Bácsmegyei Napló, 1924. október (25. évfolyam, 269-300. szám)

1924-10-22 / 290. szám

2. oldal ßÄCSMEGYEi NAPLÓ 1Q24 október 22, ■gydban fog jelentést tenni a király­nők. Ellentétek a radikális pártban ? Egyes beogradi lapok szerint a radikális-párt legutóbbi ülésén nyíl­tan kifejezésre jutottak a pártban már régóta lappangó ellentétek. Ezek szerint a klubülésen éles tá­madások hangzottak el Pasics szü­­kebb környezete ellen, amelynek szemére vetették, hogy a radikális­párt miatta vesztette el a kormány­­hatalmat. Sőt a »Novosti« azt is tudni véli. hogy az ülésen tettleges­­ség is történt. Állítólag dr. Marko­vié s Lázár volt igazságügyminisz­­terí érte inzultus. Ezekkel a hírekkel szemben tény az, hogy a radikális-párt. ha szava­zásra kerül a sor. egységesen lép föl. Tiz év éta iiadifogoi^ Ukrajnából nem tud hazajutni egy jugoszláviai magyar A háborúnak már csak az emléke él, azonban mindig vannak családok, akik reménykedve, hittel várják vissza hoz­zátartozóikat, akik tiz esztendővel ez­előtt virágos vonatokon elmentek ele­get tenni a parancsnak, amely ismeret­len okokból s meg nem érthető célokból fegyverbe parancsolta őket. Oroszországban is sokan vannak még, akik várják a szabadulást, de a rejté­lyes orosz föld titokzatos urai nem en­gedik őket övéikhez. Ma levelet kapott Oroszországból, Ukrajnából Hegedűs Mártonná, aki egyik szuboticai kereske­dőnél szakácsnő s ebben az ura pana­szolja, hogy már egy esztendő óta jár az után, hogy hazaengedjék, de minden küzdelme hiábavaló s most itteni roko­nainak segítségét kéri ahhoz, hogy sza­badulhasson az orosz pokolból. Hegedűs Márton a bánáti Oroszlámos községbe való, ott vám a családja s egy kis háza is, az első bevonuiókkal ruk­kolt be s PrZemysl elfoglalásánál esett orosz fogságba, tehát már majdnem tiz esztendei© fogoly. A felesége várta, hogy majd valamelyik íogolytranszport­­tal ő is hazajut, s mikor reménykedése hiábavaló volt. szolgálni ment. Hege­dűs elküldte feleségének az Ukrajnában készült arcképét is, amely odaállítva a tiz esztendővel ezelőtti kép mellé, meg­mutatja, hogy a fiatal, bajusztalan em­berből a tiz oroszországi esztendő éle­­medett korú, öregembert csinált. Egyéb­ként azt írja, hogy az egészségi álla­pota ellen nincs semmi panasza, de az orosz állapotokkal sehogysincs megelé­gedve^ azért is vágyódik nagyon haza,. Megírja, hogy egy malomban dolgozott, azonban a malomtulajdonost a kommu­nisták kidobták a malomból is, lakásá­ból is, s most a régi bérlőjének kegyel­méből él. A külügyminisztériumnak keltene in­tézkedni az iránt, hogy jugoszláviai alattvalókat ne lehessen akaratuk elle­nére — hadifogságban tartani a — bé­kében. Virágváza és méreg Kezdik felfedezni Frereick bűntársának nyomait Froreich a katholikus vallásra tér ál Sopronból jelentik: Az Egyedi-gyil­kosság ügyében erélyesen tovább folyik a nyomozás dr. Geley Frigyes köror­­ves feleségének a vallomása alapján, Geleyné ugyanis — mint a Bácsmegyei Napló már jelentette — hétfőn azt val­lotta, hogy az Egyedi-lányok több ízben szirichnint hértek a férjétől, azonban Ge­­ley dr. a veszedelmes méreg kiadását megtagadta. Ez a vallomás megerősíti a hatóságoknak azt a gyanúját, hogy Egyedi Artur meggyilkolásáról mások is tudtak, sőt felmerült az s feltevés is, hogy Froreichnek a gyilkosság elköve­tésében is voltak segítőtársai is. Megerősíti ezt a gyanút az is, hogy újabban a csendőrségi nyomozás során egy vázát találtak a hálószobában. A virágváza össze volt törve s valaki ösz­­szcragaszfctt.a. A csendőrségnek vallo­mása van arról, hogy a virágváza a gyilkosság előtt nem volt összetörve. A csendőri nyomozás most arra irányul hogy megállapítsa; ki törte össze és ki ragasztotta össze ia vázát, mert azt hi­szik, hogy a virágváza a gyilkosság éj­szakáján dulakodás közben tört el. Er­re nézve úgy Geleyt, mint Vukné Egye­di Mariskát legközelebb ki fogják hall­gatni, mert bizonyosra veszik, hogy aki összeragasztotta utóbb a vázát, annak icka volt a gyilkosság minden nyomát [eltüntetni s nem lehetetlen, hogy ugyan­az a személy veit, aki Froreichhei Szabadkai emlékek (Egy vándor színész naplójából) Irta : Derélci Antal Több mint 50 évi. küzdelmekben és eseményekben gazdag színészi pálya­futásom alatt, többször megfordultam Szabadkán is. ahová hiúságom és férfi­­korom legszebb és legboldogabb emlé­kei fűznek. A hetvenes évek derekán, mint fiatal színész kerültem először ebbe a kedves, vendégszerető városba. Németh'y György társulatához. Vidéki, kisvárosi kollégáim az elválás nehéz pillanatában óva intettek, hogy nagyon vigyázzak magamra, mert Szabadka arról hires, hogy a színészeket merő szeretetből annyira leitatják borral, sörrel és pálin­kával. hogy később az egész életén át is csak nehezen tud lemondani az alko­holról. Tanulmányaim azonban annyira elfog­lalták minden időmet, hogy egy percet sem szentelhettem a mulatozásnak. A reggeli vonattal érkeztem Szabad­kára és már az esti előadásban részt kellett vennem Dóczi Laics »Csók« cí­mű vígját okában, amelyben Adolár sze­repe volt rám kiosztva. Szerencsére a szerepet már Csaby Imre társulatánál játszottam és igy Szabadkán első fellé­pésem elé bizalommal tekintettem. A társulat a vidéki színészet legjelesebb erőiből volt szervezve. Az igazgató. Nénicthv György és felesége Eötvös Borcsa. mint népszimnilénekesek, a régi. pesti Nemzeti Színháznak is oszlopos tagjai voltak, leányuk. Cornélia pedig mint vígjátéki naiva ragadta el a kö­zönséget ifiuságának üdeségével. Konu­­novicsné Zendy Laura (Konunovics Ka­roly hires szabadkai csendbiztos felesé­ge) mint drámai hősnő aratta abban az időben legszebb sikereit. Dlószeahv Ma­riska. a szép koloratur-énekesnő. az operettekben csillogtatta czüstcsengésü. szép és nagyteriedelmü hangját. Biróné Szelestei Róza anyaszinésznő és Takács ha eltartja. Azt hitte ugyanis, hogy a negyven év előtti egymillió korona he­lyébe most egymillió papirkorondt ad­hat. Leányával, Egyedi Margittal szemben pedig addig ment gyűlöletében, hogy azóta, amióta férjétől elvált, nem eii-. gedte az egyedi kastélyban lakni és egy fillérrel sem támogatta. Amig az asszony elvált férjétől Elissen bécsi bankártól olyan fcaríásdijat kapott, amelyből meg­élhetett, nem kért és nem is kapott tá­mogatást szüleitől. Amikor azonban az osztrák korona katasztrofálisan lerom­lott, egészen szélsőséges nyomorba sü­­lyedt, munkájából és testvéreinek, meg édesanyjának szűkös segítségéből élt. Még az idei nyáron a dúsgazdag Egye-, di-leány kénytelen volt egy német für­­döhelyen élelem és lakás ellenében tit-, kári állást vállalni. Most, hogy az ősz beköszöntött és a íürdöszezonnak vége szakadt, Elissenné visszajött Budapest­re s kénytelen volt Froreichék segítsé­gét kérni, nehogy éhenpusztuljon. Állí­tólag ez volt a gyilkosság közvetlen in­­ditóoka. A gyilkos a vallásban keres vigasztalást Froreich Ernő dr. még műidig a sop­roni fegyház irodájában dolgozik és ezt a beosztását az ügyészség azzal indo­kolja, hogy a bomlott idegzetű és meg­tört ember lelki egyensúlya könnyen megroppanhatna a cella magányában,, holott a további vizsgálat érdekében nagy szükség van arra; hogy Froreich elméje el ne boruljon. A gyilkost egyébként a legközelebbi napokban újból kihallgat­ják és eddigi valomásának kiegészítését várják. A gyilkos gondolkodási világát külön­ben élénken jellemzi, hogy hétfőn azzal a különös, kérelemmel lépett az ügyész elé, legyen segítségére, hogy lutheránus vallását elhagyva a katolikus vallásra térhessen át. Az ügyészt kérte arra] hogy küldjön egy katolikus lelkészt lioz-i zá a fogházba, akivel az áttérés lehető­ségeit megbeszélhetné. A kérés teljesí­tése elöl az ügyész nem zárkózhatott el és intézkedésére a napokban FroreicÜ Ernőt a fogházban katolikus lelkész fog­ja felkeresni. együtt mint segítőtárs hatolt be Egyedi szobájába. Á gyilkossággal kapcsolatban az a gyanú is felmerült, hogy Froreich meg akarta mérgezni apósát. Ezt a mérget azokban a szivarokban keresik, amelye­ket Froreich Ernő a gyilkosságot meg­előző napon apósának ajándékozott s amelyeket a kastélyban meg is találtak. Ezeket a szivarokat vegyileg megvizs­gálják, hogy nem tartalmaznak-e mér­gező anyagot. Úgy ezzel, mint a méregről szóló val­lomással kapcsolatban Sopronban elter­jedt a hire annak, hogy dr. Geleyt és Vuk­né Egyedi Mariskát le fogják tartóztat­ni, Erre nézve a soproni ügyészségen kijelentették, hogy erről beszélni még korai. Egyedi el akart válni a feleségétől A család szerepének tisztázására irá­nyuló nyomozás soráii a csendőrség megállapította, hogy Egyedi Artur zsu­gorisága még a legszükebbkörü család­jával szemben is megnyilvánult. így ki­tűnt, hogy az öreg Egyedi az utóbbi időben arra törekedett, hogy feleségé­től elváljon. Úgy okoskodott ugyanis, hogy jobb üzletet csinál, ha elválik fe­leségétől és visszaadja neki azt az egy­millió koronát, amelyet az asszony negy­ven évvel ezelőtt történt házassága al­kalmából hozományképpen kapott, mint­átküldtem a pincér által a mulatozókhez. Vomits Máté hirtelen kiürítette a poha­rakat. azután felemelkedett helyéről és ingadozó lépésekkel az asztalom felé tartott. — Isten hozott, öcsémuram. hozzánk Bácsországba! Gyere, szívesen látunk az asztalunknál vendégül és észre se vészed, mire bácskai színésznek felava­tunk. — igv szólott bizalmas, barátsá­gos hangon és mielőtt még időt enge­dett volna a szabadkozásra. karonfogott és átvcnszoiit magával az asztal társa­ságához és bemutatott barátainak. Hegy ezután mi történt velem, még most. ötven év múlva se tudnám meg­mondani. de a pincérek állítása, szerint ugv leitattak, hogy hajnalban az én Máté barátom két hordárral vezettetett haza a lakásomra. Csak délután tértem magamhoz clkábult mámoromból. így avattak fel engem Szabadkán bácskai színésznek. Sok derűs, szép na­pot töltöttem el abban a szezonban Bácsország fővárosában, ahol egyébként majdnem minden héten megjelent egy tárcacikkein vagy novellám a helyi la­pokban. Csak kicsiben múlt. hogy örökre Sza­badkán nem felejtettem a szivemet. Egy szép. téli reggelen ugyanis illatos levél­két hozott a posta, amelyben K . . . Ilona urleánv tudtomra adta. hogy dél­után három órakor szívesen lát ven­dégül. Természetes tehát, hogv a hízel­gő meghívásnak eleget téve. a pontos időben ielentkeztem látogatásommal. Az úri Leánv közölte velem, hogy puszta női kíváncsiságból kéretett magához, mert személyesen óhajtotta megismerni a lírai versek és tárcák szerzőiét. Az­után elbeszélgettünk szülészetről, művé­szetről és irodalomról, miközben sajnál­kozásomat fejeztem ki. hogy báró Eöt­vös József munkái közül éppen a legér­tékesebbet. a »Gondolatok« cimüt. még nem volt alkalmam megismerhetni. Mintegy kétórai kellemes és szellemes elszórakozás után búcsút vettem a teánytól és családjától, anélkül, hogy is­mételt látogatásra meghívtak vasrv fel-ÍEmes (később Demidor Imre ügyvéd fe­lesége). a jeles drámai szende, egészí­tették ki a női együttest, akikhez Bács Károly hősszerelmes. Szabó Antal kitű­nő iellemszinész (később a pesti Nép­színház művésze). Sz. Kovács Elemér I intrikus: Tóthfalussv Gusztáv operette­­f baritonista és Erczy Ferenc (termetre I nézve a legkisebb, de hangra nézve ko­brának a legmagasabb tenoristáia) csat- 1 lakoztak. 1 Miután egy derék, galambszivü szerb I asszonynál, a városszerte ismert Jeló {néni kcnvérsüíőnőnél. egy szerény bu- 1 torzatu. bubcskcmencéiü. földes szobá­iban elkvártélvoztani magamat, este I bizalommal siettem a színházhoz. Dobo­­jgó szívvel léptem az első jelenetemben I a színpadra. A közönség siri csendben, hideg közönnyel fogadott és csak később melegedett fel Eleinte nagyon megza­vart egy ur hangos társalgása, a szín­padtól balraeső. elsőemeleti páholyban, aki néha a színészeket is hangosan kri­tizálta az előadás folyamán.. De kollé­gáim megnyugtattak, hogv a páholyban ülő ur nem más. mint Volnits Máté. dús­gazdag. bácskai földbirtokos és a szí­nészetnek egvik legbőkezűbb mecénása. Erőt vettem tehát magamon és a gyako­ri közbeszólások ellenére, minden zök­kenő nélkül játszottam végig nehéz sze­repemet. Előadás után fáradtan bementem a »Pest-szálloda« éttermébe, ahol egy félreeső asztalnál szerényen meghúzód­va elfogyasztottam szerény vacsorámat. A velem szemben tevő hosszú asztalnál nagy úri társaság'mulatott sziláiul, vi­dám cigányzene mellett. Éppen haza­felé akartam indulni, mikor az egyik pincér asztalomhoz lépett és tálcán egy tiszta, fehér szalvétával leteritett. bor­ral telt poharat nvuitott át azzal a halk. bizalmas megjegyzéssel, hogv a bort nagyságos Voinits Máté ur küldi. Azt is megsúgta a derék pincér, hogv ezt fenékig ki kd! üríteni azután a salát boromból két pohárral illik viszonzásul átküldeni. Rendeltem tehát magamnak egy meszelv bort és abból két pohárral bátorítottak volna. Ifjúkori könnyelmű­séggel már szinte el is felejtettem a kedves epizódot, mikor karácsony esté­ién egy hordár toppant be lakásomra, aki rövid köszöntés után arauyszállal átkötött csomagot adoft át és hirtelen eltávozott. Kíváncsian bontottam fel a csomagot, amelyből, nagy meglepeté­semre. Eötvös báró »Gondolatok« című könyve került elő kék diszkötésben. Még a karácsonyi ünnepek alaitt fel­kerestem Ilonkát, hogy az ajándékért köszönetemet fejezzem ki és ezen a na­pon kezdődött életem egyik legpoetiku­­sabb idillié, amelynek emlékét _ derese­dé fellel. 76 évnek terhével vadaimon, még ma is mélységes kegyelettel őr­zöm szivemben ... Szezon végén, mikor a társulat fel­oszlott. érzékeny búcsút vettünk mi is egymástól. Néhány évig még levelez­tünk. de azután a rohanó élet. a tér és idő elválasztott bennünket egymástól és utoljára akkor alkalmatlankodtam néki soraimmal, mikor az egvik lapban el­jegyzésének hiúét olvastam és boldog­ságot kívántam neki. Ebben a szezonban ismerkedtem meg Jámbor Pállal, aki a főgimnázium igaz­gatóin volt és »Kiadós«’ álnév alatt ko­rának egyik legkedveltebb, .országszerte ismert poétáin volt. Akkor alkalmaztam én színpadon Suej Jenő »Bolygó zsidó« cimti nagy regé­nyét és a premierre meghívtam Jam-, bor Pált. aki kedvenc tanítványai köré­ben meg is jelent az előadáson és el­ismerését fejezte ki nekem a sikerült dramatizálásért. A felsőbb osztályok növendékei hatalmas cserkoszorut nyúj­tottak fel a zenekarból, fehér-lilaszinü szalagián ezzel a felirattal: »A szabad­kai főgimnázium felsőosztálvu hallgatói* 1 — tiszteletük és szeretetük jeléül«. A koszorú ellicrvadt . , . Levelei szer* tefoszlottak. de a megfakult fehér-lila-; szinii szalagot, megkopott feliratával, hűségesen megőriztem az élet nehéz viharaiban legkedvesebb emlékeim kö­zött.

Next

/
Thumbnails
Contents