Bácsmegyei Napló, 1924. október (25. évfolyam, 269-300. szám)
1924-10-12 / 280. szám
1924 október 12, BACSMEGYEI NAPLÓ 11. oldal Könyv a könyvekről vagy az érthetetlen költőkről A költő maradék nélkül benne van a munkájában; csak a dilettáns az, aki ir is és azonkívül él. Személyi adatok, egyéni körülmények érdekesek lehetnek, de nincs az a lelkiismeretes filológiai munka, mely pld; arról az egyszeri jelenségről, melyet az emberiség Shakespearenak nevez. annyit hozhatna a napvilágra^ mint amennyit annak a drámái, eposzai és szonettjei megvilágítanak. Mi az értelme akkor azonban annak, hogy egy költőről írjak, mikor magáról a lehető legtöbbet az a költő mondja el épp a müveiben? Értelme lehet, ha munkám célja egy költőnek a helyét, a jelentőségét abban a nagy összefüggésben megkeresi, mely összefüggésnek az emberi szellem történetének a neve; értelme lehet. ha magam is művész vagyok, aki azonban nem közvetlenül a saját tartalmait fejezi ki. hanep. mint a misztikus, a már megformált valóságok jelentésében leli fel önmagának a kifejezését. Gáspár Endre azonban Kassák Lajosról irt tanulmányt: Kassák Lajos, az ember és munkája címen. Minthogy élő költőről vani szó. nem lehetett az a célja, hogy tanulmánya tárgyának történetfilozofiai helyét mutassa meg. mert a jelen történelmi funkcióját csak a jövő fogja felismerni: a jelennek csak az a lehetőség jutott, hogy saját feladatait meglássa — úgy. ahogy a reformáció hősei bizonyos értelemben nem tudták, mit tesznek. — mig ma. a történelmi távlatban tudjuk, hogy mit tettek. A jelen íelodatai okozatok; és az okozatok megint okká válnak — honnan jöttem, mit akarok. azt tudhatom, de nem tudhatom, hogy igazában hova megyek. A szándéknak az elsőbbséges nemcsak erkölcsi szférában igaz, mint korlát fennáll a történőiéin világában is. — Gáspár az említett második csoportba se tartozik: nem az essayista lyrikusok közül való. De akkor viszont mi az értelme, hogy valaki könyvet írjon valakiről; aki költő, ilyen címmel: az ember és munkája? Hiszen ha költő akkor nem kell hozzá közvetítő, ott vannak a munkái. És mégis: Gáspár könyve jó könyv. okos. világos és tanulságos. Az újabb magyar irodalomban ez a második eset. hogy könyvet írnak kortárs iró mellett. Lukács György irt annak idején' egy könyvet Balázs Béláról1, azoknak, akiknek nem kell. A magyar szellemi életben meg volt ennek a könyvnek a szükségszerűsége. A Nyugat »Vér és Arany« kulturszóval szemben, a naturalista és dekadens forradalmisággal szemben Balázs költészete volt az egyetlen, mely az esztétikai kultúra forradalmát maga mögött hagyva, a magyar irodalomban páratlan metafizikai világképből, egy belső centrum egységéből látta és formálta a világát költészetté. Lukács György, a filozófus Balázs Béla ügyében az ügyet védelmezte: könyve polémikus, bizonyít és védelmez és — ami viták hevében még Lukács Györgygyel is megtörténhetik — nem egyszer túllőtt a célon. Gáspár .könyve nem polémizáló könyv. És ez erény, mert Kassákról van szó. aki ellen és .aki mellett annyian és oly sokféleképpen vitáztak. És nem is veszíti el. egyszer se. a mértékét. A tanulmánynak az értéke, hogy megtalálta a helyes utat céljához. Ö maga bangsu-1 lyozza. hogy a költő tartalmai sehol másutt olyan egyértelműen nem élnek. mint munkájában. És ha már most ő Kassákról ir tanulmányt, nagyon helyesen nem él az olcsó esz-f közökkel, mint amilyen az volna, * hogy Kassákról, az »emberről« szólva elmondja: kovácslegény volt. itt és itt éhezett és »fütyült, mikor már sipolt a melle« — mert nem ezt érti Gáspár az ember alatt, nem a »milieu«-t, hanem az embertartalmat. A költőben él az .emberiség lelkiismerete — Gáspár ezt másképp mondja, de most én írok viszont Gáspárról — és ahogy az egyes emberek nagy lelki züllöttség idején nem értik, nem is hallják a saját lelkiismeretüket, ma az egész világ abban az állapotban él. mikor a saját leikével való közvetlen viszony aláterült az empirikus kényszerűségnek. Mindenkor ilyen korokban léptek fel a kommentárok. Azoknak a zsidóknak, akik Mózes után mentek a sivatagban, akármilyen lázongó nép is. nem kellett magyarázni a szent könyveket, beszéltek azok magukért. És a görög tragédiákat se kellett magyarázni — csak sokkal később, mikor már nem volt publikumuk. De mi az oka annak, hogy költők, akik anynyira maiak, mint Kassák, szintén kommentátorra szorulnak? E sorok írója a világ minden dolgát máskép látja, mint Kassák Lajos, ami azonban nem akadályozza abban, hogy elismerje Kassák Lajos egész speciális költői nagyságát. Ehhez pedig nem kis réseiben Gáspár könyve segítette hozzá, mert ez a könyv tesz figyelmessé rá, hogy Kassák mai költő. Olyan értelemben mai, hogy kétségei, fájdalmai, reményei, öntudata, egyszóval: egész embertartalma azonos annak a kornak magáról való öntudatával, melyben él. Vannak költők 1924- ben, akik lelkileg 1600ba tartoznak és a nagyritka összetalálkozások közül való az, mikor valaki 1924-6. Tárgyalások Nagy Péterrel Golyó Ábris szomorúan baktatott Városunk föuccáján. Régi énjéből teljesen kivetkőzve, lelkileg egészen pőrére vetkezve: könnyezett. Eddig könnyű volt a helyzete. E történetből csak annyi látott napvilágot, amennyit ő engedélyezett. Golyó eddig tetette magát. Cinikusan elhalgatta, hogy Csörsznébe halálosan szerelmes. Reménytelenül... Tehát Golyó könnyezett... Nem gondolt ő most Brozik utasításaira, inkább azt tervezte, hogy a rendőrségen jelentést tesz Brozik világfelforgató tervei ellen. Okosabb gondolata támadhatott, mert boldog mosolyra derült arca. Gyors cselekvéshez látott. Megvásárolta a hermelinhez való harisnyát, a Színházi Életet, melybe a következő levelet csempészte: »Hermelines rabnö! férje holnap reggel Párisba utazik. Ha akarja, két nap múlva a lakására szöktetem. Jelige: két nap alatt meggazdagszom«. Nem sokat tétovázott, visszament Brozikhoz. Mindent és mindenkit a régi rendben talált. Brozik háttal Csörsznének. Csörszné pirositóval kezelte ajakát. — Maga az Golyó? — kérdezte Brozik és programszerűen nem fordult hátra. — Igen, jelenteni jöttem, hogy Nagy Péterrel egy óra múlva tárgyalok. Tisztelettel kérdem, hogy kedvező eredmény esetén ma este ^vezessem ide? — kérdezte Golyó, közben . Csörszné kezére játszotta a harisnyát, az újságot és a levelet. — Éjfélig várom . . . Mig a két férfi tárgyalt, azalatt Csörszné elolvasta a pár soros írást, a hátlapján rögtön megadta a választ és azt a jelentést tevő Golyó markába nyomta. Golyó ügyes volt, az asszony ben nem érzi magát idegennek, hanem épp ellenkezőleg: otthon van, mert csak fokozati különbséggel, azzal a fokozattal, hogy ki is tudja fejezni, osztja korának érzésit, reményeit, erejét és sötétségét. Kassák szavával: »benne az ő kora válik aktívvá. Mert csak meg kell nézni a mai Kassák formáját: a képeknek és szféráknak teljes káosza, az öszszefüggés nem egy értelmi, nem is érzelmi harmóniában, hanem éppen magában a káoszban rejlik, amit IGáspár a Kassák szavával: világérzésnek mond. Akik nem értik, azért nem értik, mert túlságosan hűen fejezi ki őket; szinte kegyetlenül mai a Kassák költészete és ha egyszer már publikuma lesz — publikuma, nem egy szekta, hanem úgy, bogy közérthetővé válik — akkor már nem lesz aktuális, mert az évek elmúlnak. Kassák nagy költő, de nem akar időtlen költő lenni. Ez a »nem akar« azt jelenti, hogy csak ilyen tud lenni: és amint senki se próféta a saját hazájában, senki se költője a jelennek, áld nem más. mint a1 jelen kifejezése tartalomban és formában. Politikában a jelenre csak a jelen szükségletei ható erők; de a művészet utópikus, nem úgy, hogy a jövőbe mutat, hanem úgy, hogy mindig uj tartalmakkal az állandót mutatja. Gáspár Endre tanulmánya minden figyelmes olvasót el fog vezetni annak a rendkívüli költészetnek a megértéséhez, amit Kassák teremtett és teremt. És egyet meg lehet még tanulni Gáspár könyvéből, valamit, amit kevesen tudnak: hogy kell jól olvasni. A könyv Bécsben, a Fischer Verlag kiadásában jelent I kisujját pillanatokon át marka húsos ölében szorongatta. Amint távozott, mindjárt az ajtó előtt, elolvasta Csörszné válaszát. Az aszszony ezt irta: »Halálosan szerelmes vagyok Brozikba. Könyörgöm magának, szóljon a rendőrségnek, hogy tartson razziát még ma éjjel a szállodában. Legyen botrány! így akarom Brozikot magamhoz láncolni. Kérem legyen a segítségemre«. Golyó rezignáltan botorkált el a lépcsőkön. De az uccán kiegyenesedett. Merőn nézett az emberek közé . . . Ekkor meglátta Nagy Pétert. Eléje lépett. Meghajolt előtte és igy szólt: — Fővezér ur! engedélyezne itt az uccán egy percnyi kihallgatást. — Üzleti ügybén? — Azt hiszem . . . — Csak a központi irodámban. — És ha magánügyben esedezem?... — Miről van szó? — Mondjuk ötvenezer angol fontról... azt hiszem annyi jár önnek. — Nem fiam, maga téved! Nekem százezer font jár. — Ennyit nem ígérhetek ... de . . . talán . . . Nagy Péter Golyó Ábrisba karolt és sétára indult vele. így gondolkozott: Golyó bolondokat beszél, tehát meg kell hallgatni. Jól tudja, hogy az ő szavait is bolondságnak tartották és mégis tettek lettek belőlük. Karonfogva sétáltak, aztán együtt vacsoráztak. 7., Csörszné, az elleni orr adalmár. Golyó Ábris távozása után Brozik Messiás igy szólt Csörsznéliez: — Szépséges hölgy, köszönöm a fáradtságát, legyen kegyes vonuljon viszsza a szobájába. Ma nem dolgozom tovább. — Azért én itt maradhatok? . . . Szeretnék itt maradni — szólt Csörszné melegen, hízelkedve — Már megkértem önt és megint kérem, ne szóljon hozzám. — Bolond! — durcáskodott az aszszony. — Igenis, itt maradok, igenis itt maradok! . . . — Nem lehet! — Igenis itt maradok egész éjszakára. Mit tehet ellene? Szeretek magával lenni. Szeretem, hogy njegaláz, ahogy még asszonyt nem aláztak meg. — Nem alázom meg ... Én is ember vagyok, de ismeri szent célomat... Értse meg! maga a világ tiz legszebb asszonya közül való, én forrok, didergek magáért, de itt ülhetne száz éjszakán, mégsem néznék hátra . . . — Akkor mindegy, itt maradhatok. — Nem maradhat . . . Könnyen meglehet, hogy razziát kapunk . . . Városunkban a rendőrség résen van. Bolondság volna veszélynek kitenni magát, Csörszné kacagott. — Razzia?! . . . Nem félek a razziától .. . Várom,a razziát. Érti? ... És hogy addig sem unatkozzam, ezennel kiugróm a hermelinből. És Csörszné megtette. Kiugrott a hermelinből, sőt rezerváltságából egészen kilépve, Brozik elé ugrott . . . Brozik szemvillanat alatt az Íróasztalra kapta le a fejét és nyöszörögve rcbegte: »Elvonás . . , Elvonás ... Elvonás«. De Csörszné nem hagyta magát a dologról lebeszélni. A férfi mellett termett, föléje borult és forró kis kezeivel megsimogatta az arcát. És amikor a sok forró puhaság sem használt, belemarkolt Brozik hajába és úgy próbálta feltépni az íróasztalról az odaszegezett fejet. Borzasztó ezt a helyzetet elképzelni: A gyönyörű, meztelen asszony hajánál fogva ráncigálja a hónapok óta nemiéhségszírájkot rendező férfit. A szoba tele volt villamossággal, az idők méhének zsengéje veszélyben for-, gott . . . Talán megint eljö az a pillanat, amikor az emberiség sorsa tijra megbukik. A szoba benépesül százezer éves múlt Sok nagy buktató pillanatainak emlékeivel . . . Igen, mindig igy volt, va-| lahányszor az emberiség sorsán változtatni akartak ... A nagyot akaró férfi1 üstökébe belemarkolt mindig a hatalmas nő . . . Az egész világ szívverésének meg kellene állni, és visszafojtott döbbenés-i sei várni . . . vajon ... jaj! íelráncigálja-e az asszony a munkaasztalhoz fagyott fejet? . ; . ... De nem ... az Ember százezer év múlva, végre, győzött . . . Az Ember először győzte le az anyagot! Brozik feje belegyökerezett munkaasztalába és a friss gyökereket patakzó könnyeivel öntözte örök életre . . . A könnyek elfolytak az asztalon és az asszony vad őrjöngésében is meglátta a kúszó könnyereket . . . Elengedte férfi fürtjeit és a maga könnyeit is be-' lesirta a férfi-sirásba, aztán kisujját a1 könnybe merítve irta: »Bocsásson meg . . .« Lábujjhegyen tűnt át a másik szobába. A férfi felemelte a fejét és az íróasztalon meglátta az írást. Kínosan jajgatva nevetett és hangosan, fájdalmasan beszélt: — Jaj! nincs rettenetesebb az asszonyi bocsánatkérésnél ... Jaj! gyilkosabb az a legszebb dalnál, a legmüvészibb szobornál, a legnagyobb írásnál! így beszélt csodálatos fájdalmu hangon, és könyökével letörölte az írást. De ez nem volt elég neki, a kályhából szerzett hamuval felszórta a könnyes írás helyét. * Éjféltájban kopogtak az ajtón. Brpzik kimerültén hevert a pamlagori, de a megbeszélt jelre felugrott és ajtót nyitott. Golyó Ábris Nagy Péter társaságában jött cl. Brozik utasította Golyót, hogy béreljen autót és a szálloda előtt várjon . . . Amint magukra maradtak, igy beszél-I gettek egymással. — ön a Nagy Harang vezérigazgatója? -meg. Sinkó Ervin. Messiás — Nyárvégi rege — Irta: Radó Imre III.
