Bácsmegyei Napló, 1924. október (25. évfolyam, 269-300. szám)

1924-10-24 / 292. szám

2. oldal,

ßACSMEGYEI NAPLÓ

1924 október 24.

vetve befolyást akar gyakorolni a parlamentre általában és a parlamenti elnökség megválasztására és amivel bármilyen módon az országos politika súlypontját a parlamenttől. illetőleg a parlamenti többségtől el akarja vonni. Ez a törekvés az alkotmányosság lerombolását és az abszolutista és személyes uralom bevezetését jelenti.

2. A másik alkotmányos faktornak a kormány- és parlamenti válságba való ezt az aktiv beavatkozását a nép úgy értelmezi, hogy a másik alkotmányos faktor az ügyekbe való beavatkozással a legnagyobb veszélyt elliáritliatónak tartja. Semmiképpen sem érthető meg azonban, hogy ezt éppen ebben a percben teszik amikor három, a kormány és a parlamenti többség által vádolt minisztert a korrupció miatt a bíróságnak kellene átadni. így a nép azt hiheti, hogy a korrupció védelem alatt áll

.3. A válság egyetlen parlamentáris és alkotmányos megoldásának az összes parlamenti erők koncentrációját kell tekinteni, azonban a megvádolt radikális miniszterek és az ellenük emelt vádakban is részes szükebb környezetük. valamint az önálló demokraták kihagyásával, akik a véres erőszakot tartják a legcélravezetőbbnek a norvat kérdés rendezésére. A koncentrációs kormányt azonnal bízzák meg a szabad választások lefolytatásával, hogy ezzel úgy a nemzet, mint az egész világ előtt kifejezésre juttassák a nép szuverenitását, mert csak ezen épülhet az igazi alkotmányosság.

A rezolució hatása

A Radics-pártnak ez a határozata általános feltűnést keltett, noha megfeleli azoknak a várakozáséknaK amelyeket a horvát politikumoknak az utóbbi napokban tanúsított n.ags tartása idézett fel. Feltűnőnek tartják Radios eles és nyílt szembefordulását az udvari politikával. de még ennél is nagyobb meglepetést keltett a határozat harmadik pontja, ámeiy szerint Radicsék helyeslik

Régi emberek

Irta; Baedeker

Sziebenburger Károly

Táti- nak nevezték városszerte, talán azért, mert a gyermeke lehetett volna mindenkinek. Annyira naiv volt. De ő szerette az elnevezést mint népszerűségének a kedvesen hangzó s a fülét kellemesen simogató megnyilatkozását. Annyira szerette, hogy néha harmadik személyben emlegetve magái, gyermeteg módon mondogatta: táti igv fog tenni, táti ezt fogja Írni, táti színházba fog menni.

Ezt az utóbbit nem is igen kellett erősítenie. Mert a színházba, amig csak halállal végződő betegségébe nem esett, minden este eljárt Valóságos rajongással csüngött a teátrumon. amelyet könyvnél, képzőművészetnél s minden egyéb kulturtényezőnél többre becsült. Mikor a színház leégett, sokan sóhajtották:

— Jó. hogy ezt meg nem érte a táti! Szörnyethalt volna, ha látja ezt a tüzet.

Azt hiszem, lapot is azért szerkesztett hosszabb ideig, hőse" színészetről s főleg színészekről 1 írhasson. Amatőr-ujságiró volt táti. olyanfajta. amely tipikus a régi zsurnalisztikában. ötven esztendő előtt, sőt huszonöt év előtt .is még gyakori jelenség volt a tanár, az ügyvéd, a lelkész, sőt az orvos is. c-ki szerkesztőnek csapott föl s hetenkint egyszer informálta a városát és vidékét azokról a hírekről, amelyet az olvasók .már a lap megjelenése előtt mavalamennyi parlamenti erő koncentrációját. A Radics-párt azonban nem úgy érti ezt. hogy egy megalakítandó koncentrációs kormány tovább folytassa a lemondott Davidovics-kormány politikáját. hanem szerintük a széleskörű koncentráció alapján megalakuló kormánynak csak az lehetne a feladata, hogy minél előbb lefolytassa a szabad vá-1

losztásokat.

Hogy a Radics-párt fenti határozatának milyen hatása lesz a belpolitika alakulására, azt ebben a pillanatban még nem lehet tudni miután sem a blokkhoz tartozó többi pártnak. sem a radikális-pártnak nem volt még alkalma arra. hogy hozzászóljon a Radics-párt állásfoglalásához.

„Számlát hoztam . • “

Egy álpénzbeszedó tapasztalatai a pénztelenségről

A pénzkrizisről beszél ma mindenki. Gyáros, nagykereskedő, aetailista és fogyasztó egyformán panaszkodik a pénzhiány súlyos hatásáról. Elmentünk j az egyik nagy suboticai divatáru cég' tulajdonosához és megkérdeztük tőle, miben nyilvánul meg a legjellemzőbben a pénzkrizis hatása.

— Vegyen magához egy csomó számlát — volt a kereskedő meglepő válasza — és próbálja meg inkasszálni kintlevőségeinket, meg fogja látni, mi a pénzhiány. Nekünk hatvan napon belül fizetnünk kell az áruért, mert a gyáros nem vár tovább, mi pedig nem tudjuk megkapni pénzünket hónapokig sem. Ha pedig hitelbe nem adnánk árut, akkor alig tudnánk forgalmat csinálni Így van ugyan mérsékelt forgalmunk, de a pénzünkhöz nem tudunk hozzájutni. Tessék csak megpróbálni ezt egyszer.

Engedtünk a felszólításnak, magunkhoz vettük aj cég néhány számláját, amelyekkel, mint a divatárucég pénzbeszedője elindultunk a tanulmányútra. Először egyik suboticai gyáros lakásán csöngettünk be.

— Mit hozott? — kérdezte gyanakodva a gyáréi

Odaadtuk a számlát. A gyáros bej-v nézett, majd indignálódva válaszéit:

— Ha én hónapokig várhatok a kintlevőségeimre, akkor maguknak se lehet az ügy olyan sürgős. Mondja meg a főnökének. egészen nyugodtan alhatik, meg fogja kapni a pénzt.

Ezzel sarkon fordult és otthagyott. Az első kísérlet tehát nem járt eredménnyel. A második hely, ahol próbál-^ koztunk, egy suboticai ügyvéd lakása volt. Itt egyszerűen letagadtatták ma-QTOTezBamK.-físswKKretRM raBWMamnmiiWii'iiiwiwiiiii

guk között alaposan megbeszéltek. A motívumok az ily lap alapit ások n ál nem voltak azonosak, de a Sziebenburgeréi tiszteletreméltók volta!:. Szeretett — ha nem is tudott Valami — ió!1 írni s ahogy ö irt és szerkesztett. akkoriban elegendő volt ezen a vidéken

Élénk közügyi természet lévén, szerette a nyilvánoságot s kedvelte a nyilvános szereplést. Sokáig volt elnöke a szinügyi bizottságnak, s e hivatalát ugyancsak komolyan vette és nyugalommal iiirte, hoigy mások sem a bizottságot (amely akkoriban nem állott tekintélyes emberekből) sem őt .nem vették valami komolyan. Nagyon gyakran hívott egvbe gyűlést, talán gyakrabban mint okvetlenül szükséges lett vo'no, de az még fénykorszaka volt a fcizottságosdinak. s az ily ülések kellemes szórakozást nyújtottak a »közügy« embereinek.

Két kötet tárca is jelent meg tőle Kedves, tréfás dolgok, amelyeknek csak az a hibájuk volt. hogy csupán ebben a városban értették meg őket, s itt se minden utcában és minden társadalmi körben. Mert nemcsak közéleti elődökről, de privátemberekről. a barátairól s magamagáról irt ötletesen — néha kétségbeejtő szójátékkal —, de oly módon, hogy az Írásait jóformán csak azok élvezhették, akikről szó volt bennük, s még azok, akik e derék emberekhez közeláliotíak.

Meg is elégedett ezekkel a nagyon is helyi sikerekkel s belenyugodott, hogy. a szomszéd városban már item értik azokat a vicceket,

gukat. A szobalánnyal kiüzentek, hogy nincsenek otthon. Pedig tisztán hallottam, hogy ezt előbb bent megbeszélték.

Egy dúsgazdag földbirtokosnál jelentünk meg ezután a számlával. Itt már félve nyújtottuk át a bácskai nábobnak a számlát. Dühösen adta vissza:

— Mégis csak furcsa, hogy nekem számlát hoznak. Ez először történik meg velem. Most azért sem fizetek. Azt hiszem, nagyobb összeg erejéig is jó vagyok maguknak, mint ez a nyolcezer dinár!

Egy helyen mégis kaptunk pénzt. De nem volt köszönet benne. Egy orvos felesége lesújtó pillantással fizette ki tartozását, de nem tudta magába fojtani a következő haragos megjegyzést:

— Itt a pénzük, de megmondhatja a gazdájának, hogy a maguk üzletébe se teszem,' be többet a lábam!

Az egyetlen hely, ahol udvariasan fogadtak bennünket, egy tisztviselő családja volt. Kis, jelentéktelen összegű számlát nyújtottunk át és nagyon szerényen, szinte alázatosan mentegetőzött a tisztviselő, hogy nem tud most fizetni, mert a hónap vége felé nincs már pénze, de elsején bizonyosan kifizeti a tartozását. Akármilyen furcsán hangzik is, a szegény fixfizetósü emberek a legjobb fizetők. A gazdag embernek szívesen hitelez a kereskedő akármilyen nagy összeget is, de azután hónapokig várhat a pénzére, mert a gazdag ember meg van sértve, ha számlával molesztálják, a szegény tisztviselő azonban csak kis hitelt vesz igénybe és nincs bátorsága hozzá, hogy elsején le ne fizesse a maga kötelező részletét, mert hiszen máskép nem kap

w—an—imi mi mii mii mn hhmi ihwimi uhu i

amelyeken itt jóízűen mosolyogtak a szerző barátai. Ám egyszer nagyon is nagy fába vágta a fejszéjét. Az »Ocskay brigadéros« példája és sikere nem hagyta aludni, ö is irt egy drámát a Rákóczy-korból, a »Vak Bottyán«t s az itteni színpadon többször és tetszés mellett hozta színre. Mivelhogy szinügyi elnök voillt, a darabot nem volt nehéz elfogadhatni az akkori direktorral. A szabadkai siker után aztán .iátszták a darabot még vagy húsz vidéki színházban s a szerző — aki ezeken az estéken mindig jelen volt — mindenünnen emlékszinlapckkal kedvező ujságkriükákkal s néha babérkoszorúval jött haza. Ilyenkor boldog volt s nem cserélt volna a római pápával, pedig az a stallum még egy szinügyi elnök állásánál is előbbkelő. De a táti nem .cserélt volna, mert a szegény pápa a Vatikán foglya és nem utazhat váro*ról-városra, ahol előadják a darabját.

Megkérdezte egyszer egy barátjától:

— Mondd meg őszintén, melyik darab jobb: a Vak Bottyán vagy az Ocskay brigádéról?

— A nézetek eltérők, — felelte az. — Némely ek szerint az Ocskay brigadéros a jobb. mások szerint pedig a Vak Bottyán a rosszabb.

Táti megharagudott a válaszért, de nem tudott sokáig orrolni. Azt pedig, hogy a darabját kitűnőnek tartotta, nem lehetett rossz néven venni tőle. Neki magának nem volt Ítélete. más pedig nem adhatta tudtára — hacsak így tréfásan nem

máskor hitelbe árut.

Mikor visszatértünk a kereskedőhöz a számlákkal, mosolyogva fogadtak bennünket :

— így megy ez mindig. Most legalább tetszik már tudni, hogy milyen a gyakorlatban a pénzkrizis. Kiszámíthatatlan, hogy mi lesz ennek a vége, mert lehetetlenné válik a reális kereskedői munka.

Megkönnyebbülten hagytuk el az üzletet, hogy szerencsésen megszabadultunk a számláktól. Mégis csak nehéz mesterség a pénzbeszedöi. Akkor még jebb újságírónak lenni.

(-Ó -c)

Egyesületbe tömörülnek

a szuiboíicai cigányzenészek

Szervezkednek akontárauzsikusok ellen

A jugoszláviai zenészek országos egyesületének közbenjárására a belügyminisztérium — mint a Bácsmegyei Napló is megírta — elrendelte, hogy a jövőben csak oly zenészek működhetnek nyilvánosan, akik tagjai a zenész^ egyesületnek. A zenészegyesület akciója a kontár zenészek ellen irányul, akik az egyesület szerint konkurenciái csinálj nak minden hivatottság nélkül a hivatásos zenészeknek. A rendelet Szuboticára is megérkezett, csütörtökön délelőttre idézte fel a rendőrség a szuboticai cigányprímásokat és a karmestereket, hogy ellenőrizze, kik tagjai az egyesületnek, mert a nemtagok nem játszhatnak nyilvános helyen.

Az idézésre valamennyi cigányprímás megjelent a rendőrségen, ahol nagy megelégedéssel vették tudomásul a kontárok ellen indított akciót, de minthogy még egyikük sem lépett be az egyesületbe, Ígéretet tettek, hogy két héten belül megszerzik a tagsági igazolványt.

A cigányok ezután elvonultak a Zsarnóczai-féle cigánykávé házba, ahol szőkébb értekezletet tartottak. Az értekezleten. melyen teljes volt a harmónia, egyetlen disszonáns hang sem hallatszott, elhatározták, hogy szombaton megalakítják a szuboiicai cigányzenészek /egyesületét, amelynek tagjai az országos egyesületnek is tagjai lesznek.

3K3 zns

hogy a drámája keveset ér. Egy ilyen jó emtbert csak nem fog megszomoritani senki!

Nem szerkesztett jó újságot, nem irt jó tárcákat s nem alkotott jó színmüvet, de mindig jóhiszemű volt s a ku'mrszereplésével mégis csak több hasznot csinált, mint kárt, mert egyengette az útját jobb újságoknak és komolyabb irodalomnak.

Valamiben mindenesetre férőmén volt, — sokáig szerkesztett lapot és egyetlen ellenséget se szerzett. Ezt csinálja utánna valaki! Ezt annak1 ! köszönhette, .hogy irt naivitásokat,

! sőt talán helytelenségeket is, de so-1 ha semmi korniszságot Szelíd, jóin-' jdulatu ember volt, aki irigységet jse ismert.

I Mint professzorról el lehet mondani róla, hogy a tanítványai szerették s igy tanultak is tőle. Történelmet adott elő és földrajzot, az előbbit lelkesedéssel magyar-'’-*- s nem egy növendékében keltett intenzivebb érdeklődést a históriai tanulmányok iránt.

Mint ember bohém volt és szívesen barátkozó. Legjobban Thália papjaihoz vonzódott s köztük érezte a legjobban magát. Pedig őbenne nem volt semmi szinészies elem, —■ olyannak mutatta magát, aminő: naivnak, hívőnek, lelkesedének. Több tudással és több tehetséggel az ilyen érzésű és gondolkozás» ember sokat alkothatott volna. így se rontott semmit és nem élt hiába. Mert az I emléke mint egy kedves, v5 ”- - rímboráé s a színészet lelkes barátjáé mindaddig fog élni, amíg élnek azok, akik ismerték ot.