Bácsmegyei Napló, 1924. október (25. évfolyam, 269-300. szám)
1924-10-19 / 287. szám
2, T3KCSMEGYEI NAPLÓ 1924 október 19. résztvevő ploitikusokaí s lesni a hireket. Az ucca népe feltűnően nyugodt és csendes. A tanácskozáson a kormányzópártok részéről Davidovics, Kumanudi, Marinkovics Voja, Korosec és SRaJio, a* radikális-párt részéről Jovanovics Liuba. Gynrisics Marko. Trifkovics Marko. Srskies Milán, Uzmovics Milos vettek részt. A tanácskozások közbe" a radikális delegáció egyik tagja autón Pasics lakására ment. valószínűleg, hogy a beteg miniszterelnökkel vadami fontos kérdést megbeszéljen. Hét óráig' tartott a tanácskozás, a melyről semmi sem. szivárgott ki. Hét óra után távoztak a politikusok a királytól, de a tanácskozás eredményéről semmit sem árultak el, valószínűleg nem is jött léire semmiféle megállapodás. A kormánypárti politikusok a palotából a miniszterelnökségre mentek. a radikálisok a pártklubba. Jovanovics Ljuba pedig elment Pasicsot informálni. Radicsék elutazlak A miniszterelnökséget valósággal megszállva tartották az uiságirók. Davidovics azonban feltűnően rosszkedvű volt, s nemcsak nem nyilatkozott, hanem indulatosan odaszólt az újságíróknak: — Nem adok Önöknek semmi felvilágosit dst! Az újságírók erre Korosec-t vették körül, aki azonban szintén nem adott semmi felvilágosítást. A külügyminisztériumban a demokrata-párt vezetői konferenciát tartottak. amelyen a Radics-párt részéről Preflavec. dr. Macsek és dr. Krnjevics vettek részt Hogy mi történt a tanácskozáson, nem tudni. Háromnegyed 8 óra tájban egyszerre felnyílt a miniszteri szoba aitaia. a három Radics-párti kiküldött feltűnően izgatottan kijött s anélkül, hogy bárkivel szóba álltak volna, a miniszterelnökség autóján a pályaudvarra mentek s valószinüleg Zagrebba utaztak. A radikális-párt föltételei Azok a radikális képviselők, akik resztvettek a tanácskozásokon, beszámoltak annak eredményéről a radikális-klubban, amelynek tagjai nagy számban jelentek a párthelyiségben. A kiszivárgott hírek szerint a radikális-párti kiküldöttek végig kitartottak amellett az álláspontjuk mellett, hogy a kiegyezés politikáját folytatni kell és hajlandók is koncentrációs kormányba belépni. de csak bizonyos teltételek mellett. A radikálisok föltételei — hir szerint a következők: 1. Radics nyilatkoztassa ki ünnepélyesen, hogy lemond a további köztársasági propagandáról, azt azonban néni kívánják tőle, hogy monarehistának vallja magát. 2. Minden összeköttetést szakítson meg a III. íníernacionalévai. a macedón és a koszovoi komi té val. Ha a kormányblokk ezekre nézve kielégítő nyilatkozatot . tud kapni Rádióstól, az esetben a radikálisok hajlandók belépni a koncentrációba; a miniszterelnök személyének kiválasztásit is teljesen a királyra bízzák. alti vasárnap délben közli döntését a pártokkal. Ezekután a kormányblokk pártjain van a sor, hogy döntsenek az eléjük terjesztett feltételekről.. A helyzet nagyon nehéz, tigyri Rádiósról van szó. ak*' iirín presszió mellett nehezen fogja megtenni azokat a ki.ielenfákeket, amelyeket tőle követelitek. Az izgalom továbbra ifi rendkívül nagy, miután a váiMg megoldása igen bizonytalan. Politikai körökben remélik, hogy vasárnap megtörténik a dezignálás: vuvy .Davldovies, vagy Jovanovics Ljuba kap megbízást kormányalakításra. Még mindig csak kombinációk A helyzet mai állása mellett tovább folynak a kombinációk arra az eshetőségre, ha a koncentráció nem valósulhat meg. Mind többet beszélnek arról, hogy ebben az esetben nem lehet más megoldás, mint egy parlamenten kívüli kormány kinevezése. A másik lehetőség a ház feloszlatása és uj választások kiírása, amely esetben a mai viszonyok mellett egyedül a radikális-pártnak van esélye arra. hogy a választási kabinetet megalakítsa. Pasics betegsége Pasics Nikola állapota — az esti órákban elterjedt hírek szerint. — lényegesen javult: a délelőtti érvágás szemmelláthatóan jó befolyással volt állapotára. Délután több orvos konzíliumot tartott Pasics betegágyánál. azonban bulletint nem adtak ki. Azt hiszik, hogy az agg politikusnak nagyfokú érelmeszesedése van. ■ A romáé parasztpárt vezérel Radiesrő! Radios hajlandó támogatni Romániát a besszarábia! kérdésben Bukarestből jelentik: Lupu és Madgearu, akik a román parasztpárt képviseletében — mint a »Bácsmegyei Napló jelentette — résztvettek a Radics-párt legutóbbi zágrebi kongresszusán, pénteken visszaérkeztek Bukarestbe. A parasztpárt köreiben rendkívül nagy jelentőséget tulajdonítanak ennek az utazásnak, mely a parasztpárt legújabb külpolitikai orientációjának fontos álló mása. A parasztpárt újabban egész politikáját Besszarábia kérdésére konícenírálta. Vezéreinek az a felfogásuk, hoigv Besszarábia ügyében, melyben ők is teljesen osztják a nemzeti álláspontot, csak a parasztpárt érhet el megnyugtató ered ményt. Éppen ezért a parasztpárt meg akarja győzni a közvó^ményt hogy a létkérdést jelentő besszarábiai probléma miatt szükség van a parasztpárt mielőbbi korm ányrakerülés«re. Limit még nem nyilatkozóiét részletesen zágrebi utjának eredményeiről. Csak annyit mondott híveinek, hogy Radics rendkívüli emhr~ egész Jugoszláviában a legnagyobb népszerűségnek örvend. Lupu és Madgearu beszédet is mondottak Radicsék kongresszusán. Radio» tolmácsolta szavaikat horvátul. Lupu í elmondta azt is, hogy a jugoszláv isajtó általában ellenséges hangon ir Romániáról, bár a horvát és szerb nép is szereti a románságot, de a régi Pasics-rezsim szította az eilen- séges hangulatot. Radics kijelentette a parasztpárt vezéreinek, hogy hajlandó támogatni Pomániál a besszarábiai kérdésben. Radics a moszkvai internacionáléhoz csak: meghatározott feltételekkel csatlakozott, úgy hogy a horvát köztársasági vezér és pártja egyáltalán vem hívei a szovjetrendszer bevezetésének. Lupu most cikksorozatot kezd horvátországi látogatásáról és a parasztpárt parlamenti kampányának is egyik fontos részW» lesz ; annak a bizonyítása, hogy a jelenlegi román kormány alatt meglazuljriak a szövetséges népekhez vezető ^kötelékek is. Lupu szerint a balkáni 'problémák kulcsa a paraszttömegek együttműködése, ami csak úgy lehet eredményes, ha mindenütt a parasztpártok kerülnek kormányra és ! egységes irányítás mellett keresztulviszik akaratukat az egész (balkáni politika irányításában. Az udvarlás magas iskolája Irta: Stella Adorján Ketten ültek a kis vörös szalonban, az asszony pongyolának is beillő kacér ruhában, a férfi sötétkékben. Az asztalon a teáscsészékben párölgott a szőke ital, a kályhában duruzsolt a tűz. Minden úgy kezdődött mint a legszabályszerübb novellában. Az asszony éppen ezt mondta: < — Ne higyje Sándor! Én nem vagyok olyan mint a többi asszony. De Sándor író ivóit és filozófus; egyetlen szenvedélyéért, hogy néha megmonja az igazat, már külömb asszonyokat is feláldozott, mint ez a szőkére festett áldémon. A kijárta az udvarlás magas iskoláját s jól tudta, hogy előírás szerint most ezt kelleti! volna válaszolnia: . — Tudom. Látom. Maga egészen más, mint a többi, maga a tünemény, a csodálatos misztikum, akivel csak egyszer lehet találkozni egy életben. Igen, ő jól tudta, hogy saját érdekében ezt kellett volna felelni. S igy szólt: — Igen, maga egészen más mint a többi, maga a tünemény, aki semmiben se hasonlít a többi asszonyokhoz, legfeljebb abban, hogy a többiek is ugyanezt hiszik magukról, sőt ugyanezt is mondják. Az asszony első pillanatban azt hitte, hogy hókot kapott s csak később eszmélt rá. hogy a vendég gorombáskodott. Hirtelen nem talált alkalmas szavakat. A férfi rendületlenül folytatta: — Két évtized óta figyelem az asszonyokat. Ugyanazt mondják, ugyanazt cselekszik. Mintha az iskolában verték volna a fejükbe azokat a mondatokat, amelyekkel el kell szédíteni a férfiakat. Mint a sakkmesterek: a teória kipróbált húzásait lépik egészen a vegküzdelmig s talán csak a szakításnál, a végjátéknál tudnak egy kis egyéni fortélyt is bevinni a csatába. A no most már kezdte sejteni, hogy jniröl van szó. — Szóval, —- mondta éles hangon ~piaga azt vallja, hogy én ugyanazt mondom magának, mint a többi asszonyok. Enyhén szólva szemtelenség ilyet állítani egy védtelen nőről. A férfi nyugodtan felelt: ! — Most már gorombáskodik is, tehát nincs igaza. Úgy csinál, mint a sakkjátékos, aki előbb hibásat lépett és miután rosszul ál! egy helyes húzással feldönti a táblát. — Tűrjem, hogy sérteget? — Én sértegetem? Isten ments! Csak nem fogom bántani! — De bánt. Közönséges nőnek tart, mint a többieket. Idegesen felhúzta a lábait a fotöjbe. A férfiben még a filozófus is észrevette, hogy kissé' telt, de formás lábikrái vannak. — Kívánatos nő, kár vele vitatkozni, gondolta magában a férfi, de a filozófus és az író már elővett a zsebéből egy árkus papirost. — íme asszonyom, — mondta — itt megszerkesztettem a nő diadalógusát a férfivel. Ha akad egy asszony is, aki ebben a nőben nem ismer önmagára, akkor hiába dolgoztam húsz évig. Az asszony lesújtó pillantással átvette a papírlapot és olvasni kezdte: vPárocszéd a lieson megkezdése előtt három nappal: A nj \'c hig.vje! Én nem vagyok olyan .iáin * t óbb! asszony. A íí.'i: békém mondja? Maga egy tünemény! Ilyen nővel csak egyszer egy életbem találkozik az ember«. Itt megállt egy kicsit az asszony, de az iró erélyesen rászólt: — Folytassa csak kérem! Mint láthatja müvem tökéletes. Az asszony tovább olvasta: »Párbeszéd a lieson megkezdése előtt két nappal: A nő: Mit gondol? Megcsaltam én már az uramat? A férfi: Soha! Soha! A nő: Örülök, hogy igy a lelkembe lát. Magam se tudom miért nem tettem meg. A lelkíismeretem nem vitt rá. És sohse tudnám megtenni . . . A férfi: (bűn volna egy szót is szólni, csak nézi)«. — Tessék csak folytatni, — szólt az iró és az asszony tovább olvasta: »Párbeszéd a lieson megkezdése előtt egy nappal: A nő: Menjen el! Menjen el! Sohse tudnám megtenni, amit maga kivan * tőlem. Maradjunk jó barátok. A férfi: Nem! Inkább sohse lássam. * Mi köztünk nem lehet barátság csak I izzó szerelem . . .« j Az iró itt közbevágott. Megjegyeztem, ’ hogy csak az asszony mondja holtbiztosán mindig ugyanazt. A férfiak közül csupán az Okos férfiak adták azt a rezenszerü választ, amelyet az én ficsurám olyan csodálatosan eltalál. Olvassa tovább! Az asszony folytatta: »Párbeszéd a lieson megkezdése előtt egy perccel: A nő: Mit fog maga gondolni énrólam? A férfi: Hogy maga a világ legdrágább teremtése«. — Tovább, tovább! — sürgette az hó: »Párbeszéd a lieson megkezdése után tizenöt perccel: A nő: Ugy-e megvetsz? A férfi: Imádlak!«. Az asszony gúnyosan összeszoritotta a száját. — Remélem készen van? — Dehogy. Még van egy. Fordítson csak. Az elolvasta azt is: »Párbeszéd a lieson megkezdése után másfél órával: A nő: Egy kérésem van tőled. Mond meg nekem, ha már érzed, hogy nem szeretsz. Hidd el az kevésbé fog fájni, mintha azt látom, hogy elhidegülsz tőlem és nem mered bevallani. A férfi: Megígérem! ígérd meg te is. A nő: Én is megígérem!« Az asszony befejezte az olvasást. — Nos. asszonyom -- kérdezte gúnyosan az iró — most már belátja, hogy ismerem az asszonyokat? A kárminvörös ajkakról gőgösen jött a válasz.-- Lehet, hogy ismeri azokat az aszszonyekat, akiknek a nevében a maga; dialógusának a nőit beszél, de nem is) nter engem. Én más asszonv vagyok í mint a többi. Tőlem nem fogja sohse * hallani azokat a közhelyeket, amelyeket ‘ olyan szellemtelenül megírt. Értse meg i én nem csalom meg az uramat, mert tebbő! lelkiismereti kérdést csinálok. Sohse tudnám megtenni. Maga egy kicsit megbántott engem, amikor egy kalap alá vont a többi nővel. De én megbocsátok. Maradjunk jóbarátok. Az iró íelkacagott. — Hiszen még mindig ugyanazokat íj mondja! S még meri áilitani, hogy maga f más. mint a többi?! Az asszony ideges lett. Felugrott a fotöjből. — Hagyjort! Menjen! Látom, hogy furcsa szándékai vannak velem. Nagyon lekötelezne, ha máskor az uram jelenlétében látogat meg. Az iró még tovább akarta magyarázni az igazát, de nem hallgatták meg. Busán, de némi elégtétellel vette tehát a kalapját és eltávozott. Az uccán eszébe jutott az asszony gömbölyű lábikrája és minden, ami ezzel szoros összefüggésben van. Elővette a dialógust és olvasni kezdte. — Persze, hogy én vagyok a marha — állapította meg a filozófus bölcseségével — hiszen ő folyton azt mondta, mint én előírtam neki. de étt butaságokat fecsegtem össze, ahelvett hogy betartottam volna a saját teóriáimat. Még szerencse, hogy megjegyeztem, hogy ez csak az okos férfiakra vonatkozik . . . Én vagyok az a sakkjátékos, aki ragyogóan érti az elméletet, mégis minden partit elveszít. Szomorúan ment haza a szobájába tovább elmélkedni. Ezalatt a gömbölyű lábikrák tulajdonosa felhívta a telefonon a tenniszbajnokság harmadik helyezettjét. — Ne gondoljon rólam semmit — csicsereste — én igazán nem vagyok olyan, mint a többi asszonv. — Tudóm — felelt a harmadik helyezett — ön egy kiváltságos lénv. Ön egy tünemény. És a harmadik helyezett ebben a pillanatban közelebb volt hozzá mint valaha, hogy első helyezetté váljon . .,
