Bácsmegyei Napló, 1924. október (25. évfolyam, 269-300. szám)
1924-10-12 / 280. szám
10. oldal, BACSMEGYEI NAPLÓ 1924 október 12, Hányban is meg vannak a könyvtárunkban, nem veszi ki onnan senki. Nem alapos tehát az a becses aggodalma, hogy esetleg deficittel járhat a fölolvasása, amely igen jótékony hatással lehet tisztelt müveinek a kelendőségére még esős időben s abban az esetben is, ha a fölolvasás napján nálunk véletlenül disznóölés fordulna elő. Ha hőn óhajtott személyes jelenléte csak tiz előfizetőt Hoz önnek a becses konyhájára — de hozhat többet is! —, már megtérül a réven, amit esetleg elveszt a vámon, stb. Erre azt kérdeztem az elnök úrtól, vájjon hány előfizetőt garantiroz a t. választmány, ha elfogadom a megtisztelő meghívást? Mire az alábbi levelet kaptam: Amint már volt szerencsém közölni, választmányunk nem kezeskedik semmiért. Választmányunk lelkesedik, s a le!kedés,e átszáll a kör összes tagjaira. A választmányunk remél, s a reményében, reméljük, nem fog csalatkozni. S ez többet ér mindem kezességlevélnél. Kénem, tessék végre határozottan nyilatkozni, számithatunk-e az idejövetelére, annál is inkább, mert más ajánlataink is vannak, s nem szeretnénk udvariatlanok lenni Ngodnak az érthetetlen habozása folytán: olyan, szintén kitűnő tollú (hevesebben: kitűnő irályu) Író urakkal szemben, akik szerencséjüknek tartják, ha intelligenciánknak a becses körében garancia nélkül is tarthatnak fölolvasást. Ez a határozott föllépés s a vidéki intelligenciának az a meggyő ző kulturereje, amely e levélből hóditólag szólt hozzám, imponált nekem. Szégyeltem is magam. Hogyan? — mások minden akadékoskodás nélkül olvasnak föl e derék olvasókörben, és én kicsinyes föl tételeket szabok? Beláttam, hogy uzsorástermészetü kapzsi árdrágító vagyok, aki biztosíték nélkül nem volt hajlandó olyan kulturmunkára. amelyet olyan írók, akiknek szintén jő tolláik vannak, s talán még jobbak is az enyéimnél, szívesen végeznek el. Közöltem hát az elnök úrral, hogy megadom magam, vakon hiszek a választmányi tag urak reménykedésében s a kedvező konjunktúrákban, annak idején rájuk bízom a honorárium megállapítását s elfogadom a fölolvasóesí jövedelmének az ötven százalékát, akár nagy összeg lesz az, akár kicsi. Egyszersmind kitűztem a fölolvasásom napját 1945 október 12-re. Ne mondhassák, hogy nem hagyok elég időt az előkészületekre. Heuréka! Kiugorván a kádból. Archimédesz egyenesen az uccára szaladt, nem birt magával. Az első ember,i aki szembejött, volt osztálytársa. Apollonimsz. jelenleg hivatalnok az Athén - Alexandriai Kereskedelmi Banknál. .— Heuréka! — ordított Archimédesz. — kérlek szépen, mit szólsz hozzá? Minden vizbemártott test annyit vészit súlyából, amennyi az általa kiszorított viz súlya. Most jöttem rá! Apolloniusz komolyan nézett rá. — Sag’ schon! — jegyezte meg aztán görögül. — Bár inkább ezt tudnám mennyit vészit súlyából a Salamis-részvényem, ha Kontreminoszba megyek. Szólt, legyintett és odébbállt. — Ostoba állat! — lihegte a tudós. — Hitvány csőcselék! De honnan is tudná a boldogtalan, hogy felfedezésem, mely uj korszakot nyit meg a természettudomány történetében. mit jelent, mily fontossággal bir! Megyek és melegiben elmondom Lepidosznak, a Ptolemaeus-Akadémia elnökének! Az elnök szívesen fogadta Archimédeszi Meghallgatta a tételt, öszszehuzott szemmel bólogatott, kijelentette. hogy a dolog nagyon érdekes. efféléről volt ugyan már szó. ha nem is ebben a formában — felsorolta mindazoknak az akadémiai tagóknak nevét, akik foglalkoztak a kérdéssel. Megígérte, hogy össze? hívja a kongresszust, ahol vita tárgyává teszik, mint felmerült lehetőséget s a Tudományok EnciklopédiáTiszamenti mozaikok — Kiküldött munkatársunktól — A vajdasági magyarság élete a sápadt és szeszélyes és speciális magyar folyam partján maga is szeszélyesen folyik. Küzdelem, lemondás, igények leredukálása — hallatszik ki a sürü panaszokból. A hétköznapok szürke homokja egyhangúan pereg le a türelem homokóráján. És a tiszai magyarok mégis kedvvel élik az életet. Tudnak, mernek és akarnak élni. A tíszamenti magyarság életéből kiragadtunk néhány érdekes részletet, magyar sérelmet és önmagától megorvosoit panaszt. Most, hogy lehet újra magyar mozgalmat csinálni, kisebbségi problémákkal előhozakodni, nem lehet közömbös senki előtt a magyar faj pulzusának lüktetése. A kivándorlások mérlege A délamerikai kivándorlási láz talán sehol nem volt olyan pusztitó, mint a tiszai földmunkások között. A lázbahozó igéretföldje itt szedte áldozatait a legdühösebben, itt zsákmányolták ki -az ügynökök a hiszékeny falusi lakosságot a legszervezettebben. A tiszamenti kivándorlás valóságos rendszerré fejlődött, legális külsőt nyert. Orvosok, ügyvédek vetették rá magukat az emberhusszállitásra, sőt^egy szentül ügyvédjelölt nem átallotta a martonosi magyar nincsteleneket utolsó garasaiból is kiforgatni a kivándorlás közvetítésével. A kivándorlás nem ment ötletszerűen. A kényszer, a nyomor vitte rá a magyar fajt erre a lépésre. Előttünk, akik ott jártuk a falvakat és hallgattuk a panaszokat, feltárultak az igazi okok. A tiszai magyarságot kizsákmányolták a nagybirtokosok és kisemmizíe az agrárreform. Aki nem vándorolt ki, azokat a bélyei uradalom autókon száguldó urai szedték össze és használják ki munkaerejüket, — Horgostól le egészen Becséig. Inaszakadt férfiak, sápadt aszszonyok, éhes gyerekcsapat fogadja itt az utast. Meg kell végre állapítani, hogy itt a Vajdaságban csúnya játék folyik a magyar földmunkásokkal. A beljei uradalom. cukorrépatermései sok magyar munkás éhségén és véres verejtékén duzzadt fel. A kivándorlás a nyár dereka óta stagnál a Tiszamentén, de csak azért, mert aki tehette odahagyta már szülőföldjét. Nyolcszáz család elvesztésével zárult a kivándorlás első fölvonása, amihez a községeket környező tanyák is nagyszámmal járultak hozzá. Macedóniába csalogatják a martonosiakat A magyar földmunkások szomorú sorsa egészen uj fázishoz érkezett. A tiszamenti magyarság már a földreform kezdetén kérvényekkel és deputációkkal ostromolta meg az agrárreform minisztériumot. Földet kértek és kisebb parcellákban házhelynek való telkeket. A kérésre azonban csak Ígéretekkel feleltek. Az idén májusban végre pozitív elintézés is érkezett. Martonos község jegyzője értesítést kapott, hogy a falu lakossága földet kaphat — Macedóniában. Néhány elkeseredett jelentkezett is. A többiek lemondtak a veszedelmes expedícióról, később a jelentkezett néhány család is visszalépett a hosszú és bizonytalan úttól. A macedóniai verbuválás tovább folyik a Tiszamentén. A magyar földigénylőknek csak ez a verbuválás jut a földreformból. Pusztulnak az iskolák A szinmagyar vidéken az iskolai vijában kijelölik megfelelő helyét. Éhez persze idő kell. — De én mingyárt megmutatom, ha akarja, — mondta Archimédesz. — Van itt egy kád valahol? Az elnök finoman mosolygott. — Fölösleges. Engem az ilyen gyermekes dolgoké mint a vizben való pancsolás mindenféle tárgyakkal. nem érdekel. — engem a Tudomány érdekel! Egyébként pedig nem szoktam fürdeni. Archimédesz kedvteienül ment el az Akadémiáról. Útközben találkozott Hexamosz-szal. az ifjú költővel, aki munkatársa volt a »Poesia«. című futurista szépirodalmi és kritikai folyóiratnak. Elpanaszolta neki a dolgot. Hexamosz valósággal dühbejött. .— Persze, ha ilyen ostoba vagy és nékik hiszed el. a vén vaskalaposoknak! Mit gondolsz, megértik azok az Újat, a Bátrat, az Úttörőt, a Holnap Lovagját, a Holnap Eszméit! Add ide azt az izét. azt a dolgot, majd beviszem a szerkesztőnek! — Mit adjak oda? — Hát azt a verset . . . — Nem vers az. kérlek, az egy izé . .'. egy felfedezés . . . még nincs leírva . . . — Mát ird le és küld be. Ezzel elrohant. De Archimédesznek szöget ütött a dolog a fejébe. — leírta egy mondatban felfedezését és beküldte a népszerű folyóiratnak, ahol az rövidesen meg is jelent. A következő számban lelkes cikk jelent meg Hexamosz tollából, amelyben szerényen hivatkozott rá, hogy övé az érdemi amiért ezt a szonyok is a legmostohább sorsban tengődnek. A névvegyelemzés ma sem szűnt meg. Az óbecSei polgári iskolában nem engedélyezték a magyar tagozatú osztályok fenntartását. A molwli polgári iskolában ismételt és megindokolt kérés ellenére sem nyithatták meg a magyar osztályokat. A zentai gimnáziumban nem respektálják az uj kormány iskolarendeleteit. A magyar tagozatról kirekesztett diákok kénytelenek sorra kimaradni az intézetből és tanulmányaikat nem tudják folytatni. Sztárakanizsán két kültelki iskolában évek óta nincs fűtés, a termekbe beesik az eső. Nincs pénz, mondják a megjavittatására, ugyanakkor pedig hatalmas és jól felszerelt dobrovoljác iskolát állítanak fel, Még mindig garázdálkodnak a felelőtlenek A hírhedt felelőtlenek a tiszamenti magyarságnak is mindennapi vendégei. Zenta volt a felelőtlenek központja, ahol a közelmúltban halálos kimenetelű verekedés koronázta meg az uralkodó közállapotokat. Idő, hely és aktivitás szempontjából nem volt különbség Horgos, Martonos, Kanizsa, Ada, Mohol, Péterréve és a két Becsén sem. Magyar müH kedvelő előadás, vagy társas összejövetel alig kerülte el a botrányt. A hatóságok próbálkozásai hiábavalónak bizonyultak. A felelőtlenek győzelmet arattak a hatóságok felett. Az uj kormány hivatalbalépése óta ezen a téren határozottan érezhető a javulás. A tiszamenti kocsmai politikusok megszelídültek, a felelőtlenek kezdenek felelősek lenni. A felelőtlenek letörése mindenesetre lényeges nyeresége a tiszamenti magyarságnak. Ez a néhány kiragadott részlet is szemléltetően bizonyítja, hogy a néma tiszamenti magyarságnak vannak sérelmei és problémái. Problémái és sérelmei, melyek annál súlyosabbak, mert homogén magyar tömeg áll mögöttük és \árja feszült keserves figyelemmel a sürgős megoldását bajainak, melyek mindjobban rásulyosodnak és megbénítják az egész életét. Mesterházy Ambrus, fiatal lángészt felfedezte Aztán rátér a Tétel méltatására. Kifejtette, hogy tömörségében és kifejező erejében az Uj Költő felülmúlta elődeit — különösen a rövid remekmű második szakával, ahol »a kiszorított viz súlya nyom!« szavak valami csodálatosan szépen zengenek és tökéletes hatásban simulnak a »Minden vizmártott test . . .« kezdő sorokhoz. ha valamiben kifogásolható az egész, az mindössze annyi, hogy a költő a régi. rimes modorhoz ragaszkodott. amikor felhasználta, a »test« és »veszt« szavak összecsengését — az ilyen úttörő lángészhez, Archimédesz. aki nem a Tegnap elavult eszméit szólaltatja meg, hanem a Holnap igéit zengi, méltóbb lett volna a szabad forma, igy valahogy: »minden vizbemártott test. a súlyához annyit nyer!!!« Archimédesz csodálkozva olvasta a szép méltatást, kicsit vakarta a fejét, aztán felkereste Ilexamoszt. — Kérlek szépen, — mondta neki —■ nagyon érdekes volt, amit rólam Írtál és arról, hogy én milyen lángész vagyok. De ami magát a Tételt illeti, azt hiszem, kicsit félretetted a dolgot. Tudniillik . . . először is kérlek . . . ami azt illeti, hogy uj eszme, meg izé, hogy a jövő zenéje .. . hát kérlek, az igaz, hogy erre a dologra én jöttem rá először, de végeredményben maga a dolog nem olyan soha nemlétezett valami, ahogy irod . . . ugyanis a vizbemártott test eddig is, mindig is annyit vesztett a súlyából . . . csak éppen nem tudták eddig róla ezt a dolgot .. . ahelyett nem írhattam azt, hogy nyer . s s bármennyire jobban illenék az egyéniségemhez, ahogy te kifejtetted ... Hexamosz elkedvetlenedve nézett rá. — Mit beszélsz, kérlek? Ez a dolog már megvolt? Hát nem te találtad ki? — Pardon — nem én találtam ki, csak én fedeztem fel. — erről van szó. Es- nem is rólam van szó. hanem arról, hogy minden vizbemártott test ... Hexamosz indulatosan ugrott fel: — Ugyan kérlek, hagyjál már békén azzal et vizbemártott testtel!! .. . Én azt hittem, olyasmi! hoztál, ami eddig még nem volt... Honnan tudhattam, hogy ez már régen úgy van . . . hogy. már azelőtt is annyit vesztett . . . Na. szépen blamáltam én magam veled!! . . . Kénytelen leszek miattad otthagyni a lapot, te — te plagizátor! Archimédesz kétségbeesetten rohant el a szerkesztőségből. Felrohant égy szikla tetejére és a járókelőknek ordítozni kezdett, mint a félbolond próféták. — Hallgassatok rám! Minden vizbemártott test annyit vészit súlyából. amennyi a kiszorított viz súlyai Ide nézzetek! És a tengerbe vetette magát. Ez a tette végre magára vonta a figyelmet. — ő ugyan megfulladt, de a Tétel iránt érdeklődni kezdtek az emberek és Archimédesz a tudomány hősei közt nyert súlyban azáltal. hogy vizet szoritott ki helyéből, — átvitt értelemben tehát mégis Hexamosznak lett igaza, akit jobban érdekelt Archimédesz. mint a viz. Karinthy Frigyes.
