Bácsmegyei Napló, 1924. október (25. évfolyam, 269-300. szám)
1924-10-28 / 297. szám
4. ofđai BACbMfcüYtíl NAPLÓ i9z4. Oktober 2b. CIRKUSZ ® ss® Kötéláltali élet (Piszkos Gallér a halálbüntetésről) Piszkos Gallér, a filozófus, kedvenc tartózkodóhelyén, a körtefán fogadott, amelyre lábánál fogva fölakasztották barátai, minthogy ishiét hamiskártyázáscn érték. Beszélgetésünk a legaktuálisabb témáról igy folyt le: — Mi a véleménye — kérdeztem — a halálbüntetésről? — A halálbüntetés nem abszolút fogalom, — felelte — hanem pars in íoto, mint a műveltebb középiskolai tanárok mondanák. Amikor tehát véleményt akarunk alkotni róla magunknak, akkor helyesen cselekszünk, ha előbb vizsgálatunk tárgyává tesszük az egész világmindenséget, amelynek keretén belül a halálbüntetés időnkint alkalmazást nyer. Abból a körülményből, hogy a spriccerhez szüséges bor sokkal drágább, mint a szódavíz, noha a bor szódavíz nélkül is elképzelhető, míg a szódavíz bor nélkül nem, megállapítottam, hogy ez a világ a lehető legtökéletlenebbül van berendezve, s igy---— Engedje meg, én is pesszimista vagyok ugyan, de az a szempont amelybői ön a dolgokat nézi, meglehetősen... — __kicsinyes. Úgy van. Csakhogy hol látott ön pesszimizmust kicsinyesség nélkül? A pesszimizmus pápája hátának a púpján keresztül nézte a viiágot s látta kétségbeejtően értelmetlennek. A másik elsatnyult csókszervein át látta visszataszítóan szomorúnak Én a kiszáradt torkomat használom szemüvegnek, a pesszimizmus nálam fröccs-filozófia. De abban mindnyájan megegyezünk, hogy a világ, amelyben élni kényszerülünk, siralomvölgy; igaz, hogy a jóisten hat nap alatt teremtette, de úgy is . néz ki__ Mármost, ha elfogadjuk, hogy a világmindenség csak annyiban tökéletes, hogy tökéletlenebb már nem is lehetne, akkor annak minden atomja, függeléke, kisugárzása is tökéletesen tökéletlen, tökéletesen céltalan és tökéletesen haszontalan kell, hogy legyen, igy a halálbüntetés is. — Ön védi' a gyilkosokat? — Igen. Tudom, hogy ők is tökéletlenek, de hivatást, mégpedig nemes hivatást töltenek be. — Szóval nem érdemlik meg, hogy kivégezzék őket? — Föltétlenül megérdemlik és csak ők érdemlik meg. — Nem egészen értem. — Nincs szomorúbb gondolat annál, mint ebben a siralomvölgyben élni, Az emberek mégis képesek arra, hogy önszántukból éljenek és minden percben tízszer eldobják maguktól könnyelműen a halált. Tettüknek cka ismereten vágy legföljebb életfogytiglani elmezavarral magyarázható. Ilyen .körülmények között az a könyörületes szivü felebarátunk, aki hajlandó bennünket,, mindent kockáztatva, kimenteni a szenvedések tengeréből olyanformán, hogy revolveréből golyót lő a hasunkba,* az valóban érdemes az emberiség legmesszebbmenő hálájára. — Szóval ön a gyilkost nem büntetésből tartja akasztófáravalónak? — A halál nem büntetés, hanem jutalom. Mit cselekedett a gyilkos? A legnagyobb jót valakivel, aki pedig már végleg elszánta magát, emberi gyengeségből, a gyászos életre. Kétségtelen, hogy a gyilkos számára, aki elvégre szintén rabja az emberi gyengeségeknek és nincs ereje ahhoz, hogy segítsen magán, jutalmul emberbaráti cselekedetéért könnyebbé kell tennünk az élet gyászterének elhagyását. — így odajutunk, hogy a hóhért is ki kell végezni. — Rá is szolgáit. Érdemeiből még az sem von le semmit, hogy nem önzetlenül jár el, hanem pénzért. Elvégre ő is csak gyarló ember — — De ha a halál jutalom, akkor mivel büntessük a gonosztevőket? Vagy büntetésre nincsen szükség?-— Kétségtelenül szükség van rá. A gonosztevők megbüntetése élvezetet szerez a moralistáknak, márpedig ezen a szomorú földön olyan ritkán nyilik alkalmunk élvezetet szerezni valakinek, hogy ezt sohasem szabad elmulasztanunk. Én a gonosztevőket kötéláltali életre Ítélném. — Mire? — Guzsbakötném és ezzel megakadályoznám őket az öngyilkosságban. — Attól tartok, hogy ennek nem lenne eléggé elrettentő hatása. — Lehet szigorúbb büntetéseket is alkalmazni. A nagyobb bűnösöket ítélje el a bíróság hetven évre, százhúsz évre, százötven évre, amit végig ki kelljen nekik tölteni. — Hogyan? — Megsteinacholjuk őket és annyi-HKsáA#• ■ ■ ön is azok közé tartozik, akik szerint ajjszor meghosszabbítjuk az életüket, ahányszor csak keli. Éljenek és szenvedjenek. Ez felelne meg a mostani fegyházbüntetésnek. — És mi pótolná a halálbüntetést? — Fel kell találni a Saint Gertnainféle szert, az örök élet titkát. Ha a bíróság valakit örök életre ítél és az államfő elutasítja a kegyelmi kérvényt, akkor a delikvenst kivezetik a vesztőhelyre és ott beoltják ezzel a szérummal. Bár ha ez megvalósul, nyomban ligát fogok alakitt ni alkalmazása ellen. — Miért? — Mégis, a humanizmus— Vagy civilizált emberek vagyunk vagy nem. Mii szól egyébként igazságszolgáltatási reformjaimhoz? —- Ön nagy ember. Éljen! — Hallja, ne sértegessen, mert pofonvagom. dió. Fe! akarják oszlatni az osztrák hadsereget A szanálás «tja: ne legyen 181b!) katona Anatole France állapítja meg, hogy minden hadsereg a világ legjobb, legvitézebb hadserege s ha valamelyik hadsereg a vitézsógi rangsorban már csak a második, akkor nincs értelme, hogy fennmaradjon. Az osztrák hadsereg talán az egyetlen, amelyet nem fütenek olyan ambiciók, hogy a legjobb és a legvitézebb ármádia legyen. Szomorú sereg ez a mai osztrák sereg s ha Ausztriában nem volnának mindenféle szervezetei a régi frontharcosoknak, akik egyenruhában járnak, az a pór ezer ember, aki abból él, hogy osztrák katona, csak lesütött szemmel merne az utcára menni. Viszont az elszegényedett Ausztriának van bátorsága feloszlatni a hadseregét. Ausztria jövő évi költségvetése a szanálás kétségtelen sikere ellenére még mindig 585 milliárd deficitet mutat. A deficitet épugy mint más államokban, a hadsereg fentartása okozza. A hadsereg szükségleteire 605 milliárdnál valamivel többet irányoztak elő s ha ez az összeg eltűnik a költségvetésből, Ausztria az a boldog ország lesz, ahol nincs deficit. Az osztrák kormány akkor, amikor a hadsereg megszüntetésének tervével foglalkozik, azzal érvel, hogy Ausztria úgysem akar háborút vezetni senki ellen s hadserege nem is alkalmas hadviselésre. Az ország védelmére teljesen elegendő a csendőrség és a rendőrség. A hadsereg megszüntetésének tervét csak a legitimisták és a horogkéresztesek ellenzik. A nemzetgyűlésen azon ban bizonyosan meg lesz a többsége annak a javaslatnak, amely a „nem akarok több katonát látni“ elvet törvénybe iktatja. — amelyek most Magyarországhoz tartoznak — - cseréljék vissza a Horgos és Szeged közt jugoszláv területen fekvő részekkel, amelyek azelőtt Szegedhez tartoztak és amelyeket a fejlődés lehetőségei inkább Szegedhez kötnek. A magyar delegáció állítólag a legcélszerűbb megoldásnak a területcserét tartja, amely esetben Szubotica. város Magyarországon fekvő birtokai is visszakerülnének az S. H. S. királysághoz. A magyarok ez ajánlat előterjesztésekor hivatkoztak a trianoni békeszerződés ama rendelkezésére. amely szerint a részelt területeket, amelyek különálló fejlődésre nem kénesek, nem lehet a halármegáÜapitásnál szétválasztani és kijelentették, hogy abban az esetben, ha a beogradi kormánnyal az említett határterületek tekintetében nem jönne létre megegyezés, a magyar kormány a Népszövetséget kívánja a döntésre felkérni. E nem hivatalos értesülés mellett hivatalos helyről azt az információt nyertük, hogy a szuboticai városházán lefolyt tanácskozásokon a magyar delegációnak a határmenti városok és községek közvagyonának rendelkezéséről volt szó. A belügyminisztérium kiküldöttei hétfőn befejezték tárgyalásaikat és délután visszautaztak Beogradba, Magyarország terSIetcserét ajánl a keiehiai és horgos! határnál Rendezni akarják a városok elszakított területeinek sorsát Szombat óta — mint már közöltük — Vlaskéin Milorád belügyminiszteri inspektor és Kon.vovics felügyelő tanácskozásokat folytattak Szuboticán dr. Ivkovics-lvandékics Imre főispán-polgármester és a városi tanács részvétélével a jugoszláv-magyar tárgyalások Szubotica városát, közvetlenül érintő anyagáról. A tárgyalások szombaton, vasárnap és hétfőn a legbizalmasabb formában folytak és annak résztvevői nem voltak hajlandók a megbeszélések tárgyáról felvilágosítást adni. Megbízható, de nem hivatalos for- j rásból a következőket közölték velünk a tanácskozásokról; — Az S, H. S. királyság és Ma- j gyarország közt a múlt hónapban j Beogradban és Budapesten párhu-. zamosan folytatott tárgyalásokat — mint ismeretes — alig egy heti tanácskozás után félbeszakították, azon a címen, hogy a delegációknak újabb instrukciókat kell kormányaiktól beszerezniük, mert az egyes határvárosok ügyeinek rendezése tekintetében nem várt nehézségek merültek fel. Hir szerint ezek az ellentétek elsősorban a szuboticai' határ kérdésénél merültek lel. a mennyiben a magyar bizottság olyan kívánságokat terjesztett elő, amelyeknek teljesítése tulléote volna a jugoszláv delegáció felhatalmazását. A magyar delegáció -- információnk szerint — azoknak a területeknek a sorsát kívánta rendezni, amelyek a határrendezés előtt Szubotica városhoz tartoztak és amelyeket — Keiebia környékén — 'a határrnegállapitó bizottság Magyarországnak ítélt. A szuboticai tör.. ........ Ä magyar kormány rekonstrukciója Rakovezky feelüwyiisiitisster távozik Budapestről jelentik: Az egységespárt kisgazdacsoportja, tudvalevőleg, tárgyi garanciákon kivíil, azt követelte Bethlen miniszterelnöktől, hogy a kormányból távolítsa el azokat a minisztereket, akik megakadályozták eddig a kisgazdapárt kívánságainak teljesítését. A kormány rekonstrukciójának szándékát Bethlen már bejelentette az egységes pártban. A kormány egyes tagjai már ism'telten fölajánlották lemondásukat. Rakovszky Iván belügyminiszter utódjaként Scitovszky Béla házeinököt emlegetik. Az uj politikai pénzügyi államtitkár Neubauer Ferenc lesz. Politikai körökben elterjedt legutóbb az a hir, hogy az uj külügyminiszter Scitovszky Tibor, a házelnök fivére, volt Ikereskedelemügyi államtitkár, a Hitelbank ügyvezető igazgatója lesz. Illetékes helyen azonban kijelentették, hogy Bethlen minisztere nők nem gondol a külügyi tárca betöltésére, mert a tárca ügyeinek intézését önmagának kivánja föntartani. ■EKRÜ Ródics Rafaelt csak a konkordátum megkötése után szentelik fel beográdi érsekké Október végen folytatják a konkordátumtárgyalásokat Rómában Rómából jelentik: A központi hatalmak bukása után a Szentszék kijelentette, hogy nem engedheti meg az uj államoknak a régi privilégiumok gyakorlását, mert ezek a privilégiumok két /.érződő megállapodás ának voltak eredményei és hatályukat vesztették abban a pillanatban, mihelyt az egyik szerződő fél megszűnt. Ennek következtében Középeurópa uj államai uj diplomáciai viszonyt létesítettek a Szentszékkel és megkezdődtek a tárgyalások konkordátumok megkötésére. Az első teljesen érvényes és már ratifikált konkordátumot a lett köztársasággal kötötték. Bajorországgal szintén kész már a konkordátum, ezt azonban a bajor kamara még nem ratifikálta. Az SHS királyság részéről Smodlaka vatik: ni követ folytatja a konkordátumtárgyalásokat. Ródics Rafael bánáti apostoli adminisztrátort kinevezték uguan beográdi érsekké, da ez a kinevezés egyelőre csak névleges, mert ez érsekség valóságos betöltése csak a konkordátum keretében történhetik meg. vényhatóságtól ilyen módon — a magyar kimutatás szerint — 44.0001 ember, köztük 11.000 adófizető pol- j gár. vált külön és maradt magyar! területen, amit Magyarországon Uj- j Szabadka név alatt egy közigazga-! tási komplexumban egyesitettek. Ez: a lakosság azonban falvakban, szál- \ Iá sokon oszlik el és miután a várost, j amelyhez életfeltételei fűzték, el- i vesztette, az említett területek to-1 vábbi fejlődése és exisztenciája veszélyben forog Magyar részről rá-! mutattak arra, hogy ezek a területek \ hatszáz év óta részei voltak Szubotica-Szabadka városának, itt fizettek adót és éppúgy hozzájárultak a város felépítéséhez. fejlesztéséhez, mint azok akik az S. Ii. S. királyság megalakulása után megmarad- j tak a régi törvényhatóság keretein i belül. A magyar delegáció ezen az! alapon azt állítja, hogy a Magyar- \ országhoz jutott vészeknek igényük van a város közvagyonára. Azt kö-1 veteiik tehát, hogy a város a külön- j vált' részektől váltsa meg a kozva-1 gyonból őket — szerintük jogosam megillető részt. Ugyanezen az alapon azt állítják, hogy Szubotica város Magyarországon maradt földjei! is ezeket a régi törvényhatóságtól j elszakadt részeket illeti meg. Egyes verziók szerint ezzel kapcsolatban magyar részről azt a megoldást is felvetették, hogy ha az S. H. S. királyság nem volna hajlandó Ujszabadka fent' említett igényeit kielégíteni, akkor keressenek módot arra. hogy a város nélkül életképtelen területeket vásárolják meg Magyarországtól és csatolják Szuboticához. Egy másik verzió a megoldás módjáról azt ajánlja, hogy Szuboticának Keiebia felé eső külterületeit
