Bácsmegyei Napló, 1924. október (25. évfolyam, 269-300. szám)
1924-10-23 / 291. szám
6. olđaf BACSMEGYEI NAPLÓ 1924. október 23. Magyar falu veszedelme Adorján község házait romöadöntésse! fenyegeti a Tisza A tavaszi áradások után most ismét pusztulással fenyeget egy magyar községet a Tisza ária. Adorján magyar telepes község egyik házsora a Tisza-parton épült. Itt a part mentén nincs alkalmas védőgát és a legkisebb áradás is veszélyezteti a folyó mellett épült házakat. Tavaly télen hat ház bedőlt a folyóba, a melynek árja már egy nagyobb eső után is állandóan ostromolja a kis házak falait, sőt be is tör az ablakokon. Az érdekelt adorjáni gazdák már hónapok óta mindent megpróbálnak a part mentén álló többi harminc ház megmentésére, azonban eddig hiábavalónak bizonyult minden kilincselésük. senki se törődik a Tisza-parton épült házak sorsával. A szentai ármentesitő társulat vezetői szerint a parton nyolcvan méter hosszúságban uj védőgátat kellene építeni, de ez csak úgy lenne megvalósítható, ha Sztarakanizsa város — amelyhez Adorján község közigazgatásilag tartozik — és a kormány anyagi támogatással mozdítaná elő a védőgát felépítését. Az adorjáni gazdák, akik attól tartanak, hogy az idén a Tisza áradásának áldozatául eshet a part mentén épült többi harminc ház is. most elhatározták, hogy küldöttséget menesztettek Beogradba. Több gazda szerdán bent járt Szuboticán. hogy ügyvédi tanácsot kérien és elhatározták. hogy küldöttségük Pilisi Pál adorjáni gazda vezetésével már a napokban Beogradba megy a segítség sürgős kieszköziésére. vonat indul. A huszonkét magyar család fölcihelődik és megindul. Batyukkal és kis kopott katonai faládikákkal. A gyerekek, mint sorba állított iskolások, nagy, csodálkozó szemmel és összebújva ballagnak a csapatban. A kivándorlási hiénáknak újra sikerült rést ütni a vajdasági magyarság soraiban, akik egyre fogynak, ritkuló sorokkal, mint ősszel a falevelek. Felmentették a zagrehi kémkedési por vádlottjait A bíróság nem talált bizonyítékot bűnösségükre Beogradból jelentik: A beogradi törvényszék szerdán délután hirdette ki az Ítéletet Androiics Danica és társai kémkedési ügyében. Az itéletkihirdetést nagy érdeklődés előzte meg és a bíróság épülete előtt már kora délután nagy néptömeg gyűlt össze. A tárgyalóterem zsúfolásig megtelt, amikor a bíróság bevonult a terembe és a vádlottakat: Androiics Danicát. Kruspják kapitányt, Miskovics Iván egyetemi hallgatót és Abdagics El-Sziri Szuleimánt bevezették. A biróság elnöke nagy csöndben kihirdette az Ítéletet, amely szerint a biróság mind a négy vádlottat fel~ menti a vád és a következmények terhe alól. Az Ítélet indokolása az, hogy a vádlottak bűnösségére semmi konkrét bizonyíték nem merült fel. Az ügyész az ítélet ellen felebbezést jelentett be. Hangok a Bolyongás a földalatti városban El Brazíliába! Huszonkét család indult útnak Kishegyesről A suboticai pályaudvaron egy farka falusi csoport bújik össze és letompitott hangon beszélgetve a vonatja indulását várja. Az alispánról beszélnek, Zagreb röl, tengerről és a messze Brazília mesebeli kincseiről. Nagyon bizalmatlanul fogadnak, amikor megszólítom az egyik férfit, összesúgnak és gyanújukat könyökükkel közlik. Azt hiszik, hogy ismeretlen veszély vagyok, aki megakadályozom elutazásukat. Földbirtokos vagy efféle rém. Rosszalóan csóválják tejüket, hogy egyik társuk szóbaáll velem. Kishegyest magyarok a veszélybe indulók. Huszonkét család. — Kimegyünk szerencsét próbálni, kenyeret keresni, Szampalőba, havi ötven pezetát kapunk. A többiek zajosan helyeseinek. Tele vannak életkedvvel és boldogok a reménységtől. Megjelennek az ügynökök A kivándorlók kezdtek belemelegedni az előadásba. írattáskás, jósvádáju urak jelentek meg Kishegyesen. Bekopogtak a pusztuló portákon és az éhes magyaroknak kolbászból font kerítést Ígértek. — Csak az útiköltséget kell megtéríteni — mondták leereszkedő jóakarattal. — De ezt sem muszáj. Nekik jó szivük van. Le lehet dolgozni a fazendákon is az összeget. Személyenként öttől nyolcezer dinárig kell fizetni az utért. Az ügynökök kiszámították, hogy félév alatt meg lehet keresni ezt a pénzt. Szépen, fokozatosan megtudtam a kivándorló karavántól, hogy a huszonkét családnak összesen kilencezer dinár készpénze van. Kiszámítottam nekik, hogy mire Délamerikába érnek, egyetlen párájuk sem lesz. Nem akarták megérteni. — Majd gondoskodik az ügynök ur — mondták egyesek. — Majd az állam — yélték mások. A portás beszállásra int. A sombori A szuboticai kiserdő végén, közvetlen a szerb temető mögött terül el a cigánydomb. A közepén ketté van szelve, akár egy alma. Óriási barna teknősbékához hasonlít ez a domb, a tetejéből nyurga kémények merednek az égnek, füstöl, lélegzik és hangok törnek elő a gyomrából. Ez a földalatti város. Több mint húsz cigánycsalád él itt mélyen a domb Síziivében, primitiv, földbeásott lakásokban, amelyek' inkább a kőkorszakbeii ember otromba barlangjaira emlékeztetnek, mint a huszadik század emberének rádiós, repülőgépes, felliőcirkáiós otthonára. A város kecskéje A földalatti város egyetlen ticcája egy sárga, gödrös árok, amely a temetőbe torkollik. — Gyünnek! kurjantja1 el magát az árokparton egy kis cigánygyerek, mint egy őrszem és futásnak ered. A fölülről jövő vendéget itt nem nagyon szeretik. Az ajtókban kiváncsi, fakó fejek jelennek meg, először egy, aztán kettő, három, főleg asszonyok. Bizalmatlanul sugdolóznak, de egyik se szólít meg a világért sem. íMár egész az árok közepéig értem, amikor egy szakállas, kanárisárga arcú cigány áll elibém: — Megrendelést teccik hozni? — ér. dekiődött szigorúan,. — Igen — mondom gyorsan, mire ő valamivel barátságosabban befelé invitál. —• Maga a Rozenfeldéknél utazó? — kérdi mindentudóan és kinyitja előttem a földbcvájt rozsdás ajtót. Kicsi, földszagu, sötét lakás, a menyezetet benőtte a moha és a fal, amelyen átüt a nedvesség és a salétrom, újságokból kivágott képekkel van kitapétázva. Ilyenek lehettek a lövészdrkok a háború alatt. — Most mivel foglalkoznak? — tudakozódtam. — Hát (csak; foglalkozunk — mondja bizonytalanul. — Nem jól megy az üzlet, alig pár helyről kapunk komissiót szögre és patkóra. A zsidó ócska-vasa• sok mindent elszipkáznak elölünk. Mindezt uiánozhatatlanul, zamatos, cigányos kiejtéssel és dialektussal adja elő. — Teknőt nem csinálnak? — Dehogynem. A feleségem maga faragja őket. Kisteknő, nagyteknö, mosóteknő, amilyent akar. Mi mindent elvállalunk — mondja sokat sejttetően. — Nős? — kérdem illendőségből. — Aajaj! — tör fel belőle az önkéntelen sóhaj. Nem is tudom, hogy már hány éve. Régóta. De a feleségem nagyon ügyes asszony, a legelőkelőbb muzsikus-cigányokkal tartja a rokonságot és tanult halottmosó. Ezt mint külön érdemet, büszkén kihangsúlyozza. A másik Helységből mekegés hallatszik. >-! A Sári éhes — magyarázza ás bér vezet a ház szentélyébe. Kövér, öreg anyakecske a Sári és feltűnően sápadt. Biztosan a rossz szobalevegőtől. — ö m,ég a régi jó időkből való — jelenti ki kalauzom és mielőtt rnegkédeztem volna, feltűnő gyorsasággal, szolgál bővebb felvilágosítással a kecske illetőségét illetően: — Örököltük. Tapintatosan bólintottam és sietve átsiklottunk a kényes ponton. — A Sári látja el az egész pereputytyot tejjel. Minden nap más családé a fejési jog és minden nap más család köteles gondoskodni a kecske ellátásáról. — Teljes ellátásról? — Természetesen. Koszt és kvártély Az ólt a gyerekek takarítják ki .és őt viszik le ai rétre is sétálni. Naccerüen él a Sári — mondja és bizalmaskodva megvakarja a kecske ősz szakállát. Bizonyára régi viszony áll fenn köztük. Ha szegény is a cigány, azért becsületes Aztán a »műhelybe« megyünk. Szegényes, gyatra kis gödör a kovácsműhely, lépcsőn kell lemenni, mint a pincékbe. Vagy öten dolgoznak benn, sző geket kalapálnak és rozsdás vasakat szortíroznak. Bűz, lárma és sötétség. — Elsőrendű szög — dicsekszik a vén cigány és az üllőhöz veri, hogy megfigyelhessem a csengését. Mintát ad és én megígérem, hogy okvetlen tőle fogunk rendelni —■ Tudja úgy rá vagyunk szorulva az utolsó megveszekedett garasra is — és rettentő cigányos sopánkodásba kezd. — .ügy őriznek bennünket, mint a rablókat — panaszolja a bucsuzásnál — ha a környéken eltűnik valami rögtön nálunk keresik, Pedig! hát mit lopnánk el, ha csak nem a sírkereszteket — és elkeseredetten a temetőre mutat a délutáni alkonyaiban. Különvélemény szomszédok azonban homiokegyeellenkező véleményen vannak. Moj- Istókné, a sirásó felesége például — Tánti te olyan büdös vagy — mondja fintorgatva, mire a tánti felhár borodottan pofonvágja. Ahogy észrevesz a gyerek, hozzám szalad és pénzt kunyorál. — Ha cigánykereket Hánysz, kapsz két dinárt — akarom tisztes jövedelemhez juttatni a kis foglalkozás nélkülit, mire ő lesújtó tekintettel mér végig. —• Mit? — mondja halálosan megsértődve —• egy frászt beléd! — és ezzel villámgyorsan kereket oldott. (t. I.) Furcsa nyugdíj emelés A legszegényebb osztály kevesebb nyugdijat kap, mint eddig A Bácsmegyei Napló ismertette néhány nap előtt a minisztertanács rendeletét, amelyel a nyugdíjasok személyi és drágasági pótlékát felemelte. A nyugdijfelemelés hírét örömmel vették tudomásul azok a nyugdíjasok, akiknek szerencséjük volt s akik részére folyósítják is a penziót, csak annak a sok száz embernek fokozódott az elkeseredése, akik még mindig nem képesek nyugdijukhoz hozzájutni, A nyugdíjasok közül sem örül az.onban az uj rendezésnek mindenki. Epen azok a nyugdíjasok, akik legjobban rá vannak utalva arra a kis pénzre, amit hosszú szolgálat után régi kenyéradójuk, az állam fizet nekik, kapnak kevesebbet, mint eddig kaptak. A nyugdíjas altisztekkel és szolgákkal bánik nagyon mostohán a 102.201. számú rendelet. Egy teljes szolgálati idővel nyugdíjazott altiszt, ha a második lakbérosztáiyu helyen lakik, az uj rendezés folytán kap havi 700 dinár személyi és drágasági pótlékot. Eddig, amig a nyugdijat nem rendezték, ugyanez a nyugdíjas kapott naponta 28 dinár személyi és 5 dinár családi pótlékot s, az aiapnyugdija kitett naponta 1 dinár! 67 párát. Az összes nyugdija tehát kitett 1063 dinárt, mig most, hogy ilyen» szépen felemelték a nyugdijat, alapnyugdij és családi pótlók fejében a legjobb esetben, ha az alapnyugdijat átszámítják dinárra, kap 1050 dinárt. A szegény nyugdíjas tehát az uj rendezésre, ha nem is sokat, de egy pár dinárt mindenesetre ráfizet. A nest zcs azt állítja, hogy a csirkéit a kis cigánygyerekek összefogdossák a temetőben: — Csupa fajtyukjaiin vannak, hogy a fene egye meg őket! — kiabálta indulatosan Mojzesné, az utóbbi jó kívánságot. természetesen a cigánypurdékra értve. — Mikor a rendőrséggel kérdőre vonattam a gazokat, azt mondták, hogy mért járatom a csirkéimet a temetőbe. Hát hallott már az ur ilyet, mit szól hozzá? — háborgott Mojzesné és kérdőn ránmézett. De én nem szóltam egy szót se. A purdé nem tud cigánykereket hányni A temető szélén vénséges vén káríyavető cigányasszony oktatja a kis cigánygyereket a kártyavetés művészetére. A gyerek azonban türelmetlen. Négyévi fegyházra ítélték a budapesti külügyminiszteri altiszt gyilkosát Budapestről jelentik: Szerdái tárgyalta a budapesti törvényszék Csapó György földmives bünpörét, aki junius 9-ikén Fóliák János külügyminiszteri altisztet ennek Verbőczy-utcai lakásán meggyilkolta. Csapó kihallgatásának tartamára a biróság zárt tárgyalási rendelt el. A nyilvános tárgyaláson elsőnek Tuza Istvánt, Csapó György barátját hallgatta ki a biróság, akinek Csapó elmondotta, hogy milyen bűn nyomja a szivét és aki a rendőrség kezére juttatta Csapót. Régi barátja Csapónak, — mondotta a tanú — egy éjszaka Csapó, amikor ieikiisir.eretíurdalást érzett, elmondotta neki a gyilkosság lefolyását. Nem bírtam az undort, — mondolta Csapó Tuzának — amikor az a Fóliák rámtámadt. Én védekeztem, ő erőszakoskodott, de különben is utáltam őt, mert undorító volt, hogy milyen eszközökkel csalt fel engem lakására. Elmesélte Csapó Tuzának, hogyan erőszakoskodott vele Pollik, hogy az undortól való .felháborodásában hirtelen elhatározással előkapta kését és Pollák mellébe mártotta. A védő kérdésére kijelenti a tanú, hogy tudomása szerint Csapó szorgalmasan dolgozott, kosztra és ruházatra költötte pénzét, megtakarított pénzéből mindig adott annak, aki kért tőle. A vád- és védőbeszédek után a biróság kihirdette az Ítéletet, amely szerint a biróság Csapót erős felindulásban elkövetett emberölésért négyévi fegyházra Ítéli.
