Bácsmegyei Napló, 1924. október (25. évfolyam, 269-300. szám)
1924-10-05 / 273. szám
1924 október b. BACSMEGVE1 NAPLÓ 13. oldal Szüreti mulatság Felsőhegyen A nyurga bőrkabátos intrikái A felsőhegyi farsang — amiről beszámoltam annakidején a Bácsmegyei Napló olvasóinak — olyan fényes attrakció volt, hogy már akkor eltökéltem, egyetlen mulatságot sem fogok a zeníavidéki tanyán elmulasztani. Örömmel teltem eleget a meghívásnak, amely szüreti mulatságra invitált Felsöhegyre. • A szüreti bál.a csárdába!) zajlott le. A vendégsereg nagy gaudummal fogadott és szerénytelenség nélkül mondhatom, ííögy zajos és osztatlan ovációban volt részem. . Körül tapogattak, megsimogatták sz arcomat, egy kis fiú tiszteletemre bélésűit. a szavalatba. Az ősz Pintér bácsi — .nyilván, hogy ezt a baklövést jóvátegve és -a szituációt megmentse — lelkesen konstatálta, hogy távollétemben meg. lepőén elpocakosödtam. A zene rázendített egy indulóra és bevonultunk a bálba. Tisztelőim körülvettek, az asztalhoz cipeltek és belémdiktáltak három pohár bőrt gyors egymásutánban. Emlékezetembe idézték, hogy farsangkor én voltam a legkitartóbb csárdásíáncoló. Egy legény szellemeskedett is. Azt mondta csárdás-király vagyok. így fejedelemmé ütötten trónoltam boldogan és megelégedetten az események fölött. A terem nagyon szépen volt díszítve, a, kifeszitett giilandokon szőlő, alma, dió, körte, zsebvillamlámpa, lopótök és egyéb tiltott gyümölcsök csüngtek. A teremben sarkantyus, csizmás és bűgatyás örök strázsalpak és vigyáztak a gyümölcs-diszre, hogy apránkint el ne tűnjön. Nekik kellett megcsípni a tolvajokat, akikkel zálogot zéttéttek. Különösen egy kipirult özvegyasszonyra utaztak, aki bősz iramban táncolt és közben rendületlenül lopta a körtéket. Nem törődött azzal, hogy megcsípik. Sőt állítólag direkt ambicionálta ezt. Természetesen nem hittem el róla. Magosracsapott a jókedv, hangos rikoltozás, kedélyes ivás tarkította a jó felsöhegvi magyarok összejövetelét. Egy jóképű barna fiú székre állt és úgy énekelte, hogy beszegödöft Tamócára bojtárnak, meg hogy a fizetése két forint húsz krajcár. Már sajnálni kezdtem, hogy ilyen rosszul van szituálva, amikor mély hangon biztosított mindenkit, hogy megél abból egy bojtár. így persze egész más volt. Megnyugodva vettem tudomásul, hogy Tarnócán ilyen aránylag kis jövedelemből is kilehet jönni. Még sok szép nótát énekelt a derék legény, kifeszitette a mellét, megriezálta derekát. Nagy sikere volt. A hölgyválasznál minden lány az ö karján akart táncba menni. Közben egyik barátom odahozta a műkedvelőket. Bemutatta őket, sorba, nagyság szerint. A legnagyobbat utolsónak hagyta. Egy borbélysegédet. Még ma is rejtély előttem, hogy került egy borbély a kisgazdák gyülekezetébe. Fején a fochaszmüvészet remeke díszlett, arcán vastagon ült a festék, szemét pedig ijesztően forgatta. Még mindig játszott. Bánátom, aki fiatalkorában tanyai tanitó volt, magyarázó jegyzetekkel látta el a borbélyt. »Egy Rajnai Gábor, egy Pctheő Attila, egy hegedűs ez az ember, — mondta. — És itt kell neki elkallódni Felsőhegyen«. Kár érte, — feleltem — mire egy fiatal kisgazda a hátam mögött megvetéssel súgta, hogy nem is kár. Kiderült, hogy a borbéllyal senki sem szimpatizál Felsőhegyen. Ezt ő tudta s hamarosan faképnél is hagyott bennünket. A fiatalok nem zavartatták magukat. Táncoltak tovább, ki az udvarra. Az éj*szakába kurjantották, hogy sohse halnak meg. Az öreg tapasztalt Írók egyre nógattak, vicceket akartak hallani tőlem. N'em igaz a’ — mondták — hogy nem tudok. Aki városból jött, az hozzon is magával valamit. Nem lehetett kitérni. Semmi se jutott eszembe. Izzadtam. Már Szt hittem belesülök, amikor Kettős Pista bácsi fülelővén mákosmetélt-maradékot fedeztem föl. — Pista bácsi — szóltam diadallal — én-tudom mit ebédelt máma. Mákosme-Pista bácsi rám nézett .sajnálkozom , A korülállók figyelme közepette vágta ki. — Az tennapelölt volt. I.e voltam sújtva. Nem' sikerült. Híveim furcsán néztek rám. Egy fiatalember meg ,is mondta legott, hogy ez nagyon városi trükk volt. A hangulatot kihasználva egyszerre többen is beszélni kezdtek. Láttam, hogy kerülgetnek valamit. Iloszszas faggatásra megtudtam, hogy a zentat fekete bőrkabátos nyurga foglalkozásnélküli újra intrikált ellenem! Ez a nyurga, aki nagyon ismeretlen és kifürkészhetetlen életet él, állítólag elnök, de leggyakrabban biztosítási ügynök. Farsang után errefelé csettle-ttbotlott és intrikált ellenem jóembereimnél, hogy zsidó vagyok. Méregbe jöttem. A vád nem dehonesztáló ugyan, de mit szól hozzá a hitközség? És mért nem nevezett el hiperdioxidnak? Vagy tengeri malacnak? Miért felekezeti téren akar eláztatni? Most itt ültek a híveim és magyarázatot vártak. Fel kellett, nekik sorolni Zsigroond király dekrétumát a költő Kisfaludyak rokonságát, a Konkoly-Thegékkel való sógorságot. Mikor a szigetvári ka pitányhoz érkeztem őseim során, a jó tanyaiak már könnyeztek. Amikor a családfámon szereplő sok néhai katonáról és még több papról tudomást vettek, akkor már körülöleltek a jó felsöhegyiek és elengedték annak bebizonyítását, hogy Aba Sámuellel közeli atvafiságban voltunk. Erre különben se szívesen hivatkoztam volna. Mégis, — egy Samu. A bőrkabátos munkanélküli elnök eljárását mindenki elitélte. Pálcát törtek — egyelőre még nem rajta, hanem csak — te. lelte. A helyzet meg volt mentve, A 'közönség már csak ivott. A jó kis gazdák biztosítottak róla, hogy soha többet nem hisznek a korcsmái hitelekből élő fekete bőrkabátosnak. Úgyse, mint ügynöknek. Mint elnöknek még kevésbé. A zene már fülbemászó hallgató nótákkal kisérte a nap tanulságait. Nagyon jól éreztem magam a szüreti bálban. 13ucsuzáskor össze is ölelkeztünk és alig várom már, hogy legközelebb megint vala mi lakzi legyei! Felsöhegyen. Mesterházy Ambrus. Oroszországi emlékek ív. A mai orosz ember élete Ágoston Péternek a »Daily Herald -ban megjelent cikksorozatából. Amikor az orosz életmódról beszélek. nem gondolok a falusi életmódra. mert bár a muzsik egészen különös karakter, mégis az orosz muzsik-család élete alig különbözik akár a magyar, akár a szerb, vagy Morvát paraszt életmódjától, ami érthető is. mert az életkörülmények és a foglalkozás sokkal döntőbb befolyást gyakorolnak az életmódra és szokásokra, mint a íajiság. A muzsik is épen olyan rosszul bánik a feleségével, mint más paraszt, mint ahogy az, aki a nyers ereiére busz ke. ezt a nyers erőt a gyengébbel rendesen érezteti is. Ami különbség van is az egyik paraszt meg a másik paraszt életmódja közt. az iránt a városi embernek nincs érzéke, s époly kevéssé látja meg. mint ahogy nem lát két pejló közt különbséget, nem is beszélve arról, hogy neki minden feliér birka egyenlő. Azért inkább csak a város, az ipari lakosság életmódjáról beszélek, melyet jól ismerek s amelyet magam is éltem. Oroszországban a város és az ipari lakosság életmódját nagyrészt a lakásviszonyok határozzák meg. A lakások pedig az orosz városokban és az ipartelepeken az európai, sőt a közéneurópai fogalmak szerint is. mindig nagyon rosszak voltak. A forradalom alatt pedig lehetetlen volt épiteni. viszont egyes városok lakossága nagyon megduzzadt s igy a lakásnvomoruság .ma nagyobb, mint valaha. Különösen Moszkvában szinte hihetetlen viszonyok vannak. Moszkva. a nagy fehér falu Moszkva, az oroszoknak szent városa s a legtipikusabb orosz város, már régen épült, de:mikor a cárok rezidenciája s ezzel együtt az orosz államélet központja átkerült Pátervárra, Moszkva megmaradt kereskedelmi központnak. Ami modern épület Moszkvában van. az üzleti célokra épült: hatalmas paloták irodahelyiségeknek, árucsarnokok egészen nyugateurópai méretekben. Ezeket az épületeket természetesen a kormány foglalta le, részben hivatalok, részben állami üzletek számára. Lefoglalta ezenkívül a legmodernebb bérházakat is. s egyes népbiztosságok ezekben vannak elhelyezve. Igen sok klubhelyiségre is volt szükség, mert majd minden hivatalnak. gyárnak megvan a maga klubja. amely természetesen főként politikai célokat szolgál, mert a klubélet majdnem egészen a prcaasaftdisztikus előadásokban merül ki. Klubhelyiségeknek legalkalmasabbak voltak a magánpaloták — arisztokraták vagy nagykereskedők házai — amelyeknek régi fényéből dúsgazdag berendezéséből még ma is találni itt-ott valamit. De akik ma e termekben ülnek, azok nem terődneka töröttiátbu fauteuilokkal, sem a kócct mutogató selyem díványokkal, azoknak lázas szemében csak a tanulás, a tudás vágya lobog, mely elvezeti őket az ígéret földjére. amely még mindig csak messziről integet feléjük___ A kormányzat odahelvezésével lakosság óriási módon megnőtt Moszkvában, uj építkezésekre pedig nem lehetett gondolni, mit volt tenni; be kellett rendezkedni ugy., ahogy lehetett. Csak nagy 8—10 szobás lakások felett lehetett rendelkezni — ilyen lakásokban lakott átlag a középosztály, míg a munkásosztály lehetetlen »éjjeli ntenedékhely«-szerü odúkban — ezeket osztották tehát ''fel annyi család közt. ahány helyisége van a lakásnak. Konyha, mellékhelyiségek közösek. És az ilyen nagyúri lakásokból átvedlett lakások még a legjobbak, mert legalább az az egy szoba tágas. Többtagú család úgy segit magán, hegy deszkafalakkal több helyiségre osztja a nagy szobát. A kispolgári typusu komplett lakás, amely a konyhával együtt 2—3 helyiségből áll. teljesen ismeretlen. Az orosz nép mindig nagyon igénytelen volt. s most sem elégedetlenkedik. Igényei még arra sem terjednek, hogy saját külön ágyban aludjék. Sokszor még ágy sem kell neki. Az igénytelenségét meg lehet érteni, akármennyire az európai nivó alá szálljon is. de az életnek azt a bizonytalanságát, a lehetőségeknek azt a hullámzását, aminek az orosz rendszer mellett ma mindenki ki van téve s ami az orosz embert hidegen hagyja, minden európai ember csodálkozva nézi. Abból a relativ jólétből melyet a munkabérből élő meg tud szerezni, egyik napról a másikra a teljes keresetnélküliség állapotába zuhanni: ezt csak az orosz tudia hidegen és közönyösen átélni. Nem kutatom, hogy ez filozofikus bölcseség-e, vagy közöny, vagy mindakettő. csak a tényt állapítom meg. Van azonban egy orosz kifejezés, az orosz természet jellemzésére: ru.szkáia dúsa sirokája. ami éppen ugy kifejezi az orosz nemtörődömséget, mint egy bizonyos nagyvonalúságot, eredjen az akár a filozofáló hajlandóságból, akár a könnyelműségnek egy fajtájából. Mert hogy a könnyelműségnek nincs hijjával az orosz karakter, az tagadhatatlan. Megnyilvánul ez egész gondolkodásában és életmódjában. Attól a jelentéktelen, de mégis jellemző dologtól kezdve, hogy; ugy a munkás, mint, a hivatalnok, már a legelső napokban elkölti fizetésének javarészét — talán ezért van az a rendszer, hogy hivatalnokok is két hetenkint kapnak fizetést —- egészen addig., hogy a nyaralási költségek előteremtésére a piacra vándorolnak a téli bundák, esetleg fölöslegesebb bútordarabok. Az európai ember, aki az életnek bizonyos tervszerű beosztásához van szokva, mosolyogva áll meg ezeknél a furcsaságoknál s ítéletét ilyenféleképen formálja meg: »Az orosz .olyan mint a gyermek, aki csak a mát ismeri«. De nem szabad elfelejteni, hogy az életnek a könnyenvevése nemcsak az orosz természettel magyarázható, hanem a mai orosz viszonyokkal is. Maga Trotzky is foglalkozott egy legutóbb megjelent könyvében azzal a kérdéssel, hogy milyen hatással volt a forradalom az emberek pszihológiájára és erkölcseire és, kénytelen megállapítani. hogy az oroszok mai fogyatékosságának forrása nagyrészben a forradalomban van. Szerinte forradalom felületessé tesz és hajlandóvá arra. hogy könnyen általánosítsunk, mindez pedig akadálya az alapos tanulásnak. Trotzkynak a nagy forradalmárnak szabad meglátnia a forradalom káros hatásait is. amihez bizonyára nem könnyű és nem jelentéktelen tapasztalatok árán vásárolta meg a jogot. De volt idő. amikor Trotzky forradalmi lendületében és hevületében szintén elvetette a sulykot, amikor azt hirdette. ^ hogy Oroszországban minden szakácsáénak képesnek kell lennie arra. hogy az állam ügyeit vezesse. Az ilyenféle kijelentések nem nagyon alkalmasak arra. hogy az em-: Sereket alapos tanulásra serkentsék, aminek hiányát pedig Trotzky is érezte. Lenin, aki nagyon jól ismerte az orosz pszihét, szintén nem egyszer használta fel az oroszok nemzeti hiúságát, hogy tettekre, vagy törekvésekre serkentsen. Ismeretes az a mondása, hogy az orosz nért azzal, hogy megcsinálta a boiseviki rendszert, a világ népeinek élére emelkedett, de ha a többi népek is megcsinálják és az orosz nép nem fog tanulni, akkor újra lesülyed az utolsó helyre, ahol volt addig, amíg semmit sem tanult és semmit sem cselekedett. Az oroszok nagyon büszkék mindenre. ami náluk van 3 másutt nincs. Büszkék arra, hogy kiváló embereik kiválóbbak, mint más népekéi, amit azzal magyaráznak, hogy akik nagyobb tömegből váltak ki. azoknak kiválóbbaknak kell lenniük. Nem tudom, igazuk van-e. de az bizonyos. hogy százmillió igásló közül époly kevéssé lehet paripát kiválasztani, mint száz közül. ROSSIJA-FONCIÉRE biztositó- és viszontbiztosító társaság Tűz-, élet-, betörés-, transportbiztositás Fiókigazgatóság: Subotica, Aleksandrova ulica 4. (íwossij*i»Fonc.iére palota) 6635
