Bácsmegyei Napló, 1924. október (25. évfolyam, 269-300. szám)
1924-10-12 / 280. szám
12. oldal ßACSMEGYEI NAPLÓ 1924. október T2. — Úgy van. A Nagy Harang és még egy sorozat vállalat vezérigazgatója vagyok. — És tudja ki vagyok én'r — .Golyó ur mondott magáról egyetniást. Apukám, maga tetszik nekem. Nagyon szívesen kinevezem önt a »Lesz gondom magára« ügyosztályom igazgatójává. — Tehát tetszem magának. Én, azonban, nem nyilatkozom ilyen könnyen, önnek nagy híre van. Úgy mondják, hogy tehetséges ember, mondhatni: zseniális . . . Hallom, hogy cs'odát miveit és az egész Homokhegy vidéknek kenyeret adott . . . Úgy tudom, hogy gyáraiban éjjeli üzem is van, menjünk nézzük meg összes müveit. Lent a szálloda előtt Golyó már autóval várta őket. Egy perc alatt kiértek a városból, három perc múlva Homokhegy .munkás uccáin robogott az autó. Végre a gyárak közé értek. Száznyi‘kémény kiáltójelezett fel a felhőkig, hatalmas ivlámpák gyújtottak nappali fényt az éjszakába. Nagy Péter kalauzolta Brozikot, Megmutatott neki mindent. Hajnal felé járt már az idő, amikor a gyár perifériáig jutottak. Itt fogpiszkáló gyártó gépeket készítettek. Brozik fokozódó lelkesedéssel nézett meg mindent. — Köszönöm, elég volt. Hallom, hogy újabb terve is van. — Igen, hajógyárat építek. — De itt nincs tenger . . . — Majd vasúton, gyorsáruként odaszállítom. — Elhiszem ez is sikerülne magának, ön valóban zseniális ember . . . Megveszem magát! Nagy Péter gőgösen nézett fel a pitymaló égre. — Igen! Megveszem magát! — szólt ellenmondást nem tűrő hangon Brozik. — Nincs annyi pénze . . . — Mibe kerül? — Mit jelent az, ha megvesz engem? — Ez a gyár az enyém lesz és megállítom örökre itt a munkát . . . E pillanatban a gyárak szirénái megszólaltak. A szirénák ordítottak, visítottak, harsogtak. Száz sziréna szólt, mindegyik más hangon, de Nagy Péter az őrült kakofóniából a legszebb himnuszt hallotta ki. A szirénák nem hallgattak el, tiz percig okádták a hangot és ez idő alatt a munkások ezrei vonult tak ki az üzemekből, hogy átadják helyüket a pihent uj ezreknek, akik már a kapuk előtt tolongtak. Végre csönd lett. Ekkor Nagy Péter remegő hangon Így szólt: — Meg akarja állítani a Müvemet?! Brozik Messiás csufolkodva nevetett. — ... »Müvemet« . . . Hahaha! . . . Müve? ... Az ember müve! . . . Mi az? . . . Nyomorúság ecetben tormával! ... Eh! nincs időm magyarázni .. . Gyerünk haza és kiállítok egy csekket százezer fontról . . . Nagy Péter méltatlankodva utasította vissza az ajánlatot. — Nonszensz! . . . Lehetetlen! . . . — Talán mégis! Gondolkozzék! — Arról lehetne beszélni, hogy egyelőre kétezer munkást elbocsátok . . . Én mindig szociális gondolkozásu ember voltam. Az elbocsátott embereknek végkielégités jár . . . Brozik Messiás boldogan mosolygott. — Jól van . . . Maga részletekben akarja eladni magát . . . Majd beszélünk róla. (Folyt, köv.) ROSSI JA-FÖNCIERE biztosító- és viszontbiztosító társaság Tűz-, élet-, betörés-, transportbiztositás Fiókigazgatósig: Sabotica, Aleksandrova nlica 4. (Rossija-Fonciére paTota) 6635 Adg világa*) Irta: Hatvány Lajos Az Uj Versek érzés- és tárgyköre él tovább — ha kiszélesülve és kimélyülve is — a Vér és arany-ban és az Illés szekeré-ben. Az Uj versek a kráter, mely a lávát, még forrougva kiveti. A Vér és arany meg az Illés szekerén a végleges formákban való lehűlés. Erre a folyamatra, valamint arra is, hogy ez a folyamat rendszeresen megismétlődik minden eszme-, tárgy- és érzéskörben, Ady istenes verseinek elemzése közben mutatunk rá először. Ami, ha ugyan a formát a lényegtől el nem választjuk, tulajdonképen azt jelenti, hogy Ady a gondolatnak és érzésnek viharmadár-szárnyakkal felborzolt felszinéből mindig és mindenütt, minden érzelemnek mélyen rejlő titkába merül alá. ö nem nyugszik addig, mig a mélyből ki nem halássza az eleven, csapdosó zsákmányt, — minden általánosból a leggyengébbet! Akkor uj lebegés, uj kerengős, uj hullámos vizek felborzolt taréjjá. Uj lemerülés, uj örvénylő mélybe uj zsákmányért. És Adynak uj művészi korszaka nyilik meg. Az Uj versek a bimbó bibora, — a Vér és arany a kinyílt orchideák busdus csodája. Az első kötetnek egymáshoz tapadt motívumai különválnak a másodikban. A kölcsönszólamok, az olcsó jelző-halmozások, Ízetlenségek eltűnnek. Ami két-es volt, az egy-gyé forr. Álca lehull. A kor nyeglesége: secessiós hangulatok, hystériába fajult romantika, kinemesül. A Halál rokona bizonyára a korizlés fölmagasztolása is. A századelő terméketlen hangulatainak köréből való kimenekülés iramai mind hevesebbek lesznek. Baudelaire beteg árnya ellebeg. A Vér és arany és az Illés szekerén minden sorából Ady nagy-bus szeme párja sugárzik felénk. * Tettünk már róla említést, hogy minden egyes kötetnek minden egyes verscsoportját a szerelmes, az istenes, még a politikai verseket is! — az egész kötetnek, illetve az egész költői korszaknak uralkodó hangulatából kell megértenünk. Ez a hangulat, aligha változott az Uj versek óta. Ady még mindég az érintetlenül szűz Teljesedésnek, az alvó királylánynak lovagja, ő még mindég fél a csodától, hogy valóság lehet, mit csak álom festett. S ha valóságban csak egy óráig őrizte a vágyakban megvágyott testett, Ady még mindég az álomlovag, aki vissza se néz, aki fél, aki fut a teljesülés elől: Vár uj lovagot, újabb ezer évet. Az örök, kielégíthetetlen várakozás^ nak ez a hangulata vonul végig a Vér és arany kötetén is. »Én asszonyom be jó, ha bántlak, — várlak, kívánlak«, — ez a sor szinte mottója lehetne a kötetnek, melyben egymásután következnek a Napsugárra váró platánfa, Nyugatról lovagot váró Szent-Margit, a befalazva váró diák s Élet-fa alatt váró Ady Endre nagy írásának poémái. Ez a romantikus epedő kötete, a Halál rokonáé, ki a tűnő szerelmet szereti, ki azt szereti megcsókolni, aki elmegy. Az el nem érhető ábrándokkal örök csatát vivő fiatal ember versei ezek, a várakozásé meg a vágyakozásé, a csalódásé, meg a kiábrándulásé, valahányszor ez a várakozás és a vágyakozás elköveti azt az iniuriát, hogy Teljesülés-be megy át. »Kaiméra asszony serege — Buta valót öldös ahol jár«, — írja a Vér és arany költője, az Özvegy legények tánca, cimü versében, mert a szentséges szent valóság a romantikus ifjak számára búi a való csupán, melyet az álom seregei öldösnek. *) Részlet szerzőnek Ady világa cimü előadássorozatából. Eddig megjelent füzetek: Isten könyve I. Találkozás Istennel II. Viadal Istennel. Szerelem könyve I. Találkozás a nővel. Sajtó alatt: Viadal a nővel. (Wien Pegarus-Verlag. — Megrendelhető minden könyvkereskedés Az a romantikus nyugtalanság, mely Byront és Chateaubriand-t hajtotta minden világokon keresztül, Adyt is elfogja. ! Amidőn Azúr-országban bolyong a Vér és arany poétája, csodálatosabb, azurabb vidékre vágyik. Kék-egü Menton-ból méla Cap-Maríin felé siet, ha odaér, a valóság ki nem elégiti, megint a messziségnek alkonyos, áldott, enyhe csöndjébe, mcssze-messze heverő, szűz, nagy tájak felé viszi soha ki nem elégíthető, örök vágyakozása, ő megy, megy, amíg él, mert sohsem ér cl oda, ahol szépségben megpihenhet végre Oh, élet, milyen nagy és szép Minden tájad, melyet el nem érünk. Minden el nem ért tájad, minden meg nem irt versed, minden sohse csókolt asszonyod! Szépség, csak ami nincs. Szépség, csak ami vágyban van. »Mindég őrülten szépet akarok, — S gyáva kutyaként vágyba halok*, — ezt Ady írja, a Vér és arany romantikus Adyja. Mint ez összefoglalásból nyilvánvaló, az Uj versek hangulata formák és kifejezések uj meg uj változatában jelenik meg a Vér és arany kötetében. Van úgy, hogy érzésben kimélyülve, erőben megduzzadva, — van úgy, hogy az uj változat az uralkodó hangulatnak végleges formája felé való tapogatódzást és nyugtalan keresést jelent csupán. * A Vér és arany Adyja a Lédához irt szerelmes verseken kiviil, egész csomó versbe — hol lyrai, hol beszélyszerü énekbe — a romantikus szerelemről való általános mondanivalóit gyömöszölte belé. Szerelmes motívumok tárai ezek a versek, mintegy szerelmes elméletek, melyeknek gyakorlati alkalmazásai, a fölgyült anyag kirobbanásai az egyes Léda-énekek. Egy-egy vagy pedig egynéhány ilyen összefoglaló vers a cserépbe vetett föld, melyből kibúvik a palánta: a Léda-vers. A Vér és arany szerelmes énekeinek fejtegetője a szerelemhez irt szerelmes költeményeken keresi magyarázatát, hogy azután Lédához irt szerelmes énekekre — szinte-szinte a theoria után a praxisra — térjen át. • Ady nem született epikus költőnek. Dramatikusnak sem. Mégis van úgy, hogy lyrai mondanivalóját epikus vagy elcsenevészedett drámai formában jeleniti meg. Ez a megjelenítés csupán egyetlen jelenet, nem egyéb. Egyetlen jelenet gyors vázlata. A meggyalázó teljesülés kiábrándulását mondják a Vér és arany dalos beszélyei: fél-dráma, fél-lyra, elnagyolva fölvázolt rögtönzés mindahány. Nóta a halott szűzről. Athénben kikeletkor Hajnal-órán, a réten, (Ihaj, evőé Tavasz Halott szüzet találtak). Szép volt még, mintha élne, Kemény mellén virágok (Ihaj, evőé Tavasz) így kell szépen meghalni. Nem akarok a ceruza hegyéből kisietett soroknak nagy képüsködö magyarázattal különösebb, mélyebb jelentőséget tulajdonítani. Mégis fel szeretném hívni olvasó-hallgatóim figyelmét arra a tavaszi iideségre és könnyedségre, melybe Ady a íoszladozó halott szűznek képét befoglalja. Ennek a halálnak nincs középkbri réme, Evőé, — hellasi halál, tavaszi halál, kemény mellen virágos halál, mely szép, mint az élet. Egy kószáló poéta Arra vetődött épen (Ihaj, evőé Tavasz) S faragta ezt a verset. »Elszeretted előlem Ezt a szép ismeretlent, (Ihaj, evőé Tavasz), Jól tetted, hogy megölted«, Amilyen ókori-hellasi a vers keretje, oiy romantikus-modern a kószáló poéta négysoros epiíhaphiuma, mely épenséggel nem lehel hellasi érzést. A görög költő nem fél a beteljesüléstől. Ez a kószáló poéta ellenben az élő valóságnál jobban szereti a halálnak legmegszépitőbb messzeségét. Az álmodozó szerelmes, ez a leggonoszabb önző, halált kíván a- kedvesnek, csak azért, hogy ábrándjainak valóságban való beteljesülése föl ne horzsolja a lágy ábrándozások lehetőségét. .4 platán-fa álma. Valahol holdas éji mezőn egy fa előtt áll a költő. Nem akácfa, nem fenyőfa, nem a magyar vagy pedig a külföldi irodalomból ismert fa, hanem egy bizonyos fa ez a fa, melyet Ady ott és akkor látott: platán-fa. Ebbe a platán-fába képzeli bele magát Ady Endre, illetve azt képzeli, hogy az álmok-vitézét a Nap húga, a hold megidézte s ebbe a platánba varázsolta belé: A Nap húga zöld szemű lány (Kit imádnak álom-vitézek) Megszánt egy holdas éjjelen És megigézett. A német romantikus álom-vitéz, a holdnak kóros barátja sem mondhatná remegtetőbben, sejtetőbben a maga kedves égi testét, mint Ady, aki a holdat a Nap húgának, zöld-szemú lánynak mondja. Magyar Írásban először csendül föl a mystikus zöld-szemű mesehangja. (A Nap húga formájára kélt a Szivárvány ftaicító-nak kevésbbé szerencsés szó-összetétele: ama ielhó-hugokról, kik a szivárvány szent színeit iszszák föl.) * Két lábain elhült s szétbomolt Gyökerekként a mélybe szállva S itt állok a fehér mezőn Mint árva piatán-fa. A Metamorphozisok modern könyvéi bői való strófa ez. Lehet, hogy Ady emlékezésének mélyeiben is élt az ovidiusi iskolában tanult classicus vers, mely Daphne elváltozását mondja. De 1 a classicus elváltozás csudája a fehér mezőn, a holdas fehér mezőn realitást s egyben kísértetiességet, kísérteties, hátborzongató valószerüséget kap. Girhes, szomorú derekam Szökkenve büszke lombot ontott, Lombom a felhőket veri S elhagytak a gondok. Az Uj versek tétován személytelen, festőietlen jelzői helyett ime erősen személyes, e tárgyból lelkezett, a látományból kikelő jelző. Az éjszakai platán víziója, ez a girhes, szomorú derék, mely szökkenve veti büszke lombját s úgy rémlik a felhőket veri. Állok: várom a Nap húgát Némán a nagy éji mezőben S koronámról hull a levél Zörgőn, busán, rőten. Aki mindég csak vár, a csodát várja, a beteljesülést, az álom-vitéz örök várakozásának, az ifjú Adynak, a him-Bovarynak, a féríi-Nórának, a tétlen, spleenes romantikusnak színes széles képe, fehér mezőn, ez a néma platán-fa, melegről zörgő, bus, rőt lombok, az éle) bus, rőt napjai lehullanak. ZONGORÁZIK ? Megjelent az uj Moravetz sibuml HEGEDÜL? Megjelent az uj Moravetz album: CIMBAI.MOZIK? Megjelent az uj Moravetz album! FÜVOLÁZIK ? CS.AR1NÉT0T vagy MANDOLINT JÁTSZIK? Megjelent az uj Moravetz album! Minden hangszerre külön kiadás készült. Mindenütt kaphatók.