzított agyrémet, kit mégis én bűvöltem elő a semmiből, ezt az idegent, kit ők ismernek, de én nem ismerek, fölruházzák. De lehetséges ez ? Ami jóság, az nem rosszaság, ami fény, az nem sötétség, ami szép, az nem csúnya. így vitázom velük dühöngve és tréfázva s kimerültén hagyom abba a játékot. Meg akarom érteni őket, Beogradból jelentik: A minisztertanács esti ülése hat órától kilencig tartott. Az ülés legnagyobb részét Maksimovics Bozsó belügyminiszter referátuma töltötte ki, aki jelentést tett a délszerbiai állapotokról, majd előterjesztette javaslatait a Radics-párttal szemben alkalmazandó rendszabályokról. Hosszabb vita után elhatározták, hogy energikus rendszabályokat léptetnek életbe abban az esetben, ha az ismeretlen helyen tartózkodó Radicsot megtalálják. Ezután a minisztertanács jóváhagyta a belügyminiszter javaslatait az uj járási főnökök és föszolgabirák kinevezésére vonatkozólag. Az ülés után Maksimovics belügyminiszter az újságírók előtt hosszabb nyilatkozatot tett. Kijelentette, hogy amennyiben Radicsot megtalálják, akkor ellene csak az igazságügyminiszter külön rendeletére lehet eljárni, ha a rendőrség által gyűjtött terhelő adatok a letartóztatást indokolttá teszik. Radics tartóz-Bécsből jelentik: A vasutassztrájk befejezésével az osztrák belpolitikai válság még nem ért véget. Seipel kancellár ugyan a köztársasági elnök felszólítására hajlandónak nyilatkozott kabinetalakitásra, de csak egész sor függő kérdés előzetes rendezése után. Seipel feltételeinek teljesítése előreláthatólag nem történhetik meg a közeli napokban, mert bizonyos alkotmányjogi kérdések tekintetében mélyreható ellentétek vannak közte és a szociáldemokraták, valamint Király József, szentai magyar nincstelen még a tavaszon, akár a többi, útlevelet váltott és kihajózott Brazíliába. Itthon azt mesélték neki lelketlen ügynökök, hogy túl a tengeren azi élet fenékig tejfel: aki dolgozik. annak mindent megadnak a fazendákon. Király József elhitte a naiv mesét, kiment az igéret-földre, csak egyedül, szüleit és testvéreit itthon hagyta. Most levelet irt hozzátartozóinak Szentára és a levélben szomorúan és kétségbeesetten panaszolja. hogy mennyit csalódott, mit ért meg és mit szenved a brazíliai pokolban. — . . . Bizony — iriai levelében Kovács József — sokszor megtörténik. hogy egy falat kenyeret se bírunk kivinni a fazendákra. mert nincs, semmi sincs itt. csak szenvedés. Éhesen, elcsigázva dolgozunk reggeltől estig, néha alig tudunk hazamenni szállásunkra, amelv tiz kilométerre van a munkahelytől. Jár ugyan erre villamos, de olvan drága. hogy a szegény ember nem használhatja, csak a gazdag, akinek tellik. A bér igen kevés, alig elég kenyérre és ruhára nem is gondolhatunk. Itt még egyikünk se tudott venni semmit örülünk, hogy márólholnapra eltengődünk. Mert bizony sokan kidőltek a munkából, kit a bedé sohasem sikerül. Ennélfogva sokszor bosszankodom miattuk, sokszor korlátoltnak tartom Ítéletüket, még többször nevetségesnek. Csak gyűlölni nem tudom őket. És nyilván ez választ el engem tőlük, sokkal inkább végzetesen, mint őket éníőlem a kodási helyét azonban egyelőre még nem ismeri a kormány, mely különben megállapította azt, hogy a horvát parasztvezér nem tartózkodik a svájci Dawosban, mint ahogy azt hireszteliék. A képviselői immuuitás Maksimovics belügyminiszter szerint: magától értetődően a parlament feloszlatása napjóm a képviselői immunitás is megszűnt. Ez olyan közjogi alaptétel, amelyről nem is lehet vitatkozni. Hivatkozott különben a német Reichsrat feloszlatására, amikor is a föllelhető kommunista képviselőket, akik ellen eljárás volt folyamatban, nyomban letartóztatták. Az alkotmány is világosan kimondja, hogy a képviselő joga csak azon a napon lép életbe, amikor megválasztják; viszont az immunitás megszűnik, amikor valaki már nem képviselő. Ami az alkotmányt illeti, a belügyminiszter kijelentette, hogy az alkotmányt elvben lehet kritizálni, de tagadásba venni senkinek nincs megengedve. a nagynémet-pártiak között. Az ellenzéki pártok azonkívül a munkanélküli segély fölemelését követelik s ettől nem hajlandók elállni, viszont Seipel, ha megmaradnak e követelésük melleit, nem vállalkozik a kormányalakításra. Legvalószínűbb megoldásnak az látszik, hogy ideiglenesen munkakormány fog alakulni, amelyet a keresztényszociálistákkal és szociáldemokratákkal való megbeszélések alapján nevez majd ki Hainisch elnök. tegség. ez a fertőzött levegő, kit a nehéz m.uöka ver le a lábáról. (Eddig hat társunknak fogtuk le a szemét. akiket a kiima ölt meg. nem bírták. Én már nagyon bánom, hogy nem hallgattam rátok, édes testvéreim, meg azokra, akik óvtak a kiutazástól. hogy nem hittem az újságoknak, hogy itt milyen rosszi az életi összetett kézzel kérünk mindenkit, segítsenek haza bennünket, mig el nem pusztulunk ebben az országban. Mondják meg édesanyámék az ismerősöknek. meg a jó embereknek, gyűjtsenek össze annyi pénzt, hogy visszautazhassunk. Rettenetes a sorsunk. van olyan család, ahol már 3—4 gyereket elföldeltek, mert nyolc éven aluli ezt a klímát nem bírja ki. Élő halottak vagyunk, mentsetek meg bennünket. Édesanyám szólítson meg mindenkit, hogy legyenek irgalmasok és gyűjtsenek, hogy elhagyhassuk az átkozott fa.zeredákat. meg az egész brazíliai országot. amelyet megátkoztunk örökre. Képzeljék magukat a mi helj'zetünkbe. hogy hányszor sírunk, mikor a gyerekek kérnek enni és nem adhatunk nekik még kenyeret se. — A M. a kendergyárban dolgozik. nagyon beteg a por miatt. Úgy zihál a melle, mindig panaszkodik. Fizetése 5 mii (nem millió) egy nanra. a szobájáért fizet egy hónapra 60 miit. Épp hogy csak kenyérre futja neki. az se mindig. Ö is nagyon megbánta, hogy kijött Brazíliába. Istenem, de boldog is az. aki otthon van. ott ha kiszorul az ember az egyik munkából, valahogy csak éléi. vagy kisegíti valaki. Itt úgy nézitek ránk ezek a portugálok, mint a kutyára. Azt üzenem minden fele>barátornnak. hogy ha egyszer eszik is egy nap. akkor se jöjjön ide a pokolba . . . Ezeket irta haza Király József, szegény szentai magyar, akit a sors kivetett a messzi Braziliába. ahol több százan várják vele együtt, mikor szabadulhatnak haza a ióakaratu emberek — magyarok — segítségével. Választójogi vita a magyar nemzetgyűlésen Vázsonyi beszéde Budapestről jelentik: A magyar nemzetgyűlés csütörtöki ülésén a fővárosi törvényjavaslat részletes vitája során Vázsonyi Vilmos hoszszab beszédben védte meg az 1918- as választójogi törvényt és hangsúlyozta. hogy az akkori javaslat — amelyet ő dolgozott ki — messze felülmúlta demokráciában a Bethlenféle választójogot. Annak idején egy pillanatig se csinált titkot abból, [hogy az általános, titkos, egyenlő választói jognak a hive. Hogy később a Welcerle-kormány ezt a javaslatot kompromisszumos alapon elrontotta, az nem az ő hibája. Láng János: A hitközségi választásoknál is hive az általános választói jognak? (Zaj a baloldalon.) Pakots József: Micsoda ízléstelenség ez! Mi köze hozzá? ' Vázsonyi Vilmos (Láng felé): Nekem semmi közöm az ön autonómiájához. önnek sincsen semmi köze az én liitfelekezetemhez. (Zai.) Nekem semmi kedvem a képviselő ur kedvéért előadást tartani a hitközségi választói jogról. Különben is. ha sérelmet lát a képviselő ur. álljon egy mozgalom élére és szabadítsa fel a zsidókat. (Derültség.) Egyébként kielégíthetem a képviselő ur kíváncsiságát. a hitközségnél is hive vagyok az általános választói jognak. Láng János: Nem látom! (Nagy zaj a baloldalon.) Pikier Emil: Lépjen be a Chevra Kadisába. akkor maid látja! Vázsonyi Vilmos: Akkor szép temetése lesz! (Zajos derültség.) Ezután élesen bírálja a kormány javaslatát. Farkas István felszólalásában szóvá teszi, hogy a választói névjegyzékből történt kihagyás miatt beadott felebbezéseket nem intézték el. Százával adták be a felebbezéseket a központi választmányhoz, mellékelték a bizonyítványokat is. azonban az akták nagyrésze eltűnt. Rothenstein Mór: Eltűntek, mint az Eskütt-akták. Farkas István: A belügyminiszter nem vonta le a múlt idők tanulságait. A belügyminiszter vét az állam és a nemzet becsülete ellen. Önök leziiliesztették az országot azzal a politikával, amely hasonlít a háború előtti rendszerhez, amelynek következménye lett az ország feldarabolása. Az akkori politika idegenítette el a nemzetiségeket. (Nagy zaj.) Hegedűs György: Ezt az önök destrukciója okozta! Saly Endre: Maguk beszélnek? A bombavetők patrónusai? Hegedűs György: Mikor mennek megint Londonba? Farkas István a szöveg módosítását ajánlja. Petrovácz Gyula visszautasítja azt az állítást, mintha a központi választmányhoz benyújtott akták eltűntek volna és védi a javaslatot gyűlöletük. Kosztolányi Dezső. A minisztertanács tárgyalt a Radics-párt elleni rendszabályokról Makszimovics Bozsó belügyminiszter nyilatkozata a képviselői immunitásról Munkakormány alakul Ausztriában Seipel kabinetalakitásának nehézségei Magyarok pusztulása Brazíliában Egy kivándorló levele a fazendákról
