Bácsmegyei Napló, 1924. szeptember (25. évfolyam, 239-268. szám)
1924-09-07 / 245. szám
12. oldal, x BÄCSME6YEI NÄPLÜ 1024 szeptember 7. Qwfdm£tl& Kölcsönvett könyv Egy barátom — nagyon jóravaló és közbecs ülésben álló úriember, tette nekem, mikor könyvekről volt szó, a következő vallomást: —i Egy kollégámtól kölcsönkaptam egyszer egy gyönyörű könyvet, amelybe valósággal beleszerettem, de (mert rég elfogyott s már csak szédületesen magas áron volt kapható) meg nem vehettem. Közben, amiig a könyv nálam volt, a kollégám' súlyosan megbetegedett, s állapotáról az orvosok igen vigasztalanul nyilatkoztak. Azt mondták, több ok van félni a halálától mint reménykedni, hogy életben marad. Rajtakaptam ekkor magam azon a spekuláción, hogy ha az én barátom — isten mentsen! — meghal, a könyv valószinüleg az enyém marad, mert a családja talán nem is tudja, hogy az nálam van, s ha tudja is, elkérhetem azt tőle mint emléket a »megboldogulU-tól. Amint ezen a gondolaton rajtakaptam magam, azonnal siettem visszaadni a könyvet, amelyet még végig se olvastam- Ezzel büntettem meg magam az önző és kegyetlen gondolatért... Később megnyugodtam, mert eszembe jutott, hogy hasonló helyzetben a legtöbb ember bevárta volna nyugodtan, mig a barátja meghal s egészen jogosnak, sőt természetesnek találta volna, hogy »örökli« tőle azt, amit csak kölcsönkép kapott S az az örömem is megvolt, hogy a barátom fölépült a betegségéből. Ki tudja, örültem volna-e enynyire, ha akkor a könyv még nálam Van? Fesiékm barátja A »Téléinaque« Írója rendkívül szerencsés ember volt. Nagyon kitűnő barátokra tett szert. Ezek közül egyet, Destouches lovagot — áld pedig könynyüvórü, kalandos és korhelytermészet Ikrében állott — különösen kedvelt, mert a lovagnak nemes tulajdonságait is ismerte.Ezt irta egyszer hozzá Fénélon: —, Ha valaki olvasná az én ^bizalmas leveleimet önhöz, bizonyára így kiáltana föl: »Ugyan mit szerethet ez a vén pap (Fénélon püspök ekkor már hatvanon túl volt) egy ilyen profán emberen mint ön, kedves lovagom? Belátom, hogy ez nagy botrány, de nem tetetek róla. Én két embert találok önben, egy rosszat és egy jót. ön rossz a maga számára és — mert alapjában igaz, nemes és lovaglás — jó másaknak. Nagyon boldog férfiú volt Fénélon. Mások nagyobbrészt olyan emberekkel találkoznak és barátkoznak az éleiben, akik maguknak jók és másoknak roszszak. Egy kritikus albumából Van egy neme az ostobaságnak, amely már nemi szerencsétlenség, hanem bűn. S van egy fajtája az okosságnak, amely már nem áldás, hanem végzetes szerencsétlenség. Tehetség kell hozzá, hogy valaki okosan legyen bolond. S akiben ez a tehetség megvan, könnyebben boldogul, mint ha úgynevezett okos ember lenne. Az ostoba ember belát mindent és nent kételkedik semmiben, s csak legfeljebb abban, ami olyan világos, mint a nap s olyan törvényszerű mint az, hogy kétszeri-kettő: négy. # Az Írók jobban szeretik az ostobákat és a bolondokat mint az okosokait Amazokból — hiszen őket rajzolják! — élnek, az utóbbiaktól éhen veszhetnének. ¥ , Az őrülteknek vannak olykor világos időközeik; a legokosabb embernek is van néha egy bolond momentuma; az ostoba mindig, állandóan, rendületlenül, megszakítás nélkül ostoba. * A szamárnak sok észre van szüksége, okos ember kevéssel beért Reformok Báthory István lengyel király programmjául tűzte ki: eltörölni az embertelen testi fenyítékeket s azokat pénzbüntetéssel helyettesíteni. Amint e tervéről a lievlandi parasztok értesültek, küldöttséget menesztettek hozzá azzal a kérelemmel, hogy ő Felsége ne bolygassa a »tiszteletreméltó hagyományok«-at, hagyja érvényben a »jól bevált« régi rendszert és ne hozzon be kétesértékü, még ki nem próbált reformokat Jellemző históriai adat a parasztok fukarságára. Ma is van köztük nem egy — s valószínűleg nemcsak Lengyelországban —, aki szívesebben tűri el a testi fenyítéket, mint a pénzbírságot. Optimizmus Egy optimista, aki régóta beteg és valószinüleg sohase lesz egészséges, igy nyilatkozott: • — Alapjában mi betegek boldogabbak vagyunk mint az egészségesek. Mert mi időnkint jobban érezzük magunkat, mig az egészségesek — szegények! — olykor rosszabbul vannak. Könyvek Valaki azt mondta, s ez nem nő volt: Nem érteim, hogy mért írnak még mündig könyveket? Hiszen már annyi van! Egy asszony pedig igy nyilatkozott: — Az uram egészen derék ember, s van néhány Jó tulajdonsága is. Csak ne volna annyi könyve! Egy iró felesége pedig igy acrólt: — Ha az uram jót akar olvasni, akkor ír valamit. A többi író nem ér semmit. Ez az ur lehet, hogy n«n volt nagy iró, de mindeneseire jó és boldog' férj volt. Szerkesztői Szenet Egy magyar lap valamikor nagy súlyt vetett a szerkesztői üzenetek rovatára, sportszerüleg »üzent«, s a népszerűségének egy részét is e rovatának köszönhette. Nemcsak kiváncsi kérdéseket intéztek akkoriban ez újsághoz, de az élet fontosabb problémáinak a fölvetődésénél is a szerkesztőséghez fordultak tanácsért. Levél jött egyszer, amelynek beküldője tanácsot kér, hogy mit csináljon, mert »szeretne az élet harcaiban tevékeny részt venni«. A szerkesztő azt felelte< — Házasodjon meg! A gyógyító növények titka A népies gyógynövények és a népies gyógymódok A falun nincs mindig orvos, csak »vajákos« asszony. Ha beteg lesz vaiaki, utánaküid, hogy segítsen rajta. És minden beteg meg van győződve arról, hogy a »boszorkány« kigyógyítja őt. Természetes a falu népének ez a gondolkodása akkor, amikor 25—35 kilométer távolságban orvost találni nem lehet. Háziszerekre vannak utalva és a háziszerekről gyakran — okkal vagy ok nélkül — egész legendák szövődnek. E sorok Írójának nagyatyja, aki1 földbirtokos volt, hűen őrizett egy Lipcsében megjelent könyvet, amelyet az 1600-as évek végén nyomattak ki és amelyből a béreseit gyógyította különböző betegségek ellen. Nem végzett tehát fölösleges munkát az a botanikus, aki összeszedte a népies gyógynövényékét és irodalomba foglalta a hozzájuk fűződő gyógyeljárásokat. A népies gyógynövényekkel és gyógyeijárásokkal sem az orvosok, semi a botanikusok eddig nem sokat törődtek. Pedig nem lehetetlen, hogy az orvosi tudomány is hasznot huzna belőle, ha a szemében kuruzslásként szereplő falusi gyógyeljárásokat figyelemre méltatná. A németeknek hatalmas irodalma van a népies gyógynövényekről, már pedig ez a praktikus nép nemi karolja föl azt, aminek! hasznát nem látja. A népies gyógynövények összeállítására, illetve az adatok gyűjtésére természetesen orvos volna hivatott, mert hiszen elsősorban azt a betegséget kellene megállapítania, melyre a növényt a nép alkalmazza, erre pedig a botanikus nem alkalmas. Legföljebb a szervet, a testrészt, vagy a betegség tüneteit nevezheti meg felületesen. Mert hiszen a fülfájás, gyomorfájás, köhögés általános elnevezése alatt igen sokféle betegség szerepelhet. Bármilyen furcsának látszik is olykor a népies gyógyszer, nincs kizárva, hogy utólag beigazolást nyer az alkalmazása. A nép a füsttel erősen átjárt szalmás házfödélből kihúz egy marék zsúpot, a levét megfőzi és a tiidőbajossal ezt a levet itatja. Nagy a valószínűség, hogy az első beteg, aki ezt a gyógyszert feltalálta, füstölt szalonnát evett és megkönnyebbülést erfezve, Myíatta a szalonnaevést, mig a füstölt szalonna jj tartott. Ekkor a nem füstölt szalonnát kezdte enni és mert ennek semmi hasznát nem. látta, rájött, hogy nem a szalonnában, de a füstben van a hatóanyag. És mert füstös szalma volt bőven a házfödélen, ez® kezdte használni. Az orvosok eleinte megmosolyogták ezt a füstös szalmaléSvást, de később, mikor a kreozoiot használni kezdték mint hathatós gyógyszert a tüdővósz elfen, mégis kénytelenek voltaik elismerni, hogy a nép helyes nyomon járt, mert a kreozot a füstös szalmában bőven lerakódik'. A nadragulya gyökere szeszben vagy borban áztatva reumás és csuzos részekre elsőrendű orvosság. A cickafark levelei apróra összevagdalva, Zsírra! és hájjal keverve sebek gyógyítására alkalmasak. A nadályfő csontbántalmaknál, csontrepedéseknél, törésnél vagy csontzuzódásnál jó orvosság. A nép tréfásain azt szokta mondani, hogy »ennek a növénynek a reszelt gyökerével belkötik az eltörött széklábat és még azt is összeforrasztja«. A fehér tök gyökérgümőit meg reszelve köszvény ellen használják. A mezei zsurló főzött levét vesebajosok, hplyag-j bajosok isszák. A hasznos tisztesfü for-í rázott levében gyermekeket füröszteiiek. A csípős és a kétlaki csalánt fülzugással, fejfájással járó olyan fülbaj ellen használják, amely léghuzástól származott. A szárított csalánt forró vízzel leöntik és a fejet letakarva, a- fület párolják.. Főzött levét szamárhurutos gyermekekkel itatják. A vadgesztenye leve-, leit köszvény ellen használják. Termését étvágytalan sertéseknek adják. Forrázatában fagyos lábat áztatnak. A far-í kaSalma leveleit megdagadt köszvényes lábaikra, ujjakra forró vízbe mártva rákötik. A levél a köszvényes részeken hólyagokat húz, melyeket tűvel felszúr-1 kálnalc. A beteg ezzel egyidejűleg meg-' enyhül. A körte aszalva és megfőzve erős gyomorhurutot gyógyit. Az apró bojtorján főzetét köhögés ellen isszák. A kakukfti teáját nehéz köhögéssel és nehéz lélekzéssel járó Iógcsőbajok ellen használják. A kimarjuk és meg-j dagadt lábakat is ezzel mosogatják. A: vesszőfagyai virágjának és levelének főzetét az állatok száj- és körömfájása ellen használják. A libapimpót gyomorgörcsben szenvedőkkel itatják. A tormát megreszelve tüdőgyulladásban szenvedők mellaiksára teszik borogatásul. A kék szarkaláb teáját erős meghűlésben itatják. A petrezselyem levele teának használva vizelethajtó. A diófa főzetét lábizzadás ellen használják. A barkájából készült teát hasmenés és vérhas esetében használják. A libatoppot sebek tisztítására, a földi bodzát tyúkok alá rovareliizésre, a vadrózsabogyó teáját hülés és hasmenés^ ellen, a nagy útifűt nyílt sebek beforrasztására használják. A kutyatej jel szemölcsöket pusztítanak el, a konyha-. köménnyel kólikát szüntetnek meg, a vasfű főzetét sárgaság ellen isszák. A pásztortáska borban főzve fájdalmat csillapít, a fekete áfonya érelmeszesedésre jó, a fagyöngy teáját vérköpés ellen isszák, a boróka bogyója erős vlzelethajtó, a fehér üröm gennyet szív, a fenyőtoboz levével égett sebeket mosnak, a fekete ebszőlö levele megnedvesrtve kelésekre kitűnő és ekőrangugenytlsztitó. A fehér orgona virága tejszkmeí ösz{széf őzve pattanások, kiütések ellen bedörzsölve elsőrangú gyógyszer. A be-1 léndekmagvat fogfájás ellen az odvas ‘fogba teszik, a gyöngyvirág borecetben ájulás ellen jő szer. A szív táját dörzsölik vele. A jegenyefa és a fűzfa levele hajhullás ellen gyógyít A szamócával nyáron a fagyott lábakat kenik be. A I'komló virágából készített tea álmatlanság ellen jó szer. A pemetefű teáját asztmás eJnyálkásodás elhal isszák, a \papsajtot köszvény ellen használják, a lósóska vérhast gyógyit, a fehér nyár ; levelének teáját érelmeszesedés ellen Itartják jó orvosságnak. A tarka ken-> !derül garat- és gégebántalmak ellen jó,, mig az erdei tnrbolya vérniérgezésnéi I fellépő daganatnál gyógyító hatása. I Az orvostudománynak több figyeleon|ben kellene részesíteni a nép tapaszía* latait. Tegyenek kísérleteket ezekkel a 1 házi gyógyszerekkel. Megérdemlik a »fáradságot, mert könnyen lehet, hogy <sok jó szárinazhatik a kísérletekből. 110 HOLD prima szántóföld teljes íillszeieléasel, vagy anélkül egynegyed órár.ylra Kosarast álloatástoi, kellemes fekvésű modem tamaépületekkel is kerttel, 1 évre vagy täte időre tn&tinyos f elteletek««! hasaröjjbérba kiadd Részletes feiviiágositírt ad IFXOVITS tanítő a íü. Starakanizaán KSfaragó Ogyea, szakképzett márvány-munkásokat, falrnim.ftn'h* * JelentkwmS leheti SelwHJHEm és Bauer Sr&obnm, wmbfaBasető
